Budapesti Hírlap, 1892. december (12. évfolyam, 332-361. szám)

1892-12-23 / 354. szám

. Este a társáéig tagjai Pósa tiszteletére vidám lakomát rendeztek a Virágcsokor vendéglőben. Ott voltak Mikszáth Kálmán, László Mihály, Bodnár Zsigmond, Endrődi Sándor, Pósa Lajos, Szana Ta­más, Herczeg Ferenc, Sebők Zsigmond, Rákosi Viktor stb., azonkívül Pósa kiadói, Singer és Wolf­­ner. Sok vidám felköszöntő leszerezte a kelle­mes estét. Parlamentből a börtönbe. — Saját tudósitónk távirata. — Paris, dec. 22. Cassagnie az Autorité-ban erélyesen tilta­­kozik egy lapnak az ellen a hire ellen, hogy ő is bele van bonyolódva a Panama-ügybe; nem követelhetik az ő kiadatását, mert sohasem volt semmi dolga a Panama-társasággal. Még ma ki fog derülni, hogy hogyan áll a dolog. A második szállítmány — ezzel a szóval élnek a lapok, azokról a képviselőkről, a­kiket újabban ki fognak kérni a kamarától — legna­gyobb részben konzervatívekből fog állni.­­ A főállamügyész, Bourgeois miniszterrel ,egyetértve, elhatározta, hogy Naquet, Laur, Laguerre és Saint-Martin boulangista képviselők, továbbá kilenc monarchista és két republikánus képviselő ellen is megindítja a bünfenyítő el­járást. A vizsgáló bizottság ma Floquet kamarael­­nököt hallgatta ki. Brisson bizottsági elnök egészen az ajtóig eléje ment és azt mondta neki, hogy elment volna érte lakására, ha az időpontot pontosan tudta volna. A bizottság a legnagyobb előzékenységet tanúsította Floquet iránt. Brisson zsölléje mellé egy másik zselle­­széket állítottak számára. Brisson ezekkel a szavakkal kezdette meg Floquet kihallgatását: — Elnök úr, készek vagyunk az ön nyi­latkozatait meghallgatni. Erre Floquet felolvasta írott nyilatkoza­tát ; ugyanazt ismételte, a­mit már a kamará­ban is elmondott; kijelentette, hogy sohasem gyakorolt nyomást a Panama-társaság igazgató tanácsosaira, hogy ez által a kormány politi­kai céljaira pénzt szerezzen. Nem kért semmit és nem is kapott semmit. A Panama-társaság so­hasem járult hozzá a kormány titkos alapjához. 1888-ban sűrűn hangoztatták azt a vádat, hogy­­­ö, Floquet, alig néhány hét alatt kimerítette a titkos alapot, de sohasem céloztak arra, hogy a kormány pénzt kapott a Panama-társaságtól. A dolog úgy áll, hogy a titkos alapok mindig a legnagyobb rendben voltak ; a vizsgáló­bi­zottság erről könnyen meggyőződhetik, ha megvizsgálj­a a pénztárkönyveket; ezekben a könyvekben nincsenek ugyan nevek , de mégis kivehető belőlük, hogy a kormány havon­­ként a rendelkezésére álló pénznek körülbelül egy tizenketted részét költötte el. Ennélfogva jogában áll kijelentenie, hogy a közbiztosság igazgatása és vezetése 1888-ban becsületes és lojá­lis volt. Floquet megjegyezte továbbá, hogy azon időben, mikor miniszter volt, közelebbről csak híreknek bizonyos lapok közvetítésével való közzétételével foglalkozott és ezzel sem üzleti szempontból, hanem csak politikai szem­pontból, a­mennyiben ezt az államérdek meg­követelte. A bizottság félbeszakítás nélkül hallgatta meg ezeket a nyilatkozatokat és egyetlen kér­dést sem intézett Floquethez. A kihallgatás végeztével Brisson udvariasan elkísérte az ajtóig. A bizottság ezután elhatározta, hogy meg fogja vizsgálni a belügyminisztérium pénztárkönyveit. Floquet nyilatkozatáról több lap elítélően szól. A Jour azt a vallomást látja a nyilatko­zatban, hogy Floquet a köztársaság érdekében befolyásolta a Panama-pénzek szétosztóinak intencióit. A Cocarde kijelenti, hogy F­oquet­­nek le kell mondania ; Rouvier csekélyebb ok miatt mondott le. A parlamenti vizsgáló bizottság ma kihall­gatta Andrieux t is, ki felmutatta egy jegyzet fotográfiáját, mely Thierre chequereinek már ismeretes elfogadóit tartalmazza. Andrieux azt mondja, hogy ő Herz Kornéliusznál egy ok­mányt látott, mely 104 képviselő nevét sorolja fel, kik közt Arton 1.350.000 frankot osztott szét. Andrieux hozzátette, hogy e nevekre vonat­kozólag semmi bizonyítéka nincs és hogy előtte Reinach igazságszeretete gyanússá vált. Floquet-re vonatkozólag Andrieux kijelentette, hogy kénytelen jóvá tenni azt az igaztalansá­­got, mely vallomása által Floquet-et érhetné. Cottu elbeszélte, hogy Reinach azt mondotta neki, hogy Floquet a politikai küzdelem céljaira 750,000 frankot kért. Cottu beszélni akart Floquet­­vel, de csak képviselőjév­e, Clémenceauval, találkozhatott, ki azt mondta neki, hogy Chri­­stophle, a Credit Foncier kormányzója, kinek terve a Panama-vállalatot megzavarná, támoga­tásra találhatna. Cottu, a­kit nyugtalanított ez a hír, beleegyezett a 750.000 frank kifizetésébe. Cottu hozzátette, hogy ez csalás volt, mert az átvételről szóló elismervényen az állt, hogy ez összeget publikációkra adták. Később Cottu összeveszett Reinachhal s az összeg vissza­fizetését követelte tőle. Ezután bekövetkezett a bukás. Az ezután kihallgatott Cafarelli képviselő megerősítette a Guyot szájába adott nyilatko­zatokat, hogy Carnot elnök ismeri a Panama­­ügyben kompromittált összes képviselők neveit. A Clémenceau és Millevoye közti párbaj­ügyet választott bíróság elé terjesztettek. Yves­ Guyot, kit az általa tett nyilatkoza­tok miatt idézett meg a vizsgáló bizottság, megtagadta a megjelenést és kijelentette, hogy nyilatkozatait egy kém elferdítette és ő nem hagyja magát felhasználni oly mahinációkra, me­lyeknek az a célja, hogy Carnot köztársasági elnök nevét belekeverjék a Panama-ügybe. A közvélemény rendkívül izgatott; Carnot elnöknek szemére lobbantják, hogy régen ke­zében volt a megvesztegetettek névjegyzéke és még­sem tett semmit a törvénytelenség üldözésére. Némely lap követeli is, hogy Carnot-t a vizsgáló bizottság elé állítsák. A városban a legkalando­sabb hírek keringenek. A Figaro már komolyan szóba hozza Napoleon Viktor herceg kilátásait és úgy véli, hogy ha ez a pretendens a konzuláris köztársaság élére állana, nem volna lehetetlen, hogy a francia koronát is elérje. Azt a hírt, hogy Napoleon Viktor herceg Brüsszelből elutazott, a bonapartisták bocsátot­ták világgá, azzal a célzással, hogy kikémlel­jék a közhangulatot. A bonapartista párt nincs szervezve és így teljességgel nem valószinű, hogy a herceg készületlenül akciót kezdjen. A kamara folyosóin ma beszéltek ugyan a bona­partista akció gyanús jelenségeiről, de azt hi­szik, hogy az egészből legfeljebb egy m­ani­­fesztum fog kisülni. Goron, a titkos rendőrség feje, kiről azt állították, hogy Napóleon Viktor herceget kíséri francia földön, unokahuga es­küvőjére három napra Bretagneba utazott, de ma már megjelent párisi hivatalában s ezzel az elutazásról költött hír el van intézve. A kormány a következő félhivatalos kom­münikét adta ki: „Néhány külföldi lap levelezői által ter­jesztett ama hírek, hogy a kormány és néhány képviselő ellen demonstrációk történtek, telje­sen valótlanok. Épp oly valótlanok a vidéken állítólag nyilvánult izgatottságról szóló hírek is. Úgy itt, mint a vidéken a legteljesebb nyu­galom uralkodik és a beérkező jelentések jel­zik ugyan a közönségnek a vizsgáló­bizottság működése iránt való nagyon is érthető kíván­csiságát, de agitációról semmit sem tudnak.“ Azt a hírt, hogy a kormány Herz Kornél kiszolgáltatását kérte Angliától, merőben alapta­lannak nyilvánítják. A gastyne-zenettei céllövő helyiségben, hol képviselők és hírlapírók céllövés-gyakor­­latokat szoktak tenni, tegnap összetalálkozott Clémenceau és Dérouléde. Clémenceau a célbábut húsz lövés közül 19-szer szívén találta; Dérou­­léde rekordja nem ismeretes. Clémenceau, azután, hogy elküldte segédeit Déroulédehez, a két leánya és tizennyolc éves fia társaságában megjelent a Justice szerkesztő­ségében, a­hol elbúcsúzott gyermekeitől. „Van­nak pillanatok“, mondta Clémenceau, „a­hol fel kell áldozni az életet. Ne féljetek, mindig büszkén fogjátok viselhetni a Clémenceau nevet.“ Szemtanúk mondják, hogy a jelenet nagyon megindító volt. Mindenki mélyen meg volt hatva, csak Clémenceau maradt egészen nyugodt. A párbaj ma délidán két órakor történt meg. A felek hat golyót váltottak, de egyikük sem sérült meg. Minthogy Saussier tábornok nem fogadta el a választott bírói tisztséget, a segédek Ferry d'Esclande, az ismeretes párbaj-szak­férfiú elé terjesztették azt a hardest, hogy melyik a sértett fél. Ferry d’Esclande kimon­dotta, hogy Clémenceaut illeti meg a fegyver­választás joga, de az eredetileg követett sú­lyos feltételekhez nem szabad ragaszkodnia, így aztán a párbaj huszonöt lépés távolságban, avance és célzás nélkül történt meg. A párbaj helyén számos kiváncsi és hírlapíró gyűlt össze. A kamara ülésének vége felé Clé­­menceau és Dérouléde is megjelent a kama­rában; mindkettejüket sokan üdvözölték . Dé­­roulédenak különösen a konzervatívok fejez­ték ki szerencsekivánataikat. BUDAPESTI HÍRLAP, (354. sz.) 1892. december 23. * René Goblet, ki Rouviernek elődje volt a miniszterelnökségben, a Petite Republique-ben nyilvánosságra hozza Grévy rendeletét a titkos alap tárgyában, melyet Goblet átadott utódjá­nak. Goblet 800.000 frankot költött el öt hó­nap alatt, úgy hogy 1.200.000 frank maradt Rouvier rendelkezésére. Fáik Miksa jubileuma. Budapest, dec. 22. Ma ünnepelték Fáik Miksának, a kitűnő poli­tikusnak és publicistának, a Pestéi a Lloyd-nál való szerkesztősége huszonötéves jubileumát. A közélet számos kitűnősége, az újságírók s az ünnepelt ba­rátai vettek részt az ünneplésben. Délelőtt tíz órára volt kitűzve az ünnepségek kezdete s a Pester Lloyd szerkesztősége fogadta az érkező vendégeket. Az első látogató Hieronymi belügyminiszter volt, ki Fáiknak régi barátja. Előbb megnézte a szerkesztőségben Fáik arcképét, melyet a szerkesz­tőség tagjainak megbízásából Benczúr festett a ju­bileumra, azután fölment a lakásba s úgy Fáiknak, mint feleségének meleg szavakkal gratulált. Azután kezdődött a hivatalos fogadás. Első­ben is a dolgozótársak tisztelegtek az ünne­peknél, kifejezést adni annak a ragaszkodásnak, melylyel szerkesztőjükhöz viseltetnek, a­kit mint főnököt, mint embert, mint társat a munkában egy­képpen szeretnek és becsülnek. Veigelsberg Leó volt a munkatársak szószólója, a­ki szavait nem a jubi­lánshoz, hanem a feleségéhez intézte, mint a­kinek legtöbb része van Fáik boldogságában és szeren­cséjében. Egyben átnyújtotta Fáik arcképét, azzal a kívánsággal, hogy élő mása még hosszú ideig le­gyen mintaképe minden férfi-erénynek. Falk a bála hangján köszönte meg munkatársai szeretetét. Majd a Pester Lloyd kiadóhivatala és nyomda személyzetét fogadta, azután a magyar kereskedelmi csarnok küldöttsége következett, a­melynek vezetője Jellinek Henrik üdvözölte Falkot, mint a kereske­delmi csarnok tiszteletbeli tagját. Beksics Gusztáv a maga nevében jött üdvözölni a magyar zsurnalisztika legérdekesebb bajnokát, mint örök példaképét.­Falkt mosolyogva jegyezte meg: — Ha példaképed vagyok, legyek legalább ezer esztendő példaképe. Szivének egész melegségével fogadta Falk a következő tisztelőket: az Otthon küldöttségét, mely Rákosi Jenő vezetése alatt, Kaas Ivor, Gajári Ödön, Kenedi Géza, Gellért Mór, Strausz Adolf és Tábori Róbert urakból állott. Rákosi Jenő a magyar újságírók nevében a következő beszéddel üdvözölte Falkot: Drága barátom ! T. kartársunk ! Mi, úgyszól­ván, csak a te tágabb családod kiküldöttei vagyunk, hogy részt vegyünk a fényben, mely ma környékez;­de, sőt önzőbb szándékkal, hogy részt kérjünk is magunknak a fényből, a­mely téged körülvesz. Mert senki ez idő szerint a mi foglalkozásunkat nagyobb, országos jelentőségre, mint te, nem juttatta. A te rendkívüli tehetséged, a te rendkívüli hűséged a közelismerésnek oly mértékét szerezte meg a mi mesterségünknek, a­melyre korunk szerencsés em­bere is irigységgel nézhet. De ha jelesek, nagyok, előkelők­ és szerencsések te benned így megbecsül­ték ezt a mi mesterségünket, mi viszont elmondhat­juk büszkén, hogy te magad személyed szerint oly kiváló becsülésben részesítetted ugyanazt, a­mit ke­vesekről mondhatni csak, igen kevesekről, a­kik élnek, sőt kevesekről, a­kik immár közülünk nem élnek. Te a sok szerencsétől el nem tántorod­­tál. (Élénk éljenzés. Fálk Miksa : Nem is fogok !) Te se fény, se hir, se dicsőség, se semminemű ke­csegtető dolog által magadat ebből a mi céhünkből kicsalni nem engedted. (Élénk éljenzés.) Fekete hajjal jegyezted el magadat a tollnak és most dere­­sedő hajjal — örömmel mondom, és ez a mi főörö­­münk — egy szép, kellemes, boldog öregségben, de ifjú szívvel forgatod meg akkor eljegyzett kedve­sedet most is temperamentumos táncban. (Élénk tetszés.) A­mennyiben a foglalkozásra hárítottál dicsőséget, a mennyiben árasztottál reánk dicsősé­get, a hogyan tolladat kezelted , dicsőség volt ne­ked, áldás volt a közdolgokra és szerencse mind­azokra, a­kikért valaha e toll bemártatott a te kalamárisodba. Boldog vagy, mert azt fogják ró­lad mondani a maradékok, a­mit mi mondunk . Nem tett egyebet, csak újságot írt teljes életében és tel­jes életében tisztelt és becsült volt. Az Isten sokáig éltessen ! (Élénk éljenzés.) Fáik meghatottan mondotta, hogy a­mit tulaj­donképpen mondani akart, azt Rákosi Jenő már el-

Next