Budapesti Hírlap, 1900. január (20. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-02 / 1. szám

2 napokat is hozhat, de kecsegtet egyúttal a legfőbb diadallal: a közjó d­alával! (Elénk tetszés.) A zászlót, a­melyre biztos kézzel és lángoló betűkkel írta a jog, törvény és igazság jelszavait, nagy és hatalmas tábor követi — nagy és hatalmas nem csak azért, mert jóval többen vannak benne, mint azelőtt, de nagy és hatalmas, mert vezérével úgy az elérendő célok, mint a célokat biztosító eszkö­zökre teljesen egyetértve — bármit mondjon a politikai irigység — egységes az és egységes is fog maradni. (Hosszantartó élénk tetszés.) Széll Kálmán kormányelnök a politikai bizal­mat és az igaz barátságot, a­melyet elébe hoztak, hasonlóval viszonozza. A maga részéről ezt azzal a hálával pótolja, a­melyet a párt iránt szívében táplál azért a támogatásért, a­melyben eddig ré­szesült, a­melyet a jövőre is kilátásba helyeztek. Nem érzi szükségét, hogy e percben politikai fej­tegetéseket és programszerű nyilatkozatokat tegyen. Tíz hónappal ezelőtt programmsze­­rűen kifejtette politikai hitvallását. Azokat a törekvéseket, azokat az irányzatokat, melyeket akkor vallott, tartja ma is magáénak válto­zatlanul minden részükben. Ezek a törekvések, ezek az irányzatok a kormánynak ma is válto­zatlan törekvéseit és irányzatát teszik. Azoknak lénye­­gétől, elvétől és tartalmától eltérni egy hajszálnyira sem fog, nem is akar. (Élénk éljenzés.) Ennek a pro­gramnak alapján szaporodott meg és nőtt nagggyá a szabadelvű­ párt mai tábora. Egy gondolat hozta létre ezt az egyesülést: az a gondolat, hogy a­kik egyetértenek a jövő feladataiban, egyesüljenek a mun­kában, a­mely ezen feladatok megvalósítását tűzte ki célul. Az a gondolat, a­mely bennünket össze­hozott, arra hív föl és óva int bennünket, hogy előre nézzünk csak és ne hátra. (Hosszantartó élénk helyeslés.) Az a gondolat, a­mely egyesíteni volt képes azokat, a­kik ma a szabadelvű­ párt küzdő sorait teszik, elég erős kell, hogy legyen és erős is lesz arra, hogy össze is tartsa és teljesen össze is forraszsza azokat, a kik közös munkára egye­sültek. Egész erőnket ennek a közös munka fölada­taink kell szentelni. (Élénk helyeslés és tet­­ő csak a becsületes nyűt és utógon­u­l lojális és teljes egyesülés és egybeol­vad erőt és ad összetartást. (Élénk helyeslés.) T'­ igramjából kiemeli azt, a­miről soha egy percig e­­edkezni nem szabad, mint olyat, a­mi tér­m­­et­esen ugyan, de tevékenységüknek szellemét és­­ágj­át jelöli meg, a­melyeket az állami élet minden részében és ágazatában előálló reformmun­kánál szem előtt tartunk. Eljárása és annak a kor­mánynak, a­melynek élén áll és irányzata minden ténykedésében és minden előterjesztésében, a­mely­­lyel az ország elé fog lépni, az igazi és valódi szabadelvűség irányzata lesz. (Élénk tetszés és éljenzés.) Magyarországot erőssé, nagygyá, gaz­daggá tenni és a­mit mindannyian akarunk, magyarnak megtartani csak úgy lehet és erre csak az a politika képes, a­mely a nemzet összes rétegeinek minden érdekét és minden ügyét egy­aránt szívén viseli, felöleli és harmonikus egyeztető ápolásban, gondozásban és fejlesztésben részesíti. (Élénk hosszas helyeslés és tetszés.) Magyarország fejlődésének, Magyarország haladásának életföltétele a jövőben is az lesz, a­mi a múltban volt: az igazi szabadelvűség irányzatának föntartása intézményei­ben és alkotásaiban. (Élénk hosszas helyeslés és tetszés.) Ennek az alapvető iránynak elejtése nagy visszaesést jelentene Magyarország összes közállapotaiban. (Igaz! Úgy van !) Ennek az iránynak föltétlen föntartása lesz törekvéseiknek egyik rugója, egyik sarkpontja. (Élénk helyeslés.) Hogy ebben a munkában mily sorozatban és a sorozatot illetőleg milyen egyes kérdések milyen elintézésének javaslatbahozatalával fognak előlépni, annak fejtegetését talán senki sem kívánja. Hivatkozhatik azokra, a­miket program­­szerűleg előadott; egyet azonban föl kell említenie és ez az (Halljuk ! Halljuk!), hogy mindehhez a nagy munkához nyugalom és idő kell. Ezért ennek az év­nek nálunk egyik első teendője lesz a kvótakérdésnek parlamentáris és tíz évi időre leendő rende­zése. Ausztriában mindazon gazdasági és pénz­ügyi kérdések, a­melyek nálunk törvény által vannak rendezve, végkefejezésre jutta­­tandók parlamentáris uton és pedig lehetőleg a jövő év első felében, ha az ottani parlamentáris viszonyok ezt megengedik. Alapos talán a remény, hogy ezek a kérdések, a­melyek több év óta úgy­szólván állandó rázkódtatásban tartják Magyar­­országnak és Ausztriának viszonyait és a­melyek a mi közéletünkre is zavarólag hatottak és a parla­mentáris munkarendet is megakasztották, most már talán abba a stádiumba jutottak, hogy azoknak végső elintézése kicsatolja közéletünkből a bizony­talanságnak azt az elemét, a­mely eddig élő összes köz- és különösen gazdasági állapotainknak egyik nagy baja volt. (Igaz ! Úgy van.) Magyar­­ország megtette a magáét, minthogy nem lehetett és nem a mi hibánkból (Úgy van!), hanem az osztrák állapotokból kifolyólag és az én nagy sajnálatomra, a vámszövetséget megkötni. Magyarország a viszonosság alapján önálló rendelkezésekkel szabályozta mindezeket a kérdéseket, Ausztriával a méltányosság alapján, de összes jogainak teljes biztosítása és gazdasági érdekeinek méltányos alapokon megóvása mellett. Ez a viszonosság, mint befejezett tény, biztosítva van a mai naptól fogva minden irányban és a gazdasági fejlődések egész vonalán. Ezen rendezkedés befejezése által az összes gazdasági kérdések, ha nem nyertek is minden részekben végleges elintézést és ha odaát a parlamentnek szankciója az ott tett intézkedé­sekre nézve még hátra van is, egy nyugvópontra jutottak, a­melyből a végleges rendezkedés és az egész egyezkedés parlamentáris befejezése köny­­nyebb lesz. (Igaz! Úgy van!) A legnagyobb súlyt helyezte és helyezi arra a nagy gazdasági és politikai motívumokra, hogy a parlamentáris uton való befejezés az egyezségnek lehetőleg még ennek az esztendőnek oly részében álljon be, hogy az esztendő hátralevő részét rendes parlamentáris működésre lehessen fordítani és hogy végre többé kérdés alá nem jöhető befejezést és biztos álla­potokkal álljunk szembe, arra törekedtem. (Élénk helyeslés.­ Ez volt az az indító ok, a­mely arra bízta, hogy a koronának a törvény értelmé­ben bekövetkezett döntésére nézve a kvóta­­kérdésben azt az előterjesztést tegye, hogy a döntés ne hosszabb időre, hanem az idő­nek csakis a föltétlen szükséges mértékére, tehát csak hat hónapi időtartamra szóljon. (Élénk tetszés és helyeslés.) Bá­r a nagy kérdés­­ intézése után meg lesz a nyugalom, meg lesz az idő, hozzá fog­nak majd azoknak a reformmunkáknak megkezdé­séhez, a­melyek programokba le vannak fektetve. Nem lehet mindezt hevenyészni, nem lehet mindezt egy varázsütéssel megcsinálni. Évek nagy munkájá­nak anyaga van abban lefektetve, de nem lesz abból elejtve semmi és a kellő időben és kellő sorban min­den a törvényhozás bírálata alá fog kerülni. (Élénk helyeslés.) Elsietni azokat a nagy­ reformmunkákat nem lehet. Var­ázsütéssel dolgokat létesíteni csak mesében lehet. (Igaz ! Úgy van !) Eredményt, komoly eredményt, kielégítő megoldást nehéz kérdésekben csak komoly, fáradságos és lassúbb munka biztosít. Azonban bármiképpen, lassúbb vagy gyorsabb tem­póban kerüljenek is a reformkérdések megoldás alá, kijelenti, hogy a­mit az erősen kifejlődött köteles­­ségérzet és munkakedv benne és minisztertársaiban létesíteni képes, azt mi a legjobb akarattal és be­csületes igyekezettel létesíteni is fogjuk. (Élénk éljenzés.) Arra fog törekedni és ez lesz közpályá­jának, ha eléri, legboldogabb napja, hogy azt a bi­zalmat, a melyet neki tíz hónappal ezelőtt előlegez­tek és a melyet újból fölajánlottak, de a melynek becsét, súlyát és értékét érezte és érezi, ered­ményekkel tudja kiérdemelni. (Élénk helyeslés és él­jenzés.) Őszinte mélyen érzett háláját fejezi ki, úgy saját, mint minisztertársai nevében azzal a kérés­sel, hogy tartsa meg őket, nemcsak politikai, hanem egyéni barátságukban és azokban az érzelmekben, a­melyeket ma­i kifejezésre hoztak. (Hosszan szűnni nem akaró éljenzés.) A Ház elnökénél, Budáról a képviselőház elé vonultak a szabad­elvű párt képviselőinek kocsijai. Perczel Dezső üd­vözletére mentek a képviselők. Münnich­ Aurél akként üdvözölte a szabad­elvű párt nevében Perczel Dezsőt, hogy ő, mint a Ház elnöke, a képviselők politikai családjának feje. Ebben a családban is vannak ellentétek, de végül minden tagján erőt vesz a rokoni szeretet, a­mely kiegyenlíti, ezeket, az ellentéteket. A magyar kép­viselőházat a komoly válságok is egygyé tudják forrasztani. Európaszerte a parlamenti viszonyok soha olyan súlyosak nem voltak, mint ma. Sok ország parlamentje válság előtt áll, sok helyütt a válság már el is következett. Alig van­ parlament, a­mely a maga tisztaságában és fényében ragyogna. Most legalább annak a kívánságának ad kifejezést, hogy a magyar parlament ily káros eredményektől megóva marad­jon. Reményünk van erre, mert bizunk Perczel erélyében és tapintattal párosult hazafias gondolko­dásában, a­mely nem engedi meg, hogy ily törek­vések az elfajulásig érvényesüljenek (Élénk helyes­lés.) de bíznak parlamentünk összes tagjainak hazafi­­ságában (Élén­k helyeslés) és tiszta hazaszeretetében, hogy, helyesen fogva föl a parlamentarizmus magasz­tosságát és hazánk ezzel szoros kapcsolatban levő eminens érdekeit, ha el is jutnánk a tizenkettedik óráig, ha előbb nem, ebben az órában meg fogják akadályozni, még­pedig vállvetett közre­űködéssel, a szomorú gyümölcsök teljes megérését. (Élénk helyeslés.) Ismerik Perczel múltját; ismerik hazafias gondolkozását s működését; de ismerik akaraterejét is, a­mely komoly időkben, nehéz körülmények között, ha kell, ellenkező törekvésekkel szemben is diadalra segíti azt, a­mi a hazára üdvös és hasznos. Azon a díszes helyen, a­hova képviselőtársai bizalma állí­totta, bírja tiszteletüket és föltétlen támogatásukra számíthat. (Úgy van! Úgy van!) Azért mondja: föltétlen támogatásukra, mert tudja, hogy igénybe csak akkor veszi, ha igaz ügy megvéd­elme­zéséről van szó; nem igaz ügyet pedig nem védelmez soha! (Tetszés.) Egészséget és boldogságot kiván az uj esztendőben. Lelje vigaztatását örömét csa­ládjában, s innen is merítsen uj erőt a jövő küzde­lemre. (Élénk tetszés, éljenzés.) Perczel Dezső köszönetet mond régi jó barát­jának szives üdvözletéért. Majd rátér arra, hogy hosszú idő óta úgy hozta magával a sors, hogy nehéz év jött nehéz év után és igen nagy fontosságú és nehéz kérdések váltották föl egymást. Sajnos, ismét úgy alakult a helyzet — és itt az, hogy ez nem a mi hibánkból történt, csak igen kis mérték­ben szolgálhat vigasztalásunkra,­­ hogy ismét nehéz kérdések előtt állunk, de azért bizalommal tekinthetünk a jövőbe. (Úgy van !) Adja az Isten, hogy még ez év folyamán mindezeket hazánk javára szerencsésen megoldhassuk (üdénk tetszés és helyeslés.) és minél előbb bekövetkezhessek az elannyira várt és elannyira szükséges bel­ügyi nagy reformra nézve (Úgy van! Úgy van !) a zavartalan és csöndes munkásságnak és alkotásnak tere és ideje. (Élénk helyessé: ' T' szerte a parlamentarizmusnak ' -h . ,env dását észlelhetjük. Sajnos i . nézve, a­kik a most letűnt nagy küzdelmei, nagy hazánkfi­­jének legnemesebb harca folyta­t­­ v.t: jutottunk ehhez az áldáshoz és : _____son át­bírhattuk eddigelé. De ő részben nem félti a magyar nemzetet, mert habár voltak a múltban is, vannak most is és talán lesznek a jövőben is egyes pillanatok, a­hol az egyes érzékenyebb lelkeket vagy a sötétben látókat e részben bizonyos kétség fogja el, azért bízik e nemzet politikai érettségében, hogy ezt a kincset a maga részéről meg fogja védelmezni és a jövőre nézve is nemzedékről-nemzedékre teljes tisztaságá­ban, teljes fényében át fogja örökíteni. (Élénk tet­szés.) A­mit Münnich oly szives volt kiemelni, hogy bíznak az erélyében, a maga részéről azt, a­mi tőle csekély erejéből telhetik, a legkészségesebben ajánja föl és úgy, a­mint abban a percben ígérte, a­mikor a szives bizalmukból oly szerencsés lehetett ez igen díszes állást elfoglalhatni, minden tőle tel­hetőt megtesz ; de ez a legcsekélyebb ; a fő az, hogy e nemzetnek azon hivatottjai, a­kik erre vá­lasztva vannak, vállvetve iparkodjanak minden koc­kázatot eltávolítani. Végül szerencsét és boldogságot kíván mindnyájuknak. (Lelkes éljenzés.) A szabadelvű párt köréből kapjuk a következő értesülést: A szabadelvű párt klubjában ma este együtt levő képviselők a megelégedés és meg­nyugvás hangján pertraktálták a délelőtti órákban elhangzott üdvözlő beszédeket. Min­denekelőtt örömmel konstatálták, hogy nem volt azokban semmiféle disszonáns hang, a­mitől némelyek különösen arra való tekintettel tartottak, hogy az újévi üdvözlő beszédek el­mondásával a szabadelvű pártból egy évvel ezelőtt kivált úgynevezett disszidenseknek egyik vezére s a volt nemzeti pártnak és a Tisza-Bánffy gárdának egy-egy tagja volt meg­bízva. E beszédek sorából magasan kiemel­kedett nemes egyszerűségével s a pártklubban egyértelmű magasztalásnak volt a tárgya az az üdvözlés, melyet Csáky Albin gróf a miniszter­elnökhöz intézett. (A nemes gróf nemrég vadászat közben egyik lábán sérülést szenvedvén, pálcára támaszkodva volt kénytelen elmondani a beszédét.) Csáky gróf óvatosan kerülte a napi politika kérdéseinek a megérintését s legföljebb annyi volt a politika beszédében, hogy rámuta­tott arra a nagy külö­nbségre ,mely a mostani $$$ %lőlF®L.Tiszterelnökök BUDAFESTI HIRLAP. (1. sz.) , január 2. **Langfife^

Next