Budapesti Hírlap, 1895. március (15. évfolyam, 59-88. szám)
1895-03-17 / 75. szám
n tetes törvényhatóság megnyugszik intézkedésemben, a régi jó indulattal és Őszinte tisztelettel vagyok a tekintetes törvényhatóságnak Budapesten, 1895. február 21-én. Vaszary Kolos s. k., bibornok, hercegprímás, esztergomi érsek. Március 15. Budapest, márc. 16. Március tizenötödikének nemzeti ünnepléséről újabban még a következő tudósításokat kaptuk: A fővárosban. A legrégibb magyar asztaltársaság és a Budapest a polgári daloskor együttesen ünnepelte, meg a szabadság napját a Bökk, Szilárd utcai Becskey-féle vendéglőben, ahol a daloskor több hazafias dalt énekert s Biró János, Szabó János, Gflatz György és Szoray Árpád mondottak beszédeket a márciusi események jelentős voltáról. A Kazinczy utcai VII. ker. polgári leányiskola növendékei azzal ünnepelték meg a márciusi évfordulót, hogy a maguk körében gyűjtést rendeztek s március 15-én megvendégelték a honvédmenház öreg katonáit. Cserey Ignác ezredes, a menház parancsnoka, e helyen is meleg szavakban köszöni meg a kis leányok megható gondoskodását. A vidéken. Alberti-Xrsa : Az itteni igen sikerült ünnepet az iparos ifjúság önképzőköre rendezte. A templomban Dobronyovszky Gyula ev. lelkész hazafias beszédet és imádságot mondott. Az ezt követő ünnepen Polner, Weisz és Reviczky kisasszonyok szavalataikkal zajos hatást értek el. Este 150 terítékű közvacsora volt, ahol nem volt híja a hazafias felköszöntőknek. Nagy-Szombat: A Magyar-kör díszvacsorát rendezett, amelyen számos felköszöntőt mondottak. Az érseki főgimnázium, és a kát. tanítóképző-intézet önképzőkörei délután d órakor díszülést tartottak, melyen hazafias fölolvasások, szavalatok és ének váltakoztak. A szabadsághősök szobrát gyönyörű nemzeti szinü szalaggal diszitett koszorú ékesíti. Keszthely: A keszthelyi magy. kir. gazdasági tanintézet ifjúsága minden esztendőben meg szokta ünnepelni március 15-ikét. Az idén azonban az intézet igazgatója az ünnep megtartásáranem adott engedélyt s kijelentette az ifjúság részéről nála járt küldöttségnek, hogy , ö .ifjúsági gyűlést nem ismer.. A hallgatóság nemakarván ’ magát az igazgató önkénykedésének kitenni, az ünnepség elmaradt. Az, igazgató eme eljárása, kellemetlen feltűnést keltett. Kassa: Kassán délelőtt a főreáliskolában, a főgimnáziumban volt iskolai ünnep, délután pedig a jogakadémia polgárai tartottak a naphoz méltó ün.nepséget. Jászberény: A jászberényi közs. katolikus főgimnázium ifjúsága hazafias ünnepséget rendezett,melyen alkalmi költemények szavalásával, felolvasásokkal és lelkesítő beszédek tartásával áldoztak a fiatal szívek a nagy nap emlékezetének. Beregszász: Délelőtt 10 órakor a városi képviselőtestület díszközgyűlést tartott, Baráth Kamil polgármester elnöklése alatt, ki hatásos beszédben fejtegette a nagy nap jelentőségét. A szép beszédet élénken megéljenezte a közgyűlés s egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vette. Délután öt órakor a polgári olvasókör tartotta meg hagyományos szokás szerint. díszközgyűlését, melyet Zsíros S. elnök szép beszéddel nyitott meg. Toros Sándor állami tanító felolvasást tartott. Kölcsey Dezső p. ti. tisztviselő s Radio Mihály áll. tanító pedig alkalmi költeményeket szavaltak. Részt vett az ünnepségen a reform, dalkör is. Erre társasvacsora volt. Aszód : A polgárság a gimnázium előtti térre gyűlt, ahol Incze Béla gimn.tanár lelkes beszédet mondott és Micsinay Hugó alkalmi költeményt szavalt. A dalkör a Skózatot énekelte. Innen szép sorrendben kivonult az evang. temetőbe. Itt Misklcsy Sándor honvédhuszár-százados sírjánál,aki a függetlenségi harcban elesett, Lolvissky Sámuel evang. lelkész mondott emelkedett hangú beszédet.Miklian Gyula pedig szavalt s végül a Szózatot a dalkör énekelte el. A polgári kör dísztermében banker volt, melyen az első tesztot Bencsik József mondotta. Dunaföldvár : A várost föllobogózták. Az összes templomokban istentiszteletet tartottak, a melyeken a hatóság tagjai s a 48-as honvédek is megjelentek. A 48-as körben adott ünnepi lakomán Szlaha orsz. képviselő, Rátkay László és Lévai dr. mondottak beszédeket s ugyanekkor Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállítására gyűjtést is rendeztek, szenvedélye erősebb volt nála ; vas fogakkal csüngött a szívén és ha ki akarta tépni onnan, karját elzsibbasztotta a kegyetlen fájdalom. Két hét is elmúlt és a városban egy kósza hírt kezdtek terjeszteni: azt beszélték, hogy Pók Miklós elveszi Makó Mariskát. (Hát mégis csak elveszi! mondták az emberek.) Akkoriban történt, hogy az ügyvédnek a bankja megbízásából föl kellett keresnie Pókékat. Eleintén a helyettesét akarta Pókára küldeni, de mikor elgondolta, hogy a segédje tapasztalatlansága milyen nagy kárt okozhatna legjobb kliensének, a hivatalos lelkiismerete győzött a szive fölött. A látogatás maga simán folyt le. Mariskát nem is látta s miután fél óráig értekezett az öreg Póknéval, Miklós édesanyjával, aki ezúttal csak félvállról beszélt a rettegett bank képviselőjével, már el is végezte a dolgát. Mikor aztán a kastély előtt föl akart szállni a kocsijára, a zöldséges kert bokrai közt piros ruhát látott. — Hajts! — mondta a kocsisnak — a faluig gyalog megyek .... Maga sem tudta, hogy mit akar a leánytól, mikor már ott állott az alacsony kerítés mellett és neveit szólította Mariskát. A leány eleintén olyan mozdulatot tett, mintha el akarna szaladni, de aztán meggondolta magát és lassan a kerítés felé közeledett. Megállóit előtte, lehajtott fővel és összekulcsolt kezekkel. — Szombat! Mit akar tőlem? — Beszélnem kell magával . . . Csak egyszer még! •— Nem, nem! — Van szive hozzá, hogy ezt megtagadja tőlem ? A leány habozott-Csalóköz-Somorja: Csallóköz közönsége márc. 15-én megkoszorúzta a királyfai honvédemléket s innen Csallóköz-Somorjára vonult, a hol az ünnepi szónoklatot, honvédegyesület fölkelése,. folytán, Sághy Gyula orsz. képviselő mondotta. Beszédében hangsúlyozta, hogy a szabadságharc hősei nem olyan korszakért hullottak el, amelyben az'' eszményi törekvéseket, az élvszilárdságot s az önfeláldozást értéktelen dolognak tekintik azt a nemes gondolkozást! férfiút, aki csak akkor kész átvenni a hatalmat, ha az kezében a nemzet nagyságának eszközévé válhatik, — szánalmas idealistának nevezik, aki vagy részvétet kelt, vagy mosolyra indít. Bittó Béni, a honvédegyesület elnöke s a kerület volt orsz. képviselője tiltakozott az ellen, mintha a március 15-ének megünneplése antididasztikus, vagy illegális színezetű lehetne. Erre társas vacsora volt, a melyen különösen Apponyi Albert grófra mondottak -hatásos felköszöntőket. Bürkös Ez erdélyi község, magyarsága szép ünnepre gyűlt március 15-én. Az ünnepet az E. M. K. E. bürkösi magyar ifjúsági egyesülete rendezte és fénypontja volt Horváth István ev. ref. papnak, az E. M. K. E. bürkösi fiókja s az ifjúsági egyesület elnökének felolvasása, melyben nagy tudással ismertette a márciusi nap jelentőségét; a felolvasó gyakran költői ihlettséggel és mindvégig hazafias lelkesedéssel szólt a tárgyról. A bürkösi ünnepnek az oláh és szász néptömegek közepette nemzeti jelentősége van. 1. . . .V . Körmöcbánya : A helybeli magyar egyesület a városi iskolák dísztermében szavaló- és zeneestét rendezett a márciusi nap ünneplésére. A dalkör elénekelte a Honfi-dalt, Eötvös Mihály elszavalta a Talpra magyart, amit Eisert Elma kisasszony zongorajátéka követett. Hajtó Gusztáv emlékbeszédet olvasott föl, Anton Károly és Links Anna Váradi Antalnak „II. Rákóczy Rodostón“ cimü melodrámáját adták elő, Török Vince elmondta Inczédy Lászlónak „Március tizenötödike“ cimü költeményét, aztán Weiss Kornél és Antos Károly magyar dalokat zongoráztak, Singer Oszkár emlékbeszédet mondott s végül a dalkör elénekelte a Szózatot. Szeged : A szegedi polgári és középkereskereskedelmi iskola önképző- és daloskörének közreműködésével rendkívül sikerült hazafias ünnepet rendezett. A siker érdeme a derék tanári testületen kívül, főleg Illy Józsefet és Sassi Nagy Lajos tanárokat illeti. Resicabánya: Rendkívül fényesen ünnepelte meg Resicabánya állami polgári és felső népiskolájának tantestülete és ifjúsága ,márc. 15-ének évfordulóját az intézet tornatermében. Az ifjak elénekelték a magyar himnuszt, Speidel Ernő igazgató nagyhatású beszédet mondott, amit az ifjak szavalása követett. Végül Kemény Arnold tanár alkalmi felolvasást tartott s az intézeti zenekar, Mihalik Sándor tanár dirigálása mellett, eljátszotta a Hunyadyindulót, , , « ják az emberek, mert azt szerettem volna, ha derék férjet kap,, aki nem a pénze kedvéért köti be a fejét ... Nem akarta, hogy megtudják, de már az egész, kaszinó is tudta és tudta Makó Bertalan is. Harmadnapra Szombat levelet kapott Makó Mariskától. A leány szive nem volt aranyból való, talán sárgarézből való lehetett, mert a következőket írta vőlegényének: „Jó és nemes embernek tartom és akkor sém hazudtam,amikor azt mondtam, hogy maga nem közömbös előttem, de azért most már nem lehetek a magáé. Bocsásson meg, ha tud és feledjen el. Sejtem, hogy ingadozónak fog tartani, talán meg is fog vetni, de bátorságot merítek a tudatból, hogy sokkal inkább érdemelném meg a megvetését, ha a nejévé lennék, mint így. Ne keressen magyarázatot a szavaimhoz, mert már is sokat mondtam.“ A talaj' megindult a Szombat lába alatt, ő maga elszédült és a díványára esett, ahol — gyerekkora óta először — dühös sírásra fakadt. Vége. Mégis volt benne annyi, önuralom, hogy a bátyjával szemben nem mutatta ki a gyengeségét. Az Öreg úr sem beszélt többet Makó Mariskáról, talán csak azért nem, mivel azt hitte, hogy a dolog még nem jutott dűlőre. Szombat ismerősei a következő héten meghökkenve tapasztalhatták, hogy a fiatal ügyvéd, akit eddig mérsékelt embernek ismertek, ivásnak adja magát. Aztán voltak napjai, mikor elzárkózott az emberek elől. Ilyenkor nem kellett neki senki és semmi, órákon át tétlenül feküdt a díványán s, egyre ő rá gondolt, akinek, emlékét pedig ki akarta irtani a szívéből. Érezte, hogy ostoba és gyerekes, de a Az erdélyi református egyházkerület közgyűlését ma délben nyitották meg. Bánffy Dezső báró elnök-főgondnok helyett Bethlen Gábor gróf főgondnok elnökölt. . .. Bethtlen gróf megnyitójában fájdalmas, szivvel megemlékezett Kim Kocsárd grófról és Bánffy Miklós gróf elhunyt főgondnokról. Beszéde folyamán megemlítette, hogy a vallási fanatizmust sok helyen durva kezekkel fölkorbácsolni próbálják, de hiszi, hogy Erdélyben ilyesmi nem fog történni. (Zajos helyeslés.) ... , Szász Domokos püspök jelentésének bevezetésében az egyházkerületnek azon való nagy gyönyörűségét ecsetelte, hogy a király "birodalma a magyar kormány élére állította azt a férfiút, akit az erdélyi kálvinisták maguk közt elsőnek emeltek föl. Ez igen nagy tisztessége a kálvinista státusnak is. Majd üdvözölvén az elnököt, igy kiáltott föl:. Éljen a király! Éljen Bánffy Dezső báró! . Éljen Bethlen Gábor gróf! (Zajos éljenzés.)" A püspöki jelentés azután rátért az egyházpolitikai reformokra. Az egyetemes egyházra most — Jól van, — mondta végül sírásra hajló hangon. — Menjen a hid felé, majd utána megyek a kiskapun át . . . A hid alatt összetalálkoztak. A sűrü kukorica elfedte őket a kastély elől. — Csak egy kérdésemre válaszoljon- Megmondta magának Pók Miklós, hogy Makó magára hagyja a vagyonát? — Megmondta. — És maga mégis elhiszi neki, hogy szereti ? A leány elfordítottaa fejét és nem válaszolt. Szombat aztán megragadta a két karját. — Nézzen a szemembe! Mariska, most feléje fordította ugyan az arcát, de most sem nézett a szemébe.•— Miklós nem mondta most, hogy szeret, mondta halk hangon. — Annyit mondott csak: Most már elvehetem, Mariska ! — És annyi elég volt magának arra, hogy túladjon rajtam? • A leány ki akarta szabadítani két karját a Szombat kezei közül, azután, egyszerre ő ragadta meg görcsös erővel a fiatalembert. — Hát nem érti, az Istenért ? Mégsem érti? Hozzá kell mennem ! Ha utálom is, mint a betegséget, ha tudom, is, hogy meg fog verni és hogy meg fog csalni, hozzá kell mennem! Szenvedélyesen, szinte haragosan oda vetette a fejét a Szombat vállára, aztán görcsös zokogásra fakadt. — Mit akar tőlem, Szombat? Lökjön el magától, fusson el! Portelem az életem, hazugság minden szavam ! ‘ " .. ," — Tehát igaz ? ‘ " . A fiatalember megfogadta a leány szavát. BUDAPESTI HÍRLAP, (75. sz.) 1895. március 17. Az erdélyi reformátusok gyűlése. Kolozsvár, márc. 16. "