Budapesti Hírlap, 1900. március (20. évfolyam, 59-89. szám)
1900-03-01 / 59. szám
1900. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (59. sz.) A miniszterelnök a királynál. A király elutazása előtt ma délelőtt Szett Kálmán miniszterelnököt magánkihallgatáson fogadta, amely közel egy óra hosszat tartott. Goluhovszki külügyminiszter Budapesten. Goluhovszki gróf közös külügyminiszter még néhány napig Budapesten marad. További itt tartózkodása inkább magán karakterű, amennyiben hivatalos ügyekkel nincs összefüggésben. Széll Kálmán és Wlassics Gyula. A félhivatalos Bud. Tud. írja: Egy ellenzéki lap abban tetszeleg magának, hogy újra meg újra föltálalja azt a mesét, mintha Széll Kálmán miniszterelnök és Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter közt a brassói román iskola szubvenciója ügyében éles összekülönbözés történt volna, aminek kifolyása volt azután a közoktatásügyi miniszter elutazása. Már egyszer volt alkalmunk és legilletékesebb helyről nyert fölhatalmazás alapján a leghatározottabban kijelenteni, gyha ebben az ügyben is a miniszterelnök és a közoktatásügyi miniszter közt kezdettől fogva a legteljesebb egyetértés uralkodott s hogy a közoktatásügyi miniszter egyedül és kizárólag egészsége helyreállítása végett ment szabadságra. Most is csak újra ismételhetjük, hogy a miniszterelnök és a közoktatásügyi miniszter közt ebben az ügyben sem volt soha a legcsekélyebb, még egy vonalnyi nézeteltérés sem, amit a tárgyalás aktái és a folytatott levelezések a legeklatánsabban bebizonyítanak. Ezeknek konstatálása által az említett lapnak fölmelegített híréhez fűzött kombinációi maguktól elesnek. Az újoncjutalék-javaslat Ausztriában, Bécsből jelentik. A képviselőház véderő bizottság ma este rövid formális vita után megkezdte az általános vitát az ujoncjutalék-javaslatról. Kozlovszkoy képviselő fölöslegesnek tartja különösen kiemelni, hogy a lengyelek megszavazzák az ujoncjutalékot. Hozzájárul ahhoz, hogy a kisiparosoknak a katonai szállításokban való részesítése 25-ről 40 százalékra emeltessék. Udrzal képviselő érinti a pótlovazás kérdését és rámutat arra a körülményre, hogy a cseh lovakat a katonai hatóságok visszautasítják. A tárgyalást ezután félbeszakították. A legközelebbi ülés holnap este lesz. Laci báró — mikor belépett a kaszinó zöld termébe. — Bon soir mon cher! — fölett orrhangon az elegáns Kari — aztán hanyatt dűlt egy pamlagon. A teremben több fiatal nagy reménye a hazának, összebújva hallgatta Laci bárót, ki valami érdekes dolgot mesélt. Gelenchér Kari figyelni kezdett. — Mondom nektek, saját szemeimmel láttam! Előbb a Xanerli szállott ki a kocsiból aztán Lona grófnő, a kocsi felhajtott s ők ketten bementek abba a házba, tudod Józsi, te is ismered, numero 27! Én ott sétáltam a ház előtt a túlsó oldalon, meg akartam várni, mig kijönnek, teljes két órát töltöttek ott. Mikor kijöttek Xarrel, jobbra, Lona grófnő balra sietett el gyalog ! — Szegény Viki! — szólt egyik. — Mit sajnálod Vikit — felelt egy másik — hisz két hét óta Nizzában van Eliza Romerrel, akit a bécsi Kolosszerinból vitt magával. Gelencér Kari sóhajtott egyet. Miért nem lehet ő ilyen úr!? — gondola magában. — Ne bántsátok a kedves, szép Lóra grófnőt — szólt most egy sárgaképű kopasz gavallér, — aztán mi van ebben? Viszonya van Xanellievel? Hát aztán? Minden valamirevaló asszonynak van udvarlója, a komolyabb viszony, ez privát gusztus dolga, senkinek semmi köze hozzá. Egy elegáns asszony udvarló nélkül olyan, mint egy frakk gomb nélkül. Gelencér barátunk fölugrott a pamlagról s átment a szomszéd üres terembe. Egyedül akart lenni eszméivel. Minő nagyszerűen hangzottak az imént hallott axiómák! Minő elegancia ! Milyen boldog ma az a Viki gróf, ő Nizzában van s a feleségének viszonya van Xanelli gróffal; valóságos párisias, nagyvilágias viszonya; suttognak róla, foglalkoznak vele; róluk beszélnek! Mariskának soha sem lesz viszonya senkivel, igen ostoba arra. . . E gondolatra mégis meghökkent. Nem, viszonya ne is legyen, afféle komoly viszony, de legalább udvarlója legyen, a nélkül nem is úri dáma! — De ez sem lesz, fogalma sincs annak az ostoba Mariskának az úri tempóról. Sóhajtott egyet, aztán átment a játékterembe bezigyet játszani egy volt miniszterrel. Reggel 3 órakor, mint rendesen, pontosan hazament. Az elegáns clubman másképp nem élhet, szokta volt mondani Mariskának, mikor ez még eleinte egyedüllétről panaszkodott. Két hétig tépelődött a gondolattal, hogy minő más ember lehetne ő, ha az ő feleségéről is beszélnének valamit, például hogy Laci báró vagy Muhi gróf, vagy akár az öreg Wackerhausen altábornagy udvarol neki. De még számba sem veszik ezt a Mariskát, hiába minden ! Nem tudja, mi az úri tempó. Egyszer aztán szemébe is mondta neki. — Minden valamire való előkelő nőnek van udvarlója, csak magának nem udvarol senki! A kicsi asszony elpirult s hallgatott. — A hűségnek is van határa, — folytató Kariboszus hangon, — természetesen az asszony köteles férjéhez hű lenni, . . . de . . . és mit! Mit tudja maga, mi az úri tempó ! A kicsi még jobban elpirult s kiment a szobából. — Bizonyosan a konyhába ment ismét! — mozgott fogai közt a férj. Egyszer, hetek múltán, egy levelet hozott egy hordár Karinak a hivatalba. A felesége írása volt. Elégülten olvasta a címzést a borítékon : francia címzés volt: Monsieur Charles de Gelencher. — Már tanult egy kis úri tempót. — A háború. Budapest, febr. 28. A főérdeklődés tárgya ma is Kronje, akit mint új Leonidást ünnepel az egész világ. Kapitulációjáról s előzményeiről jönnek ugyan részletes hírek, de ezek nem vetkőztetik ki a dolgot titokzatos színéből. Közámulattal tölti el a világot az a körülmény, hogy Kronjeval nem találtak több embert, mint három, vagy közel négyezeret. Mit kell erről tartanunk ? Hiszen a nyugati harctéren Kronje alatt folyt véres csatákról mindig az a hír jött, hogy 8—10, sőt 15 ezer búr harcol ottan. S mikor elfogják őket, leolvad a hadsereg hírének egy kis hányadára, közel négyezer emberre. Hova lett a többi? Vagy tán nem is igen voltak többen, Kimberley ostromlói és a maggerszfonteini győzők együttvéve ? Csak Kronje hadvezéri ügyessége volt, hogy 4 5 ezer emberét hol 8, hol 10, hol 15 ezernek nézték az angolok és még Koodoesrandnál is nyolcezeret gyanítottak? Hiszen, ha még egyszer annyi, mint amennyit elfogtak, elmenekült, akkor is az egész nyugati búr haderő csak nyolcezer ember volt! Föltűnő, hogy a többi búr vezérről semmi hír nem jön. Sem hogy merre vannak, sem hogy mire készülnek, tudósítás nem jelenti, talán nem is fogja, amíg szemben nem találja őket magával Roberts. Amire tegnap rámutattunk: a kérdésre, hogy Kronje katasztrófája nem lesz-e hatással a keleti harctérre, ma Butter sikereiben feleletet kapunk. Úgy látszik, a bárok föladják Ladysmithet is, mert a hadállást, amelyről pénteken még iszonyú veszteséggel verték vissza Butter katonáit, az angol vezér tegnap csekély veszteséggel elfoglalta. Úgy látszik, innen is elvonulóban vannak a burok sLadysmith ostromával fölhagynak, hogy komolyabb föladatokra vihessék erejüket. Négy hónapja és három hete tart a háború s most ért olyan helyzetbe, amilyenben az angolok képzelték, hogy meg fog induli. Tavaly október 11-én d. u. 5 órakor állt be a háborús állapot, amikor a burok a natáli határra mentek. Csakhamar visszatértek, hogy pár napra rá betörjenek és maguk előtt söpörjék az angolokat Ladysmithig. Nyilván nem voltak rá elkészülve, hogy oly kevés ellenállást találjanak s nem indultak volt úgy, hogy rögtön tovább menjenek a határon túl. Ma úgy látszik, szemben az angol 180.000 főnyi sereggel föladva eddigi sikereiket, szűkebb és alkalmasabb védelmi vonalba húzódnak, hogy fölvegyék a szervezetüknek megfelelő, guerilla háborúval kombinált védelmi harcot. A nap folyamán kevés újabb hír jött a harctérről. Bár Roberts lord tegnapi részletes távirata, amelyben jelentette, hogy a búr foglyok száma négyezer s mindössze hat ágyút vett el tőlük, soknak túlzó reményét Londonban nem elégítette ki, az angol főváros ma is örömmámorban úszott. A hadügyminisztérium előtt ma is tüntetés volt. Nagy büszkeséggel hangoztatták Londonban, hogy Vilmos császár és Umbertó király nagyon meleg üdvözlő táviratot küldtek Viktória királynőnek és a walesi hercegnek. Fokozta az általános örömet, hogy e közben kedvező hírek érkeztek Natalból. Butter egészen váratlanul azt jelentette, hogy előre haladt a Pieters-hegyen, Ladysmithnek csaknem a fele útján, elfoglalta a búr főtábort. Erir annál nagyobb feltűnést keltett, mert hiszen pénteken Buller igen nagy veszteséggel visszavezetett. Vasárnap pedig, mint egy ma délben érkezett távirat jelentette, fegyverszünetet kötött a két ellenség, hogy halottait eltakaríthassa. Sőt egy ma déli Rolenzóból keltezett telegram meg is ijesztette Londont; az volt benne, hogy a burok tegnap meg akarták kerülni Bullernek a Pieters-hegy felé tolt balszárnyát s hogy most igen véres harc folyik, a melynek eredménye bizonytalan. Késő este lett, mikor aztán London nagy örömére megérkezett Buller jelentése, hogy elfoglalta a Pieters-hegyet. A mai angol újságok valamennyien Kronje kapitulációjának a fontosságát mérlegelik s kombinálgatják a háború további eshetőségeit. A helyzetet szerfölött különböző módon kommentálják. A szólt magában mosolyogva. Fölbontotta a levelet. Átfutotta, kiejtette kezéből s fölkapva ismét átolvasta. Ez állott benne: „Kedves Kari! Lám, mégis tudom, mi az úri tempó; van udvarlóm és pedig nemcsak afféle! Megyek is vele, messze földre, a maga úri tempóit meguntam, ne várjon vissza, mikorra e sorokat kapja, a gyorsvonat rég elröpített . . . vele együtt. Adio ! Mariska.“ Haza rohant. Igaz volt. Mariska eltűnt. Két napig nem látták Karit sem a minisztériumban, sem a kaszinóban. Harmadnap, késő este fölment a kaszinóba. Gyanakvókig nézett mindenkit. Hogyan néznek rá? Sajnálják? Vagy nevetnek ? Bement szótlanul az olvasóterembe. Találomra kezébe vett egy lapot. Egy kis napiliben akadt meg a szeme. A lapban ez állott: „Z. L. báró, kiváló űrlovasaink egyike, ki utóbbi időben sokat veszített a turfán és a tőzsdén, hitelezői elől menekülendő, tegnapelőtt eltűnt a fővárosból. Állítólag Transzvál felé vette útját. Vele ment egy ismert fővárosi gavallér bájos fiatal neje is. A férj a válókeresetet már megindította.“ „Ismert fővárosi gavallér . . Gelenchér Charles barátunk e szavakat háromszor olvasta el. Majdnem elégült volt. Aztán fölkelt s előkelő léptekkel párszor végigsétált a termeken, keresve az alkalmat, hogy ránézzenek, ő rá, az érdekes emberre. Végre egy két koronás szivarra gyújtott s leült designet játszani egy leendő miniszterrel. Mikor pedig reggel három órakor pontosan hazament lakásába, aranyos végű cigarettáját eldobva, bosszúsan nézett a szomszéd üres hálószoba ajtajára. — Az a Mariska mégsem tudta, mi az úri tempó! Lám, Lóna grófilő nem szökött meg! Máriaffi Dávid. 3