Budapesti Hírlap, 1893. április (13. évfolyam, 90-118. szám)
1893-04-22 / 110. szám
Budapest, 1893. XIII. évfolyam 110. sz Szombat, április 22. Előfizetési érák: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Ezüstlakodalom Rómában. Budapest, ápr. 21. (bp.) 1868-ban e napon Florenc öltött ünnepi díszt, a trónörökös tartotta lakodalmát. Házasságához nem volt köze a politikának, se dolga benne a diplomáciának : szíve hajlandóságát követte, mikor megkérte unokatestvére, a csodaszép Margherita hercegasszony kezét. Csak Rómával gyűlt meg a haja a házasulandóknak : a Romagna egy részétől már akkor megfosztott IX. Pius megtagadta az egyházi áldáshoz szükséges dispenzációt tőlük, melyre közel vérrokonságuk miatt a kánoni szabályok értelmében szükségük volt. De azért mégis egybekeltek, s példás, boldog házasélet, a trónon szerencsés, népet boldogító békekorszak lett belőle. Huszonöt év múlt el azóta s holnap Rómában ünnepük az ezüstlakodalmat. A Quirinál-palota ünnepe ez, melyben részt vesz az egész olasz nemzet, képviselteti magát Európa minden szuverénje, megjelent személyesen a német császár nejével, . . . Az egész világ becsülése, rokonszenve ritka összhangban nyilatkozik meg s e legszebb szerenáddal kíséri az ezüst nászi párt negyedszázéves boldogságért hálaadó istenes útjára. Csak a Vatikán ablakai maradnak Betéten, beffüggönyözve. A szentatya hivatásosan zárkózik el a Quirinál örömei elől. Haragvó Pius pápáról maradt hagyományul e politikai magatartás a jámbor Leóra, é s kit bölcsesége, nagy szive és diplomatikus érzéke a világ minden bajaiban a béke, az összhang apostoli szószólójává avatott, zászlótartójává emelt, az egy szavójai ház iránt fölmentve érzi magát minden apostoli hivatás alól, a világ összhangjába ő kever disztonáló hangot s a negyedszázéves neheztelést, melynek kiegyenlítése immár történeti szükséggé vált, úgy a pápai tekintély, mint a katolicizmus nemzetközi érdekei szempontjából, e neheztelést XIII. Leó csakolyan szenvedéllyel kultiválja és adminisztrálja, amilyennel IX. Pius megalapította. Maga a nászünnep érzelmi aktus lesz, melynek csak hátterében vonul meg a politika. Ezért méltatásával röviden végezhetünk. Az olasz királyi pár boldog házasságán példát vehet sok fejedelmi kérő, kik a régi kabinet-politika iskolai tanítása szerint házasodnak, dinasztiájuk fényét s hatalmi állását tartva csak szem előtt, mikor szivük szerint kell választaniuk. Láthatják, hogy a dinasztiák fénye és ereje abból a közszeretetből táplálkozik, melyre tisztes magánélettel, a családi kör összhangjában példaadással rászolgálnak s mely minden szívre vonzó erőt gyakorol. Ellenben láthatják másutt azt is, hogy ahol ez hiányzik, a fény és erő csak mesterkélt világitás, erőfeszítés műve, s ahol pedig az összhang helyébe elmérgesitett ellentétek léptek, azok képesek a csinált fényt is elhomályosítani, az erőt pusztító munkába fogni, mely a trónbíbort beszenynyező, a koronatekintélyt megrendítő botrányokban, intrikákban, rejtélyes drámákban vagy skandalózus válóperekben tör ki. Gratulálunk az olasz uralkodópárnak a szép ünnephez, mely 25 éves erkölcs és boldogság esztétikai látványával hódolatra méltán készteti nemcsak alattvalóit, hanem a hozzá vonzott barátságos külföldet is. Gratulálunk az olasz nemzetnek örömnapjához, hogy szuverenitását a trónon ily erkölcsök képviselik úgy a jelenkor, mint a késő történelem számára s hogy örömébe nem keverednek keserű csöppek : az ő királyuk nemzeti fejedelem, s mint ilyen, se országára, se fő- és székvárosára meg nem haragudhatik. Van még egy téma, melyet ez ünnep alkalmából meg kell pendítenünk : ez a bécsi udvar csodálatos viszonya az olasz uralkodóházhoz. A Habsburgok és a „Szavojardok ”• 100 év óta gyűlölködnek a birtokperek miatt, melyeket véres harcok után a históriai fejlődés végleg odaítélt az olasz felperesnek. Ferenc József és Viktor Emánuel a prágai békeokirat szövege szerint 1866 őszén örök barátságot és békét kötöttek a Szentháromság nevében, — de azért esztendőkig nem siettek egymást viszontlátni. A jeget a „re galantuomo“ törte meg: a bécsi közkiállítás világsokadalmára 1873-ban ő is látogatónak jelentkezett a császári és királyi udvarnál. Bécsben akkor nem jöttek zavarba e váratlan vendég fogadásakor, sőt akkor sem, mikor látogatását viszonozni kellett: hja, Andrássy Gyula gr. volt a külügy- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Az óra. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Az Erzsébet-köruton sokszor végig megyek s mindig föltekintek egy házra, melynek óra van a homlokzatán. Szép háromemeletes ház , erkélyekkel, óriási ablakokkal, szilárdan, minden feltűnőbb cafrang nélkül építve. Nincs rajta torony, nincsenek szobrai, nincsenek festményei. A lakók valószínűleg meg vannak vele elégedve, de a szemlélőnek semmi esztétikai élvezetet nem nyújt. Feltűnővé csupán az óra teszi. Mikor először arra mentem, nem volt semmi dolgom, a kószáláson kívül, melyet művészi tökéletességgel szoktam űzni. Hanyagul föltekintettem a házra és gondolom : — Nini, egy óra. Ezt se láttam még pesti házon. Tovább mentem, aztán megálltam és viszszanéztem. — Mindenesetre jó gondolat volt a háziúrtól , valami ostoba cifraság helyett egy gyakorlati célokat szolgáló órát tenni a házára. Másnap este megint arra őgyelegtem. — Nini, az óra ki is van világítva. Ez derék. Ilyenkor mennek erre a műhelyek munkásnői és munkásai, akiknek szegényeknek bizony nincs igen órájuk. Pár nap múlva arra mentem valahová ebédre. Felnézek, az óra fél hármat mutat. Teringettél, elkéstem. Rohamléptekkel haladtam tovább s egészen kifáradva érkeztem a családi körbe, mely ebédre várt. Akkor kezdtek csak teríteni s a férj még haza se jött a hivatalból. Megnéztem a zsebórámat. Háromnegyed volt kettőre. — Jaj, de korán jött, hisz még nekem a konyhába is ki kell néznem, — szólt a fiatal menyecske. — Azt hittem, hogy fél három. Különben csak tessék a konyhában foglalatoskodni, majd én addig a gyerekekkel játszom. Az asszony ott is hagyott rögtön s én Palinak elárultam néhányszor, hogy mennyi háromszor négy és ötször hat, Menczinek pedig igyekeztem megfelelni arra a kérdésére, hogy miért van a póknak huszonkét lába és miért nem kettő, mint az embernek. Edomra elég kellemes mulatság, különösen, ha az embernek a póklábak számáról halavány sejtelme sincs. Nincs rettenetesebb dolog, mint az ebédre várakozni. A legkedvesebb gyerek is kellemetlen, a legszebb asszony is unalmas, mikor az ember éhes. Romeo vacsora után bolondult bele Júliába. Egy szép asszonyra, az éjszaki sarkon el tudnék várni egész délután, de ha öt percig kell az ebédre várnom, akkor kiállhatatlan vagyok, mint egy vén ballerina. Miért is jöttem föl olyan korán ? Nem jobb lett volna valahol előbb pár pohár sört meginni ? Az ördög vigye el azt a bolond órát! Mégis csak szemtelenség, hogy valaki a házán levő órával nem törődik semmit! Végre megjött a háziúr, betálalták az ebédet s a gyerekek figyelme a számtanról és a póklábakról egyértelműleg a csirkelábakra fordult. Magától értődik, hogy én azzal az étvágygyal ettem, melyet gyomorbajos emberek a farkaséról szoktak elnevezni. Ebéd után elmentem még látogatóba s aztán, ugyancsak az Erzsébet körúton a népszínházba ballagtam. Az óra egynegyed nyolcat mutatott. Bravo, hisz ez az óra háromnegyed órával siet s e szerint csak fél hét az idő és van még időm az ebéd előtt elmulasztott sört meginni. A Tábori-vendéglő ablakába ültem, jó darabig nézegettem az utcán hömpölygő tömeget s aztán komótosan a zsebórámért nyúltam. Háromnegyed nyolcat mutatott, mikor én legföljebb hét órára számítottam. Mi ez ? Mi történt ? Hogy késhettem el ennyire a színházból ? Persze az óra ! No igen, az a háziúr, a Mai számunk 18 oldal.