Budapesti Hírlap, 1897. október(17. évfolyam, 273-303. szám)
1897-10-01 / 273. szám
1897. október 1. BUDAPESTI HÍRLAP, (273. sz.) , Sára. Mindezek tetejébe jön Károly király budapesti látogatása, a mely egyelőre befejezi azt a drámát, a melynek.ez. acíme : A magyarországi és erdélyi románok teljes egyenjogositására folyó küzdelem. A temesvári Dreptatea Romániának a hármasszövetséghez való csatlakozásáról ir. Nem szükséges — úgymond — hangoztatni, tudja azt az egész világ, hogy románia épp úgy csatlakozhatnék az orosz-francia szövetséghez is, mint a hármashoz. Tudjuk, hogy egyik is, másik is a kedvében jár, hogy megnyerje magának. A román királyság népe is megoszlik ebben a tekintetben. Ha meg lehetne olvasni a szavazatokat, könnyen rájöhetnénk, hogy többségben vannak azok, akik az orosz-francia szövetség hívei. A hármasszövetség pártja kisebbségben marad, de az is bizonyos, hogy e pártnak nyomatékos szavazói is vannak, köztük elsősorban Károly király és Sturza miniszterelnök. minisztertanfi.es. A miniszterelnöki palotában ma délután minisztertanács volt, melyen a kabinet valamennyi tagja részt vett. Páktértekezlet. A nemzeti párt, holnap, október elsején, este hat órakor értekezletet tart, melyen az indemnitit fogja tárgyalni. A képviselőház hódolása. A képviselőház holnap déli 12 órakor ülést tart, melynek az esetleges elnöki bejelentéseken kívül, egyetlen tárgya a Podmanitzky-féle indítvány megokolása. A házszabályok 149. §-a értelmében, az indítványozó kifejti az okait s a Ház érdemleges tárgyalás nélkül határoz arról: várjon az indítványt tárgyalás alá vegyék-e vagy nem. Ez esetben kétségtelen az egyhangú határozat: tárgyalás alá veendő az osztályok és bizottságok mellőzésével. Értesülésünk szerint, az indítványhoz minden párt részéről hozzászól egyegy képviselő. A felirat szövegének megállapítása dolgában, mint már írtuk, holnap az ülés előtt konferencia lesz Szilágyi Dezső elnöklete alatt. Képviselői körökben úgy beszélik, hogy ha ez a konferencia már az ülés előtt megállapítja a fölirat szövegét: úgy ezt, mint javaslatot, a fölszólalók egyike vagy az elnök a Ház elé terjeszti s nyomban a holnapi ülésből küldik föl a koronához. Szilágyi a konferenciának már kész javaslattervezetet mutat be. A szikszói mandátum. Péchy Tamás gazdátlan örökségére, a szikszói mandátumra, idáig egy komoly pályázó van. Péchy Tamás veje, Darvas Béla, aki kormánypárti. Meséssy Béla és Leszkay Gyula függetlenségi képviselők már visszatértek a kerületből azzal a hírrel, hogy a kerület a központtól vár jelöltet. budapesti útja tárgyában. Egyhangúlag kimondották, hogy Sturza ellen a leghatározottabb állást kell foglalni. A Filipescu vezérlete alatt álló ifjú konzervatívok a mellett voltak, hogy az ország jelentékenyebb városaiban protest-meetingeket kell tartani a budapesti út ellen. Lascar Catargiu, az ó-konzervatívok feje azonban ellene volt minden ilyes fajtájú zajos tüntetésnek, azt állítva, hogy ilyesmibe a párt Carpnak és híveinek megkérdezése nélkül nem mehet bele. Szóba került az a magatartás is, melyet az Epoca tanúsított ez alkalomból. Lascar Catargiu kijelentette, hogy az, amit Filipescu és lapja tesznek, nem tulajdonítható a pártnak, mert az csak saját egyéni elhatározásuk következménye. A liga és a flovisták azon vannak, hogy hatalmas és nagy arányú tüntetések által adják Vilmos császárnak és egész Európának tudtára, hogy Vilmos a magyarság oly ekklatáns módon való kiemelésével csak ártott a hármas szövetségnek, mert ez által provokálta a nem magyar nemzetiségeket. Ezek most már a sorsukat szívükön viselő fajrokonaik segítségével meg akarják mutatni, hogy Magyarország belső konszolidáltsága nem oly erős, hogy — mint Vilmos császár hiszi — biztos alapja lehessen a hármasszövetségnek monarkiánkban. A konzervatívok szeretnék a helyzetet a maguk előnyére kizsákmányolni, de nem merik. Attól félnek, hogy kompromittálják magukat s tekintettel monarkiánkra, kormányképtelenekké válnak. Régi taktikájukhoz folyamodtak: a republikánus és radikális hajlamú körökkel igyekeznek a magok számára kikapartatni a gesztenyét. Az Adeverul-ban és a Flera csoport lapjában, a Dreptatea-ben két kitűnő szövetségesre találtak. Bacalbasa és Fleva fölizgatják az utcát s mint legutóbbi értesítéseink szólnak, már meg is tették. A konzervatívok aztán a kikapart gesztenyét, mint a metropolita-ügyben is tették, szépen zsebre vágják. Ez rövid összefoglalása a bukaresti pártpolitikának abban a stádiumában, melyet Vilmos császár pohárköszöntője és I. Károly király látogatása teremtett. Budapest hódolata. — Saját tudósítónktól. — A főváros törvényhatósága ma délután rendkívüli közgyűlést tartott, hogy Budapest közönségének nevében hálás köszönetet mondjon a királynak a legfelsőbb kéziratért, amely történelmünk tíz nagy alakjának ércben való megörökítését rendeli el. Már jóval négy óra előtt megtelt a nagy közgyűlési terem városatyákkal. Ott voltak azok a bizottsági tagok is, akiket a rendes közgyűléseken csak ritkán lehet látni. A karzatot pedig hölgyek foglalták el, ami szintén emelte az ünnepi kedvet. A közgyűlést Márkus József elnök a következő beszéddel nyitotta meg: Tisztelt közgyűlés! Ő császári és apostoli királyi felsége, legkegyelmesebb urunk, királyunk (a bizottsági tagok zajosan éltetve a királyt, fölállottak s igy hallgatták tovább) ez évi szeptember 25-én Bánffy Dezső báró miniszterelnök úrhoz intézett királyi kéziratával elrendelni méltóztatott, hogy Budapest székesfővárosnak erre alkalmas terei legmagasabb udvartartásának költségei terhére oly szoborművekkel láttassanak el, a melyek a múlt idők ttt kiváló alakjának, nevezetesen szent Gellért Csanádi püspöknek, Pázmány Péter esztergomi érseknek, Bocskay István és Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek, Hunyady Jánosnak, Zrinyi Miklósnak, Pálffy János grófnak, Béla király névtelen jegyzőjének, Werbőczy Istvánnak és Tinódy Sebestyénnek emlékét lesznek hivatva megörökíteni. ő felségének ezen legkegyelmesebb elhatározása az öröm, a hála és a lelkesedés érzelmeit keltette föl a haza minden fiában. (Úgy van ! Igaz !) De senkinek szivében sem lehet az öröm bensőbb, a hála mélyebb és a lelkesedés melegebb, mint éppen a székesfőváros polgárságának szivében, mert az ő felségének fejedelmi nagylelkűségéből alkotandó szoborművek, amelyek e sok küzdelmet, megpróbáltatást, szenvedést, de egyúttal sok dicsőséget is átélt nemzet fönnállása legbiztosabb alapjának, a trón iránti hűségnek, ragaszkodásnak s a hazaszeretetnek lesznek a késő unokák között is hirdetői — e székesfővárosnak fognak állandó díszéül, állandó ékességéül szolgálni. (Szűnni nem akaró zajos éljenzés.). Sam tehát csak a székesfőváros polgársága közóhajának feleltem meg, amidőn a törvényhatósági bizottságot a mai napra rendkívüli közgyűlésre összehívtam, összehívtam oly célból, hogy módja és alkalma legyen ő felsége legfelsőbb elhatározása felett érzett igaz örömének és hálájának méltóképpen kifejezést adni. És most engedje meg a t. közgyűlés, hogy a tanácsnak a legfelsőbb elhatározás alkalmából a t. közgyűléshez intézett javaslata előterjesztessék. A bizottsági tagok percekig tartó éljenzése s halljuk! kiáltása visszhangzott a teremben s Bényi Dezső h. főjegyző csak néhány perc után tudta fölolvasni a tanács következő javaslatát: " Tekintetes közgyűlés ! Ő császári és királyi felsége, legkegyelmesebb urunk és királyunk e hó 25-én kelt legfelsőbb elhatározásával elrendelni méltóztatott, hogy magyar székesfővárosának terei oly szoborművekkel láttassanak el, a melyek a nemzeti életünk nagyjainak, történetünk kiváló alakjainak emlékét lesznek hivatva megörökíteni. Koronás királyunk nemes lelkének sugalatából eredő ezen elhatározásával drága ajándékot nyújtott hűséges magyar népének és magyar székesfővárosának. Drága nekünk a királyi kegynek e ténye, mint apostoli királyunk kifogyhatatlan jóságának és nemzetünk iránt táplált atyai szeretetének és mint ezeréves múltúnk iránti kegyeletének fenkölt megnyilatkozása egyaránt. A királyi kijelentés nyomán épp azért a határtalan lelkesedés, öröm és egyúttal a mély hála érzése ébredt fel minden magyar szívében. De sehol sem loboghat a lelkesedés lángja magasabban, a hála érzése sehol sem lehet erősebb, mint a székesfőváros közönségében és polgárságában, mert nagyjaink emlékműveit királyi bőkezűségből a székesfőváros fogja beírni. Teljes mértékben áthatva annak tudatától, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága elsősorban fog sietni, hogy a köszönet és hála érzelmeinek a legmagasabb trón előtt méltó kifejezést adjon, javasoljuk, méltóztassék: 1. Ezen legfelsőbb elhatározásért ő császári és apostoli királyi felsége irányában a székesfőváros közönségének és egész lakosságának mély háláját, tántoríthatlan hűségét, törhetetlen ragaszkodását és szeretetét kifejezésre juttatni és 2. Elhatározni, hogy a székesfőváros közönségének és lakosságának ez érzelmeit a császári és apostoli királyi felsége előtt egy küldöttség tolmácsolja, mely a polgármester úr vezetése alatt a törvényhatósági bizottság kebeléből alakítandó. A közgyűlés a javaslat minden pontját lelkesen megéljenezte és fölhatalmazta az elnökséget, hogy gondoskodjék a küldöttség megalakításáról. Márkus József elnök: Mielőtt bezárom a közgyűlést, fölkérem a törvényhatósági bizottság tagjait, hogy egyesüljenek mindannyian abban az óhajtásban, amely minden magyarnak szive vágya és őszinte kívánsága : Éljen a király ! A bizottsági tagok percekig éljeneztek a karzat közönségével együtt. Még a távozók is megállották az ajtóban s lelkesedéssel kiáltották vissza a terembe : Éljen a király! Ii Bukaresti ellenségeink. Budapest, szept. 30. A helyzetet, mely Vilmos császár pohárköszöntője és Károly király látogatása következtében Bukarest politizáló köreiben beállott, leghívebben és legtalálóbban jellemzik a román kultur-liga hivatalos lapjának, a Liga Romana -nak következő sorai: „A német császár budapesti pohárköszöntője megdöbbentette a mi politikai köreinket. Senki sem hitte volna lehetségesnek, hogy Németország császárja oly határozott demonstratív módon lépjen közbe a magyar prepotencia érdekében.“ Popovics Aurélt, a Replica-per önkéntes száműzöttjét a császári toaszt annyira alterálta, hogy azóta ágyban fekvő beteg. Azt hitte, hogy az a magyarellenes érzület, melyet az erdélyi szászoktól sugalt németországi sajtó a német közvéleményben ápolt és az osztrák klerikális és antisemita pártnak Németország hasonló köreivel való szoros érintkezése még növelt, elég erős lesz arra, hogy a nemzetiségekkel szemben egyetlen német hatalmi tényezőnek sem legyen bátorsága a magyarság mellett állást foglalni. A német császár pohárköszöntője a hitet villámcsapásként semmisítette meg s igy teljesen érthető is Popovicsnak az a nyilatkozata, hogy e köszöntő és Károly király bukaresti látogatása a román kérdést a románság kárára ötven évvel vetette vissza. Mihelyt e pohárköszöntő híre megérkezett Bukarestbe, a konzervatív párt azonnal gyűlést tartott, melyben konstatálták először is, hogy e köszöntő következtében a helyzet megváltozott s a pártnak kötelessége állást foglalni Károly király A kivilágítás, Budapest, szept. 30. Az alkonyattal kigyulladtak a főváros ablakaiban a gyertyák és mécsesek és Budapest csakhamar fénybe borulva, tejfehér világosságban úszva köszöntötte Buda várában levő királyát. Az est gyönyörű volt. Enyhe, szinte tavaszi levegő áramlott az utcákon, tiszta csillagos ég boltozott fölöttünk. Félóra alatt a nagy városnak minden utcája világosságban úszott széles körútjai és keskeny külvárosi utcái egyaránt csillogtak, ragyogtak. Csaknem minden ablak ki volt világítva s a nagyobb palotákat gázlángok és villamos körték fényvonala szegte be. A mai kivilágításnak az volt különben egyik érdekessége, hogy tisztán a polgárság világította meg díszesen házait és ablakait, a középületek, kivált a városiak, célzatosan háttérben maradtak, legfölebb egy pár szál gyertyát raktak ki az ablakaikba. A város csak annyiban diszített, hogy a fejedelmek bevonuló útján s a két Dunaparton a póznákon most égtek a nagy villamos gömbök. Mint más alkalomkor, most is az Erzsébetkörut, Andrássy-út, Dunapart és a Muzeum-körut volt legfényesebben kivilágítva. Ezekre az útvonalakra özönlött a közönség ma is s nyolc órakor az Andrássy-uton oly sűrü tömegek hullámzottak, hogy a kocsik csak lépésben járhattak. A járókat és kocsiút nagy részét ellepte a közönség, mely zsibongva tolongott, csoportosult a fényesebb épületek előtt.