Budapesti Hírlap, 1900. november (20. évfolyam, 300-329. szám)

1900-11-01 / 300. szám

1900. november 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (300. sz.) „A tiszta elválás következtében a magya­rok, ha lisztet és ökröt h­oznak át, vámsorom­pókra fognak nálunk találni, magunk fogjuk őrölni lisztünket, magunk nevelni ökreinket, van itt nekünk a nélkül is elég.“ Schefftel úr jól ismeri Ausztriát, de egy ökörrel kevesebbet számlál, mint a­hány van. „Csak ne féljünk, — kiált föl, — ha egy pár millióért kevesebb szö­vet megy Magyarországra, az még nem lesz szerencsétlenség.“ Nekünk nem. De a szövőgyárosok a bécsi gyűlésen­ oly kevéssé osztoztak Schefftel meggyőződésében, hogy neki azt felelték : „Kiegyezés kell és létre fog jönni.“ Óvásuk elhangzott, hiszen ők a kiegyezést nem úgy értik, mint mi, hanem úgy, a mint föntebb kimondották s ezt úgy értik Körber is, Lueger is és mindazok, kik Magyar­­ország ellen évek óta pénzügyi, gazda­sági és politikai hadjáratot viselnek. Magyarországot meghódítani négy­száz esztendős osztrák törekvés. Nem sikerült idáig, reméljük, Körbernek és a jövő Reichsrathnak sem fog sikerülni. Hanem igenis, könnyen elérhetik, hogy az általuk falra festett ördög megjele­nik s a vámsorompók, melyek ötven esztendeig nem léteztek, újra föl­ál­líttat­­nak. Senki sincs Magyarországon, ki azokat a követeléseket megadná, melye­ket a bécsi kongresszus formulázott. Ha Körber úr és minisztertársa, Gall báró ilyformán akarnak velünk tárgyalni, hamar végezhetünk. Mert mi nem akarunk sok időt vesztegetni, megtéte­lére mindazoknak a pénzügyi, gazda­sági, forgalmi és közigazgatási intézke­déseknek, melyek az önálló vámterület fölállítására szükségesek. Budapest, okt­. 31. A magyar polgári törvénykönyv. A magyar kodifikáció terén nagy jelentőségű mozza­natnak a küszöbön állását jelenthetjük. Az igazságügyminiszter legközelebb, értesülésünk szerint még e héten, szombaton, közzé fogja tenni az általános magyar polgári törvénykönyv­nek a tervezetét. Ez a tervezet hosszú évek óta folyamatban levő munkálkodásnak ered­mondják, hogy kanonizáltatta magát pappá. A végén mégis megházasodott közel a hat­van esztendőhöz, tíz évnél valamivel hosszabb ideig élt házaséletet és született három gyer­meke. Ekkor írta emlékiratát, a­mely remek­­ség dolgában ötvösmunkáinál, szobrainál nem alacsonyabb rangú. Olasz irodalomtörténet­­írók azt tartják a Cellini emlékiratairól, hogy a klasszikus próza mintája , a renaissance korának historikusai pedig még ennél is nagyobb véleménynyel vannak róla. A renaissance lélektanának teljesebb és hitelesebb okmány­tára, a renaissance életnek konkrétebb, színe­sebb, elevenebb képe nincs a Cellini emlék­iratainál. Ez a nevezetes könyv, a­melyet németre Goethe fordított, a­mely a filozófus Comte Ágost véleménye szerint a legnagyobb alkotások közé tartozik, bevégzetlen ; körül­belől Cellini megházasodása idején záródik. S ez a ke­mény harcos, a­ki mindig kereste a veszedelmet, ágyban, párnák között halt meg néhány napi betegeskedés után, hetven éves korában. Vég­rendelete megvan, abból tudjuk, hogy meg­házasodott és hogy három gyermeke született. Utolsó akarata volt, hogy a Nunziata kápol­nában temessék el. Halála előtt bizonyára meggyónt és megáldozott, mert a kissé indu­latos Cellini, a­ki hirtelen és megbánás nélkül mészárolta le az embert, a maga módja, de még ama kor fölfogása szerint is, jó keresz­tény volt. A firenzei h­íres céhek, a­melyeknek tagjai között annyi volt a halhatatlan művész, fényes gyászpompával kísérték sírjába a szob­rász „mester Benvenuto Cellini “-t. Méltán: Cellini annak a nagy korszaknak is egyik leg­­nagyobb, legragyongóbb alakja. Junius. A képviselőház gazdasági bizottsága Per­czel Dezső házelnök elnöklésével ma ülést tartott, mely­ben tárgyalás alá vette a miniszterelnöknek a képviselőházi napló szerkesztésére és kiadásának módozataira vonatkozó átiratát. Az ülés folyzamán elintézte továbbá a bizottság a Ház két elhunyt tisztviselője hátrahagyott családjának nyugdíj iránt való kérvényeit. A nyár folyamán fölmerült irodai kiadásokról összeállított számadásokat és egyes tisztviselőknek illetményeikre vonatkozó kérvényeit javaslattételre a bizottság előadójának és jegyző­jének, Molnár Antalnak adták ki. Kivnté részt vettek még a bizottság tanácskozásában Bornemissza Ádám és Buzáth Ferenc­ menye, a­mely munkában tevékeny részt vettek a magyar jogászvilág kitűnőségei. Miniszteri tanácskozás. Ma délután miniszteri tanácskozás volt, mely a folyó ügyekkel foglalkozott. Kabinetkérdés a bosnyák vasutak miatt. A félhivatalos Magyar Távirati Iroda írja: Illetékes helyről fölhatalmazást kaptunk arra a kijelentésre, hogy az a hír, mintha Széll Kálmán miniszterelnök a boszniai vasutak ügyéből kifolyólag fölvetette volna a kabinet­­kérdést, nem igaz. A bosnyák vasutak dolgáról Bécsből a következőket jelentik nekünk telefonon: A N. TZ. Tagbr. holnapi számában a következő fél­­hivatalos kommünikét fogja közölni: A bosz­niai vasutak ügyében jövő vasárnap folytatják és valószínűleg be is fejezik a közös minisz­teri tanácskozást s így az a hír, hogy a boszniai vasutak építésének kérdését már Magyarországra nézve kedvezően oldották meg, nem felel meg a valóságnak. A két kor­mány ellentétes fölfogása még eddig nem juttatta a helyzetet válságos stádiumhoz és nincsen kizárva, hogy az ügyet kielégítően fogják megoldani. Az osztrák kormány a leg­nagyobb határozottsággal követeli a Spalató­­val való összeköttetés kiépítését és Ausztriára nézve nagyon sajnálatos volna, ha a közös miniszteri tanács ellenkezően döntene. A király ma délután hosszabb kihallgatáson fogadta Kállay Bénit.­­ A Magyar Távirati Iródá­­nak egy bécsi telegramja ezeket jelenti : A bosz­niai vasutak ügyében eddig nem történt dön­tés és ennek a dolognak az állása, a­mint ezt az október 29-én tartott ülésről közölt kom­müniké közölte, azóta semmi változást nem szenvedett. E szerint a spalatói küldöttségnek, mely tegnap néhány miniszternél tisztelgett, nyilván nem adathatott oly értelmű válasz, mintha a bugoj­o-arzanói vonal kiépítése elvet­tetett volna, hanem erre irányuló kérdésekre csak azt a választ kaph­aták, hogy a döntés még nem történt meg. A görög-keleti püspökségek szaporítása. Nagy-Szebenből jelentik az O. Á.-nek. A Telegraful Román, a metropolita lapja vezércikkben méltatja a legutóbbi görög-keleti egyházkongresszust és azt mondja, hogy a görög-keleti püspökségek szaporí­tása a román népnek és az állampolgárok tekin­télyes részének erkölcsi ereje érdekében szükséges. A mai görög-keleti exarc­ák más felekezetek egy­­házmegyéjéhez viszonyítva túlságosan nagyok, a­mi az adminisztrációt és a román nép erkölcsi neve­lését is megnehezíti. A honvédelmi költségvetés. A pénzügyi bizottság november 3-ikán délután öt órakor a kép­viselőházban, szokott helyiségében ülést tart, a­melyen a honvédelmi tárca költségvetés tárgyalása kerül sorra. A szabadelvű p­árt szervezkedése Nyírfá­ban. Az O. É. híre ellenében Nyitráról azt a hírt kaptuk, hogy a szabadelvű pártkör újjáalakulásában a volt nemzeti párt vezérférfiai nem vettek részt. Rudnay István a Deák-párt volt elnöke, Kn­dy József gazdasági egyesületi elnök, Pongrácz Adolf gróf, Gáffor Elek, Mezey Gyula, id. Ocskát­ Rudolf, Mérey Lajos, Meskó Pál stb., a volt nemzeti pártnak ve­zéremberei, barátjai és támogatói minderről nem tudnak semmit. A volt nemzeti párt vezérférfiai, mint Széll Kálmán kormányelnök rendíthetetlen hívei, beléptek az országos szabadelvű pártkörbe, annak tagjai az új kormány megalakulása óta­, de nem támo­gatják a nyitrai partkört. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, okt. 31. A szélsőbal­­költő, Rátkay László kezdte ma a vitát, a­melybe tüzet és lendületet vitt bele; inkább történelmi és közjogi fegyver­zettel vonult azonban a porondra, mint politi­kaival. Pártjának nagyon tetszett a beszéde és sűrű helyesléssel meg éljenzéssel kisérte folyását. Utána Szeged nyakkendőtan követe, Polczner Jenő beszélt. Sem gondolatban, sem formában újat nem mondott. Másik részét az ülésnek a kormányelnök nagy beszéde töltötte be. Széll Kálmán át­­érezte, hogy történelmi jelentőségű dologban beszél s állásfoglalása a messze jövendőnek szól. Nemcsak a tárgygyal, de elmondandó formájával is tisztában volt. Szabatos kívánt lenni minden fejtegetésében és nyilatkozatá­ban. Olykor azonban idegessé tették a váratlan és ingerlő közbeszólások, a­melyekre nyom­ban válaszolt. Nem csupán polemizált, nem csupán az ellenzéki argumentumok várát dön­tögette , hanem maga is erősséget alkotott, a jogi és politikai igazság várát óhajtotta föl­építeni a maga igazsága számára, a­mely ez­ a trónhoz legközelebb álló királyi herceg oly házasságot kötött, a­melyről tudja, hogy az a Habsburg-ház családi jogszokása szerint nem szerzi meg az asszonynak és a gyermekeknek azt a családi és közjogi állást, a­mely az egyenrangú házasságokkal együtt jár; mivel pedig a trónöröklésről intézkedő magas tör­vény oly kvalifikációt kíván a hitvestől és a gyermekektől a korona elnyerésére, a­melyet csak az egyenrangú házasság ad meg. — Ferenc Ferdinánd hitvese a magyar tör­vény és a becik­kelyezendő nyilatkozat erejé­nél fogva nem lehet királyné és gyermekei nem lehetnek örökösei a magyar koronának. Ferenc Ferdinánd ezt tudva, határozta el magát a morganatikus házasságra. Ez az el­határozása s az ebből folyó nyilatkozatának becikkelyezése megfelel a magyar törvénynek, a­mely a trónöröklés rendjének egyetlen jog­forrása és megfelel a magyar érdeknek is. Ez volt a kormány elnök beszédének a logikája. Magát a beszédet szenzációssá tette az a fölolvasás, a­melyet a miniszterelnök a Klausgesetz-ből tartott. A beszéd máskülönben is parlamenti sikert jelent; az egész kormány­párt eléje járult helyeselni, éljenezni és gratulálni. A vitát szombaton folytatják. A kormány­párt részéről Szilágyi, Horánszky, Hodossy és Pulszky felszólalását várják. A képviselőház ülése. Elnök : Perczel Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után következik a trónörökös házassága alkalmából kiadott nyilatkozat becikkelyezése. Szálkay László : Minden trónlemondás előbbre viszi a szabad királyválasztás jogának felszabadu­lását. Ebből az eszményi szempontból minden le­mondást tudomásul kellene vennünk. De azért a tör­vény értelmezését nem dobhatjuk áldozatul a házi tör­vények karjaiba. Kényes helyzet a szív kérdéseit bírálni, ezért a miniszterelnök a hibás, a­ki meg­történt tények elé állítja a Házat. Ennek a kérdés­nek a bírálatánál nem csak a jelent kell nézni midőn alkotmányos király uralkodik, hanem a múl­tat is. A Habsburg királyok sora egy megfordított tejút, a csillagai feketék és véresek. Szabad-e magyar törvényt idegen jogszabályokból értel­mezni, és ki jogosult erre ? A magyar­­ or­­szággyűlés, a ki a karok és rendek jogutóda. Kérdi vájjon Ferenc Ferdinánd felesége magyar királyné lesz-e? Be lesz-e pikkelyezve a nyilat­kozat Ausztriában is? Miért nincs az eredeti okirat bemutatva ? Elég ha a miniszterelnök szava és alá­írása hitelesíti ezt a fontos államjogi okiratot? A nyilatkozat Ferenc Ferdinánd tragédiája ! A királyi herceg megalázza az embert, az apa a születendő gyermeket, a hitvest a férj. De ez az ő magán­dolga? Minek cikkelyezzük mi ezt be? A szabad­ság iránti eszményeinket ma sem közelítettük meg, de nyíltan nem tagadtuk meg. A feleség eszmé­nyét mindig véd­tük. Minden magyar asszony úgy születik, hogy királyné lehet! Törvényeink ereje abban van, hogy kötelezik a koldust föl a királyig. Most rongyokra tépjük és oda dobjuk a trón zsá­molyához? Majd igy fejezi be beszédét: Behunyva szemeimet, látom, hogy az 1723. évben mint dobják oda a szabad királyválasztás jogait a karok és vendek — ma látom, hogy a többség, 200 év múl­tán oda dobja a nemzet eszményeit, de látom a 8

Next