Budapesti Hírlap, 1890. január (10. évfolyam, 1-30. szám)

1890-01-01 / 1. szám

1890. január 1. BUDAPESTI HÍRLAP, (1­62.) A józsefvárosi képviselőválasztást január­­ió 11-én tartják meg a nemzeti lovarda helyiségé­ben. Választási elnök : Nászai Mór ; küldöttségi elnök : id. K­o­k­e­s­c­h Sándor ; h. elnökök: Krausz Lajos és Ö­r­­­e­g János ; jegyzők : Ha­v­ass Rezső és Kalmann Lajos , h. jegy­zők : Kiss József dr. és Topercjev Béla. A Berzeviczy-párt nagy választmánya január 4-én d. n. 3 órakor a Beleznay-kert helyiségében (Kere­­pesi­ ut 9. sz.) gyűlést tart A szavazó­ bárcákat január hó 5-étől 1­2-éig fogják kiosztani a Vili. ker. elöljáróság helyiségében (stáció-utca 34. sz.) Az orosz sajtó é­ —r Bosznia. Már egy röpke pillantást vetettünk a zenebona felé, melyet az orosz lapok egy idő óta monarchiánk ellen csap­nak a Balkán-politika, e speciális szláv szenvedély eszközeivel. Most az izgatás — úgy látszik — nyilt lazításba akar átcsapni. Ilyen hangon ír a moszko­­vita pánszláv bizottság hivatalos közlönye , a Kat­­kov-féle Vjedomosti. Egyik szerajevói „levelezője“ azt jelenti, hogy a monarchia okkupált tartományai­ban a dolgok fen­y­e­g­e­t­ő jelleget öltenek s az újév komoly bonyodalmakat igér. „Bosznia és Her­cegovina lakossága nagyon elégületlen, az adók alatt roskadoznak a ráják s az éhség tetézi a nyo­mort. Bécsben azt fogják aratni, a­mit vetettek. De a berlini szerződés értelmében Ausztria feleletre vonható azokért, miket az okkupári tartományokban cselekedett. Ausztria a tűzzel játszik“, így a pán­szláv lap. E fenyegetésre a magyar félhi­vatalos újság ma esti kiadása egy sugalmazott bécsi levélben válaszol. Erős szavakkal utasítja vissza az orosz lapok rágalmait s figyelmezteti őket, hogy otthon seperjenek, a saját házi­szemetjük elég nagy. Hivatkozik a borzasztó ember­irtásra, melyről angol lapok szibériai levelezői csak a múlt héten írtak borzalmas részleteket. Emlékez­tet az erőszakra, melyet a cári kormány a balti tartományok német lakosságának kipusztítására használ. De teljessé az orosz belviszonyok képét, a rothadás nagyságát a cár személyéről keringő hírek teszik. H. Sándor beteg­e egyik verzió szerint mérgezésnek esett áldoza­tul, másik szerint a gacsinai elektromos lámpák hirtelen kialvása okozta rémület, az üldözési mániá­ban szenvedő kenyur idegrázkódása okozta a betegséget. Gyalázatos közélet az, hol a legfőbb hatalom képviselőjét gyilkosok környezik, terrorizál­ják, a­hol az uralkodót a korona terhe, gondja megtébolyítja s elhatározásai, melyek béke vagy háború fölött döntenek Európában, azért kiszámít­­hatlanok, mert a beszámíthatlanság gyanúja alatt állanak. Levél Szerbiából. — Saját tudósítónktól. — Belgrád, dec. 30. (—cs.) A szerb politika pár hónap óta egy­hangúan folyt medrében, de most erős hullámokat kezd verni és veszélyes forrongással fenyeget. A régensség és a kormány között már oly gyakoriak a súrlódások, hogy ezeknek a legközelebbi napokban komoly következményei lehetnek. Az eddigi nézet- és véleményeltérésekből keletkezett heves vitákat többnyire kiegyenlítették, elsimítot­ták, de a régensség, illetve R­i­s­z­t­i­c­s legutóbbi magatartása és eljárása nagy visszatetszést ■ kelt a kormányban. El vannak határozva, hogy ellenálla­nak R­i­s­z­t­i­c­s minden oly követelésének, mely a radikálisoknak nem lesz ínyére. Az első akció ma kezdődött meg. Az új alkotmány értelmében tizenhat állam­­tanácsos lesz a szkupszita által megválasztandó. A tizenhat államtanácsost a regensség és a kormány terjeszti elő a szkupszita elé, hogy azokat megvá­­laszsza. Joga van a regensségnek tizenhat és a kormánynak tizenhat tanácsost ajánlani. Az első ajánlást a regensség és a kormány részéről tegnap tárgyalták. A regensség nyolc liberális és nyolc radikális, illetve kormánypárti államtanácsost óhajt, a kormány pedig tíz radikális, öt liberális és egy ha­ladó pártit. Sem a régensség, sem pedig a kor­mány nem volt hajlandó a kijelölteket elfogadni. R i­s­z­t­i­c­s erősen kikelt a kormány ellen­ .Kijelentette, hogy a radikális kormány mind olyan egyéneket ajánl, a­hdle a kormányért, illetve a szerb hazáért édes-keveset tettek és államszolgálatban rövid ideje vannak. Az alkotmány értelmében ugyanis csak olyanok lehetnek az államtanács tag­jai, a­kik vagy miniszterek voltak, vagy pedig tíz évig államszolgálatban állottak- A kormány jobbára fiatal tanárokat és tanítókat ajánlott a régensség­nek, a­kik erős radikális érzelmeket táplálnak. R­isztics tiltakozott ezen ajánlás ellen, egyúttal kijelentette, hogy, ha a kormány nem képes meg­felelő egyéneket ajánlani, ő a régensség nevében csupán liberális és egy-két az államnak jó szolgála­tot tett haladópártit fog ajánlani és megválasztás végett a szkupszita elé terjeszteni, akár tetszik ez a kormánynak, akár nem. Kormánykörökben el vannak határozva, hogy, ha Risztics ezen fenyegetését beváltja, a kormány rögtön beadja lemondását, a­mi pedig nagy zűrza­varra szolgáltatna okot. Ma vagy holnap fog eldőlni ez a vitás kérdés. Nagy az aggodalom a radikális kormányban, hogy az ország majdnem minden részében a köz­ségi választásoknál a liberálisok győznek. Erős agitációt fejtenek ki a liberálisok, hogy a győzel­met maguknak biztosítsák. A kormány legerősebb helyén, Belgrádban, a mára kitűzött községi válasz­tások meddők maradtak, mert a választóknak csak igen csekély száma volt jelen. Jobbára odahaza maradtak, mert a liberális párt győzelmét a nélkül is biztosra vették. Pasicsot, a szkupstina elnö­két kandidálták a belgrádi polgármesteri állásra. Megválasztása kétes. Az új választási határidő csütörtö­kön vagy pénteken lesz. A szkupstina ülései egyhangúan, simán foly­nak le. Egy pár leplezés, személyes támadás a liberálisok részéről tette némileg érdekessé az Ülé­seket. Számos üdvös új törvényt alkottak, s majd­nem mindegyiket változatlanul egyhangúlag szavaz­ták meg, hogy mentői előbb életbe lépjenek. N­a­t­á­l­i­a exkirályné egészen letűnt az események színpadáról. Nővérével, G­i­k­a herceg­nével naponkint kikocsikázik. Ujonan berendezett lakásában most már kényelmesen fogadja a vendé­geket, a­kik jobbára nők, vagy Persiani és Mihály metropolita, mint hiú tanácsadók. Sándor király már egészen beleélte magát árva sorsába. Szorgalmasan tanul s az feledteti né­mileg vele árva mivoltát. Atyjától hetenkint kap levelet, melyekre pontosan válaszok Anyja gyéren látogatja. FŐVÁROS! ÜGYEK. Budapest, dec. 31. — A géperőre berendezett közúti vasutak közlekedésére nézve a főváros szabályrendeletet szándékozik készíteni. A szabályrendelet tervezetét a tanács hozzászólás végett a főkapitánynak is meg­küldte, ki a szabályrendelet intézkedéseit lényegte­len módosításokkal elfogadhatónak tartja. — A budai körvasút. A kereskedelemügyi miniszter értesítette a fővárost, hogy a budai kör­vasút építésére az előmunkálati engedélyt megadta.­­» Az omnibusz-közlekedésre kiírt pályá­zat határideje ma délben járt le. A pályázat ered­ménytelen, a­mennyiben a kitűzött határidő alatt egy ajánlat sem érkezett be. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, dec. 31. Magyar hölgyek a „Magyar Szalon”-tean. A Magyar Szalon szerkesztőitől eredeti és szép gondolat volt, hogy a vállalat legújabb január havi füzetéből koszorút fontak a magyar nők dicsőí­tésére, kultuszt csináltak nemzeti géniuszunk leg­szebb alkotásából, a magyar asszonyból. Az egész füzet a nőkről, a nőkről s — hogy az ajánlat teljes legyen — a nőknek szól. Ily ke­retben a szöveg tartalma csak szépirodalmi lehet, mert büszkén mondhatjuk el, hogy írónőink vannak a javából, de „tudós nők“ Magyarországon nincse­nek. A szépirodalom képviselőit a szebbik nemből együtt látja e füzetben az olvasó. Oly fényes név­sor ez, hogy öröm végigtekinteni rajtuk. Ruttkayné Kossuth Lujzát, a nagy ha­zafi nővérét s számkivetésében hű sorsosát, méltán illeti meg e társaságban az első hely, a prezidium. Az ő közleménye a Magyar Szalon vezércikke. Ide iktatjuk egész terjedelmében: Üdvözlet a távolból. Turin, dec. 15. 1889. Keréig a karácsony ünnepe,­­ a mikor maga köré gyűjti mindenki kedveseit s szives apró figyel­meit örömkoszorúba fűzi, hogy azzal az elégedés mo­solyát megnyerhesse. Nekem, kinek a sírok sötét éjjelét kellene fel­kutatnom, hogy drága fiaimnak csak földi marad­ványait is láthassam — vagy hosszú tengeri út fá­radalma után, azok árváinak szeretetem adóját meg­­vihessem! — Nekem, az ünneptartás örömét ke­resve, csak egy menedékem van! S ez a menedék a haza!. . . Lelkem a drága hon messze határb­a Szállva, oda képzelem majd magam, hova gondolatim oly gyakran zarándokolnak. — Nem ugyan a gazdag "doták­ban, hiszen ott megvan minden, mi az életet elemessé tegye, miveltség s jó szív emelik a szép­ség bájait, melyekre a bőség szaruja árasztja arany­­esőjét. Mit tehetnék én ott? parányiságomban én, kinek csak jó akarata tűnhet­­ki a semmiség ködéből. Én oda képzelem magam, a­hová nem téved­tek be a bőség s értelmiség kincsei, mert ki ne szeretne — ha­bár csak egy porszemmel is — já­rulni felebarátjai elégültségéhez. Ott szeretném én, népünk szerény körében, tölteni a karácsony ünnepét, hogy a szeretet meleg szavával mondjam el hon testvéreimnek mind azt, a mire engem korom s hányatott életem megtanított. De a valóság kikacagja szivünk óhajtásait. S engem csak oda utal, hogy a messze távolból küld­­jem népünk nőinek őszinte kivánataimat. Adjon a Gondviselés nekik boldog karácsonyt! Kettőztesse meg nekik munkájok sikerét s bővítse ösmereteiket családjuk gondozásában, hogy önérzetes elégült kedélylyel , bátorsággal teljesíthessék életük fáradságos feladatát. A Petőfi-kultusz művelőit lekötelezi a füzet Petőfin­é-Szendrey Júlia egy eddig ismeretlen költeményének kiadásával. Címe: A virrasztólehoz. A bús magyarokat vigasztalja az elnyomás éveiben ő, ki mindent elveszített s vigasztalhatatlanul szenve­dett. Itt közöljük végső három versszakát: Messze, messze még a hajnal, Talán meg sem éritek, Hátha megülnek a rémek, Mielőtt a hosszú éjnek A nap véget vethetett. A műkoron majd elválik, Hogy ez annyit siratott, Megért-e már a halálra, "Ütött-e már végórája, Vagy pedig csak tetszhalott; Elválik, hogy a harangszó Temetkezést hirdet-e, Vagy pedig föltámadásra, Hálaadó imádságra Hivja-e a népeket ? Az írónők kevés kivétellel az elbeszélő iro­dalmat művelik. A füzet az ő tollakból egész kis magyar hölgy­ dekameront közöl. Mi csak a novel­­lacímek leírására szorítkozhatunk. A tartalomjegy­zék ez : Kisfaludy Atalától a „Nő keze“, B­e­­niczky-Bajza Lenkétől „Yedda.“ Sz­a­b­ó­n­é Nogall Jankától „Eszköz“, Gyarmat­h­y Zsigá­éitól „A kire legjobban haragszik.“ Szalay Fruzsinától „Lángok közt“, Wohl Jankától „Köl­temény prózában“, F­a­n­g­h­n­é Gyújtó Izabellá­tól „Téli rege“. T­u­t­s­e­k Annától „Miczike.“ G. Büttner Júliától „Sancta Regina Goeli“. B. Büttner Linától „A hold regéi“. M­e­r­h­á­n­é Szaák Lujzától „Kiváncsi ismerőseimhez“. B­e­k­­sicsné Bogdanovics Krisztinától „A pillangó és bogarász.“. Horváth Bösseétől „Vágy“ (Költemény.) Herman Ottónétól „Falun ilyen­kor“. Mah­omes Gizella bárónétól „A protek­­tor“ (budapesti életkép). Hevesiné Síkor Mar­gittól „A gyermek“. H­a­r­m­a­t­h Lujzától „Rege a falevélről“. A szöveghez az írónők arcképe kedves emlé­kül szolgál. A füzet első két évét a szerkesztők a magyar társasélet, az előkelő világ legszebb, legis­mertebb nőalakjainak arcképeivel díszítették föl. Itt következnek: Keglevich grófnő és Píréz bá­róné, Festetlek Taszilóné grófné, Andrássy Ala­ddiné grófné, Radvánszkyné Tisza Paula báróné, Török Jánosné, Teleki Gyuláné, Pálffy Paula gróf­nők, Fekete báróné, Balassa Emma, Herich Ká­­rolyné, Almássy Györgyné, Henckel Sára, Zichy Tivadarné, Andrássy Gézáné és Tivadarné, Andrássy Irma, Czirákyné Almássy Erzsébet grófnők, Krauszné Wahrmann René stb. arcképeik. A füzet élén néhány magasrangú és lováló nő emlékmondásai autogramonban olvashatók. Kiadjuk közülök a következőket: Egy anya legszebb és legvalódibb oroméit családjában lelheti fel. Önmagára vessen, kinél ez nem így van. Slobild főhercegnő. a

Next