Budapesti Hírlap, 1897. augusztus (17. évfolyam, 212-242. szám)

1897-08-26 / 237. szám

1897. augusztus 26. BUDAPESTI HÍRLAP. (237. sz.) tokkal elkészültek a gazdák, most a nyomtatás van napirenden, az eredmények igen rosszak, alig ter­mett meg az elvetett mag. A burgonyának mintegy 500/3-a elrothadt a túlnedves talajban. A tengeri csöveit kihányta, középtermésre lehet kilátás. A réteknek nagy része még most is viz alatt áll, ennek következtében a lábasjószágot sem lehet kihajtani. Parajd. Az aratási és cséplési eredmények minden tekintetben várakozáson aluliak, egy kát. jól művelt hold földről a hozam búzából 3—4, ritka helyen 5 mm., rozsból 4—5 mm. és zabból 6 mm. A kapás növények a legutóbbi esőzések hatása alatt ujult erővel fejlődnek. Takarmánynemetekből bő termés van. A gabonaforgalom élénk, csakhogy nincs mit eladni. T.-Rubin: A kalászos nem sikerült; a búzából termett egy holdon 2—3 mm., rozsból 3—4 mm., árpából 4—6 mm. és zabból 4—5 mm. Még talán némileg az igen szép egészséges szinü tengeri fogja pótolni e veszteséget. A kerti vetemények szintén szépen állanak. Takarmányban nincs hiány. Hódos (Zalam.) A behordással elkészültek már a gazdák, most a cséplés van napirenden; az ered­mények közepesek, a búza hozama agy kát, holdról 6—7 mm., rozs 6—8 mm. árpa, 5—6 mm. és zab 6 mm. A kapás növények igen szépek, sőt túl buják. Gyümölcs nagyon kevés termett. A gabona­­forgalom igen élénk, az árak is magasak. — Az osztrák börzeadó emelése. A börze­adóemelésről szóló osztrák törvényt augusztus 31-én fogja a hivatalos újság közölni. Az új adó novem­ber elsején lép életbe. Az osztrák kormány a tör­vény életbelépése előtt ankétet akar összehívni, melyen a törvény végrehajtására nézve néhány tech­­nikai kérdést óhajt megvitatni. A forgalmi adót az új törvény az összes osztalékpapíroknál és díjköt­­vényeknél, az államsorsjegyek kivételével,­­10 kraj­cárról 50 krajcárra emeli, az összes többi papírok­nál, tehát a járadékoknál és a többi befektetési pa­píroknál 10 krajcárról 20 krajcárra. A börzén kívül való forgalomban, tehát a bankoknál csak annyiban tesz a törvény kivételt, hogy a belföldi sorsjegyek­nek 100 írt névértéken alul való vásárlása csak 10 kr., a belföldi járadékoknak és egyéb befektetési papíroknak 500 írt névértékig való vásárlása csak 5 kr. adó alá esik. — A kereskedelmi múzeum. Az iparcsar­nokban elhelyezett állandó kiállítást tegnap a ke­reskedelemügyi miniszter ismét meglátogatta. A miniszter örömest vette tudomásul, hogy az új ki­állítók sűrűn jelentkeztek és megfontolandónak tar­totta azt az eszmét, hogy a jövő évben az ipar­csarnokot új toldalékkal bővítse ki, mert csak így lesz lehetséges ezentúl is fönntartani a kényelmes közlekedési utakat és kellő érvényre juttatni minden objektumot. A toldalékok szükségesek lesznek már azért is, mert az igazgatóság az iparcsarnokban időközönként különleges nemzetközi jellegű szak­kiállításokat fog rendezni. Ilyen kiállítás most az angol bútorminták bemutatása. A legközelebbi azok­nak a kosárfonó ipari munkáknak kiállítása lesz, melyekből az igazgatóság egy teljes gyűjteményt szerzett be. Ezután Thurn kanton-beli agyagipari munkák kiállítása következik. Ezek érdekes alakjaik, változatos szintezésükkel és sajátságos zománcos technikájukkal a szakbeli magyar iparosoknak becses mintákul fognak szolgálni. Az ilyen különleges szakkiállítások egész sorát tervezi a múzeum igaz­gatósága. — A gabonavám leszállítása Franciaor­szágban. Párisból táviratozzák, hogy Méline mi­niszterelnök a Szajna-departement tanácsának és a párisi községtanácsnak küldöttségét fogadta a ga­­bona-housse kérdésében és kijelentette, hogy a kérdést szóvá teszi a minisztertanácsban és nem fog késlekedni a gabonavám leszállításával, a­mint a hausse komoly lesz és nem lesz pusztán spekuláció eredménye.­­ A miniszterelnök aligha gondol ko­molyan a leszállításra, mert a­mint félhivatalos lap­jában előre jeleztette, a vámleszállítás szerinte csak az amerikai gabonacorner árfölhajtását eredmé­nyezné. — Pária — tengeri kikötő. A franciáknak régi tervük Párist tengeri kikötővé tenni. A kérdés most ismét napirendre ker­ült és az a bizottság, mely egy Páristól Rouenig vezető csatorna tervét volt hivatva tanulmányozni, most terjesztette a kép­­viselőház elé jelentését. A csatorna a Szajna bal­partja mentén vezetne és a vízi utat Párisba 33 kilométerrel rövidítené meg. Hossza 185 kilométer, szélessége az egyenes vonalú részekben 35 méter, a kanyarulatokban 45 méter, mélysége 6­20 méter, úgy hogy 5­90,6 méter mélyen járó hajók, vagyis mindama tengeri hajók, melyek a tengertől Rouenig feljönnek, a csatornát kényelmesen használhatnák. A fő nehézség a csatornának áthidalásában áll, a­mennyiben a hidakat a vízszin fölött igen magasra kellene építeni, hogy a tengeri hajók alattuk emel­hessenek, vagy pedig áteresztő hidakhoz, mint emelő és forgó Indákhoz kellene folyamodni. A csa­torna fölött mintegy 30 hidat kellene építeni és pe­dig 22 közúti és 8 vasút hidat. Két, hidat a víz tükre fölött 22­5 méter magasra kell építeni és pedig a páris-roueni vonal mentén Rouen és Argenteuil mellett. A csatorna Paris-Clichy mellett egy 40 hektárnyi kiterjedésű medencében végződ­nék, melynek partjai 6,340 méter hosszúak ; a csa­torna mentén több kisebb kikötő létesíttetnek. Az építés költségeit a bizotság 150 millió frankra teszi. A bizottság a kormány hozzájárulását kéri e tervhez, melyet egy 99 évre szóló engedélylyel bíró magántársaság valósítana meg. A társaság segélyt vagy kamatbiztosítást nem kér a kormány­tól és csak azt kívánja, hogy tonnánként 3,25 frank csatornailletéket szedhessen. Általában azt hiszik, hogy e terv megvalósítása nagyban emelné Páris forgalmát és az összes áruk szállítását jelentéke­nyen olcsóbbá tenné. A francia közvélemény na­gyon melegen fölkarolta a népszerű tervet és kilá­tás van reá, hogy a francia kormány az engedel­met meg fogja adni a csatorna építésére. Ha a munkálatok rövid idő alatt megkezdhetők lesznek, úgy a csatorna a vállalkozók állítása szerint az 1900-iki kiállításra el lenne készíthető. — A tejkereskedés reformja. A tejgazda­ság és tejkereskedelem föllendítésére újabban nagy­­fontosságú mozgalom indult meg. E célból a Tej­kereskedők Egyesülete, a Központi Tejcsarnok és a Gazdák Tejegyesülete e hónap 29-ére a terme­lőkkel tartandó közös értekezletre a Kijelelők nagy­termében gyűlnek össze. Az értekezlet tárgya a hazánkban még igen alacsony fokon álló tejgazda­ság és ezzel kapcsolatban a tejkereskedelem föl­­lendítése lesz. Nagy fontosságú lesz ez különösen a tej és tejtermékek produkálásának rendszeressé tételére nézve úgy, hogy a tejtermékek előállítása oly arányban fejlesztessék, hogy az a keres­let vagyis a szükségletnek megfeleljen és a tejkereskedelem abnormis állapotai megszűnje­nek. Ugyanis az év különböző részeiben a tejmennyiség úgy változik, hogy a­mikor a fővárosban nincs nagy tejkereslet, ugyanakkor van a legnagyobb kínálat és ellenben, mikor nagy a tejszükség, a produkció rendszertelensége következtében igen kevés tejet szállítanak, melynek sajnos következménye nem egyszer az, hogy a tej­­kereskedő kénytelen lévén kielégíteni vevőit, meg­­gyöngíti a tejanyagot. Ha ezt megszüntetik, nem­csak a tejkereskedelem és a közegészségügy, de maga a tejgazdaság is óriási hasznát fogja látni. — Számos idevágó kérdés megvitatása lesz az érte­kezlet tárgya. Miután az értekezlet célja természe­tesen a termelők érdekében áll, kívánatos volna, ha az értekezleten a termelők is minél nagyobb szám­ban jelennének meg. — Alapítvány kézművesek és gazdák számára. A magyar izr. kézmű és földmivelési egyesület kezdő kézműves-mesterek és gazdák ré­szére, műhelyük, illetve gazdaságuk első berendezé­sére boldogult Pol­ák Márk és Babetta alapítványá­ból több 100—500 forintig terjedő segélydíjat ad, melyre pályázatot hirdet. E segélyekre csakis buda­pesti és nagy­kanizsai illetőségű, zsidó vallású mes­teremberek és gazdák pályázhatnak, a­kik születési, illetőségi, szegénységi és előéletüket igazoló bizo­nyítványaikkal fölszerelt kérvényüket szeptember 30-áig az egyesület titkári hivatalához (VII. Dam­­janich­ utca 48. sz.) küldjék be. — Amerikai közeledés. Az Egyesült­ Álla­mok új vámtarifája tudvalevőleg sok tekintetben sérti az európai államok érdekeit, ezek többjét óvásra is indította. Most az a­ hír érkezik Német­országból, hogy az Egyesült­ Államok elnöke Német­országnak ajánlatot tett egy viszonlagossági szerző­désre nézve, de a német kormány ez ajánlatra még nem válaszolt. A Magd. Ztg. erre nézve azt közli Regény-Csarnok. VEZEKLÉS. — Angol regény. — Fordította: Arnica. 57 -----­— A váltóláznak semmi nyoma. És a rekkenő időjárást tekintetbe véve, ez elannyira biztató, hogy mint a múltkor mondom, remél­hető, hogy egyáltalában nem is fog jelent­kezni. — Komolyan azt gondolja ? — Igen, én azt gondolom és ez nagy részben annak köszönhető, a­miket kegyed tett. A Magdolna arca kiderült, az ilyen sza­vak és a sok csalódások között egy-egy sike­res munkálkodásának az ilyenféle elismerése mindig földerítette. — Jól esik ezt hallani, mondta komo­lyan. És — én — olyan sokat szándékoztam tenni és olyan keveset tettem. De — nem be­szélek többet erről. Ön annyiszor hallotta már, hogy megunhatta. Gondolja ön, hogy az a másik betegség szünőfélben van? — Még nincsen, de legalább nem terjedt, hanem enyhült. Mondtam kegyednek, hogy egy vagy két diftériás helyem van? — Diftériás? De ugy­e az nagyon vesze­delmes? kérdezte Magdolna ijedten. — Fájdalom, nagyon gyakran végzetes. De azt gondolom, hogy ezek az esetek nem lesznek azok. — Iha — én önért gondoltam, mondá­a a leány halkan. Hirtelen való elsápadását, félelmét és bánatát nem tudta elrejteni és Hugónak jól esett azt látni, ámbár rögtön igyekezett őt megnyugtatni. — Remélem, hogy nem lesz bajom és nem is hiszem, hogy legyen — mondta vi­dáman. És minden célszerű elővigyázatot meg­teszek, és tudja, a doktorokról azt mondják, hogy sérthetetlenek. Például, a váltóláz min­dig elkerült. Elég az hozzá, hogy én nem félek a betegségtől és ez szerencsém. — Kegyed fázik. Ezt a skwált rá adhatom? — és el­fogadja a karomat ? Magdolna nem válaszolt, de megengedte, hogy a fehér shwált a vállaira tegye és őt gondosan beburkolja és hallgatva fogadta el a karját. Ismét lassan sétáltak tovább. A nap lement és a nyári este csodálatosan csöndes ü­nnepiessége önkéntelenül meghatotta őket. És természetes volt, hogy midőn beszéltek, hangjuk lágy volt és lassú. — Ne menjünk oda, mondta Magdolna, gyönge mosolylyal. Közel voltak a tóhoz , lenn a csónak­ház mellett Indi és Derry volt látható, Derry a ház oldalához támaszkodott, Indi egy kikötött csónaknak a szélén ült. Va­lamit akarok önnek mutatni. Azt hiszem gya­nítja, hogy mit. — Igen. De — mondta Thornycroft habozva. Nem tudtam, hogy már elkészült. — Tegnap végezték be, de oly későn, hogy csak ma reggel nagyon korán láttam először. Az útról letértek, egy természetes nyí­láson mentek keresztül, a mely kis berekbe vezetett, nyílásról a csillogó tóra, a parkra és azon túl az erdőségre lehetett látni.­­ E kis helyet nagy fák vették körül, imitt-amott szürke mohos tüskék hevertek, a bársonyos gyep vad virágokkal volt behintve, az úgynevezett művészetnek nem volt megengedve, hogy ez árnyas hely tökéletes szépségét érintésével meg­rontsa. A túlsó oldalon, szemben a nyílással egy sír volt. A tiszta fehér márványoszlopon finom ízléssel és ügyességgel egy tört liliom volt vésve, megható jelképe annak, a­ki alatta nyugodott. A dombormű alatt egy név volt — az az egyszerű kis név, a­melyet a meghalt leány életében viselt. Meg. Magdolna és Thornycroft egymás mellett állva, szótlanul nézték. Hugó érezte a karján levő ujjak reszketését és nem fordult meg, hogy lássa a kényeket, a­melyekről tudta, hogy a szemébe gyűltek. Időt adott neki, hogy magához térjen és nem­­szólott hozzá. Midőn Magdolna megszólalt, halkan, de szilárd hangon beszélt. — Örülök, hogy ezt a helyet választot­tam, mondotta. Természetes, hogy bohó gon­dolat, de tudva, hogy ő életében mennyire szerette a szépet és mily ritkán volt része benne, hogy azokat lásson, jól esik tudnom, hogy végre egy ilyen szép helyen nyugszik. Nem tudtam volna őt abban a ritt londoni te­metőben hagyni, a­hova kénytelen voltam elte­metni — nem, nem tudtam ! Azt hiszem, hogy ez ismét bolondság tőlem ! Elvégre is, mi kü­­lömbség lehet az neki ? M­im­ nem gondolom bolondságnak, vá­laszolt Thornycroft szelíden. Ha azt monda­nék, azoknak az édes és gyöngéd gondola­toknak, a­melyek életünket elviselhetővé te­szik, legalább felét le kellene hurrogatni. Bölcs asszony volt, a­ki azt mondta, hogy halottaink csak akkor halnak meg igazán, midőn elfelej­tettük őket. Én nagyon jól értem, hogy ke­gyednek boldogságot ad az a tudat, hogy ba­rátnője itt fekszik. — Köszönöm! válaszolt Magdolna hálás tekintettel. Igen, ez boldogság és vigasztalás nekem. Mióta itt vagyok, a hálátlanság, elpár- 11

Next