Budapesti Hírlap, 1895. március (15. évfolyam, 59-88. szám)

1895-03-17 / 75. szám

n­ tetes törvényhatóság megnyugszik intézkedésemben, a régi jó indulattal és Őszinte tisztelettel vagyok a tekintetes törvényhatóságnak Budapesten, 1895. február 21-én. Vaszary Kolos s. k., bibornok, hercegprímás, eszter­gomi érsek. Március 15. Budapest, m­árc. 16. Március tizenötödikének nemzeti ünnepléséről újabban még a következő tudósításokat kaptuk: A fővárosban. A legrégibb­ magyar asztaltársaság és a Buda­­pest a polgári daloskor együttesen ünnepelte, meg­­ a szabadság napját a Bökk, Szilárd­ utcai Becskey-féle vendéglőben, a­hol a daloskor több hazafias dalt énekert s Biró János, Szabó János, Gflatz György és Szoray Árpád mondottak beszédeket a márciusi események jelentős voltáról. A Kazinczy­ utcai VII. ker. polgári leányiskola növendékei azzal ünnepelték meg a márciusi évfor­dulót, hogy a maguk körében gyűjtést rendeztek s március 15-én­ megvendégelték a honvédmenház öreg katonáit. Cserey Ignác ezredes, a menház pa­rancsnoka, e helyen is meleg szavakban köszöni meg a kis leányok megható gondoskodását. A vidéken. Alberti-Xrsa : Az itteni igen sikerült ünnepet az iparos ifjúság önképzőköre rendezte. A tem­plomban Dobronyovszky Gyula ev. lelkész hazafias beszédet és imádságot mondott. Az ezt követő ünnepen Polner, Weisz és Reviczky kisasszonyok szavalataikkal zajos hatást értek el. Este 150 terí­tékű közvacsora volt, a­hol nem volt híja a haza­fias felköszöntőknek. Nagy-Szombat: A Magyar-kör díszvacsorát rendezett, a­melyen számos felköszöntőt mondottak. Az érseki főgimnázium, és a kát. tanítóképző-inté­zet önképzőkörei délután d órakor díszülést tartottak, melyen hazafias fölolvasások, szavalatok és ének váltakoztak. A szabadsághősök szobrát gyönyörű nemzeti szinü szalaggal diszitett koszorú ékesíti. Keszthely: A­ keszthelyi magy. kir. gazdasági tanintézet ifjúsága minden esztendőben meg szokta ünnepelni március 1­5-ikét. Az idén azonban az inté­zet igazgatója az ünnep megtartására­­nem adott en­gedélyt s kijelentette az ifjúság részéről nála járt küldöttségnek, hogy , ö .ifjúsági gyűlést nem­ ismer.. A hallgatóság nem­­akarván ’ magát az igazgató ön­kénykedésének kitenni, az ünnepség elmaradt. Az, igazgató eme eljárása, kellemetlen feltűnést keltett. Kassa: Kassán délelőtt a főreáliskolában­­, a főgimnáziumban volt iskolai ünnep, délután pedig a jogakadémia polgárai tartottak a naphoz méltó ün­.­nepséget. Jászberény: A jászberényi közs. katolikus főgimnázium ifjúsága hazafias­ ünnepséget­­ rendezett,­­­melyen alkalmi költemények szavalásával, felolvasá­sokkal és lelkesítő beszédek tartásával áldoztak a fiatal szívek a nagy nap emlékezetének. Beregszász: Délelőtt 10 órakor a városi képviselőtestület díszközgyűlést­ tartott, Baráth Kamil polgármester elnöklése alatt, ki hatásos beszédben fejtegette a nagy nap jelentőségét. A szép beszé­det élénken megéljenezte a közgyűlés s egész ter­jedelmében jegyzőkönyvbe­ vette. Délután öt órakor a polgári olvasókör tartotta meg hagyományos szo­kás szerint.­ díszközgyűlését, melyet Zsíros S. elnök szép beszéddel nyitott meg. Toros Sándor állami tanító felolvasást­ tartott. Kölcsey Dezső p. ti. tiszt­viselő s Radio Mihály áll. tanító pedig alkalmi köl­teményeket szavaltak. Részt vett az ünnepségen a reform, dalkör is. Erre társasvacsora volt. Aszód : A polgárság a gimnázium előtti térre gyűlt, a­hol Incze Béla gimn.­tanár lelkes beszédet mondott és Micsinay Hugó alkalmi költeményt sza­valt. A dalkör a Skózatot énekelte. Innen szép sor­rendben kivonult az evang. temetőbe. Itt Misk­­­lcsy Sándor honvédhuszár-százados sírjánál,a­ki a füg­getlenségi harcban elesett, Lolviss­ky Sámuel evang. lelkész mondott emelkedett­ hangú beszédet.­Miklian Gyula pedig szavalt s végül a Szózatot a dalkör énekelte el. A polgári kör dísztermében banker volt, melyen az első tesztot Bencsik József mondotta. Dunaföldvár : A­ várost föllobogózták. Az összes templomokban istentiszteletet tartottak, a melyeken a hatóság tagjai s a 48-as honvédek is megjelentek. A 48-as körben adott ünnepi lakomán Szlaha orsz. képviselő, Rátkay László és Lévai­ dr. mondottak beszédeket s ugyanekkor Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállítására gyűjtést is rendeztek, szenvedélye erősebb volt nála ; vas fogakkal csüngött a szívén és ha ki akarta tépni onnan, karját elzsibbasztotta a kegyetlen fájdalom. Két hét is elmúlt és a városban egy kósza hírt kezdtek terjeszteni: azt beszélték, hogy Pók Miklós elveszi Makó Mariskát. (Hát mégis csak elveszi! mondták az emberek.) Akkoriban történt, hogy az ügyvédnek a bankja megbízásából föl kellett keresnie Pókékat. Eleintén a helyettesét akarta Pókára küldeni, de mikor elgondolta, hogy a segédje tapasz­talatlansága milyen nagy kárt okozhatna leg­jobb kliensének, a hivatalos lelkiismerete győ­zött a szive fölött. A látogatás maga simán folyt le. Mariskát nem is látta s miután fél óráig értekezett az öreg Póknéval, Miklós édesanyjával, a­ki ezúttal csak félvállról be­szélt a rettegett bank képviselőjével, már el is végezte a dolgát. Mikor aztán a kastély előtt föl akart szállni a kocsijára, a zöldséges kert bokrai közt piros ruhát látott. — Hajts! — mondta a kocsisnak — a faluig gyalog megyek .... Maga sem tudta, hogy mit akar a leány­tól, mikor már ott állott az alacsony kerítés mellett és neveit szólította Mariskát. A leány eleintén olyan mozdulatot tett, mintha el akarna szaladni, de aztán meggondolta magát és lassan a kerítés felé közeledett. Megál­lóit előtte, lehajtott fővel és összekulcsolt ke­zekkel. — Szombat! Mit akar tőlem? — Beszélnem kell magával . . . Csak egyszer még! •— Nem, nem! — Van szive hozzá, hogy ezt megtagadja tőlem ? A leány habozott-Csalóköz-Somorja: Csallóköz közönsége márc. 15-én megkoszorúzta a királyfai honvédemléket s innen Csallóköz-Somorjára von­ult, a hol az ünnepi szónoklatot, honvédegyesület fölkelése,. folytán, Sághy Gyula orsz. képviselő mondotta. Beszédében hangsúlyozta, hogy a szabadságharc hősei nem­ olyan korszakért hullottak el, a­melyben­ az­'' esz­ményi törekvéseket, az élvszilárdságot s az­­ önfel­áldozást értéktelen dolognak tekintik­­ azt a­ ne­mes gondolkozást! férfiút, a­­ki csak­ akkor kész átvenni a hatalmat, ha az kezében a nemzet nagy­ságának eszközévé válh­atik, — szánalmas idealis­tának nevezik, a­ki vagy részvétet kelt, vagy mosolyra indít. Bittó Béni, a honvédegyesület elnöke s­ a kerület volt orsz. képviselője tiltakozott az ellen, mintha a március 15-ének megünneplése antididasztikus, vagy illegális színezetű lehetne. Erre társas vacsora volt, a melyen különösen Apponyi Albert grófra mondottak­ -hatásos felkö­­szöntőket. Bürkös Ez erdélyi község, magyarsága szép ünnepre gyűlt március 15-én. Az ünnepet az E. M. K. E. bürkösi magyar ifjúsági egyesülete rendezte és fénypontja volt Horváth István ev. ref. papnak, az E. M. K. E. bürkösi fiókja s az ifjúsági egyesü­let elnökének felolvasása,­ melyben nagy tudással ismertette a márciusi nap jelentőségét; a felolvasó gyakran költői ihlettséggel és mindvégig hazafias lelkesedéssel szólt a­­ tárgyról. A bürkösi ünnepnek az oláh és szász néptömegek közepette nemzeti je­lentősége van. 1. . . .V . Körmöcbánya : A helybeli magyar egyesület a városi iskolák dísztermében szavaló- és zene­estét rendezett a márciusi nap ünneplésére. A dal­kör elénekelte a Honfi-dalt, Eötvös Mihály elszavalta a Talpra magyar­t, a­mit Eisert Elma kisasszony zongorajátéka követett. Hajtó Gusztáv emlékbeszé­­det olvasott föl, Anton Károly és Links Anna Vá­radi Antalnak „II. Rákóczy Rodostón“ cimü melo­drámáját adták elő, Török Vince elmondta Inczédy Lászlónak „Március tizenötödike“ cimü költeményét, aztán Weiss Kornél és Antos Károly magyar dalo­kat zongoráztak, Singer Oszkár emlékbeszédet mon­dott s végül a dalkör elénekelte a Szózat­ot. Szeged : A szegedi polgári és középkereske­­reskedelmi iskola önképző- és daloskörének közre­működésével rendkívül sikerült hazafias ünnepet rendezett. A siker érdeme a derék tanári testületen kívül, főleg Illy Józsefet és Sassi Nagy Lajos taná­rokat illeti. Resicabánya: Rendkívül fényesen ünnepelte meg Resicabánya állami polgári és felső népiskolá­jának tantestülete és ifjúsága ,márc. 15-ének évfor­dulóját az intézet tornatermében. Az ifjak elénekel­ték a magyar himnuszt, Speidel Ernő igazgató nagy­hatású beszédet mondott, a­mit az ifjak szavalása követett. Végül Kemény Arnold tanár alkalmi fel­olvasást tartott s az intézeti zenekar, Mihalik Sán­dor tanár dirigálása mellett, eljátszotta a Hunyady­­indulót, , , « ják az emberek, mert azt szerettem volna, ha derék férjet kap,, a­ki nem a pénze kedvéért köti be a fejét ... Nem akarta, hogy megtudják, de már az egész, kaszinó is tudta és tudta Makó Ber­talan is. Harmadnapra Szombat levelet kapott Makó Mariskától. A leány szive nem volt aranyból való, talán sárgarézből való lehetett, mert a következőket írta vőlegényének: „Jó és nemes embernek tartom és akkor sém­ hazudtam,a­mikor azt mondtam, hogy maga nem közömbös előttem, de azért most már nem lehetek a magáé. Bocsásson meg, ha tud és feledjen el. Sejtem, hogy ingadozónak fog tartani, talán meg is fog vetni, de bátorságot merítek a tudatból, hogy sokkal inkább érde­melném meg a megvetését, ha­­ a nejévé len­nék, mint így. Ne keressen magyarázatot a szavaimhoz, mert­ már is sokat mondtam.“ A talaj­' megindult a Szombat lába alatt, ő maga elszédült és a­ díványára esett, a­hol — gyerekkora óta először — dühös sírásra fa­kadt. Vége.­ Mégis volt benne annyi, önuralom, hogy a­ bátyjával szemben nem mutatta ki a gyen­geségét. Az Öreg úr sem beszélt többet Makó Mariskáról, talán csak azért nem, mivel azt hitte, hogy a dolog még nem jutott dűlőre. Szombat ismerősei a következő héten meg­­hökkenve tapasztalhatták, hogy a fiatal ügy­véd, a­kit eddig mérsékelt embernek ismertek, ivásnak adja magát. Aztán voltak napjai, mi­kor elzárkózott az emberek elől. Ilyenkor nem kellett neki senki és semmi, órákon át tétlenül feküdt a díványán s, egyre ő rá gondolt, a­kinek, emlékét pedig ki akarta irtani a szívé­ből. Érezte, hogy ostoba és gyerekes, de a Az erdélyi református egyházkerület közgyű­lését ma délben nyitották meg. Bánffy Dezső báró elnök-főgondnok helyett Bethlen Gábor gróf főgond­nok elnökölt. . .. Bethtlen gróf megnyitójában fájdalmas, szivvel megemlékezett Kim Kocsárd grófról és Bánffy Mik­lós gróf elhunyt főgondnokról. Beszéde folyamán megemlítette, hogy a vallási fanatizmust sok helyen durva kezekkel fölkorbácsolni próbálják, de hiszi, hogy Erdélyben ilyesmi nem fog történni. (Zajos helyeslés.) ... , Szász Domokos püspök jelentésének bevezetés­­ében az egyházkerületnek azon való­ nagy gyönyö­rűségét ecsetelte, hogy a király "birodalma a ma­gyar kormány élére állította azt a férfiút, a­kit az erdélyi kálvinisták maguk közt elsőnek emeltek föl. Ez igen nagy tisztessége a kálvinista státusnak is. Majd üdvözölvén az elnököt, igy kiáltott föl:. Éljen a király! Éljen Bánffy Dezső báró! . Éljen Bethlen Gábor gróf! (Zajos éljenzés.)" A püspöki jelentés azután rátért az egyház­­politikai reformokra. Az egyetemes egyházra most — Jól van, — mondta végül sírásra hajló hangon. — Menjen a hid felé, majd utána megyek a kiskapun át . . . A hid alatt összetalálkoztak. A sűrü kuko­rica elfedte őket a kastély elől. — Csak egy kérdésemre válaszoljon- Meg­mondta magának Pók Miklós, hogy Makó ma­gára hagyja a vagyonát? — Megmondta. — És maga mégis elhiszi neki, hogy szereti ? A leány elfordította­­a fejét és nem vá­laszolt. Szombat aztán megragadta a két karját. — Nézzen a szemembe! Mariska, most feléje fordította ugyan az arcát, de most sem nézett a szemébe.­­•­— Miklós nem mondta­­ most, hogy sze­ret, mondta halk hangon.­ — Annyit­ mondott csak: Most már elvehetem, Mariska ! — És annyi elég volt magának arra, hogy túladjon rajtam? • A leány ki akarta szabadítani két karját a Szombat kezei közül, azután, egyszerre ő ra­gadta meg görcsös erővel a fiatal­embert. — Hát nem érti, az Istenért ? Még­sem érti? Hozzá kell mennem ! Ha utálom is, mint a betegséget, ha tudom, is, hogy meg fog verni és hogy meg fog csalni, hozzá kell mennem! Szenvedélyesen, szinte haragosan oda ve­tette a fejét a Szombat vállára, aztán görcsös zokogásra fakadt. — Mit akar tőlem, Szombat? Lökjön el magától, fusson el! Portelem az életem, ha­zugság minden szavam ! ‘ " .. ," — Tehát igaz ? ‘ " . A fiatalember megfogadta a leány szavát. BUDAPESTI HÍRLAP, (75. sz.) 1895. március 17. Az erdélyi reformátusok gyűlése. Kolozsvár, márc. 16. "

Next