Budapesti Hírlap, 1890. május (10. évfolyam, 119-148. szám)
1890-05-04 / 122. szám
Budapest, 1890. X. évfolyam 122. sz. Vasárnap, május 4. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 írt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy fóra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után varó napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap utca 16. sz Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára nelyben 4 kr., vidéken 5 kr. A munkásmozgalmak folytatása. Budapest, máj. 3. A szocialisták világtüntetése lefolyt nagy ünnepséggel és meglepő eredménynyel. Egész Európa hatása alatt áll ama ténynek, hogy a munkáspárt a legnagyobb, legszervezettebb és legfegyelmezettebb párt a világon. Ki ne csodálkoznék azon, ha olvassa, hogy a tüntetésben azonos jelszókkal és határozatokkal a munkások százezrei vettek részt, a világ összes fővárosaiban; hogy Lisszabon és Madrid, Páris és Róma, Amsterdam és Brüsszel s a csöndes észak munkásnépe, valamint a német birodalom szocialistái s az amerikai respublika vagyontalan bérmunkásai a bécsi és budapesti munkásokkal egyaránt járnak el ? Ki tagadhatná, hogy ez egy általános világmozgalom, melyben az emberek milliói közvetlenül érdekelvék és tényezők, közvetve pedig mindenki érdekelve van. Hogy május elseje elmúlt forradalom nélkül, nagy megnyugvást kelt mindenfelé s legkiváltamaz államokban, melyekben nagy munkástömegek vannak s ezek régóta a szociális forradalom eszméivel izgattatnak. Ámde a munkások vezetői május elsejére nem akartak sehol forradalmat, hanem csak tüntetést, melyben bemutatták hadseregeiket parádéban a csodálkozó államoknak. S nem szabad felednünk, hogy a munkáslégiók az általános hadkötelezettség folytán katonaviselt emberekből állanak s tehát az állam által ki vannak nevelve mindennemű ütközetre. A régi időkben, midőn külön állandó hadseregek léteztek, melyeknek mesterségük volt a katonáskodás s ezekben a polgári felfogástól eltérő testületi szellem, a népfelkelések nem voltak oly veszedelmesek, mint most, midőn mindenki tanult katona. Azonban semminő forradalom soha nem volt veszélyes az államokra, vagyis az uralkodó hatalomra mindaddig, mig a katonaság a kormánynyal tartott s parancsainak engedelmeskedett; de viszont a forradalom győzött, valahányszor a katonaság a kormánytól átpártolt a felkelőkhöz. Ennek veszélye a munkásmozgalmakkal szemben fennforogni látszik Franciaországban, honnan hírét vettük, hogy a katonaságot elpártolásra felszólító proklamációk nagy mennyiségben terjesztettek szét a párisi helyőrség között. De hát a béke május elsején egész Európában megőriztetett. És ennek sokkal nagyobb erkölcsi hatása volt, mintha zendülések lettek volna, melyek ha elnyomatnak, vereséget szenvednek a munkások s felizgattatik ellenük a polgári osztály s bekövetkezik a társadalomban a szakadás, mely a munkásokat a létező intézmények és társadalom ellenségeinek tünteti föl. Jobb reájuk nézve, hogy ez nem történt. Hol rendet tartottak, tüntetésükkel elérték azt, hogy komolyan hatása alatt. Különös egy darab volt ez, míg színpadra nem került Sem a szövege, sem a zenéje nem tetszett úgy külön-külön. De mikor szöveg és zene egymást támogatva s egymást kiegészítve együtt színpadra került, egyszerre megváltozott iránta a hangulat s már a próbákon mindenki biztos volt a nagy siker felől. A hatás csakugyan olyan példátlanul intenzív volt, hogy a német színpadok is figyelmessé lettek s egyenkint jöttek az igazgatók meghallgatni a darabot és elő is adták először Bécsben, azután mindenütt. Harmadik export-darabunkat ugyancsak Planquette, a bornevillei harangok szerzője, szolgáltatta. Bip volt ez, melylyel a népszínház ismét megelőzte Párist is, ahol csak másfél évvel a népszínház után adták elő. Én hoztam el ezt a poétikus operettet Londonból, ahol legelőször színrekerült Faraié angol szövegével. Kétszer kellett Párisba utaznom, míg Planquette kiadóját, az öreg Choudenst, rávettem, hogy ideadja nekem a Meilhae és Gille által írt francia szöveget, mielőtt az Párisban színrekerülhetne. Én szereztem meg az előadási jogot a bécsi An der Wien színháznak is. Kisasszony feleségem, Kis herceg, Dráma a tenger alatt, Nap és hold, Kertészleány és Lili azért nem sorolhatók az előbbiek mellé, mert bár a népszínházból átmentek minden magyar színpadra, de a német színházakban nem terjedtek el általánosan, mert kétségtelen sikert, leginkább a német színházak primadonnahiánya miatt, nem arattak. Legáltalánosabban terjedt el mindama darabok közül, melyek a népszínházból indultak számbavételnek mindazok által, kik idáig nem sokat törődtek az emberek ez osztályával, most pedig emberi méltóságukat és polgári egyenjogúságukat elismerik az ,,illetékes körök“ is. Ebből a munkásokra az a haszon vár, hogy a munkáskérdéssel komolyan foglalkozni fognak az államok ott is, hol idáig előre kitértek s ahol az elnyomatási rendszer volt divatos, az, mint káros és haszontalan, jövőre mellőztetni fog, föltéve, hogy a munkások megtartják a mérsékletet s nem csapnak át a sztrájkokból zendülésekbe. Sajnos, hogy május elsejének folytatásában sokfelé erős hajlam mutatkozik erre. Nem Magyarországon, hanem legkivált Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Ausztriában. A hírek, melyek ez államokból érkeznek, arról tanúskodnak, hogy az anarkistáknak sikerült több gyárvárosban és iparos kerületben óriási sztrájkokat szervezni s ezeket rendzavarásra bírni, minek folytán fegyveres beavatkozás történt, vérontatott és az ostromállapot kihirdettetett. Ha igaz, hogy Roubaiseban 50,000, Tourcoingban 70,000 munkás szünetel: ez oly roppant tömeg, hogy ezeknek fölkelése kétségkívül a legkomolyabb veszedelmet idézheti elő, ha összeütközésre kerül a dolog. S a példa ragadós és Franciaország méltán félhet. Az előre látható volt, hogy a munkások nem fogják beérni a május elsei ki, a Mikádö, ikinek a történetét akarom elmondani. 1885-ben ismeretlen jóbaráttól Londonból keresztkötés alatt egy angol szinlapot kaptam, melynek szélére az volt írva magyarul, hogy a Mikádö című operett Londonban olyan óriási sikert aratott, hogy okvetetlenül figyelmembe ajánlja. Én meghozattam Londonból az angol szövegkönyvet, elolvastattam két férfival, de egyiknek sem tetszett, elolvastattam egy nővel, aki geniálisnak találta. Magam nem értvén angolul, tájékozatlan voltam a darab értéke felől ilyen ellenkező bírálatok után és ad acta tettem. A következő év nyarán egy hollandi tengeri fürdőbe mentem s útközben Berlinben a szinlapokat olvasván, szemembe tűnt a Mikádé is, melyet akkor aWallnerszinházban egy angol társaság játszott. Siettem jegyet venni a kissé félreeső színházba, a melyben egy tropikusan meleg júniusi estén zsúfolt házat találtam. Őszintén megvallom, hogy a darab nem tett rám különösebb hatást, bár a zenéjét szépnek és eredetinek találtam, de talán mert nem értettem az angol szót, talán mert beláttam, hogy ezt a darabot sikerrel előadni az angolokon kívül más nem tudja: azzal a hittel mentem el a színházból, hogy erről a darabról nem igen lehet nálunk szó. Rákövetkező augusztusban ugyanaz az angol társaság, melytől Berlinben láttam a Mikádót, Bécsben is bemutatta a darabot és készült Budapestre, a német színházba. Az angol társasággal én is alkudoztam vendégszereplés iránt, de föltételeiket elfogadhatatlanoknak találtam s igy ők a német A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA A Mikádóról. •— A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Hököm Mátyás nem az első darab lesz, mely a népszínházból indul ki nagy körútra, messze nyugatról — Paksból — a közbeeső színpadok kihagyásával egy nagyot ugorva Budapestig s innen — keletről — visszafelé menve nyugatra. Ezt a látványosságot az államilag szubvencionált cseh nemzeti színház már lefoglalta magának a jövő tavaszra, mert előbb nem kaphatja meg a díszleteket, kosztümöket és egyéb kellékeket. A népszínház 1877-ben Sztrogoff utazásával kezdte meg az exportot külföldre, mert ezzel a darabbal megelőzte Európa összes színpadait, még a párisiakat is, ahol csak négy évvel később került színre. Az Utazás a föld körül sikerén felbuzdulva, Rákosi megbízta Csepreghy Ferencet, hogy Jules Verne Sztrogoff utazása regényéből Írjon egy kiállításos darabot s leendő klasszikus népszínműírónk pár hét alatt át is adta a kész Sztrogoffot, mely azóta bejárta egész Európát, kiszorítva, illetőleg megelőzve mindenütt, Páris kivételével, a francia darabot, mely látványosságban többet adott, de drámai hatás tekintetében messze elmaradt a magyar szinmű mögött. Második ilyen sikere a népszínháznak a bonnevillei harangok volt, szintén Rákosi igaz Mai számunk 20 oldal.