Budapesti Hírlap, 1894. október(14. évfolyam, 271-301. szám)
1894-10-15 / 285. szám
1894. október 15-BUDAPESTI HÍRLAP. (285 sz.) tett, a pályaház mögül hatalmas zsiózás hangzott föl : szerbajku tanárok, diákok, hírlapírók s a közönség üdvözölte Sándor királyt. A péterváradi erődben az egész katonaság készenlétben állott. Szabadkán szintén nagy közönség sietett király látni a pályaudvarra, de pár perccel az udvari vonat megérkezte előtt a rendőrség itt is kiszorította a közönséget. Itt már éljenezték a szerb királyt. Híre járt annak is, hogy Verbász—Kula között egy Danjae Vaszilie nevű ember revolvert sütögetve igyekezett a vasútvonalhoz, hogy majd merényletet követ el. Értesülésünk szerint e hír egyszerű hirlelés, minden alap nélkül. * A szerb király tiszteletére Gödöllőn rendezendő vadászaton eddigi megállapodás szerint tizennyolcan vesznek részt, a vadászat ennélfogva két részre oszlik, az egyik csoportot Kallina főerdőmester fogja vezetni, a másikat Pettera vadászmester. Budapest, okt. 14. Képviselői beszámoló: Terényi Lajos, Békés Gyula orsz. képviselője, tegnap tartotta a városház előtti téren beszámolóját. A képviselőnek nehéz volt a helyzete, mert a gyulai katolikusok heves ellenzői az egyházpolitikának. Közvetlen előadásával azonban megnyerte hallgatóságát s végül kedvező fogadtatásra talált beszéde, mikor azokról a tarifakedvezményekről számolt be, a melyekkel az állam fog szolgálni az ínségeseknek, igy a takarékpénztáraknak olcsó kölcsönnel s egyes termények szállítására olcsó tarifával. Az állam milliói. — Az állami számvevőség jelentése. — Budapest, okt. 14. Az állam összes vagyonának értékét az 1893. év végével az állami számvevőszék 334,396 millió forintban mutatja ki. E tiszta vagyonérték a 2,630.324 millió forint cselekvő és 2,295.928 millió forint terhelő vagyonérték egybevetéséből áll elő. A cselekvő vagyon túlnyomó részét — 1,435.957 millió forintot — az ingatlan vagyon teszi. Ennek körében ismét a különböző állami épületek (hivatalok, intézetek, laktanyák, raktárak stb.) értéke képezi a legnagyobb összeget, mi mellett a következő jelentékenyebb tételek érdemelnek külön említést: u. m. : az állami vasutak 880.818 millió írttal, a sóbányák 183.553 millió írttal, a vizi utak és vizimunkálatok ingatlanai 58.200 millió írttal, a fémbányászat és opálbánya 22.873 millió írttal, a közutak épületek nélkül 18.357 millió írttal, az állami lótenyészintézetek 14.136 millió írttal, az állami jószágok 9.675 millió írttal, a vasművek 9.543 millió írttal, a kincstári birtokok 8.461 millió írttal, a budapesti lánchíd 8.276 millió írttal, az állandó országház 7.036 millió írttal, a margitszigeti híd 6.761 millió írttal, a diósgyőri vas- és acélgyár 5.543 millió írttal, az operaház 3.372 millió írttal és az állami gépgyár 2.729 millió írttal. A termesztmények, anyagok, szerek és eszközök értéke 148.312 millió írt volt és ez az állami igazgatás összes ágaira oszlik el. Ezek közül a legnagyobb értékösszeget szolgáltatják : a honvédcsapatok 49.559 millió írttal, a dohányjövedék 27.561 millió írttal, az állami vasutak 13.270 millió írttal, a lótenyészintézetek 11.346 millió forinttal, a posta és távirda 8441 millió írttal és a fémbeszerzés 5.051 millió írttal. A készpénzálladék az 1893. év végével 125.054 millió irtot tett; ebből 54.917 millió írt bank és ezüstértékekben, 70.137 millió írt pedig aranyértékben volt meg az állami pénztárakban. Az értékpapírkészlet 36,829 millió írt értéket képviselt, az értékpapírokban való követelések 345 millió irtot és a készpénzkövetelések 559,864 millió irtot tettek. Cselekvő hátralékokban mindössze 323,963 millió írt maradt. Tekintve, hogy az állami cselekvő vagyon bruttó értéke az 1893. év elején csak 2.495.236 millió írt volt, az 1893. évi kezelés javára 135.088 millió írt bruttó vagyon gyarapodás mutatkozik, melyből az ingatlan vagyont 20.961 millió írt, a termesztményeket, anyagokat, szereket és eszközöket 4.917 millió írt, a pénzkészleteket 63.319 millió írt, az értékpapírokat 3.693 millió írt, a készpénzköveteléseket 2.394 millió írt, és a cselekvő hátralékokat 39.804 millió írt illeti. A 2.295.928 millió írt terhelő vagyon legnagyobb része — 2.077.287 millió írt — természetesen az állami adósságokra esik. Ezekhez járulnak az állami tartozások értékpapírokban 13.040 millió írttal és a terhelő hátralékok 205.601 millió írttal. A járadékkölcsönök (arany- és papírjáradék) az állami adósságok összegében 854.906 millió írttal szerepelnek, az egyes minisztériumok által ingatlanok szerzésére, jobbára alapokból fölvett kisebb kölcsönök együttvéve 26.202 millió irtot tesznek, s a többi törlesztendő adósságokra 1,196.179 millió írt esik. A terhelő állami vagyon az 1893. év elején csak 2,235.083 millió írt lévén, a téren 60.845 millió írt gyarapodással találkozunk, mely gyarapodásból az értékpapírokban való tartozásokra 375 ezer írt s a terhelő hátralékokra 49.955 millió írt esik; a többi 10.515 millió írt gyarapodás az állami adósságoknál merült föl. A koronaérték behozatalára szükséges arany egy részének beszerzése végett kibocsájtott 4°/0-ás aranyjáradék ugyanis az állami adósságokat 13,547 millió forinttal növelte, a szőlődézsma-adósság 10 ezer írttal, az italmérési jogok után adott kártalanítási tőkék 337 ezer forinttal és az egyes tárcák által ingatlanok beszerzésére fölvett adósságok 3035 millió írttal emelkedtek, ellenben kölcsöntörlesztésre fordíttatott 1893-ban egészben véve 6414 millió írt. A 60.845 millió irtot terhelő vagyongyarapodást egybevetvén a bruttó cselekvő vagyon 135.088 millió írt gyarapodásával, kitűnik, hogy a tiszta cselekvő vagyon értéke az 1893. év folyamán 74.243 millió írttal növekedett. Justh Zsigmond, Budapest, okt. 14. A Pesti Napló szombati esti lapjában Justh Zsigmondról cím alatt párisi levél jelent meg, melyben a következő sorokat olvasom: „Utolsó keserű mosolya azonban kiváltképpen annak az utóbbi években olyan nagynak megtett magyar írónak szólt, aki épp mostanában nem átallotta rosszakaratból-e vagy tudatlanságból vagy mind a két okból, egy cinikus novellája Jusiknak az egész életét elferdíteni és mindenekfölött azt vetni a szemére egy haldoklónak, hogy most már nem tudván egyebekben tetszelegni, hát a halállal kokettírozik. Nyugodjék meg az az író cinizmusának babérjain: Justh, mint ahogy minden reális volt teljes életében, az maradt utolsó betegségében is: meghalt. De megkért, majd mondjuk meg annak az Írónak, hogy bocsánatot kér tőle, amiért halálával mégis elrontotta annak a bravúros novellának a pointerét . . .“ A levél írója nem nevezte meg az utóbbi időben oly nagynak megtett Írót, barátaim egyhangú véleménye, főleg pedig az a körülmény, hogy utóbbi időben tényleg írtam egy elbeszélést, melynek hőse a halál gondolatával foglalkozik, megerősít meggyőzésemben, hogy ez a támadás nekem szól. Nincs kedvem bujósdit játszani, s azért kijelentem, hogy e sorokat a nyilvánosság előtt is magamra veszem és azokra meg is felelek. A boldogult Justh Zsigmond tévedésben volt, ha azt hitte, hogy ellenségeskedéssel viseltetem iránta. Azt hiszem, hogy Justlinak egyáltalában nem lehettek ellenségei. A szenvedő jó emberrel mindenki csak rokonszenvezett. Egy cikkemre emlékezem, amelyen fennakadhatott beteges érzékenysége. Az öreg és a fiatal című kis elbeszélésem volt, melyet a Budapesti Hírlap közölt nemrégiben. Ma mélyen sajnálom, hogy megírtam azt a cikket, miként a gondatlan járókelő is sajnálja, ha véletlenül zajt csinált a betegszoba ablakai alatt. A szóban forgó cikkben egy önmagától és a világtól csömört kapott éretlen fiú képét akartam adni, akinek a lelkére ólomsúlylyal ránehezednek a megemésztetlen Schopenhauerek és Tolstoiok. Hogy aktualitást kölcsönözzek a hősömnek, egy Párist látott és a francia lázba esett embert csináltam belőle, aki beleesik mindazokba a különcködésekbe, amelyekbe ez az ismert, nálunk már elég nagy számmal képviselt típus bele szokott esni. Ezzel az iránynyal, melyet magunk közt a magyar dekadensek irányának szoktunk nevezni, előttem már mások is foglalkoztak és én valóban nem látom be, hogy miért nem tűzhetném tollhegyre magam is. Hogy a gyanakodásig érzékeny beteg e cikkben személyes vonatkozásokat keresett, azt szívemből sajnálom, a következtetések ellenében azonban, amelyeket ebből levontak, nem fogok védekezni. Hogy miként vélekedem Justhról, azt megírtam halála estéjén, a Budapesti Hírlap október 10-iki számában megjelent cikkemben, melyet e szavakkal fejeztem be : „Érdemeit följegyzi az irodalomtörténet, akik pedig ismerték, vissza fognak rá emlé kezni, mint olyan emberre, aki sokat szenvedett és nagyon tudott szeretni.“ Hogy Pekár Gyula úr, a cikk szerzője — akinek meg kellett volna gondolnia, hogy az a támadás a halott ember ravatala mellett, a halott neve alatt, engemet kínos helyzetbe hoz, de egyszersmind védtelenné is tesz — lenézi írói mivoltomat, az engemet nem bánt. De nem hallgathatom el, hogy támadásának módját és alkalmát páratlanul ízléstelennek találom. Herczeg Ferenc: A Szent László-kórház. — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 14. A székes főváros gazdagabb lett egy közegészségügyi intézménynyel. Elkészült ott künn, az üllői-út végén a fertőző betegek számára a Szent László-kórház. Egészen modern kórház ez, amelynek építésénél és berendezésénél értékesítettek mindent, ami jót a kórházépítés és kórházi higiénia terén kívánatosnak mond a tudomány. Kétszáznyolc fertőző beteg számára nyolc pavillont, egy igazgatósági és számos melléképületet emeltek. Most, hogy a kórház elkészült, a rendeltetésének való átadás előtt, Müller Kálmán dr. egyetemi tanár, a balparti kórházak igazgatója meghívta a sajtó képviselőit a telep megtekintésére. A szemle vasárnap délelőtt volt s az igazgatósági egyemeletes épület megnézésével kezdődött. Ebben az épületben van a betegfelvételi iroda, a két segédorvos és a felügyelőorvos lakása, a patika, az ápoló irgalmas nénék főnöknőjének egy szobás lakása, az apácák kápolnája, a fürdő-, mosdós más helyiségek. Az igazgatósági épületen túl, megfelelő távolságban épültek a kórház-pavilionok, amelyeket nyitott, födött folyosókkal kötöttek össze. Mind a nyolc pavilion egyforma kívül és belül. Mindenik két részre van osztva. Az egyik részben van 16 ágygyal a közös terem, a másikban két nagyobb négynégy ágyas és egy kisebb egy ágyas szoba. A rugós ágyakon finom pokróc, lószőr matrac és hófehér vánkosok. A souterrain tisztán a pavilion egészséges fűtésére van berendezve. Csövek futnak hosszába-keresztbe e földalatti aszfaltozott helyiségekben. Ezeken a csöveken keresztül árad be a betegszobákba a kívülről, külön e célra épített légtornyok által szedett fris, tisztított s kellő fokra fölmelegített levegő. A levegőt a pavillonok mellett épült légtornyokban mesterségesen előállított erővel valóságosan megmossák. Az így megtisztított levegőt betoncsatornán át a pavillonok földalatti helyiségébe szorítják, ahonnan dinamo-gépek szélkerekei hajtják föl a szobákba. A szobákban pedig külön szellőztető kürtök vannak, amelyek tavaszi és őszi időre egyaránt szabályozhatók. És így mindenképen gondoskodtak a betegségek legfőbb gyógyító szereiről, a tisztaságról és a fris levegőről. A nagy, csinosan parkírozott telep közepe táján áll a főzőkonyha, az éléskamrával, ételkiosztó helyiségekkel stb. Előtte nyitott veranda, ahol majd az ételhordó kocsik állanak meg. Leghátul emelkedik a mosókonyha, földszintes, két részre osztott épülete. Itt helyezik el, fertőtlenítik s tisztítják meg a szennyes ruhákat, természetesen géperővel. Nem messze a fertőtlenítő épülettől van a telep legszomorubb háza, a halottas ház, a beszentelő helyiséggel, meg a halottas kamara, a bontóterem s az öltöző és szertár helyiség, körös-körül nyitott csarnokokkal, ahol majd a temetési kiséret, a gyászolók foglalhatnak helyet. Közelben van a három részre osztott kocsiszín s a már fertőtlenített ruhák raktára. Müller Kálmán dr. maga kalauzolta vendégeit, aztán lakomát adott tiszteletükre, melyen többen felköszöntötték a házigazdát és a szintén jelen volt Portik professzort. A kórház mintaszerű berendezését Gáspárdy Károly, a kórház kezelője vezette. Hétfőtől kezdve november elsejéig, amikor átadják a használatnak, mindenki megtekintheti az új kórházat, amely sok szenvedést lát majd ezután falai közt, de áldásadó is lesz a szenvedő emberiségnek.