Budapesti Hírlap, 1899. július (19. évfolyam, 180-210. szám)

1899-07-12 / 191. szám

6 BUBAFESTI HIRLAP. (191. ap.) 1899. julius 12. től, mérlegelésétől fog függni, hogy megköti-e a vámszövetséget, vagy nem köti meg. Az ország kezei megkötve nincsenek 1907-en túl. Azt fogja tenni, a mit az ország gazdasági érdekei megköve­telnek. Az eziránt való felelősség érzetében mon­dom én, hogy igenis a vámszövetségre törekednünk kell, olyan vámszövetségre, mely megóvja úgy Magyarország, mint Ausztria és a monarchia érdekeit is. D­e föntartom az ország jogait, föntar­­tom épen, mert ha nem tudok a vámszövetség alapján jó gazdasági egyezséget csinálni, ez lesz a menedékünk. De nem akarom és nem hiszem, hogy erre kerüljön a dolog. Az ország közvéleményének túlnyomó része azt óhajtja, azt akarja, hogy a vámközösség kere­tében oldjuk meg a kérdéseket és azért kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak ezen javas­lathoz hozzájárulni és azt elfogadni. (Élénk he­lyeslések.) Az elnök: Következik a szavazás. Kérem a méltóságos főrendek közül azokat, kik a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el­fogadják, méltóztassanak fölállni. (Megtörténik.) A többség elfogadja. (Csupán báró Prónay maradt ülve.) Következik a részletes tárgyalás. Az összes javaslatokat vita nélkül letár­gyalják. Glásska György kalocsai érsek : Minthogy ő császári és apostoli királyi felségének, ki hű népei javára bölcsen és gond teljesen munkálni soha meg nem szűnik, dicső születésnapja az e napokban kihirdetendő szüneti időszakban fog ünnepeltetni, mindnyájunk forró óhajának vélek kifejezést adni, midőn már most indítványozom, kérjük föl a nagy­­méltóságú elnök urat, hogy ő felségének, legke­gyelmesebb urunknak és királyunknak ezen dicső születésnapja alkalmából annak idején legmélyebb hódolatunkat, tántoríthatatlan hűségünket és szí­vünk mélyéből eredő, imáinkba foglalt legjobb ki­­vánatainkat a legmagasabb trón zsámolya előtt tol­mácsolni méltóztassék. Az elnök: Az elnökség szíves készséggel vállalkozik erre. (Helyeslés.) Az ülés a jegyzőkönyv hitelesítésével délután 2 órakor véget ért. Petőfi emléke. — Saját tudósítónktól. — Budapest, jul. 11. ötven éve lesz e hónap 31-én, hogy a seges­vári csatatéren, kozák paripák patái alatt, kilehelte lelkét a legnagyobb magyar költő. Sirja nincs, a nemzet szivébe van ő eltemetve. Vagyis örökké él. És a nemzet megmozdult, hogy tanúságot tegyen erről. Segesvár, hol eltűnt, Budapest, hol a Talpra Magyart irta és szavalta, Mező-Berény, hol az utolsó éjszakát töltötte, mielőtt Erdélybe, utolsó útjára indult­, Kis-Kőrös, a­hol született,­ Szatmár, a­hol Júliájával megismerkedett, ünnepet készülnek ülni e napon. Az egész mozgalom szálai a Petőffi­ Társaság­­ban futnak össze. Ez ügyben mára is ülést hí­vott össze Bartók Lajos, a Társaság alelnöke az Akadémia képes termébe. Kevés tag jött össze. Azok nagy része is nyári vakációját megszakítva sietett az értekezletre. Az egyik a Tátrából, a másik a Balaton mellől jött. Ott voltak Jókai Mór elnök, Bartók Lajos alelnök, Ábrányi Emil, id. Ábrányi Kornél, Apafi Lajos, Bariba Miklós, Bársony István, Endrődi Sándor, Makai Emil, Neugebauer László,­ Pósa Lajos, Pap Zoltán és Puskogi Viktor rendes, tagok. Mint vendégek ott voltak Madarász Józs­ef orsz. képviselő, Vészi József szerkesztő és Zseni József a Nemzeti Szövetség képviselője. Elmaradásukat kimentették a közoktatásügyi államtitkár és Halmos János polgármester. Bartók Lajos kifejti az ülés célját: ez a Petőfi-ház fölépítése érdekében indítandó mozgalom és a segesvári ünnep programja. Mert a társaság hivatalosan csak ezt rendezi és ebben vesz részt. Egyéb helyeken tartandó ünnepekre azonban szíve­sen kiküldi tagjait, ha ez iránt óhaj nyilvánul. Me­legen üdvözli Jókait, Petőfi barátját, ki ma is tel­jes testi és lelki épségnek örvend. Jókai Mór : Köszönöm az üdvözletét, de nem nagyon örvendek teljes testi és szellemi épségnek. Ez Bartóktól csak poetica licencia. Ötven év előtt sem voltam valami kiváló egészségű ember, hát még most. Petőfi ünneplésében legfőbb a Petőfi­­ház. Ezt én görög stílusban épült csarnoknak kép­zelem, mint a Theseus-templom, a pesti Petőfi­­szobor háta mögött, ha oda fér és ha a tanácstól megkapjuk. Ezért a helyért tudok lelkesülni, ez szép hely, olyan egy sincs több a városban. Egy pár tagot ki kell küldeni, hogy a magisztrátussal érintkezésbe lépjen, megkapjuk-e ezt a helyet ? Míg a magisztrátus erre nem felel, addig ki sem kell bocsátani a gyűjtésre szóló fölhívást. Most már nézzük az emlékünnepeket. Sok helyt rendeznek. A mező­berényiek is, hol Petőfi az utolsó magyarországi éjszakát töl­tötte, Orlai Pétnek Soma házánál. A mező­­berényiek jártak nálam s miközben meghívtak, azt beszélték, hogy Petőfi Orlai házánál elutazása előtt , sok kéziratot rejtett el. Ezt a házat ki kellene ku­tatni. Ajánlom ezt a Társaság figyelmébe. Mező- Berénybe én nem mehetek le, Segesvárra sem. Azt tőlem ne várjátok. Az öreg Todescoval szólva, nem vagyok én madár, hogy egyszerre két helyen legyek. De arra vállalkozom, hogy Budapesten július 30-án a Petőfi-szobornál beszéd­et mondok s este elmegyek a krisztinavárosi színkör ünnepi előadására. (Álta­lános élénk helyeslés.) Az Apoteozist már megírtam, ezt majd kiszedetjük s minden vidéki ünnep szá­mára elküldjük, hogy szavalhassák. Bartók Lajos nézete szerint a Petőfi-házra vonatkozó felhívást minél hamarabb ki kell bocsá­tani, nem várva meg a tanács határozatát. A ház számára szép hely volna az Erzsébet-tér is, a kávé­­ház helyébe jönne a ház, a teret is emelné, s még kisebb helyet foglalna el, mint a mostani kávéház. A társaság, miután Jókai is beleegyezett, ki­mondta, hogy a gyűjtésre való fölhívást kibocsájt­­ják, s egyúttal az ifjúsághoz is intéznek egy kiált­ványt, hogy a különböző ünnepekben minél töme­gesebben vegyen részt. Ezután Jókai Mór általános megilletődés közt fölolvasta Apoteozisát, melyet a láncba vert géniusz szaval el Petőfi szobra előtt, a háttérben a Petőfi­­h­ázzal. Jókait magát is néha annyira elfogta a meg­hatottság, hogy az olvasásban szüneteket kellett tartania. A fölolvasás után mindenki sietett gratulálni az ősz koszorúsnak. Ezután nagyjából megállapították a segesvári ünnep programját, mely nem a szobornál, hanem a csatatéren fog lefolnyi. Küldöttséggel képviseltetik magukat és koszorút tesznek le : a képviselőház, a m. kir. kormány, az Akadémia, a Kisfaludy- Társaság, az Otthon, az Újságírók Egyesülete, a Nemzeti Szövetség stb. stb. A Petőfi­ Társaság részéről verset szavalnak Ábrányi Emil és Pósa Lajos, beszédet mondandanak Bartók Lajos, Bartha Miklós és Csokosi Viktor. E. Kovács Gyula szavalja Petőfi Apoteozisát. Az ünnep julius 30ikán, vasárnap lesz, Budapestről julius 20-ikén külön vonat megy Segesvárra. A Petőfi- Társaság már az Emkő­vel és a Szakely-udvar­­helyiekkel is érintkezésbe lépett, hogy az ünnep minél impozánsabb legyen. Külön meghívják Krin­ch Gusztávot, az Athenaeum irodalmi társaság igaz­gatóját, mint Petőfi első kiadójának örökösét. A segesvári program még változtatik, mert nem lehetetlen, hogy Pósa Lajos és Rákosi Viktor a szatmári és költői ünnepben vesznek részt. A­ki a részletek iránt érdeklődik, forduljon Bartók Lajoshoz (Szentkirályi­ utca 22. sz.). * Az Otthon írók és hírlapírók köre holnap, szerdán délután fél 5 órakor a Petőfi-ünnep tárgyá­ban választmányi ülést tart. Az első magyar állami csillag­vizsgáló intézet Budab­est, júl. 11. A­mióta a gellérthegyi csillagvizsgáló a tó­tok csákányainak esett áldozatául, Magyarország­nak nem volt állami csillagvizsgáló intézete, a­hol a tudományt fejlesztették és terjesztették volna. A külföldi tudományos világ sok kitűnősége, mely éber figyelemmel követte a magyar tudományosság rohamos fejlődését az utolsó évtizedekben, csodál­kozva kutatta ennek a különös mulasztásnak az okát. Igaz, hogy a külföldi csillagászok is sokat panaszkodnak azon, hogy Uránia badgetje az állami költségvetésben fölötte csekély. De ezzel szemben csak azt akarom megemlíteni, hogy Franciaország évenként egy milliót áldoz obszer­vatóriumainak föntartására, hogy Oroszország is tizennégy csillag­vizsgálóval rendelkezik, míg magyar állami csillag­­vizsgáló intézet egészen a folyó év május 20-ikáig egyáltalában nem volt. Ekkor vette át ugyanis az állam Konkoly-Thege Miklós ó­ gyallai obszervatóriumát, melyet eddig is hazánk­nak legjobban fölszerelt ilyrtarfin intézetének tar­tottak. Új működését a csillagvizsgáló most kezdi. Az intézet tiszteletbeli igazgatója az alapító Kon­­koly-Th. Miklós marad, míg a tényleges vezetést Kövesligethy Radó egyetemi professzorra bízták, egy még fiatal tudósra, a­kinek eddigi — elméleti ■ téren folytatott munkássága, mint például a szín­kép-elemzés két paraméter egyenletéről itt dolgo­zata Németországban és Angliában is elismerést aratott. Az első obszervátor Harkányi Béla báró, úgy tudjuk, Páriában tartózkodott hosszabb ideig, hol alkalma volt a világ legelső csillagászaival érintkezni. Az új intézet, ellentétben a többi állami csil­lagvizsgálóval, a modern áramlatnak engedve, első­sorban asztrofizikai vizsgálatokkal fog foglalkozni. A csillagok miriádjainak élete, izzó légkörüknek kémiai összetétele, mozgási iránya és sebessége, kétségtelenül több évezredre is elegendő anyagot fog szolgáltatni az ifjú intézetnek. Az új vezetőség bizonyára nem fog megfeledkezni az eddigi magán­intézetnek szép sikerrel folytatott hasznos tevékeny­ségéről a nap fényképfelvételeiről, mely a sugárzó, éltető központ életének oly hű képét adják, meg a hullócsillag-megfigyelésekről és ezeket is fölveszi majd programjába. És így az ó­ gyallai obszerva­tórium, ha nem is fog versenyezhetni az amerikai Ho­ward-obszervatórium­mal meg a potsdami hasonló rendeltetésű csillagvizsgálóval, mindenesetre becsü­letes magyar munkát fog végezni asztronómiai téren és ezzel legjobban fog megfelelni a nagy­érdemű alapító nemes intenciójának. A földmivelésügyi magyar királyi miniszter a csillagvizsgálóval kapcsolatban egy légtünettani és földmágnességi obszervatórium fölállítását tervezi az ugyancsak Konkoly-Thege Miklós által adomá­­­nyozott telken és ezzel kiegészíteni fogja azt a művet, mely létrejöttét első­sorban Wlassics Gyula miniszternek köszönheti. Forrongás Belgrádban. Budapest, júl. 11. Belgá­dban és környékén tegnap délután óta ostromállapot van és az összeesküvők ellen való razzia kiterjed az ország belsejébe. Egész Szerbiában óriási az izgatottság, mert nem tudja senki elképzelni, hogy a dolgok hová fognak még fejlődni. Egy alább következő fél­­hivatalos jelentés előadja, hogy miért volt szükség az ostromállapot elrendelésére; a vizs­gálat kiderítette, hogy az összeesküvést nem­csak Milán ellen tervezték s nemcsak az Obre­­novics-dinasztia ellen, sokkal nagyobbat akartak az összeesküvők: forradalmat csinálni és telje­sen fölforgatni Szerbia mostani rendjét. A vizsgálat még tart, a letartóztatások most is napirenden vannak, mert el akarják fogni mindazokat, a­kiknek a vakmerő kom­pletról bármily kevés tudomásuk volt. Eddig negyvenöt fogoly van a belgrádi rendőr­igazgatóság börtönében, ezek közt van­­ három volt miniszter, három államtitkár, két semmitő­­széki bíró, öt főiskolai tanár, négy gimnáziumi igazgató, négy tanító, tíz képviselő, négy ügyész, két prelátus, négy diák, két ezredes és két kapitány. Mindannyian radikálisok. Nem­sokára megindítják ellenük a pert s egy ki­vételes törvény­szék fog rajtuk ítélkezni. Bün­tetésük mindenesetre igen szigorú lesz, a­mely a radikálisok teljes tönkretevését fogja je­lenteni. Az újabb belgrádi dolgokról szóló táv­iratain.fe itt következnek: Bécs, júl. 11. A Milán király ellen elkövetett merény­letről a félhivatalos Pol. Kotr. a következő jelentést kapta Beligzád­ból: A Milán király élete ellen elkövetett gyilkos merénylet ügye sokkal szélesebb hulla-

Next