Budapesti Hírlap, 1894. április (14. évfolyam, 90-119. szám)

1894-04-15 / 104. szám

1894. április 15-BUDAPESTI HÍRLAP. (104. sz.) van, Rákos-Keresz­túr (cochinért), Suszter Józse Rimaszombat (cochinért és hollandiért), Urbanek Sándor, Budapest (plymuthért), Kovács Imre, Rá­­kos­ Csaba (plymuthért), Kovács János, Debrecen (langshaw és brahma keresztezésért), Krausz György, Pryedor, Bosznia (fehér gyöngytyúkért), Fodor Sán­dor, Rákos-Keresztur (pulykáért), Varga Mihály. Igen szép simmenthali marhát állítottak ki versenyen kívül Forster Géza (Concóhét) és a bu­dapesti közp. tejcsarnok-szövetkezet mácsai borjú ne­velő telepe. A juhok osztályában az első dijat és elismerő oklevelet Károlyi Alajos gróf örökösei uradalma, el­ismerő oklevelet kaptak még : József kir. herceg mar­­tonvásári uradalma, Károlyi László gróf derekegy­­házi uradalma, mindannyian destorál negretti ju­­hokért. Hazai kondor sertésért az első díjat Harkányi Frigyes (Budapest) kapta. Rákos-Keresztur (fehér pulykáért), Ruffy Pálné, Puszta-Kürth (amerikai pulykáért). Pekingi ka­csákért első díjat kaptak: Varga Mihály, Rákos- Keresztur, Janovszky György, Pécel, Kovács Imre, Rákos-Csaba. Smaragd-kacsáért Obert Henrik G., Brassó. Galambért Burger János, Budapest kapott két első díjat, egy pár schamlkeldeni parókásra és egy pár római galambra. A kiállítás megtekinthető napponként reggel hét órától esti hat óráig a Tattersallban. — A kereskedelmi kamarák a railléniumi kiállításon. A kereskedelmi miniszter felhívta a kamarákat, hogy tegyék tanácskozás tárgyává, mi módon vehetnének részt mint a kereskedelem érde­kében fennálló intézmények, a kiállítás megfelelő csoportjában. E tárgyban tanácskozásra gyűltek ma a kereskedelmi és iparkamarák titkárai a buda­pesti kamara tanácstermében s végre egyhangúlag elfogadták a győri kamara előterjesztését, mely ki­fejti, hogy a kamarák működése nem alkalmas arra, hogy érzékítve szemlélhetővé téve, kiállítás­nak anyaga legyen. Ezután a milleniumra meg­írandó közgazdasági monográfia ügyét vettek tár­gyalás alá s három tagú bizottságot küldtek ki ja­vaslat készítésére, melyet hétfőn délelőtt tesznek tanácskozás tárgyává. Ugyane napon a kereske­delmi miniszter elnöklete alatt lesz e tárgyban ér­tekezlet. — Szaktanácskozás a kereskedelmi isko­lák ügyében. A vallás- és közoktatásügyi minisz­tériumban ma kezdte meg tanácskozásait a kereske­delmi akadémiák és középiskolák tanterve ügyében a miniszter által egybehívott szakértekezlet. Berze­­viczy államtitkár a minisztérium nevében kijelen­tette, hogy az egységes középiskola kérdésének — Evandale úr látogatásáról miért nem tudósítottál ? — Magam sem tudom, azt hittem, hogy a nagyságos asszony értesülve van róla. Flóra ajkába harapva, visszadőlt a kere­­vetre, aztán folytatta az olvasást. — „Egy óráig maradt ott, melynek egy részét Enid kisasszonynyal egyedül töltötte, a többit a tábornokkal. Dick ura az egész idő alatt ki- és bejárt a szobába. Tudtommal semmi különös nem történt.“ — Szerda„ „Ta­nulás után Enid kisasszony Dick urfival a fa­luba sétált. Meldreth kisasszony boltjába ment, édességet vett, csak néhány percig maradt ottan. A pap háza előtt ment el„ Evandale­ur meglátta őket, utánuk szaladt egy könyvvel. Elég közel voltam hozzájuk s láttam, hogy Enid kisasszony elpirult. Nem sokat beszélget­tek egymással. Délután Enid kisasszony Whit­­minsterbe lovagolt a tábornokkal. Teázás után. . . .“ — Igen, igen, látom, — monda Vanené, félbeszakítva az olvasást, — nincs több föl­­jegyzés, mely fontossággal birna. Gondolkozott és Parker reszketve vára­kozott. — Itt a könyved — mondá végre asszo­nya. Arra figyelmeztetlek, hogy ügyelj ! Fölös­leges így hálálkodnok — tette hozzá, Parker összetett kezeit s hálálkodó mozdulatait látva. Értsd meg jól, én nem tartalak tovább, csak a­míg hasznodat vehetem. Yane kisasszonyt kisérd, mintha árnyéka volnál. Tudni akarom, hogy kikkel találkozik, hova megy és ha le­hetséges, hogy miről beszél. Kap e levele­ket, olyanokat értek, melyek nem a postán jönnek. — Azt nem tudhatom! — Kötelességeddé teszem, hogy tudd meg. Most mehetsz! megoldása előtt a középkereskedelmi iskolák szer­vezetén nem lehet mélyrehatóbb átalakítást tenni. Az értekezlet ezután a jelenlegi szervezet kereté­ben kiadandó új tantervet általánosan elfogadta. — Az idei lóvásár. Az orsz. magyar gazda­sági egyesületnek a székes főváros részéről pártok­ kérelmére a kereskedelemügyi miniszter megengedi, hogy a fővárosban a lótenyésztés emelésére alakult részvénytársaság útján rendezendő és április hó 15, 16 és 17 napjaira eső lóvását ez évben kivételesen május 9., 10., 11. és 12. napjain tartassák meg. — Központi muunkaműhely telep. A ma­gyar ipar és kereskedelmi bank részvénytársaság Budapesten központi munkaműhely telepet szándé­kozik létesíteni, melynek az lenne a célja, hogy ott kisebb iparosok gépekkel dolgozhassanak. A műhely 120 lóerejű géppel dolgoznék s egyelőre 60, ké­sőbb 120 műhely lenne benne. A részvénytársaság a telep létesítésére a fővárostól kért 980 öl telket 25.000 frt kedvezményes áron. A fővárosi iparügyi bizottság mai ülésén tárgyalta e kérelmet s a kis­iparosok helyzetének javítása végett javasolja a te­lek kedvezményes áron való átengedését. A telekre be fogják táblázni, hogy ha nem a kitűzött célra használnák, a részvénytársaság köteles lesz annak egész értékét a fővárosnak megfizetni. — Szakelőadások. Marosvásárhelyről írják lapunknak, hogy az iparosok és ipari munkások va­sárnapi oktatására és szórakoztatására alakult ma­rosvásárhelyi bizottság a szakelőadások idei ciklu­sát befejezte. Az előadások iránt a közönség köré­ben nagy érdeklődés volt. A jövő ciklus október hóban veszi kezdetét. Elismerés illeti meg azokat, kik ez előadások tartását kezdeményezték és az előadásokat tartották.­­ A fővárosi marhavásár forgalma m­árc. hónapban a következő volt: Felhajtottak 14,707 db n­agy marhát, 13,957 db borjút, 26,106 db apró marhát (2269 db birka, 23,835 db bárány és 4 db kecske.) A múlt év ugyanezen havában nagy mar­hában 1337 dbbal és borjúban 142 dbbal kevesebb, ellenben apró marhában 766 dbbal többet hajtottak fel. A közvágóhíd és marhavásár bevétele március­ban 47,526 frt 87 kr volt, vagyis 10,457 frt 83 krral több, mint tavaly e hónapban. A húsvásárra januárban 8932­ kgr., februárban 11,351 kgr. és már­ciusban 9498 kgr. húst hoztak. — A budapest-kőbányai sertéskereske­delmi csarnok árjegyzése ápr. hó 14-dik napján. — Hizottsertés-árak. Magyar elsőrendű: öreg ne­héz (páronkint 400 kilogramon felüli súlyban) 47 krtól 48— krig. Öreg közép (páronkint 300— 400 klgr. súlyban) 47— krtól 48— krig. Fiatal nehéz (páronkint 320 klgron felüli súlyban) 49—* krtól 50— krig. Fiatal közép (páronkint 251—320 klgr. súlyban) 49— krtól 50— krig. Fiatal könnyű (páronkint 250 klgrig terjedő súlyban) 46— krtól 48— krig. — Magyar szedett: Nehéz (páronkint 280 kgron felüli súlyban) 47— krtól 48— krig. Közép (páronkint 220—280 klgr. súlyban) 47 Azzal elfordította arcát, hogy Parker tá­vozását ne lássa. — Ez az asszony ostoba, — mondá Flóra magában, miután Parker távozott a szobából, de legalább megbízható. Az ilyen asszonyok, kik valaha ballépést követtek el, mindenre fel­használhatók, mert mindig félnek, hogy lelep­lezik őket. Cinikusan mosolygott, noha érezte, hogy maga is bír ez asszonyok különös saját­ságával, mert ő is fél a leleplezéstől. Parkerrel férjhez menetele előtt találko­zott, midőn Skótországban időzött. A­hol szol­gált, rajta kapták, hogy lopott és a szolgálat­ból csúfosan elcsapták, de Flóra fölkereste és pártfogásába vette őt, nem szánalomból, vagy emberbaráti ösztönből, hanem mert az elcsa­pott leányban olyan eszközt látott, a­kit cél­jaira felhasználhatott. Parker anyja ágy­ban fekvő beteg, magával tehetetlen asz­­szony volt, ki egészen a leánya keresetére volt utalva és Parkernek az volt a legnagyobb ag­godalma, hogy anyja meg­találja tudni az ő történetét, vagy hogy nem lesz módjában se­gélyezni őt. Ez a félelme, ez az aggodalma volt az, a­mivel Flóra magához kötötte ezt az asszonyt. Parker Enidnek minden mozdulatá­ról és cselekedetéről pontos tudósítást hozott neki, a­nélkül, hogy Enid ezt gyanította volna. Flóra most az új híreken töprenkedett. Ez az Evandale nyugtalanította őt. Aztán Meld­­rethne halála napjára gondolt, arra a napra, melyre mindig borzalommal emlékezett. Na­gyon jól tudta, hogy a szegény öreg­asszony keservesen megbánta azt a tettet, melyre csá­bították, mert hiszen alig tudták őt hallga­tásra bírni. Ha tovább él, sem a tábornok boszújától való félelem, sem a Szabina gyalá­zata, sem semmiféle büntetés nem tudta volna visszatartani attól, hogy be ne vallja tettét, attól 48 e­kvig. Könnyű (páronkint 220 klgrig ter­jedő súlyban) 46— krtól 48— krig. — Szerbiai: Nehéz (páronkint 260 logon felüli súlyban) 471/1, krtól 48 1/2 krig. Közép (páronkint 220—260 klgr. súlyban) 47— krtól 48— krig. Könnyű (páronkint 220 klgrig terjedő súlyban) 46— krtól 471/2 krig. — Sertéslétszám: 1894. évi ápr. 12. napján volt készlet 164.918 darab, 1894. évi ápr. hó 13-dik napján felhajtatott 1300 darab, 1894. április hó 13-dik napján elszállittatott 1540 darab, 1894. évi április hó 14-ik napjára maradt készletben 165.678 drb. — A bizottsertés üzletirányzata: lanyha. Üzleti hetiszemle. — Gabonaü­zlet. (Beer Jakab tudósítása a Bp. H. részére.) Az időjárás a múlt héten száraz jellegét mindvégig megtartotta. Befejeződtek a tavaszi mezei munkálatok, a­nélkül, hogy vala­merre eső járt volna. Közel két hét óta nem volt az országban nagyobb csapadék és a tél folyamán is általános volt e miatt a panasz, így nem csoda, ha ma­holnap azt kell konstatálnunk, hogy a szárazság teljesen elcsigázza a vetéseket.­­ Ama bizalomteljes hangulat, mely az előző héten a külföldi gabnapiacokat uralta, nem bizonyult tartós­nak. Amerikából napról-napra újabb árcsökkentése­ket jelentettek. Ezek nagymérvű eladásokra vezet­hetők vissza, melyekhez a pompás idő és vetések állásáról utóbb kiadott és a kiállításokat igen ked­vező sziliben feltüntető jelentés animálta a speku­lációt. Utóbb javulás állott be. Angolországban gyengébb volt a kereslet, az árakat nehezen tudták fentartani és csak a hét vége felé valamivel kelle­mesebb a hangulat. A francia piacokon élénkült a vásárlókedv és a tulajdonosok rezervált tartása kö­vetkeztében úgy idegen, mint honi búza drágábban kelt. Az utolsó napokon bekövetkezett eső­zésekre ismét lanyhult az irányzat. Hollan­diában a forgalom az eddigi szűk keretben mozgott. Belgiumból fentartott jegyzéseket jelen­tettek, Berlin az első üzleti napon jelentékeny árfolyamemelkedéseken ment át, azonban erre na­ponta lemorzsolódások következtek, úgy, hogy egyenlegként dacára a végül beállott szilárdulásnak csak kisebb javulás maradt fenn. Délnémetországban az utolsó hetekben tapasztalt nehézségek az eladási viszonyokban valamivel javultak. A Rajna mentén levő piacokon a fogyasztók szintén több vételked­vet tanúsítottak. Helvéciában stagnál az üzlet és csak a legszükségesebb bevásárlásokra szorít­koznak változatlan árak mellett. Saját pia­cunkon az üzleti mozgalom aggasztóan erős Az öreg­asszony többször mondta, hogy nem tudja elviselni, hogy Enid kisasszonyt vagyonából kifoszszák. Ezek voltak szavai. Gyakran ment Flórához és sírva kérte, en­gedje meg, hogy a tábornoknak megvallja az igazat. Azzal nem törődött, hogy valószínűleg őt is megbüntetik s hogy leánya és Yanena tönkre volnának téve, ha kitudódnék az igaz­ság. Félt a haláltól és irtózattal gondolt arra, hogy bűne örökös gyötrelmet hoz reá. — Maga gonosz, önző asszony, — mondá Flóra neki többször indulatosan. — Maga csak az üdvösségére gondol, másra nem. Azt számba se veszi, hogy mi testileg-lelkileg elpusztul­nánk mind a ketten. Meldrethné nem bírta kiállni lelkiisme­rete furdalásait. Mindenét, a mivel a világon birt, készséggel odaadta volna,, ha követhette volna vallása tanácsát és az Isten szolgájához fordulva, kitárhatta volna szivét. De Szabina és Vanené mindent elkövettek, hogy ebben a szándékában megakadályozzák. Természetes, hogy Vanené volt az intéző szellem mindenben. Míg Szabina csak dühön­gött, Flóra a hatás minden eszközével élt: okoskodott, fenyegetőzött, hízelgett, csúfoló­­dott, parancsolt, pénzt adott. Annyi pénzt adott Meldrethnének, a mennyit csak adha­tott s a jövőben még többet ígért, de az öreg asszonyt, ki eleinte engedett, mind nehezebb volt megnyugtatni s végre a titkos teher már annyira nyomta a lelkét, hogy szinte elvesz­tette ép eszét. Flóra már komolyan arról gondolkozott, hogy ne küldesse-e Szabinával az őrültek há­zába az asszonyt, vagy hogy erőszakos módon rövidítse meg napjait. Flóra semmitől sem rettent vissza, miáltal jólétét biztosíthatta. De Meldrethné betegsége és halála megkímélte őt egy újabb bűn elkövetésétől. (Folyt. köv.) 11

Next