Budapesti Hírlap, 1891. március (11. évfolyam, 59-88. szám)

1891-03-15 / 73. szám

10 BUDAPESTI HÍRLAP. (73. sz.) 1891. március 16 főváros a tanács kezelése alatt álló fővárosi pénzalapot a főváros területén előirt egyenes ál­lamadók másfél százalékával dotálni. Ezt az össze­get a főváros útadó kivetésével fogja fedezni, me­lyet a földadó, házadó, kereseti adó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyesületek adója, bányaadó, tőkekamatadó és a járadékadó másfél százalékában állapított meg és értesíti a ta­nácsot, hogy a befolyandó összegeket havonkint fogja elszámolni és beszállítani. E módozatot a ta­nács elfogadván, jóváhagyás iránt felterjesztést in­téz a kereskedelmi miniszterhez. A Duna szabályo­zása folytán nyert lágymányosi telkek feltöltésének meg­kezdése érdekében felkéri a tanács a földmivelésügyi minisztert, hogy a Duna kotrásánál nyert anyagot erre a célra engedje át. A feltöltést a tanács felülről lefelé, egyelőre az összekötő vasúti hídig kivánja eszkö­zölni s azzal okolja meg, hogy e vidéken máris keletkezőben van egy gyár, t. i. a Zsolnay-féle ma­jolika-gyár, melyhez, ha a terület feltöltetik, előre­láthatólag más gyári vállalatok is csatlakoznának, számítva a negyedik híd épülésére is. A X. ker. Orczy-úton építendő kálvária terveihez a tanács azzal a megjegyzéssel járul hozzá, hogy a státerek megerősíttessenek, a kápolna kupolája pe­dig emeltessék. A L­i­p­ó­t-k­örút visegrádi­­utca és Margit-híd közötti szakaszának végleges rendezése érdekében a tanács általá­nos árlejtés kiírását határozza el. Az I. ke­rületi Horváth-kertben tervezett gyermekj­átékhely létesítéséhez a tanács elvben hozzájárul, de kívánja, hogy a játékhely a cél érdekében megfelelően nagyobbittassék. Fascko- Moys Sándor dr. jelezve, hogy sok helyütt a ház­ereszek csatornáiból még mindig a gyalogúton fo­lyik el a víz és köztisztasági és biztossági szem­pontból igen sok kellemetlenséget és bajt okoz, ügyelmébe ajánlja a tanácsnak, hogy ez állapot or­voslása végett intézkedjék. E felszólalás folytán utasítja a tanács a műszaki osztályt, hogy ezt a dolgot tanulmánya tárgyává tévén, mielőbb javasla­tt terjeszszen elő. Végül magánépítési ügyeket in­­éztek el.­­ A lipótvárosi templom építési művezetői állása Ybl Miklós halálával megüresedett. A templom­­építő bizottság művezetővé első helyen Kauser Jó­zsef, második helyen Hausmann Alajos és harmadik helyen Lechner Ödön műépítészt hozta javaslatba. A tanács a közgyűlésnek Kauser Józsefet fogja ajánlani művezetőnek. — Iskolai könyvek. A tanács ma döntött a közoktatásügyi bizottságnak az iskolai könyvekre vonatkozólag tett javaslatára. A tanács a­ b-c-re a Komáromy-Lakits-féle, magyar olvasókönyvül a Baron- Jajnai-féle, magyar nyelvtanul a Belicza-féle, föld­­rajzra Báthory Nándor, természettanra dr. Emericzy, akotmány­tanra dr. Csiky Kálmán, történelemre Sebestyén, német nyelvgyakorló könyvül Barna, végül számtanra Faludi könyvét fogadta el. A nem kötelezett szerekre, mint Atlasz, szépirásminta stb.-is marad az eddigi állapot. — A húsárak. A vásárigazgatóság hivatalos kimutatása szerint a marhahús ára az elmúlt héten átlag számítás szerint 63,5 kv volt. — A villamos vasutak szerződéseinek egye­sítésére vonatkozó közgyűlési határozat ellen R­á­c­z Károly dr. bizottsági tag a belügyminiszterhez fe­leb­bezett. — A korvin téri katonai szertárépület el­távolítása végett a második kerületi bizottsági ta­gok azt indítványozták, hogy azt a főváros szerezze meg és bontssa le. A hadügyminisztérium kész volt az épületet birói becslés alapján a fővárosnak átengedni, a telekeladó bizottság azonban a birói becslés alapjául megállapított ötvenezer forint vé­telárat sokalla s az épület megszerzésének elejtését javasolju­. A második kerületi bizottsági tagok most azt kérik, hogy a jelzett ingatlant ne készpénzen vegye meg a főváros, hanem cserélje el azt egy más telekért, esetleg épületért, vagy pedig ha ezt sem látná célszerűnek, építse föl a nyálkaszárnya második emeletét s annak egyik feltételéül a szer­tár átengedését is kösse ki. — Adóügy. A tanács felhívja a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat és egyesületeket, hogy az ez évre terhükre előírandó adók megálla­pításának alapjául szolgáló vallomásaikat (mérlegei­ket) az 1875. évi 24. t. c. 10. szakaszában megálla­­lapitott módon felszerelve, március 31-ig a fő­vár­o­s m. ki­r. adófel­ügyelőség iktató hivatalában (vámpalota, I. emelet, 74. ajtó) nyújt­sák be. Népesedési mozgalom a fővárosban. A múlt héten Budapesten élve született 404 gyermek, meghalt­ 261 szem­élyy, a születések tehát 143 esettel múlják fölül a halálozásokat. Az élveszülöttek közt volt 193 fiú, 221 leány. A halottak közt volt 134 finemű, 127 nőnemű. Ez év 9 hetében élve született összesen 3374 gyermek, meghalt 2407 ember, a születések többlete tehát 967. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, márc. 14. * (Műsorok.) Nemzeti színház. Hét­főn : Serge Panine. Kedden: Erdő szépe. Szerdán : VIII. Henrik. Csütörtökön: A nagymama. Pénte­ken : A harag. A kecskebanki fürdőn először. Szom­baton : ugyanaz másodszor. Vasárnap: ugyanaz harmadszor. — A várszínházban: Csütörtö­kön : Az új emberek. Vasárnap: Don Caesar de Bazan. — Opera­ház: Hétfőn: Lohengrin. Kedden: Bánk Bán. Szerdán: Vidra. Csütörtökön : Paraszt­­becsület és Csárdás. Pénteken: Az operah­áz zárva. Szombaton: Hugenották. Vasárnap: Vióra. — Nép­színház. Vasárnap : Zsuzsika. Hétfőn : Szegény Jonathán. Kedden: Denevér. Szerdán: Zsuzsika. Csütörtökön : A suhanó. Pénteken: Zsuzsika. Szom­baton: Tékozló fiú 1-szer. Vasárnap: ugyanez. Szárnyai József úr szives közleni velünk, hogy 1860-ban megjelent még egy Talpra magyar: „Honfidal. A pest-budai zenede által dicséretre méltatott pályamű. Irta Sreton Sándor, zenéjét szerző Hagy József, kiadta Mátray Gábor.“ (Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye II. füzet. 28. lap.) Ezt a dallamot nem ismerjük, de különben sem tartozik a kérdéshez, melyre nézve csak az 1848-iki szerzemények fontosak. Íme Hajdú László 1848. májusában megjelent Talpra magyar, 1848. március 15., Petőfi Sándortól című dala, mely kevésbbé ismeretes : A Rózsavölgyi Honfihűség cimű­ darabjával „Hajdú Ladó által összve alkalmazott szin­tén 1848-iki Talpra magyar a következő :­­CL - zszz SSE Veres Pista cigányprímás is csinált nótát a Talpra magyar­ra 1848-ban, Így szó - i I * (A nemzeti színházban) előkészületre ki­tűzettek IV. László, A megboldogult (Feu Toupine, francia vígjáték), Krakói barátok, Rákosi ter.) történeti színműve. * („A tékozló fia.“) Ez a címe Carrá néma játékának, mely többszörös elhalasztás után szomba­ton, e hó 21-én, kerül színre a népszínházban. A próbákat újra teljes erővel megkezdték belőle. A személyzetnek szokatlan feladattal kell ezúttal meg­küzdeni, mert a darabban se nem beszélnek, se nem táncolnak, hanem zenekíséret mellett arckife­jezésekkel és mozdulatokkal játszák el az egész cse­lekményt. A főszerep F. Hegyi Aranka kezében van, a­ki már teljesen fölépült, a próbákon is részt vesz s e szerepében lép föl először hosszas beteg­sége után. Nagyobb szerepet játszanak még kí­vüle : Csongori Mariska, Kláré, Horváth Vince és Németh. * (A március 13-diki pályázat.) Előttünk fekszik egész terjedelmében a népszínházi bizottság által kihirdetett, de meddő maradt népszínműpá­­lyázatról szóló jelentés. A jelentést Balogh Pál előadó írta s minthogy a március 15-ének színpadra vitelére új pályázat van kitűzve, átveszszük a jelen­tésből azt a részt, mely a pályázni készülők szá­mára hasznos útmutatásul szolgálhat. E rész így szól : A feladatot általában félreértették. Színmű kí­vántatéit tőlük, mely az 1848. március 15-diki buda­pesti eseményeket fölelevenítse a közönség előtt. S a pályázók egy része az egész szabadság­harcra kiterjeszkedő látványos darabot próbált készíteni, csatajelenetekkel, tablókkal és apotheozisok egész sorozatával, másik része pedig a márciusi esemé­nyekre közömbös családi drámába szőtte bele durva és erőszakos öltésekkel a sajtó felszabadításának és a múzeumkerti népgyűlésnek tömeges jelenetét. Hogy azok a családi drámák semmi szorosabb össze­függésben nincsenek a beléjük állított történeti ké­pekkel s hogy főalakjaik ezekre semmi befolyást nem gyakorolnak, még a legkisebb hiba. Elfogadnék mi a pályakérdés oly megoldását is, mely a törté­neti elemeit háttérbe állítja s elejébe épít egy erő­teljes drárdai kompozíciót, költött személyek küz­delmeivel, melyekből a kor eszméi, ellentétei, ösz­­szeütközései hangzanak ki. De ilyen megkomponált drámának színét se láttuk az egész pály­ázaton. —­­Még a java művekben is abból áll a korrajz, hogy az emberek politizálnak, szerelmi konfliktusokból kerül ki a dráma teste, bohózatos intrikák vezetik a cselekményt, mely végül nagynehezen beletorkol a nagy forradalmi tablóba, hol elszavalják a Talpra magyart, a tömeg éljenez s a szerelmes párok ösz­­szekelnek. — Látszik, hogy csupa kezdők műveivel van dolgunk, kiknek a drámaiságról, a szinpadrava­­lóságról még kiskorúak a fogalmaik, egy estét be­töltő színmű méreteihez nem volt gondolatuk s a szabadságnap ünnepe alkalmára csak annyi mon­danivalójuk akadt, a­mennyi belefér egy-egy jól megírt jelenetbe, a többit hozzáírták, hogy a szín­mű kikerüljön. Ha már a pályaművek java ezen a színvonalon áll, képzelhető, milyen a selejtese. —­­Minden pályázat hirdetésekor özönleni szokott ná­lunk a hívatlanok sokadalma. — Éretlen diákok, kiérdemesült vén színészek, félműveit fantaszták, éhenkórászok rettenthetetlen csapata szedőzködik ilyenkor össze , hogy leírják azt a temér­dek naivitást, a­mitől elméjük nehéz és szívük szorul. — Iszonyú munkát végeznek, míg alakot tudnak adni e képtelenségeknek, hisz a legtöbb még a helyesírással is hadilábon áll. De azért elvégzik hűségesen s világért ,se maradná­nak el egy pályázatról sem. Akár csak az álomkóros vénasszonyok a kis lutri húzásairól, kik szájuktól vonják el a garast, hogy rátehessék álmukra: hátha megnyerik, h­ogy a drámaírás­­z apró lottójátéko­sai is legtöbbször kenyéradó pályájuktól, kötelessé­geiktől, józan érdekeiktől vonják meg azt az időt és munkát, melyet becsvágyó szenvedélyük kielégíté­sére fecsérelnek. A pályabírák rendszerint a bot­­ránykozás hangján rivallnak rá e hívatlan csapatra, Úgy akarva szétriasztani azt, mint a csőcseléket szokta a rendőri beavatkozás. Konstatáljuk, hogy a jelen pályázatban résztvett dolgozatok kilenctized­­része ilyen forrásból eredt. De azért mi nem érzünk semmi megbotránykozást a hívatlanok e naiv igye­kezete miatt. Bármit mondanánk is, ők a nyílt pályázatokból kizárhatók nem lesznek,­­ mindig ott voltak és soha el nem maradnak. Szánni való e törekvésük, de irigyelni való a szívósságok, melylyel száz kudarc után se szűnnek meg hinni önma­gukban. * (Camarotta Ernesto) olasz tenorista hétfői hangversenyének műsora : 1. Donizetti: románc az Alba herceg operából. 2. Zongoraszám, előadja Lourié k. a. 3. a) Rotoli: Népdal, bi Tosti: Non t’amno piti, c.) Gomes : nagy ária a Guarany­­­perából. 4. Zon­goraszám, előadja Lourié k. a. *5. Verdi: románc a Végzet hatalma operából. * (Kosart-ciklus.) Agghney Károly második matinéján, melyet e hó 22-én, vasárnap, délután 3 órakor tart meg, Mozart e- és d-dúr zongoraverse­nyén kívül egy XVII-ik századbeli dallam saját szerzésű változatait fogja előadni. A zenekart ez­úttal Gobbi Alajos zenedei karnagy igazgatja.­­­ (A Gráf-féle ókori arcképgyűjtemény) csak néhány napig lesz a műcsarnokban látható

Next