Budapesti Hírlap, 1896. augusztus (16. évfolyam, 210-239. szám)
1896-08-01 / 210. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (210. sz.) 1896. augusztus 1. hanem rábízták az egyes országokra, hogy az ottani viszonyok szerint izgassák föl a földmives népet oly panaszokkal és ígéretekkel, aminőt a különböző országokban a helyi viszonyok követelnek. Az agrárizmus immár kétféle, még pedig egymással ellentétes, egy konzervatív agrárpolitika és egy agrárszocializmus, utóbbi európai vezetés alatt. A másik fő momentum az általános szavazati jog. Ez régi követelés, de azért mégsem elavult; a londoni kongresszus a végső határig elment az általános szavazati jog formulázásában, mert nem csak megadta a nőknek ezt a jogot és mindenkinek, ki bizonyos kort elért, hanem tetejébe megköveteli még azt is, hogy a parlamentek által hozott törvényeket ne királyi szentesítéstől, vagy az elnöki vétótól tegyék függővé, hanem bocsássák általános népszavazásra, hogy ezáltal nyerjenek törvényes jogot és erőt. Hiszen van erre már példa Svájcban és egyebütt, a nagy államokban ugyan nincs. De mit is akarnak ezzel a szocialisták ? Nem egyebet társadalmi és gazdasági programjuk megvalósításánál, hogy a munkáskövetelések és a tőke elleni támadások ne a választott népképviselők eldöntésére legyenek bízva, hanem a tömeges népszavazással és az emancipált nők részvétele döntse el sorsukat. Nem is titkolják szándékaikat, hogy a politikai hatalomnak a proletárság kezébe való adásával el akarják érni majdan a kapitalizmus eltörlését s a magántulajdon helyett a társadalmi köztulajdont a nyolc órai munkaidővel és a munkabér-minimummal. Az általános szavazati jog a legszélesebb alapon a szocialistáknak tehát nem cél, hanem eszköz. Kimondották továbbá Londonban a nemzetközi demokrácia szolidaritását — Kiváncsi volnék! mondta a doktor. Mielőtt azonban Sándor belekezdhetett volna a történetébe, Kálmán valamit kérdezett a doktortól. — Egyedül van itt a nagysága? — Dehogy. Az urával. Tavaly is együtt voltak itt . . . A két fiatal úr meglepetten nézett össze. — Ura van? Férjhez ment? Nagyszerű! Nos, azt a férjet meg kell néznünk! — Éppen ott jön! mondta a doktor. . Egy szikár termetű, feltűnően sötét és szögletes arcú férfi lépett a Sári asztalához. Elegáns ruhába, de igen hanyagul volt öltözve. Mikor leült a felesége mellé, az kezet nyújtott neki, ő pedig hanyagul az ajkához vezette a keztyűs kis kezet, aztán kellemetlen, szúrós tekintettel kezdte mustrálni a szomszéd asztalnál ülőket. — Ki az? kérdezte Sándor úr. Az arca nagyon ismerősnek tetszik . . . — Híréből bizonyára ismerik, mondta a doktor , Solnay László. Híréből azon a vidéken mindenki ismerte Solnay Lászlót. Gazdag és hóbortos ember volt, amolyan világgyűlölő különc, aki titokzatos rögeszméket kergetve utazta be a világot. Némelyek egyszerűen őrültnek mondták, mások csak szamárnak, mások megint másnak. Abban megegyeztek mindannyian, hogy tűrhetetlen modorú ember, komor, zárkózott, fanatikus módon önérzetes és erőszakosságra hajló. Közelebbi ismerősei közt voltak olyanok is, akik azt állították róla, hogy rideg külseje alatt egy csalódott idealista keserűsége rejtőzik. Egy elkésett lovag, egy Don Quizotte, aki megelégelte már a sok erkölcsi ütleget, amit azoktól a parasztoktól és lakájoktól kapott, akiket lovagoknak nézett. Bármint van is, annyi bizonyos, hogy ezt és közös eljárását a mozgalommal ellenkező kormányokkal szemben. Könynyű ezt nekik maguk közt kimondani, de bajos lesz megvalósítani ott, ahol okos és energikus kormányok őrzik az államot és a társadalmat. A magyar munkásoknak ugyan hiába parancsolgatnak Londonból az internacionalista vezetők, tudnak ők, ha kell, maguk között is veszekedni. A szociális kérdés azonban európai jelentőségéből, úgy látszik, nem sokat vesztett, sőt nyert jelentőségben, ámbár a szocializmus presztízse hanyatlott. Kitűnt annyi évtized óta, hogy a szocialisták sem olyan okosak, sem olyan félelmesek, mint az ijedt polgárság és államférfiak róla föltették. A szociális bajokat azonban föltárták és e bajok minden esetre orvoslandók. Budapest, jul. 51. A magyar-csókéi választás. A biharmegyei központi választmány ma Szunyogh Péter alispán elnökletével tartott ülésén a Rezei Szilviusz lemondásával megüresedett magyar-csékei kerületben a képviselőválasztás napját augusztus 8-ára tűzte ki. Az egyedüli jelölt Goldis József gör. kel. püspöki vikárius szabadelvű programmal. Választási elnök Zigre Miklós lesz. Függetlenségi pártszervezkedés a belvárosban. Tegnap este a Királyi Pál utcai Szedlacskó vendéglőben a belvárosi függetlenségi 48-as választópolgárok értekezletet tartottak a végből, hogy a belvárosi függetlenségi 48-as pártot szervezzék. Kimondták, hogy pártárnyalati különbséget nem ismerve megindítják a szervezést az egységes függetlenségi 48-as párt programja alapján. Kramer Bernát kereskedő indítványára Árvay Lipót kávés elnöklése alatt többtagú szervezőbizottságot küldtek ki. A kerület függetlenségi vezérférfiait: Polónyit, Preyer Hugót, Mezey Pétert, Hegedűs Károlyt, Némay Antalt stb. küldöttségileg fogják fölkérni, hogy a pártszervező mozgalom élére álljanak. Népgyülés Kecskeméten. Nagy népgyülést tart augusztus hónap első felében Kecskemét város polgársága. A népgyűlést az önálló vámterület és a a félszeg embert közveszélyessé tette két tulajdonsága: hóbortos bátorsága és szemkápráztató biztossága a pisztolylövésben. Erről az utóbbi tulajdonságáról, amelynek már nem egy hajmeresztő próbáját adta, beszéltek legtöbbet az országban. Mióta a doktor kiejtette Solnay László nevét, a fiatal urak asztalánál mélységes csend lett. — Hogy is volt az a pompás történet ? kérdezte később a doktor. — Miféle történet ? szólt Sándor úr szórakozottan. — Az ösmerkedés Solnaynéval . . .úgylátszik, Solnay úr is ismeri önöket, mert folyton erre néz . . . Sándor úr a bajuszát pödörgette, láthatólag nem jól érezte magát a helyén. — Én soha sem ismertem Solnaynét, mondta végül. — Az előtt azt hittem, hogy ismerem, de most már világos előttem, hogy tévedtem . . . Hasonlít egy régi ismerősömhöz, de csak futólagosan ... Nem is értem, hogy hol volt a szemem, mikor megszólítottam. — Megszólította? — Igen, tévedésből . . . Ilyesmi mindenkivel megeshetik, ámbár kellemetlen dolog . .. Ön ismeri Solnayékat, doktor úr ? Nagyon lekötelezné, ha megmondaná ő nagyságának, hogy igen sajnálom a tévedést . . . Magam is megmondanám, de nem akarok tolakodónak látszani . . . Megteszi ? — Szívesen, szólt a doktor. — De mit mondjak ő nagyságának, ha kérdezni találná, hogy kivel tévesztettem össze? — Mondja, hogy a húgommal. Valóban meglepően hasonlítanak egymásra . . . Katang, nemzeti bank érdekében tartják meg. A népgyűlésen a város két országgyűlési képviselőjén kivül több ellenzéki képviselő is részt vesz. Orosz parfüm a román nemzetiségi politikában. — Saját tudósítónktól. — Brassó, jul. 50. Egyik előbbi levelemben azt írtam, hogy a romániai lapok a Flourens elnöklése alatt tartott hirhedt párisi nemzetiségi meetinggel egyáltalában nem foglalkoznak és miután maga a párisi liga fiók is megtagadta közreműködését, jelentéktelen incidensnél egyébnek nem tartják. Azóta a dolog lényegesen megváltozott, mert egyre sűrűbben jelennek meg a lapokban az olyan cikkelyek, melyek e meetinggel és eredményeivel foglalkoznak. E fordulat magyarázata a következőkben keresendő : Először is a romániai közvélemény azt hitte, hogy e meeting sem lesz egyéb, mint egyike a meglehetősen divatját múlt s így unalmassá is lett magyarellenes demonstrációknak. A meeting román rendezői félve a következményektől, igyekeztek is a közvéleményt e hitében meghagyni s e célból a meetingen elmondott beszédek szövegét meghamisítva, oly módon küldötték meg Romániába, hogy kihagytak belőle minden olyan vonatkozást, ami kapcsolatban állott a pánszlávizmussal. A hamisság azonban nem használt semmit, mert a francia lapok közleményeiből, de még inkább abból a körülményből, hogy az oroszellenes Lumea Noua közölte e beszédek teljes és hiteles szövegét, a romániai közvélemény is megtudta, hogy Ocasianut és barátait a csehek társaságában Flourens egyszerűen, mint az orosz-francia érdekek öntudatlan bábjait szerepeltette. Legutóbbi levelemben a meeting kulissza titkaiból egyet mást el is mondottam annak bizonyítékául, hogy minő része volt az ifjú cseheknek abban, hogy e pánszláv szellemű tüntetésbe Ocasianu és társai, mint a románság képviselői bevonassanak. Most már abban a helyzetben vagyok, hogy a magyarországi román nemzetiségi ultrák pánszlávizmussal való szövetkezéséről újabb hiteles adatokat hozhatok e becses lapok olvasóinak tudomására. A múlt napokban történt ugyanis, hogy Nancy bán Sadi-Carnot-nak emlékszobrát a tornaegyesületek ünnepe alkalmával leleplezték. Az emlékbeszédet egyik tornaegyesület elnöke mondotta, aki megemlékezve arról a viszonyról, mely a francia soviniszták és az osztrák szlávok között van, erre vonatkozóan így nyilatkozott: „Tudjuk, hogy az osztrák-szlávok érezvén Oroszországgal való összetartozandóságukat, nemcsak a mi barátaink, de egyúttal ellenségei is a hármasszövetségnek.“ E leplezetlen őszinteségű nyilatkozat a politikailag helyesebben és higgadtabban gondolkozó egyénekben jókora megdöbbenést keltett és okul szolgált arra, hogy a Neue Freie Presse jelen volt tudósítója a szónokkal erre vonatkozóan bővebb beszélgetésbe ereszkedjék. A megintervievált szónok nem is habozott a levelezőnek nyíltan megmondani, hogy a francia soviniszták és az ifjú cseh politikusok, meg a cseh nemzetiségű osztrák egyetemi tanulók között állandó összeköttetés van s hogy ez összeköttetés a francia, nem éppen szigorúan hivatalos színezetű külpolitikában nagy szerepet játszik. Az ünnepi szónok nem habozott rámutatni arra sem, hogy az ifjú csehek párisi képviselői és a párisi román ifjúság között nemcsak barátságos érintkezés, hanem állandó politikai összeköttetés is van. Hasonló összeköttetésben vannak a francia soviniszták éppen az ifjú csehek közvetítésével a bécsi antisémitákkal is. Hogy pedig Luegerrel a föloszlatott nagyszebeni román komitó tagjai micsoda bensőbb viszonyban vannak, erre e becses lapok hasábjai is nem egyszer rámutattak. Röviden, elkövetkezett, amit más éppen az úgynevezett nemzetiségi konvessz - vikaiméval megjósoltam : a román nemzetiségi , a szerbekkel és tótokkal való barátkozás ve, szépen beevezett a pánszlávizmus, vagysebben az orosz politika kikötőjébe. Enyékből lesz utólagosan világosság.