Budapesti Hírlap, 1897. augusztus (17. évfolyam, 212-242. szám)
1897-08-26 / 237. szám
1897. augusztus 26. BUDAPESTI HÍRLAP. (237. sz.) tokkal elkészültek a gazdák, most a nyomtatás van napirenden, az eredmények igen rosszak, alig termett meg az elvetett mag. A burgonyának mintegy 500/3-a elrothadt a túlnedves talajban. A tengeri csöveit kihányta, középtermésre lehet kilátás. A réteknek nagy része még most is viz alatt áll, ennek következtében a lábasjószágot sem lehet kihajtani. Parajd. Az aratási és cséplési eredmények minden tekintetben várakozáson aluliak, egy kát. jól művelt hold földről a hozam búzából 3—4, ritka helyen 5 mm., rozsból 4—5 mm. és zabból 6 mm. A kapás növények a legutóbbi esőzések hatása alatt ujult erővel fejlődnek. Takarmánynemetekből bő termés van. A gabonaforgalom élénk, csakhogy nincs mit eladni. T.-Rubin: A kalászos nem sikerült; a búzából termett egy holdon 2—3 mm., rozsból 3—4 mm., árpából 4—6 mm. és zabból 4—5 mm. Még talán némileg az igen szép egészséges szinü tengeri fogja pótolni e veszteséget. A kerti vetemények szintén szépen állanak. Takarmányban nincs hiány. Hódos (Zalam.) A behordással elkészültek már a gazdák, most a cséplés van napirenden; az eredmények közepesek, a búza hozama agy kát, holdról 6—7 mm., rozs 6—8 mm. árpa, 5—6 mm. és zab 6 mm. A kapás növények igen szépek, sőt túl buják. Gyümölcs nagyon kevés termett. A gabonaforgalom igen élénk, az árak is magasak. — Az osztrák börzeadó emelése. A börzeadóemelésről szóló osztrák törvényt augusztus 31-én fogja a hivatalos újság közölni. Az új adó november elsején lép életbe. Az osztrák kormány a törvény életbelépése előtt ankétet akar összehívni, melyen a törvény végrehajtására nézve néhány technikai kérdést óhajt megvitatni. A forgalmi adót az új törvény az összes osztalékpapíroknál és díjkötvényeknél, az államsorsjegyek kivételével,10 krajcárról 50 krajcárra emeli, az összes többi papíroknál, tehát a járadékoknál és a többi befektetési papíroknál 10 krajcárról 20 krajcárra. A börzén kívül való forgalomban, tehát a bankoknál csak annyiban tesz a törvény kivételt, hogy a belföldi sorsjegyeknek 100 írt névértéken alul való vásárlása csak 10 kr., a belföldi járadékoknak és egyéb befektetési papíroknak 500 írt névértékig való vásárlása csak 5 kr. adó alá esik. — A kereskedelmi múzeum. Az iparcsarnokban elhelyezett állandó kiállítást tegnap a kereskedelemügyi miniszter ismét meglátogatta. A miniszter örömest vette tudomásul, hogy az új kiállítók sűrűn jelentkeztek és megfontolandónak tartotta azt az eszmét, hogy a jövő évben az iparcsarnokot új toldalékkal bővítse ki, mert csak így lesz lehetséges ezentúl is fönntartani a kényelmes közlekedési utakat és kellő érvényre juttatni minden objektumot. A toldalékok szükségesek lesznek már azért is, mert az igazgatóság az iparcsarnokban időközönként különleges nemzetközi jellegű szakkiállításokat fog rendezni. Ilyen kiállítás most az angol bútorminták bemutatása. A legközelebbi azoknak a kosárfonó ipari munkáknak kiállítása lesz, melyekből az igazgatóság egy teljes gyűjteményt szerzett be. Ezután Thurn kanton-beli agyagipari munkák kiállítása következik. Ezek érdekes alakjaik, változatos szintezésükkel és sajátságos zománcos technikájukkal a szakbeli magyar iparosoknak becses mintákul fognak szolgálni. Az ilyen különleges szakkiállítások egész sorát tervezi a múzeum igazgatósága. — A gabonavám leszállítása Franciaországban. Párisból táviratozzák, hogy Méline miniszterelnök a Szajna-departement tanácsának és a párisi községtanácsnak küldöttségét fogadta a gabona-housse kérdésében és kijelentette, hogy a kérdést szóvá teszi a minisztertanácsban és nem fog késlekedni a gabonavám leszállításával, amint a hausse komoly lesz és nem lesz pusztán spekuláció eredménye. A miniszterelnök aligha gondol komolyan a leszállításra, mert amint félhivatalos lapjában előre jeleztette, a vámleszállítás szerinte csak az amerikai gabonacorner árfölhajtását eredményezné. — Pária — tengeri kikötő. A franciáknak régi tervük Párist tengeri kikötővé tenni. A kérdés most ismét napirendre került és az a bizottság, mely egy Páristól Rouenig vezető csatorna tervét volt hivatva tanulmányozni, most terjesztette a képviselőház elé jelentését. A csatorna a Szajna balpartja mentén vezetne és a vízi utat Párisba 33 kilométerrel rövidítené meg. Hossza 185 kilométer, szélessége az egyenes vonalú részekben 35 méter, a kanyarulatokban 45 méter, mélysége 620 méter, úgy hogy 590,6 méter mélyen járó hajók, vagyis mindama tengeri hajók, melyek a tengertől Rouenig feljönnek, a csatornát kényelmesen használhatnák. A fő nehézség a csatornának áthidalásában áll, amennyiben a hidakat a vízszin fölött igen magasra kellene építeni, hogy a tengeri hajók alattuk emelhessenek, vagy pedig áteresztő hidakhoz, mint emelő és forgó Indákhoz kellene folyamodni. A csatorna fölött mintegy 30 hidat kellene építeni és pedig 22 közúti és 8 vasút hidat. Két, hidat a víz tükre fölött 225 méter magasra kell építeni és pedig a páris-roueni vonal mentén Rouen és Argenteuil mellett. A csatorna Paris-Clichy mellett egy 40 hektárnyi kiterjedésű medencében végződnék, melynek partjai 6,340 méter hosszúak ; a csatorna mentén több kisebb kikötő létesíttetnek. Az építés költségeit a bizotság 150 millió frankra teszi. A bizottság a kormány hozzájárulását kéri e tervhez, melyet egy 99 évre szóló engedélylyel bíró magántársaság valósítana meg. A társaság segélyt vagy kamatbiztosítást nem kér a kormánytól és csak azt kívánja, hogy tonnánként 3,25 frank csatornailletéket szedhessen. Általában azt hiszik, hogy e terv megvalósítása nagyban emelné Páris forgalmát és az összes áruk szállítását jelentékenyen olcsóbbá tenné. A francia közvélemény nagyon melegen fölkarolta a népszerű tervet és kilátás van reá, hogy a francia kormány az engedelmet meg fogja adni a csatorna építésére. Ha a munkálatok rövid idő alatt megkezdhetők lesznek, úgy a csatorna a vállalkozók állítása szerint az 1900-iki kiállításra el lenne készíthető. — A tejkereskedés reformja. A tejgazdaság és tejkereskedelem föllendítésére újabban nagyfontosságú mozgalom indult meg. E célból a Tejkereskedők Egyesülete, a Központi Tejcsarnok és a Gazdák Tejegyesülete e hónap 29-ére a termelőkkel tartandó közös értekezletre a Kijelelők nagytermében gyűlnek össze. Az értekezlet tárgya a hazánkban még igen alacsony fokon álló tejgazdaság és ezzel kapcsolatban a tejkereskedelem föllendítése lesz. Nagy fontosságú lesz ez különösen a tej és tejtermékek produkálásának rendszeressé tételére nézve úgy, hogy a tejtermékek előállítása oly arányban fejlesztessék, hogy az a kereslet vagyis a szükségletnek megfeleljen és a tejkereskedelem abnormis állapotai megszűnjenek. Ugyanis az év különböző részeiben a tejmennyiség úgy változik, hogy amikor a fővárosban nincs nagy tejkereslet, ugyanakkor van a legnagyobb kínálat és ellenben, mikor nagy a tejszükség, a produkció rendszertelensége következtében igen kevés tejet szállítanak, melynek sajnos következménye nem egyszer az, hogy a tejkereskedő kénytelen lévén kielégíteni vevőit, meggyöngíti a tejanyagot. Ha ezt megszüntetik, nemcsak a tejkereskedelem és a közegészségügy, de maga a tejgazdaság is óriási hasznát fogja látni. — Számos idevágó kérdés megvitatása lesz az értekezlet tárgya. Miután az értekezlet célja természetesen a termelők érdekében áll, kívánatos volna, ha az értekezleten a termelők is minél nagyobb számban jelennének meg. — Alapítvány kézművesek és gazdák számára. A magyar izr. kézmű és földmivelési egyesület kezdő kézműves-mesterek és gazdák részére, műhelyük, illetve gazdaságuk első berendezésére boldogult Polák Márk és Babetta alapítványából több 100—500 forintig terjedő segélydíjat ad, melyre pályázatot hirdet. E segélyekre csakis budapesti és nagykanizsai illetőségű, zsidó vallású mesteremberek és gazdák pályázhatnak, akik születési, illetőségi, szegénységi és előéletüket igazoló bizonyítványaikkal fölszerelt kérvényüket szeptember 30-áig az egyesület titkári hivatalához (VII. Damjanich utca 48. sz.) küldjék be. — Amerikai közeledés. Az Egyesült Államok új vámtarifája tudvalevőleg sok tekintetben sérti az európai államok érdekeit, ezek többjét óvásra is indította. Most az a hír érkezik Németországból, hogy az Egyesült Államok elnöke Németországnak ajánlatot tett egy viszonlagossági szerződésre nézve, de a német kormány ez ajánlatra még nem válaszolt. A Magd. Ztg. erre nézve azt közli Regény-Csarnok. VEZEKLÉS. — Angol regény. — Fordította: Arnica. 57 -----— A váltóláznak semmi nyoma. És a rekkenő időjárást tekintetbe véve, ez elannyira biztató, hogy mint a múltkor mondom, remélhető, hogy egyáltalában nem is fog jelentkezni. — Komolyan azt gondolja ? — Igen, én azt gondolom és ez nagy részben annak köszönhető, amiket kegyed tett. A Magdolna arca kiderült, az ilyen szavak és a sok csalódások között egy-egy sikeres munkálkodásának az ilyenféle elismerése mindig földerítette. — Jól esik ezt hallani, mondta komolyan. És — én — olyan sokat szándékoztam tenni és olyan keveset tettem. De — nem beszélek többet erről. Ön annyiszor hallotta már, hogy megunhatta. Gondolja ön, hogy az a másik betegség szünőfélben van? — Még nincsen, de legalább nem terjedt, hanem enyhült. Mondtam kegyednek, hogy egy vagy két diftériás helyem van? — Diftériás? De ugye az nagyon veszedelmes? kérdezte Magdolna ijedten. — Fájdalom, nagyon gyakran végzetes. De azt gondolom, hogy ezek az esetek nem lesznek azok. — Iha — én önért gondoltam, mondáa a leány halkan. Hirtelen való elsápadását, félelmét és bánatát nem tudta elrejteni és Hugónak jól esett azt látni, ámbár rögtön igyekezett őt megnyugtatni. — Remélem, hogy nem lesz bajom és nem is hiszem, hogy legyen — mondta vidáman. És minden célszerű elővigyázatot megteszek, és tudja, a doktorokról azt mondják, hogy sérthetetlenek. Például, a váltóláz mindig elkerült. Elég az hozzá, hogy én nem félek a betegségtől és ez szerencsém. — Kegyed fázik. Ezt a skwált rá adhatom? — és elfogadja a karomat ? Magdolna nem válaszolt, de megengedte, hogy a fehér shwált a vállaira tegye és őt gondosan beburkolja és hallgatva fogadta el a karját. Ismét lassan sétáltak tovább. A nap lement és a nyári este csodálatosan csöndes ünnepiessége önkéntelenül meghatotta őket. És természetes volt, hogy midőn beszéltek, hangjuk lágy volt és lassú. — Ne menjünk oda, mondta Magdolna, gyönge mosolylyal. Közel voltak a tóhoz , lenn a csónakház mellett Indi és Derry volt látható, Derry a ház oldalához támaszkodott, Indi egy kikötött csónaknak a szélén ült. Valamit akarok önnek mutatni. Azt hiszem gyanítja, hogy mit. — Igen. De — mondta Thornycroft habozva. Nem tudtam, hogy már elkészült. — Tegnap végezték be, de oly későn, hogy csak ma reggel nagyon korán láttam először. Az útról letértek, egy természetes nyíláson mentek keresztül, a mely kis berekbe vezetett, nyílásról a csillogó tóra, a parkra és azon túl az erdőségre lehetett látni. E kis helyet nagy fák vették körül, imitt-amott szürke mohos tüskék hevertek, a bársonyos gyep vad virágokkal volt behintve, az úgynevezett művészetnek nem volt megengedve, hogy ez árnyas hely tökéletes szépségét érintésével megrontsa. A túlsó oldalon, szemben a nyílással egy sír volt. A tiszta fehér márványoszlopon finom ízléssel és ügyességgel egy tört liliom volt vésve, megható jelképe annak, aki alatta nyugodott. A dombormű alatt egy név volt — az az egyszerű kis név, amelyet a meghalt leány életében viselt. Meg. Magdolna és Thornycroft egymás mellett állva, szótlanul nézték. Hugó érezte a karján levő ujjak reszketését és nem fordult meg, hogy lássa a kényeket, amelyekről tudta, hogy a szemébe gyűltek. Időt adott neki, hogy magához térjen és nemszólott hozzá. Midőn Magdolna megszólalt, halkan, de szilárd hangon beszélt. — Örülök, hogy ezt a helyet választottam, mondotta. Természetes, hogy bohó gondolat, de tudva, hogy ő életében mennyire szerette a szépet és mily ritkán volt része benne, hogy azokat lásson, jól esik tudnom, hogy végre egy ilyen szép helyen nyugszik. Nem tudtam volna őt abban a ritt londoni temetőben hagyni, ahova kénytelen voltam eltemetni — nem, nem tudtam ! Azt hiszem, hogy ez ismét bolondság tőlem ! Elvégre is, mi külömbség lehet az neki ? Mim nem gondolom bolondságnak, válaszolt Thornycroft szelíden. Ha azt mondanék, azoknak az édes és gyöngéd gondolatoknak, amelyek életünket elviselhetővé teszik, legalább felét le kellene hurrogatni. Bölcs asszony volt, aki azt mondta, hogy halottaink csak akkor halnak meg igazán, midőn elfelejtettük őket. Én nagyon jól értem, hogy kegyednek boldogságot ad az a tudat, hogy barátnője itt fekszik. — Köszönöm! válaszolt Magdolna hálás tekintettel. Igen, ez boldogság és vigasztalás nekem. Mióta itt vagyok, a hálátlanság, elpár- 11