Budapesti Hírlap, 1890. május (10. évfolyam, 119-148. szám)

1890-05-04 / 122. szám

Budapest, 1890. X. évfolyam 122. sz. Vasárnap, május 4. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 írt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy f­óra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után varó napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap­ utca 16. sz Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára n­elyben 4 kr., vidéken 5 kr. A munkásmozgalmak folytatása. Budapest, máj. 3. A szocialisták világtüntetése lefolyt nagy ünnepséggel és meglepő ered­ménynyel. Egész Európa hatása alatt áll ama ténynek, hogy a munkáspárt a legnagyobb, legszervezettebb és leg­­fegyelmezettebb párt a világon. Ki ne csodálkoznék azon, ha olvassa, hogy a tüntetésben azonos jelszókkal és hatá­rozatokkal a munkások százezrei vet­tek részt, a világ összes fővárosaiban; hogy Lisszabon és Madrid, Páris és Róma, Amsterdam és Brüsszel s a csöndes észak munkásnépe, valamint a német birodalom szocialistái s az ame­rikai respublika vagyontalan bérmunká­sai a bécsi és budapesti munkásokkal egyaránt járnak el ? Ki tagadhatná, hogy ez egy általános világmozgalom, melyben az emberek milliói közvetle­nül érdekelvék és tényezők, közvetve pedig mindenki érdekelve van. Hogy május elseje elmúlt forradalom nélkül, nagy megnyugvást kelt mindenfelé s legkivált­amaz államokban, melyekben nagy munkás­tömegek vannak s ezek régóta a szociális forradalom eszméivel izgattatnak. Ámde a munkások vezetői május elsejére nem akartak sehol forra­dalmat, hanem csak tüntetést, melyben bemutatták hadseregeiket parádéban a csodálkozó államoknak. S nem szabad felednünk, hogy a munkás­légiók az általános hadkötelezettség folytán ka­tonaviselt emberekből állanak s tehát az állam által ki vannak nevelve min­dennemű ütközetre. A régi időkben, midőn külön állandó hadseregek létez­tek, melyeknek mesterségük volt a ka­tonáskodás s ezekben a polgári felfo­gástól eltérő testületi szellem, a nép­felkelések nem voltak oly veszedelme­sek, mint most, midőn mindenki tanult katona. Azonban semminő forradalom soha nem volt veszélyes az államokra, vagyis az uralkodó hatalomra mind­addig, mig a katonaság a kormánynyal tartott s parancsainak engedelmeske­dett; de viszont a forradalom győzött, valahányszor a katonaság a kormány­tól átpártolt a felkelőkhöz. Ennek ve­szélye a munkásmozgalmakkal szemben fennforogni látszik Franciaországban, honnan hírét vettük, hogy a katonasá­got elpártolásra felszólító proklamációk nagy mennyiségben terjesztettek szét a párisi helyőrség között. De hát a béke május elsején egész Európában meg­őriztetett. És ennek sokkal nagyobb erkölcsi hatása volt, mintha zendülések lettek volna, melyek ha elnyomatnak, veresé­get szenvednek a munkások s felizgat­­tatik ellenük a polgári osztály s bekö­vetkezik a társadalomban a szakadás, mely a munkásokat a létező intézmé­nyek és társadalom ellenségeinek tün­teti föl. Jobb reájuk nézve, hogy ez nem történt. Hol rendet tartottak, tün­tetésükkel elérték azt, hogy komolyan hatása alatt. Különös egy darab volt ez, míg színpadra nem került Sem a szövege, sem a zenéje nem tetszett úgy külön-külön. De mi­kor szöveg és zene egymást támogatva s egy­mást kiegészítve együtt színpadra került, egy­szerre megváltozott iránta a hangulat s már a próbákon mindenki biztos volt a nagy siker felől. A hatás csakugyan olyan példátlanul in­tenzív volt, hogy a német színpadok is figyel­messé lettek s egyenkint jöttek az igazgatók meghallgatni a darabot és elő is adták először Bécsben, azután mindenütt. Harmadik export-darabunkat ugyancsak Planquette, a bornevillei harangok szerzője, szol­gáltatta. Bip volt ez, melylyel a népszínház is­mét megelőzte Párist is, a­hol csak másfél év­vel a népszínház után adták elő. Én hoztam el ezt a poétikus operettet Londonból, a­hol legelőször színrekerült Faraié angol szövegé­vel. Kétszer kellett Párisba utaznom, míg Plan­quette kiadóját, az öreg Choudenst, rávettem, hogy ideadja nekem a Meilhae és Gille által írt francia szöveget, mielőtt az Párisban színre­­kerülhetne. Én szereztem meg az előadási jo­got a bécsi An der Wien színháznak is. Kisasszony feleségem, Kis herceg, Dráma a tenger alatt, Nap és hold, Kertészleány és Lili azért nem sorolhatók az előbbiek mellé, mert bár a népszínházból átmentek minden magyar színpadra, de a német színházakban nem ter­jedtek el általánosan, mert kétségtelen sikert, leginkább a német színházak primadonnahiánya miatt, nem arattak. Legáltalánosabban terjedt el mindama da­rabok közül, melyek a népszínházból indultak számbavételnek mindazok által, kik idáig nem sokat törődtek az emberek ez osztályával, most pedig emberi mél­tóságukat és polgári egyenjogúságukat elismerik az ,,illetékes körök“ is. Ebből a munkásokra az a haszon vár, hogy a munkás­kérdéssel komolyan foglalkozni fognak az államok ott is, hol idáig előre kitértek s a­hol az elnyomatási rendszer volt divatos, az, mint káros és haszontalan, jövőre mellőztetni fog, föl­téve, hogy a munkások megtartják a mérsékletet s nem csapnak át a sztráj­kokból zendülésekbe. Sajnos, hogy május elsejének foly­tatásában sokfelé erős hajlam mutatko­zik erre. Nem Magyarországon, hanem legkivált Franciaországban, Spanyolor­szágban, Olaszországban és Ausztriában. A hírek, melyek ez államokból érkez­nek, arról tanúskodnak, hogy az anar­­kistáknak sikerült több gyárvárosban és iparos kerületben óriási sztrájkokat szer­vezni s ezeket rendzavarásra bírni, mi­nek folytán fegyveres beavatkozás tör­tént, vér­ontatott és az ostromállapot kihirdettetett. Ha igaz, hogy Roubaise­­ban 50,000, Tourcoingban 70,000 mun­kás szünetel: ez oly roppant tömeg, hogy ezeknek fölkelése kétségkívül a legkomolyabb veszedelmet idézheti elő, ha összeütközésre kerül a dolog. S a példa ragadós és Franciaország méltán félhet. Az előre látható volt, hogy a mun­kások nem fogják beérni a május elsei ki, a Mikádö, ikinek a történetét akarom el­mondani. 1885-ben ismeretlen jóbaráttól London­ból keresztkötés alatt egy angol szinlapot kap­tam, melynek szélére az volt írva magyarul, hogy a Mikádö című­ operett Londonban olyan óriási sikert aratott, hogy okvetetlenül figyel­membe ajánlja. Én meghozattam Londonból az angol szövegkönyvet, elolvastattam két férfi­val, de egyiknek sem tetszett, elolvastattam egy nővel, a­ki geniálisnak találta. Magam nem értvén angolul, tájékozatlan voltam a da­rab értéke felől ilyen ellenkező bírálatok után és ad acta tettem. A következő év nyarán egy hollandi tengeri fürdőbe mentem s útközben Berlinben a szinlapokat olvasván, szemembe tűnt a Mikádé is, melyet akkor a­­Wallner­­szinházban egy angol társaság játszott. Siet­tem jegyet venni a kissé félreeső szín­házba, a melyben egy tropikusan me­leg júniusi estén zsúfolt házat talál­tam. Őszintén megvallom, hogy a darab nem tett rám különösebb hatást, bár a zenéjét szép­nek és eredetinek találtam, de talán mert nem értettem az angol szót, talán mert beláttam, hogy ezt a darabot sikerrel előadni az ango­lokon kívü­l más nem tudja: azzal a hittel mentem el a színházból, hogy erről a darabról nem igen lehet nálunk szó. Rákövetkező augusz­tusban ugyanaz az angol társaság, melytől Berlinben láttam a Mikádó­t, Bécsben is bemu­tatta a darabot és készült Budapestre, a német színházba. Az angol társasággal én is alkudoz­tam vendégszereplés iránt, de föltételeiket el­­fogadhatatlanoknak találtam s igy ők a német A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA A Mikádóról. •— A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Hököm Mátyás nem az első darab lesz, mely a népszínházból indul ki nagy körútra, messze nyugatról — Pak­sból — a közbeeső színpadok kihagyásával egy nagyot ugorva Budapestig s innen — keletről — visszafelé menve nyugatra. Ezt a látványosságot az álla­milag szubvencionált cseh nemzeti színház már lefoglalta magának a jövő tavaszra, mert előbb nem kaphatja meg a díszleteket, kosztümöket és egyéb kellékeket. A népszínház 1877-ben Sztrog­off utazásá­val kezdte meg az exportot külföldre, mert ezzel a darabbal megelőzte Európa összes színpadait, még a párisiakat is, a­hol csak négy évvel később került színre. Az Utazás a föld körül sikerén felbuzdulva, Rákosi megbízta Csepreghy Ferencet, hogy Jules Verne Sztrogoff utazása regényéből Írjon egy kiállításos darabot s leendő klasszikus népszínműírónk pár hét alatt át is adta a kész Sztrogoff­ot, mely azóta bejárta egész Európát, kiszorítva, illetőleg megelőzve min­denütt, Páris kivételével, a francia darabot, mely látványosságban többet adott, de drámai hatás tekintetében messze elmaradt a magyar szinmű mögött. Második ilyen sikere a népszínháznak a bonnevillei harangok volt, szintén Rákosi igaz­ Mai számunk 20 oldal.

Next