Budapesti Hírlap, 1894. szeptember (14. évfolyam, 241-270. szám)
1894-09-01 / 241. szám
Budapest, 1894 XIV. évfolyam 241. sz. Szombat, szeptember . Előfizetési árak: Égészérte 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn én ünnep után való naponta. Elöntései, apróhirdetések fölTétetnek József-kort 5. n. a. utcai helyisészLakác 1z. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Rökk Szilárd utca 4. sz. Hirdetések nonparellje számítással díjszabás szerint. . Egyes számára helyben 4 kr., vidéken i1 kr. Előfizetések, apróhirdetések feivételnet József-körut 5. sz. a. utcai helyiségünkben is. Nemzetközi diákkongresszus, Budapest, aug. 31. (bp.) Az idei iskolaév a budapesti tudományegyetemen jól kezdődik. Tegnap, mindjárt kapunyitásra, gyűlést tartott az aula ifjú polgársága, melyen két életre való és jelentékeny következésű ideát vittek közakarattal előbbre a megvalósulás felé. Mindkettő az ezredéves ünneppel függ össze s maradandó emléke akar lenni a magyar ifjúság ünneplésének. Egyik a mensa academica, mely terített asztalához hívná az iskolaév alatt csekély díjért az egész egyetemi polgárságot, gazdagát-szegényét összevéve. Egészséges és olcsó táplálékhoz jutna sok száz szűkölködő pályakezdő, ingyenes alapítványi terítékhez, akinek semmi segélyforrása nincs ; hozzávaló társaságot élvezne a jobbmódú ifjú is, midőn diákpajtásai közt tölti fölös idejét, egy kenyéren élve velük, kikkel egy szellemi táplálékot fogyaszt zsenge lelke, a közös intézeti pénztár javára költve el fölös pénzét ; végre kiváló testületi szellem ütne állandó tanyát első egyetemünk falai közt, melynek vonzó ereje centripetális hatalommal tartana vissza, sok vagyonos ifjút léha, egészségrontó élvezetektől, silány kalandoktól, sok vagyontalant a könynyelmű időtékozlástól, vagy az idegeket túlfeszítő korai stréberségtől. Ilyen intézethez persze nagy pénzeszközök kellenének. Külön nagy épület szükséges hozzá, pár ezer diák forgalmának befogadására alkalmas helyiségekkel, olcsón világító és sűtő berendezéssel, mintaszerű konyhagazdasággal és segédeszközökkel. Első alapításakor kicsinyebb keretek is elegendők, de a szervezetnek életrevalónak kell lenni, hogy idővel a nagy forgalom ellátására kinőhesse magát és esetleg a gyomor igényein felül az ifjak egyéb testi szükségleteit is kiszolgálhassa, szállóhelyet is adván a hajléktalan diákoknak, kiktől a szülői otthon áldását a sors megvonta. Ehhez gyürkőzik az aula ifjúsága immár két év óta nemes lelkesedéssel s az új iskolaév kezdete is arra való neki, hogy ez eszmét újból fölkarolja, a társadalomban terjeszsze, neki üdvös propagandát csináljon, barátokat szerezzen. Üdvözöljük ezt a derék, lelkes ifjú nemzedéket a kiválóan humánus és gyakorlati téren, melyen egy derék, hasznos, komoly magyar generáció fölnövekedésének nyomait hagyják maguk után hátra és reménységét keltik föl bennünk, a nemzet napról-napra vénhedő munkásaiban. Valóban méltó módja ez a millenium megünneplésének. Hogy örömünk teljes legyen, a tegnapi ifjúsági gyűlés egy másik komoly és nagy ideát is programba vett az ezredéves ünnep alkalmára. Ez egy nemzetközi diákkongresszus tartása 1896-ban Budapesten. . Nem akarjuk eltúlozni a diákmozgalmak jelentőségét. Van bennük sok oly tulajdonság gyakran, mely épp a túlzás folytán redukció alá vonja azt. Nem tudjuk mindenkor helyeselni tüntetéseiket az utcákon, melyek — főleg egy nagy városban — a tudatlan proletár elem brutális vendégszerepléseit szokták provokálni, sem úgynevezett tiltakozó végzéseiket országos, politikai kérdésekben, melyek fölött kipróbált öreg hazafiak is csak nagy megfontolás után, nehéz felelősség terhe alatt mernek határozni, s az ifjúság nem bírhat se természettörvény, se alkotmányjog erejénél fogva a felülbírálásra illetékességgel s végzéseinek magától értetőleg soha, semmi körülmények közt törvényes szankciója nem lehet. Mégse tiltakozik Magyarországon soha, egyetlen hivatott faktor sem az ifjúság ily beavatkozásai ellen, mert mindannyi apai érzéssel szeretjük még túlzott, bohó lépéseiben is a haza zsenge nemzedékét, s becsesebb hibának tartjuk túlhevitett lelkesedését a közügyek iránt a félénk tekintélytisztelet, vagy közömbös megtartózkodásnak értéktelen erejénél. De a millenáris nemzetközi diákkongresszus eszméje minden közérdek A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Zalatna—Abrudbánya. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — A gyulafehérvári erőd körfalai és földhányásai csak mint egy-egy sötét vonal látszanak már a felszálló, vékony szeptemberi ködben, s félórai hajtás után elérünk Ompolyica nevű oláh községbe, ahol már a havasvidék kezdődik. Ami rajta túl van, azt az oláh köznép „havasinak hivja, a mi rajta innen van, az már neki „ország“. A szomorú történeti emlékektől kissé megborzongva lépünk Jánku Avrámnak, a „havasok királyáénak, természeti szépségekben gazdag, vadregényes birodalmába. Mert nem csak havasi gyopár nő itt az égbenyúló hegyormok tiszta, szűz levegőjében ; de legteljesebben nyiladoztak itt 1848-ban az oláh pórlázadás vérpiros virágai. Most békesség van mindenütt. Az országút mentén sovány szántóföldek terülnek el; oly vékony itt a tengeri szára, mint a kisujjam. A hegyoldalakon szánt és vet a „mokány“, oly meredek s kövecses foltokon, ahová szédülés nélkül még fel se tud nézni az ember. A hegyek alakja változatos. Egyik hegyes csúcson — úgy mondják — a Mihály vajda vára állott. Itt-ott nagy sziklatömbök látszanak, egyenesek és simák, mintha várfalak volnának. Átmegyünk néhány havasi községen. Egy- egy faház, meredek zsup-tetővel, mellette tenyérnyi birtok, körülkerítve, mint valami kincsesház. Akinek itt három hold havasi legelője van, az gazdag ember. Egy-egy különálló, liliput-tanya valamennyi lakóház, szétszórva, messzire egymástól. Beletelik háromnégy órába, amig egy falunak a végére érünk. Itt tessék aztán jó közigazgatást produkálni s okosan alkalmazni a bölcs törvényekbe leszűrt szürke elméleteket. Az út lassan, de folyton emelkedik. Balra egy kedves, bájos mellékvölgybe látunk. A völgy végén templomtorony keresztje látszik s néhány sima, szürke sziklafal. Az országút megszűkül s egy igénytelen helyen, ahol az Ompoly vize hirtelen kanyarodás után szorosan az úttesthez simul, néhány fűzfára hivja fel figyelmemet a kisérőm. Sem emléktábla, sem oszlop nem jelöli a helyet, ahol a zalatnai védtelen magyarokat, miután a görög hűségben bízva letették fegyverüket, százával gyilkolták le az oláh felkelők. Kiontott vérük pirosra festette az Ompoly hullámait, testük ott feküdt temetetlenül. A hely, ahol e rémtett megesett, oly semmit mondó, mint egy közönséges gonosztevőnek ostoba arca. Teljesen méltók egymáshoz: a hely s a tett. Zalatna roppant hegyektől van bezárva köröskörül. A hegyek egy részét erdőség borítja, más része kopár s vörösbarna szinű. Olyan az egész, mint egy jókora egérfogó. Takaros bányaváros, rendesen épült utcákkal. A jólét és vagyonosság jele, hogy szebbnél-szebb új épületek emelkednek benne. A bányatanácsos lakása a város közepén van. Kényelmes, úri ház, melynek nagy kényelmét nagyobb városban nem lehetne eléggé megfizetni. A kereskedelemügyi miniszter háza is meglepő és érdekes. A miniszter és családja itt szokták a nyarat tölteni. Lukács Béláné otthon volt és szívesen fogadott bennünket. Szellemes, szép asszony, aki társadalmi diadalaival bizonyára nagyban javára szolgál a miniszter politikai sikereinek. Zalatnának különben a miniszteren kívül még egy más nevezetes fia is szolgálja a közügyeket, Lukács László pénzügyminiszteri államtitkár. Sietős utunk lévén, nem értünk rá megnézni a híres zalatnai kohókat. Ide hozzák az abrudbányai és verespataki aranybányákból azt a kőzetet, mely a zúzókból kikerül, s melyből az aranytartalmat aranymosás által már nem lehet kiválasztani. Zalatna egy fejlődő, viruló nagy község benyomását teszi az idegenre, mely, mint a főnix-madár, új életre kelt az oláh forradalom lángsirjából. Másnap megindultunk Abrudbánya felé. A vidék mindjobban vadregényessé vált; a hegyek lépcsőzetesen emelkedtek ; csípős, fűszeres havasi levegő csapott meg; friss forrásvíz fakadt minden husz-harminc lépésre a kősziklából, mind megannyi ezüst szalag. A „nagy hegy”-en keresztül jó szerpentinut vezet. Itt már a fenyőfák világába értünk. Az út helyenkint oly keskeny, hogy két szemközt jövő kocsi alig tud kitérni egymásnak. Egy erős kanyarodásnál hirtelen kiugró kőszikla zárja el az utat. Ez az a hely, ahol Hatvani honvédőrnagy zászlóalját megszorították az oláhok, a rosszul sikerült abrudbányai kirándulás után. A hegyekről legördített nagy kövek egész sorokat öltek meg a hátráló ma ttal számunk 18 oldal.