Budapesti Hírlap, 1891. augusztus (11. évfolyam, 209-238. szám)
1891-08-21 / 228. szám
1891. augusztus 21. BUDAPESTI HIRLAP. (228. sz.) A bécsi újság cikkére a többi közt ezeket írja feleletül a belgrádi hivatalos lap : „Ismételjük, hogy békében és jó viszonyban akarunk élni az öszszes hatalmakkal, különösen pedig szomszédainkkal, hogy tiszteljük az európai szerződéseket, és hogy összes erőnket belső politikai és gazdasági konszolidálásunkra akarjuk szentelni. Nemzeti törekvéseink jogosultságában bízva, elvárjuk nyugodtan, hogy Európa annak idején tekintetbe veszi a lehetőség határai közt Szerbia jogosult létérdekeit. Törekvéseink épp úgy nem irányulnak erőszakos változásokra, valamint nem is üres utópiák. Megvalósításukat várjuk az európai hatalmak megegyezésétől. Nem gondolunk arra, hogy a bécsi lan állítása szerint Ausztria-Magyarország testéből egy részt kiszakítsunk, ahogy nem gondolunk ilyesmire Törökország irányában, melylyel épp úgy, mint Ausztria- Magyaroszággal, jó szomszédságban akarunk élni. Bizonyos, hogy Ausztria-Magyarországnak sem volt szándéka, hogy Törökország egyik testrészét elszakítsa, mikor Európa kezeiből elfogadta a mandátumot Bosznia és Hercegovina megszállására, hogy ez országokban a rendet helyreállítsa. De még Európának sem az volt a szándéka, mikor a berlini szerződéssel Ausztria-Magyarországnak ezt a mandátumot megadta. Ezt a rendelkezést az akkori viszonyok közt Európa helyesnek és szükségesnek tartotta és nekünk nincsen okunk lemondani arról a reményről, hogy egy napon fontos érdekek arra bírják majd Európát, hogy Szerbia törekvéseit is méltányolja. Azért sem Ausztria-Magyarország, sem a hármas szövetség nem tarthat attól, hogy törekvéseink békés céljaikkal ellenkeznének, mert mi határozottan azon vagyunk, hogy törekvéseinkkel szorosan a törvényesség terén maradjunk. A hármas szövetség már fennállt akkoriban, mikor Bulgária magához ragadta Kelet-Ruméliát és amikor ezzel megteremtette Nagy-Bulgáriát. Ha békés feladata nem szenvedett csorbát Bulgária területének önhatalmú kiterjesztése révén, úgy bizonyára nem ellenkeznék a hármas szövetség érdekeivel az sem , ha Európa Szerbia állami létét szélesebb alapra fektetné. Mi teljesen elismerjük a testvér bolgár nemzet aspirációit és szívből örülünk annak, ha valódi és állandó sikereket ér el. De épp úgy nem kívánhatják tőlünk sem, hogy törekvéseinkről, mint üres utópiákról, lemondjunk. Nekünk is meg kell védenünk jogainkat és megtartanunk hitünket nemzetünk jobb jövője iránt. Ha Ausztria-Magyarország, mely hozzánk oly közel fekszik és e kérdésben annyira érdekelve van, elvben megengedi, hogy e kérdés javunkra dőljön el, úgy biztosan remélhetjük, hogy annak idején majd az összes hatalmak is megvalósítják ama reményeket, amelyeket a szerb nép táplál, bölcseségükben és igazságszeretetükben bízva. Nem kell elfelejteni, hogy az európai békének legszilárdabb biztosítéka az, ha a népek attól a meggyőződéstől vannak áthatva, hogy érdekeik és jövőjük legbiztosabb védpajzsa a nagyhatalmak igazságszeretete.“ * (A színészek bajai) A rendkívüli szinészeti kongresszus összehívását elhalasztották, mert hír szerint a belügyminisztérium részéről fogják a nyugdíjtőkéből kongresszusi határozat ellenére elvont 25.COD írt ügyét felülvizsgáltatni. A szinészeti tanács irodájának mostani személyzetét részben nyugdíjazni fogják. Eddig Szuper Károly pénztárost nyugdíjazták teljes fizetéssel s helyébe Valettin, volt debreceni igazgatót bízták meg napidíj mellett a pénztári könyvek vezetésével, míg a pénzek őrzését Vida Jenő egyesületi ügyészre bízták. * (Kemény Ede) e hónap folytán a következő városokban fog hangversenyt adni : E hó 24-én Vácon, a „Kúria“ vendéglő nagytermében ; 25-én Ipolyságon a városháza dísztermében ; 26-án Érsekújváron a nyári színkörben ; 27-én Nagy-Tapolcsányban a „Korona“ vendéglő nagytermében ; 28-án pedig Aranyos-Maróthon a megyeház nagytermében. * (Molnár György.) a veterán tragikus, viszszatért erdélyi utjából s vas-utcai drámai gyakorló iskoláját tegnap a növendékek, azok szülei és szép közönség jelenlétében ünnepiesen megnyitotta. * (A ,,Hét“) eddigi fömunkatásra, Justh Zsigmond, megvált a laptól. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, aug. 21. * (Vidor Pál), a népszínház tagja, holnap és holnapután Pesti és Dobó színtársulatának vendége lesz Érsekújvárott. A Rip van Winkle operettben és saját népszínművében, az Ingyenélőkben lép föl, még, mind őszek, mint a galamb. Oh, az ifjú homlok, melyen aranyhaj göndörödik, a kéz édes érintése, a dobogó szív, az ajakat , igéző mosolygás, az ölelést igérő ajak ... És az első csók ... ez a végtelen csók, melytől lehunyjuk szemünket, melytől semmivé lesz minden gondolatunk a remény mérhetetlen boldogságában ! Marokra fogtam egykori szerelmeim e régi zálogait és őrülten csókoltam. Az emlékektől feldúlt lelkemben egyenként viszontláttam azokat, akiket szerettem és végigszenvedtem a poklok minden kínját. Még egy levél volt hátra. Én írtam és ötven évvel ezelőtt mondta tollamba az oktató, aki bötyvetésre tanított, így szólt: „Édes kismamám, ma vagyok hat esztendős. Ilyenkor kezdünk az eszünkkel élni, hát megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak neked, a mért életet adtál nekem. Imádó kis fiad Róbert.“ Vége volt. Fölérkeztem életem folyamának forrásáig és visszafordultam, hogy hátralevő napjaimra tekintsek. Láttam a borzasztó, magányos öregséget, az elbetegedést. Vége, vége, vége mindennek. És nincs senkim. Revolverem ott van az asztalon. .. Felhúzom sárkányát... Ne olvassátok régi leveleiteket soha.“ Íme, igy öli meg magát sok ember, a kinek hiába kutatjuk végig az életét, hogy nagy bánatokat találjunk benne. Szent István ünnepe. — Saját tudósítónktól. — Budapest, aug. 20. A régi kegyelettel ülte meg ma is az ország fővárosa az első apostoli király emlékét, de az ünnep pompáját megrontotta a hideg szél s a szakadó zápor, mely éppen akkor tombolt legjobban, amikor a sok ezer főnyi ünneplő közönség a hagyományos körmenetre sorakozott. Már kora hajnalban szürke felhők borították az égboltozatot s elriasztották az embereket a budavári kirándulástól, még a vidéki vendégeket is, akik ez ünnepségek kedvéért zarándokoltak ide. Talán a rossz idő volt az oka annak is, hogy a kereskedők nem éltek a munkaszünetet parancsoló törvény engedelmével s nem nyitották ki a boltjaikat, amire most, az országos vásár idején, joguk lett volna. A vidéki közönség zárt ajtókat talált mindenütt s nem gyönyörködhetett még a kirakatokban sem, a melyek máskor olcsó mulatságul szolgáltak neki. A főváros középületein és sok magánépületén is nemzeti zászlók lengtek s utcáin, a merre a körmenet évenkint elvonul, díszruhába öltözött lovas és gyalogos rendőrök és katonák állottak sort. A Budapesten állomásozó összes ezredekből egy-egy diszszázadot rendeltek föl a várba. A királyi palota udvarán a 68-ik gyalogezred díszszázada és zenekara, továbbá az alabárdos koronaőrség foglalt állást. A királyi palotától a helyőrségi templomig vezető úton, ha nem is oly óriási tömeg, mint máskor, de nagy közönség várta a díszmenetet. A szent Zsigmond-kápolna, hol az ünnep első része lefolyt, szőnyegekkel és virágokkal volt ékesítve. Itt gyűltek össze kevéssel hét óra előtt a hivatalos személyiségek : Szápáry Gyula gróf miniszterelnök, Fejérváry Géza báró honvédelmi és Josipovich Imre horvát miniszter, Szalavszky Gyula és Lukács Béla államtitkárok, Bezerédy Viktor min. tanácsos, Enyedi Lukács osztálytanácsos, Szabó Miklós, a kúria elnöke, Ráth Károly főpolgármester, Gerlóczy Károly alpolgármester, Földváry Mihály alispán, Schulek Vilmos egyetemi rektor, Kisfaludy Béla és Herczegh Mihály dékánok. Hét órakor érkezett meg a pontifikáló főpap , Császka György szepesi püspök, akit a bejáratnál fogadott a papság és trónusához kisért. A püspök itt átöltözött s a papság kíséretében a szent István-kápolnába ment, hol a Szent Jobb már ki volt téve drága hímzésű szőnyegén. A szent ereklye előtt a papság zsoltárokat énekelt. E közben megeredt az eső s az intézők mármár le akartak mondani a körmenetről, de Szapáry gróf miniszterelnök határozott kívánságára mégis megtartották. A diszmenetet Robitsek Ferenc dr., a központi papnevelő intézet tanulmányi felügyelője rendezte. Lovasrendőrök nyitották meg s utánuk mentek zászlóik alatt az országos központi és a budai hát. legényegyesületek, a lakatos ifjúság, a tabáni hajósegyesület, a közszolgaegyesület s a csizmadia-céh tagjai, templomi lobogók alatt a krisztinavárosi irgalmas nének s egyéb intézetek növendékei. Ezután jött a papság. A Szent Jobbot az irgalmasrendiek vitték vállukon. Két oldalt díszmagyarba öltözött fiatal fővárosi tisztviselők haladtak, kezükben kivont karddal. Ezután lépdelt a püspök, Vézinger Károly udvari plébános a „Szt. Jobb“ őre, s a notabilitások csoportja. A Szent Jobb előtt a katonai zenekar egyházi énekeket játszott. A menetet díszszázad s az ájtatoskodók nagy serege zárta be. Közben ugyancsak esett az eső s a drága egyházi ruhák mind megáztak. Kevéssel nyolc óra előtt szakadó esőben ért a menet a helyőrségi templomba, s mely már zsúfolva volt közönséggel. Az első padsorokat a katonaság foglalta el. A tisztikar élén ott volt : Lobkovitz herceg altábornagy, hadtestparancsnok, Gabriányi altábornagy térparancsnok, Zoltán Elek tábornok, honvéd lovassági felügyelő, s mellettük voltak Wimmer, Szvetics, Stanger, Gold és Becker tábornokok, Ullmanszky és Issekutz ezredesek stb. Az elhelyezkedés után Krassy Félix gyöngyösi apát-plébános felment a szószékre a szép beszédével nagy hatást tett a hallgatóságra. Az ünnepi szónok arról elmélkedett hazafias büszkeséggel, hogy talán nincs nép a világon, amelyet Isten annyira szeretett volna, mint a magyart a a többi közt ezeket mondta: „Szerette Isten a magyar nemzetet, mert adott neki oly hazát, melynél szebb, jobb, alig van a világon ! Istenem ! Mit vétett az a szegény nép, ott a fagyos északon, mely izetlen halakon tengődik és csak akkor fürközhetik, ha a tenger hullámai megkönyörülve rajta, messze erdőkből kimosott fatörzseket hajigálnak ki jeges partjaira ? ! Mit vétett az a nép, ott a forró délen, melyet feketére süt és elcsúfít a nap égető heve, mely halálosan maró kígyók között lakik és olykor ezrenkint pusztul a ronda mocsarak mérges gőzeiben ? Nem ilyen, nem ilyen a mi hazánk ! Kedves, kies fekvésű az, gyönyörű szép nagy hegységei vannak, sürü, vadakban bővelkedő erdőkkel; a hegyek gyomrában nemes és egyéb ércek bősége ; termő földje három nemzetet eltarthatna hires gabonával ; legelőin milliónkint tanyáznak a hasznos állatok ; nagy, nehéz hajókat hordanak folyamat, tengere , hegyes, éltető az égalja, mely alatt növény, állat vígan tenyész és száz esztendős emberek is élnek ! Mi érdemel, mi érdemet tett a magyar nemzet, hogy e szép, boldog hazát vehette birtokába ? A te kezed, oh Isten, nemzetek Istene ! érdem nélkül, ingyen kegyelmedből, a te kegyes kezed vezette e szép hazába őseinket, mert szeretted és kiválasztottad a magyar nemzetet!“ E beszéd után következett az ünnepi istentisztelet. Császka püspök pontifikáit fényes segédlettel, melynek tagjai voltak : Bogisich Mihály prépost, Vézinger Károly plébános, a Szent Jobb őre, Kanovics Béla apát, józsefvárosi esperesplébános, Dömötör vízivárosi plébános, Richmovszky szepesi kanonok, Zemáncsik szepesváraljai plébános, Vencel szemináriumi vicerektor, Purt Iván dr., Nemes Antal dr. és Böschall fővárosi káplánok. Mise alatt a Nándor-téren felállított diszszázad háromszor disztüzet adott, a zenekar pedig ismételten a Gott erhaltet játszotta. Mivel pedig az eső folyton szakadt, elállottak attól, hogy diszmenetben vigyék vissza a Szent Jobbot. A Te Deim-ot, melyet máskor a Szt.Zsigmond kápolnában énekeltek, most itt végezték el s tizenegy óra előtt befejezték a szertartást. Az előkelőségek szétoszlottak, de minthogy e közben az idő kiderült, a papság diszmenetben vitte vissza a Szent Jobbot a Szt.Zsigmond kápolnába, hol nyolc napon át lesz kitéve nyilvános tisztességadásra. 3 A tanítók országos gyűlése. —* Saját tudósítónktól.— Budapest, aug. 20. Tanítókkal volt ma tele az uj városháza közgyűlési terme. A magyarországi tanítók országos bizottsága tartotta benne a legelső évi nagygyűlését. Egy esztendeje múlt csak, hogy megalakult e bizottság s máris nagy tervek megvalósításán dolgozik teljes erővel. Az egész ország tanítósága érdekéért küzd ez a bizottság. Hasznos működése a kormány figyelmét is magára vonta s ma már joggal dicsekedhetik azzal, hogy törekvéseiben egyik hatalmas támogatója maga a kormány. Nem egy életrevaló eszme eredt már a bizottság lelke és a magyar iskolaügyet lelkükön hordozó tagjaitól. Messze kiható, nagy eredményekkel kecsegtető tervekkel foglalkozik most is a bizottság. A tanítók nyugdíjtörvényének revíziója, a tanítói szolgálati pragmatika, a tanítókat képesítő országos bizottságok szervezése, mind olyan kérdések ezek, melyek helyesen megoldva kiszámíthatatlan hasznára lesznek majd az egész ország tanítóságának, beleszámítva a felekezetieket is. A mai nagygyűlésen is ezzel a három nagy fontosságú tárgygyal foglalkozott a bizottság s ha nem is jutott még kedvező eredményre, de mindenesetre közelebb vitte egy lépéssel mindegyiket a sikeres megoldás felé. Mielőtt megkezdték volna a gyűlés napirendjét, Somlyai József elnök mondta el elöljáró beszédét, amelyben mindenekelőtt köszönetet mondott a kormánynak azért a támogatásért, melyben a bizottságot ez ideig részesítette. Majd megtette az elnöki előterjesztéseket, amelyek alapján a gyűlés fölmentett hat fővárosi és tíz vidéki bizottsági tagot, aki nem jött el a nagygyűlésre. Meghallgatták végül a titkár jelentését s aztán rátértek a napirend első pontjára, a tanítói nyugdíjtörvény revisiójára.