Budapesti Hírlap, 1892. december (12. évfolyam, 332-361. szám)
1892-12-23 / 354. szám
. Este a társáéig tagjai Pósa tiszteletére vidám lakomát rendeztek a Virágcsokor vendéglőben. Ott voltak Mikszáth Kálmán, László Mihály, Bodnár Zsigmond, Endrődi Sándor, Pósa Lajos, Szana Tamás, Herczeg Ferenc, Sebők Zsigmond, Rákosi Viktor stb., azonkívül Pósa kiadói, Singer és Wolfner. Sok vidám felköszöntő leszerezte a kellemes estét. Parlamentből a börtönbe. — Saját tudósitónk távirata. — Paris, dec. 22. Cassagnie az Autorité-ban erélyesen tiltakozik egy lapnak az ellen a hire ellen, hogy ő is bele van bonyolódva a Panama-ügybe; nem követelhetik az ő kiadatását, mert sohasem volt semmi dolga a Panama-társasággal. Még ma ki fog derülni, hogy hogyan áll a dolog. A második szállítmány — ezzel a szóval élnek a lapok, azokról a képviselőkről, akiket újabban ki fognak kérni a kamarától — legnagyobb részben konzervatívekből fog állni. A főállamügyész, Bourgeois miniszterrel ,egyetértve, elhatározta, hogy Naquet, Laur, Laguerre és Saint-Martin boulangista képviselők, továbbá kilenc monarchista és két republikánus képviselő ellen is megindítja a bünfenyítő eljárást. A vizsgáló bizottság ma Floquet kamaraelnököt hallgatta ki. Brisson bizottsági elnök egészen az ajtóig eléje ment és azt mondta neki, hogy elment volna érte lakására, ha az időpontot pontosan tudta volna. A bizottság a legnagyobb előzékenységet tanúsította Floquet iránt. Brisson zsölléje mellé egy másik zselleszéket állítottak számára. Brisson ezekkel a szavakkal kezdette meg Floquet kihallgatását: — Elnök úr, készek vagyunk az ön nyilatkozatait meghallgatni. Erre Floquet felolvasta írott nyilatkozatát ; ugyanazt ismételte, amit már a kamarában is elmondott; kijelentette, hogy sohasem gyakorolt nyomást a Panama-társaság igazgató tanácsosaira, hogy ez által a kormány politikai céljaira pénzt szerezzen. Nem kért semmit és nem is kapott semmit. A Panama-társaság sohasem járult hozzá a kormány titkos alapjához. 1888-ban sűrűn hangoztatták azt a vádat, hogyö, Floquet, alig néhány hét alatt kimerítette a titkos alapot, de sohasem céloztak arra, hogy a kormány pénzt kapott a Panama-társaságtól. A dolog úgy áll, hogy a titkos alapok mindig a legnagyobb rendben voltak ; a vizsgálóbizottság erről könnyen meggyőződhetik, ha megvizsgálja a pénztárkönyveket; ezekben a könyvekben nincsenek ugyan nevek , de mégis kivehető belőlük, hogy a kormány havonként a rendelkezésére álló pénznek körülbelül egy tizenketted részét költötte el. Ennélfogva jogában áll kijelentenie, hogy a közbiztosság igazgatása és vezetése 1888-ban becsületes és lojális volt. Floquet megjegyezte továbbá, hogy azon időben, mikor miniszter volt, közelebbről csak híreknek bizonyos lapok közvetítésével való közzétételével foglalkozott és ezzel sem üzleti szempontból, hanem csak politikai szempontból, amennyiben ezt az államérdek megkövetelte. A bizottság félbeszakítás nélkül hallgatta meg ezeket a nyilatkozatokat és egyetlen kérdést sem intézett Floquethez. A kihallgatás végeztével Brisson udvariasan elkísérte az ajtóig. A bizottság ezután elhatározta, hogy meg fogja vizsgálni a belügyminisztérium pénztárkönyveit. Floquet nyilatkozatáról több lap elítélően szól. A Jour azt a vallomást látja a nyilatkozatban, hogy Floquet a köztársaság érdekében befolyásolta a Panama-pénzek szétosztóinak intencióit. A Cocarde kijelenti, hogy Foquetnek le kell mondania ; Rouvier csekélyebb ok miatt mondott le. A parlamenti vizsgáló bizottság ma kihallgatta Andrieux t is, ki felmutatta egy jegyzet fotográfiáját, mely Thierre chequereinek már ismeretes elfogadóit tartalmazza. Andrieux azt mondja, hogy ő Herz Kornéliusznál egy okmányt látott, mely 104 képviselő nevét sorolja fel, kik közt Arton 1.350.000 frankot osztott szét. Andrieux hozzátette, hogy e nevekre vonatkozólag semmi bizonyítéka nincs és hogy előtte Reinach igazságszeretete gyanússá vált. Floquet-re vonatkozólag Andrieux kijelentette, hogy kénytelen jóvá tenni azt az igaztalanságot, mely vallomása által Floquet-et érhetné. Cottu elbeszélte, hogy Reinach azt mondotta neki, hogy Floquet a politikai küzdelem céljaira 750,000 frankot kért. Cottu beszélni akart Floquetvel, de csak képviselőjéve, Clémenceauval, találkozhatott, ki azt mondta neki, hogy Christophle, a Credit Foncier kormányzója, kinek terve a Panama-vállalatot megzavarná, támogatásra találhatna. Cottu, akit nyugtalanított ez a hír, beleegyezett a 750.000 frank kifizetésébe. Cottu hozzátette, hogy ez csalás volt, mert az átvételről szóló elismervényen az állt, hogy ez összeget publikációkra adták. Később Cottu összeveszett Reinachhal s az összeg visszafizetését követelte tőle. Ezután bekövetkezett a bukás. Az ezután kihallgatott Cafarelli képviselő megerősítette a Guyot szájába adott nyilatkozatokat, hogy Carnot elnök ismeri a Panamaügyben kompromittált összes képviselők neveit. A Clémenceau és Millevoye közti párbajügyet választott bíróság elé terjesztettek. Yves Guyot, kit az általa tett nyilatkozatok miatt idézett meg a vizsgáló bizottság, megtagadta a megjelenést és kijelentette, hogy nyilatkozatait egy kém elferdítette és ő nem hagyja magát felhasználni oly mahinációkra, melyeknek az a célja, hogy Carnot köztársasági elnök nevét belekeverjék a Panama-ügybe. A közvélemény rendkívül izgatott; Carnot elnöknek szemére lobbantják, hogy régen kezében volt a megvesztegetettek névjegyzéke és mégsem tett semmit a törvénytelenség üldözésére. Némely lap követeli is, hogy Carnot-t a vizsgáló bizottság elé állítsák. A városban a legkalandosabb hírek keringenek. A Figaro már komolyan szóba hozza Napoleon Viktor herceg kilátásait és úgy véli, hogy ha ez a pretendens a konzuláris köztársaság élére állana, nem volna lehetetlen, hogy a francia koronát is elérje. Azt a hírt, hogy Napoleon Viktor herceg Brüsszelből elutazott, a bonapartisták bocsátották világgá, azzal a célzással, hogy kikémleljék a közhangulatot. A bonapartista párt nincs szervezve és így teljességgel nem valószinű, hogy a herceg készületlenül akciót kezdjen. A kamara folyosóin ma beszéltek ugyan a bonapartista akció gyanús jelenségeiről, de azt hiszik, hogy az egészből legfeljebb egy manifesztum fog kisülni. Goron, a titkos rendőrség feje, kiről azt állították, hogy Napóleon Viktor herceget kíséri francia földön, unokahuga esküvőjére három napra Bretagneba utazott, de ma már megjelent párisi hivatalában s ezzel az elutazásról költött hír el van intézve. A kormány a következő félhivatalos kommünikét adta ki: „Néhány külföldi lap levelezői által terjesztett ama hírek, hogy a kormány és néhány képviselő ellen demonstrációk történtek, teljesen valótlanok. Épp oly valótlanok a vidéken állítólag nyilvánult izgatottságról szóló hírek is. Úgy itt, mint a vidéken a legteljesebb nyugalom uralkodik és a beérkező jelentések jelzik ugyan a közönségnek a vizsgálóbizottság működése iránt való nagyon is érthető kíváncsiságát, de agitációról semmit sem tudnak.“ Azt a hírt, hogy a kormány Herz Kornél kiszolgáltatását kérte Angliától, merőben alaptalannak nyilvánítják. A gastyne-zenettei céllövő helyiségben, hol képviselők és hírlapírók céllövés-gyakorlatokat szoktak tenni, tegnap összetalálkozott Clémenceau és Dérouléde. Clémenceau a célbábut húsz lövés közül 19-szer szívén találta; Dérouléde rekordja nem ismeretes. Clémenceau, azután, hogy elküldte segédeit Déroulédehez, a két leánya és tizennyolc éves fia társaságában megjelent a Justice szerkesztőségében, ahol elbúcsúzott gyermekeitől. „Vannak pillanatok“, mondta Clémenceau, „ahol fel kell áldozni az életet. Ne féljetek, mindig büszkén fogjátok viselhetni a Clémenceau nevet.“ Szemtanúk mondják, hogy a jelenet nagyon megindító volt. Mindenki mélyen meg volt hatva, csak Clémenceau maradt egészen nyugodt. A párbaj ma délidán két órakor történt meg. A felek hat golyót váltottak, de egyikük sem sérült meg. Minthogy Saussier tábornok nem fogadta el a választott bírói tisztséget, a segédek Ferry d'Esclande, az ismeretes párbaj-szakférfiú elé terjesztették azt a hardest, hogy melyik a sértett fél. Ferry d’Esclande kimondotta, hogy Clémenceaut illeti meg a fegyverválasztás joga, de az eredetileg követett súlyos feltételekhez nem szabad ragaszkodnia, így aztán a párbaj huszonöt lépés távolságban, avance és célzás nélkül történt meg. A párbaj helyén számos kiváncsi és hírlapíró gyűlt össze. A kamara ülésének vége felé Clémenceau és Dérouléde is megjelent a kamarában; mindkettejüket sokan üdvözölték . Déroulédenak különösen a konzervatívok fejezték ki szerencsekivánataikat. BUDAPESTI HÍRLAP, (354. sz.) 1892. december 23. * René Goblet, ki Rouviernek elődje volt a miniszterelnökségben, a Petite Republique-ben nyilvánosságra hozza Grévy rendeletét a titkos alap tárgyában, melyet Goblet átadott utódjának. Goblet 800.000 frankot költött el öt hónap alatt, úgy hogy 1.200.000 frank maradt Rouvier rendelkezésére. Fáik Miksa jubileuma. Budapest, dec. 22. Ma ünnepelték Fáik Miksának, a kitűnő politikusnak és publicistának, a Pestéi a Lloyd-nál való szerkesztősége huszonötéves jubileumát. A közélet számos kitűnősége, az újságírók s az ünnepelt barátai vettek részt az ünneplésben. Délelőtt tíz órára volt kitűzve az ünnepségek kezdete s a Pester Lloyd szerkesztősége fogadta az érkező vendégeket. Az első látogató Hieronymi belügyminiszter volt, ki Fáiknak régi barátja. Előbb megnézte a szerkesztőségben Fáik arcképét, melyet a szerkesztőség tagjainak megbízásából Benczúr festett a jubileumra, azután fölment a lakásba s úgy Fáiknak, mint feleségének meleg szavakkal gratulált. Azután kezdődött a hivatalos fogadás. Elsőben is a dolgozótársak tisztelegtek az ünnepeknél, kifejezést adni annak a ragaszkodásnak, melylyel szerkesztőjükhöz viseltetnek, akit mint főnököt, mint embert, mint társat a munkában egyképpen szeretnek és becsülnek. Veigelsberg Leó volt a munkatársak szószólója, aki szavait nem a jubilánshoz, hanem a feleségéhez intézte, mint akinek legtöbb része van Fáik boldogságában és szerencséjében. Egyben átnyújtotta Fáik arcképét, azzal a kívánsággal, hogy élő mása még hosszú ideig legyen mintaképe minden férfi-erénynek. Falk a bála hangján köszönte meg munkatársai szeretetét. Majd a Pester Lloyd kiadóhivatala és nyomda személyzetét fogadta, azután a magyar kereskedelmi csarnok küldöttsége következett, amelynek vezetője Jellinek Henrik üdvözölte Falkot, mint a kereskedelmi csarnok tiszteletbeli tagját. Beksics Gusztáv a maga nevében jött üdvözölni a magyar zsurnalisztika legérdekesebb bajnokát, mint örök példaképét.Falkt mosolyogva jegyezte meg: — Ha példaképed vagyok, legyek legalább ezer esztendő példaképe. Szivének egész melegségével fogadta Falk a következő tisztelőket: az Otthon küldöttségét, mely Rákosi Jenő vezetése alatt, Kaas Ivor, Gajári Ödön, Kenedi Géza, Gellért Mór, Strausz Adolf és Tábori Róbert urakból állott. Rákosi Jenő a magyar újságírók nevében a következő beszéddel üdvözölte Falkot: Drága barátom ! T. kartársunk ! Mi, úgyszólván, csak a te tágabb családod kiküldöttei vagyunk, hogy részt vegyünk a fényben, mely ma környékez;de, sőt önzőbb szándékkal, hogy részt kérjünk is magunknak a fényből, amely téged körülvesz. Mert senki ez idő szerint a mi foglalkozásunkat nagyobb, országos jelentőségre, mint te, nem juttatta. A te rendkívüli tehetséged, a te rendkívüli hűséged a közelismerésnek oly mértékét szerezte meg a mi mesterségünknek, amelyre korunk szerencsés embere is irigységgel nézhet. De ha jelesek, nagyok, előkelők és szerencsések te benned így megbecsülték ezt a mi mesterségünket, mi viszont elmondhatjuk büszkén, hogy te magad személyed szerint oly kiváló becsülésben részesítetted ugyanazt, amit kevesekről mondhatni csak, igen kevesekről, akik élnek, sőt kevesekről, akik immár közülünk nem élnek. Te a sok szerencsétől el nem tántorodtál. (Élénk éljenzés. Fálk Miksa : Nem is fogok !) Te se fény, se hir, se dicsőség, se semminemű kecsegtető dolog által magadat ebből a mi céhünkből kicsalni nem engedted. (Élénk éljenzés.) Fekete hajjal jegyezted el magadat a tollnak és most deresedő hajjal — örömmel mondom, és ez a mi főörömünk — egy szép, kellemes, boldog öregségben, de ifjú szívvel forgatod meg akkor eljegyzett kedvesedet most is temperamentumos táncban. (Élénk tetszés.) Amennyiben a foglalkozásra hárítottál dicsőséget, a mennyiben árasztottál reánk dicsőséget, a hogyan tolladat kezelted , dicsőség volt neked, áldás volt a közdolgokra és szerencse mindazokra, akikért valaha e toll bemártatott a te kalamárisodba. Boldog vagy, mert azt fogják rólad mondani a maradékok, amit mi mondunk . Nem tett egyebet, csak újságot írt teljes életében és teljes életében tisztelt és becsült volt. Az Isten sokáig éltessen ! (Élénk éljenzés.) Fáik meghatottan mondotta, hogy amit tulajdonképpen mondani akart, azt Rákosi Jenő már el-