Budapesti Hírlap, 1900. november (20. évfolyam, 300-329. szám)
1900-11-20 / 319. szám
4 BUDAPESTI HÍRLAP. (319. sz.) 1900. november 20. enybe menekült. Az idegen követek most megint a kínai hercegek és hivatalnokok megbüntetéséről tanácskoznak. A követek most a halálbüntetés helyett a legszigorúbb büntetést követelik, amelyet a kínai törvény ismer, a mellett feledik, hogy a hercegek nem tartoznak a közönséges jog rendelkezése alá. Berlin, nov. 19. (Saját tudósítónktól.) A kormány intézkedett, hogy az újságok jövőben ne közölhessék a Kínában levő német katonák leveleit s elrendelte, hogy az expedíció postahivatalai csak nyílt levelezőlapokon továbbítsanak. Paris, nov. 19. A Savas-ügynökség jelenti Pekingből 17-iki kelettel. A Pekingből e hónap 6-án elindult francia hadoszlop Tanlingba érkezett és megszállotta a császári sírokat. A hadoszlop harcba keveredett a boxerekkel, akik közül háromszázat megöltek vagy harcképtelenné tettek. A franciáknak nem volt veszteségük. Kínai vita a francia kamarában. Paris, nov. 19. A kamara ma a külügyminiszter költségvetését tárgyalta s ennek sorában szóba jött a kinai expedíció. Destournelles azt mondja, hogy a kinai dráma költségvetési következményeit csak akkor lehet kellően megítélni, ha ismerjük a dráma végét. Azt kérdezi a minisztertől, meddig tarthat az expedíció és mennyibe kerülhet. A kormány költségekbe verte magát abban a reményben, hogy a kínaiak majd kártérítést fizetnek, de még nem tudják, tud-e majd Kína fizetni. Németország 200 millió márkára irányozta elő első kiadásait. Ha minden hatalmasság ennyit költene, föl kellene emelni a vámokat, ami megakasztaná az európai kereskedelmet. Némely nemzet talán természetben való kártérítést fog követelni, ami világháborúra vezethet. Franciaországnak nem szabad túlságosan szigorúnak lennie a kártérítés követelésében. Csak a bűnösök fejet kell kérnie, nem pedig pénzüket. (Helyeslés.) Sembat (szocialista) rosszalja, hogy a kormány a parlament fölhatalmazása nélkül visel háborút és sajnálja, hogy Franciaország nem fogadta el Oroszországnak azt az indítványát, hogy Pekinget ürítsék ki. A szónok azután a hittérítőket támadja és azt mondja, hogy ők a háború fő okai. Provokációik és Európa bizonyos túlkapásai idézték elő a mostani zavarokat. A szónok azután fölvilágosítást kér azokról a barbárságokról, amelyeket az európai csapatok, német katonák és hírlaptudósítók jelentései sosan megsebesítette társát; a haldokló így szólt társához : „Nem haragszom rád. Csak arra kérlek, ha valaha haza kerülsz, mondass értem egy misét otthon.“ Az éj folyamán dühösen tüzeltek ránk, egy francia tengerész elesett, egy osztrák megsebesült. Agyüdörgést hallunk Pestang felől. Augusztus 12. Puskáznak ránk egész nap. King és a többi találkozni óhajtanak velünk, hogy „megvitassuk az ellenségeskedés beszüntetését.“ Fölmentő csapatjaink, e szerint, nem lehetnek messzire már. Estefelé dühösebben tüzelnek az ostromlók. Labrousse kapitány elesik. Agyukkal dolgoznak az angol követség ellen, soha még ilyen lövöldözést nem követtek el. Jönnek ! bizonyosan jönnek már megmentőink ! Augusztus 13. Tizenegyre adtunk találkozót Kingéknek. Nem jöttek, levelet küldtek. Panaszkodnak, hogy huszonhat katonájukat s egy tisztjüket lőttük le az éjjel, kérnek, ne folytassuk a támadást s a kínai katonák sem mozdulnak akkor őrhelyükről! MacDonald válaszol: konstatálja a tényállást, hogy nem mi, ők támadtak s felelőssé teszi őket a történtekért. Alig küldtük el ezt a levelet, jött a válasz nyomban. Kingák soha kedvesebben, udvariasabban nem írtak! ígérik, hogy ők nem engednek tüzelni, csak mi ne lőjjünk. Ígérik, hogy két-három nap múlva, mihelyt békesség lesz, gondoskodnak számunkra eleségről . . . Alig alkonyodott, támadtak : a hány puska, a hány ágyú, mind ontotta ránk a golyót, éjjel kettőig, midőn megdördült a távolban egy ágyú, azután egy második, harmadik . .. Utána sortűz, jönnek a mieink... A kínaiak tüze elhallgatott s most tisztán hallottuk a távolból az európai ágyuk dörgését. . . Micsoda érzés volt! ... Ez leírhatatlan. Senki se hunyta le a szemét, hanem kint a szabadban hallgatódzott . . . Néha egy-egy sortüz tompa recscsenése is hallatszott... A kinai katonák gyorsan kászálódnak a szomszédos házakból. Augusztus 14. Délután három óra tájban szalad valaki a hírrel az angol követségre, kiáltozván: „Pekingben vannak a csapatok!“ ... Hogy milyen lázban voltunk mindnyájan! Futottunk, össze-vissza, szabadítóink elé, harsogott a hurrá!sirtunk, ölelkeztünk ... Az angol hadtest indiai katonái nyomultak a városba, tömött sorokban. A zászlótartó, ki elsőnek érkezik hozzánk, térdre omlik s kezében a zászlóval, imádkozik, — és a többi, a mint érkeznek, mindnyájan letérdelnek melléje. Mi is. Egypár katonánk eldobja puskáját s cigánykereket hány örömében. Sírunk és kacagunk egyszerre .. . . Az indiaiak után jönnek az amerikai katonák, jó Gaselee és Chaifee tábornok, száz meg száz kéz nyúl feléjük . . . Zeng a győzelmi ének, eget renget a sok brávó! A kínai katonák még lőnek egyet-kettőt, azután lélekszakadva menekülnek. A francia követség romjai közül is megszaladtak a kintiak. Busán járjuk be az elhagyott romokat , az ellenség sátrai még ott állanak, ott hagyták teafőző edényeiket és patronjaikat is. Látjuk a faoszlopokkal megtámasztott mély aknákat, a pompásan épített torlaszokat, a jól védett ágyú-erkélyeket. Augusztus 16. Hajnalban költenek: jönnek a francia csapatok! Hallom a francia kürtök hangját! . . . Sietek Frey tábornok fogadására. A csoda, melyben hinni sem mertünk már, megtörtént. Mentve vagyunk. (Md.) szerint, állítólag elkövettek és végül sajnálja, hogy Waldersee grófot nevezték ki a szövetséges csapatok fővezérévé. A vita folytatását azután holnapra halasztották és az ülést berekesztették. A pejtangi erődök ostroma. Bécs, nov. 19. A Wiener Abendpost kivonatot közöl Montecuccoli hajórajparancsnoknak a pejtangi erődök bevételéről szóló szeptember 26-iki jelentéséből. Stackelberg orosz tábornok felszólítására Sustersics sorhajóhadnagy 27 főnyi legénységgel és egy tengerészhadapróddal részt vett abban a támadásban, amelyet egy vegyes hadoszlop szeptember 20-án a pejtangi erődök ellen intézett, míg két, öszszesen 17 főnyi különítmény Proszka és Trapp tengerészhadapródok vezetésével Tonkuból gyors menetben követte őket. Sustersics különítménye mocsaras területen, gyakran övig gázolva a vizen, nem törődve a föl-fölrobbanó aknákkal, a német csapat mellett egyenest az erőd felé nyomult előre. Odaérve, Sustersics sorhajóhadnagy és két embere fölhágott a bástyára és 10 óra 15 perckor, néhány másodperccel a német lobogó kitűzése után, kitűzte az osztrák-magyar lobogót. Az osztrák-magyar különítmény két ágyút, egy mozsarat és több zászlót ejtett zsákmányul. Később még hat ágyút zsákmányolt. Az előbb említett különítmények nemsokára a zászló kitűzése után értek az erődbe. Az első erőd elfoglalása után Sustersics sorhajóhadnagy portyázásra indult a második erődbe és a szomszéd faluba. A második erűdben elfoglalta az aknaállomást, azután visszatért az első erődbe, ahol azt a hírt kapta, hogy egy aknarobbanás nagy kárt tett egy osztrák-magyar különítményben, amelyet a Mária Terézia hadihajóról küldtek utána. Sustersics néhány emberrel rögtön a szerencsétlenség színhelyére ment, ivóvizet és hordágyakat vivén magával. Ott a Mária Terézia legénységéből másfél századot talált, amely Demeter sorhajózászlós és Papp és Lukács tengerészhadapródok parancsnokságával szeptember 20-án délben indult el Takuból Sustersics különítményének segítségére. Mikor Pejtang felé mentek, útközben délután 2 óra 40 perckor rövid időközökben négy akna robbant föl alattuk . Papp Lajos tengerészhadapródot rögtön megölte a robbanás, 16 ember pedig súlyosan megsebesült. Demeter sorhajózászlós és Lukács tengerészhadapród is megsebesültek, de csak könnyen. Ideiglenes kötés alkalmazása után a veszedelmesen sebesülteket, valamint Papp tengerészhadapród holttestét Tongkuba szállították. A különítmény az ostromnál, nem tekintve az aknarobbanást, nem szenvedett veszteséget. Az aknarobbanásnál megsebesült matrózok, klámig matróz kivételével, aki az átszállítás alatt meghalt, a tongkui orosz tábori kórházban orvosi kezelés alatt és a javulás útján vannak. Vörösmarty-szobor, Budapest, nov. 19. Holnap, kedden délelőtt 10 órakor vezeti a szoborbizottság küldöttségét Perczel Dezső képviselőházi elnök ő felsége elé a budai várkastélyba. Ő felsége a király az első adakozó a szoborra, ezt megy a küldöttség megköszönni a trón elé. Gyűjtésünk mai listáján az első magyar biztosító társaság vezet, itt is élén az elnökével, Ormódy Vilmossal, aki küldeményét e sorokkal kíséri. A fenkölt szellemű, minden izében magyar költő, legjelesebbjeink egyike, megérdemli, hogy a nemzet hálája és elismerése adóját a megörökítés leghathatósabb eszközével, ércszoborral rójja le. Isten áldása legyen a művön. Az eddigi eredmény máris biztosítékot nyújt arra, hogy a jók törekvése meddő nem marad. Ezt mi is reméljük s nekünk úgy tetszik, hogy Szentgyörgyi Ferenc r. k. főtanító Magyar Soókról, midőn a maga és tanítványai szerény adományát a nagy célra beküldötte, a lelkes szív elmésségével írta oda mindössze ezt (Vörösmarty Vén cigányának híres sorát): Lesz még egyszer ünnep a világon! Majd a leleplezéskor! Mai gyűjtésünk eredménye a következő : Ormódy Vilmos, az első magyar általános biztosító társaság vezérigazgatója ..................................100 kor. — ákl. Első magyar általános biztosító társaság....................... 600 „ — „ Dárday Sándor, az állami számvevőszék alelnöke..............................20 „ — „ Özvegy Kovács Pálné, Budapest 30 „ — „ Ádám Iván plébános, Pápa-Kovácsi 30 „ — „ A kassai „Kazinczy-kor“ választmánya által megszavazott adomány Kovács Zsigmond utján , 20 „ — „ Bekk Jakab nyugalmazott királyi aljárásbiró utján Zsombolyáról a Ferch Ödön dr. kir. közjegyző névünnepén összegyűlt társaság gyűjtése......... 213 A pozsonyi királyi jogakadémiának tanárai : Fésűs György dr. igazgató-jogtanár, Rentmeister Antal dr., Katona Mór dr., ifj. Vutkovich Sándor dr., Mandelló Gyula dr., Falcsik Dezső dr., Oberschall Pál dr. jogtanárok, id. Vutkovich Sándor dr., Ortvay Tivadar dr., Wertheimer Ede, a bölcsészeti tanfolyam tanárai 5—5 koronát, összesen ... 60 v — „ A máslaki társaskör gyűjtése . . 16 „ — „ A „Versec-Fehértemplomi Kör“ gyűjtése .......................................15 „ — „ Péter János tanár útjánGyula-Fehérvárról az alsófehérmegyei római katolikus tanító-egyesület gyűjtése ............................................. 12 „ 20 „ Sprinczer József királyi fogházfelügyelő gyűjtése Nagy-Kikindán....................................... 8 „ — „ A zalamegyei ált. tanítótestület nagy-kanizsai járáskörének adománya Kaán Irma állami tanítónő útján................................. 10 „ — „ Dobos István plébános, Domoszló 10 „ — „ Ivánka István, Palást (Hont megye) 6 „ — „ Thuránszky Rezső, nyug. h. százados, Nagyszombat............... 5 „ — „ A magyarsoók-szelőci római katolikus iskola tanulói és tanítója ........................................... 5 ., — „ Szathmáry József megyei közgyám, Miskolc ...... 5 „ — „ Simon Mihály, Nagykikinda . . 4 „ — „ Téglássy Gyula, Laskód.... 2 „ — „ Halm Antal,Zsombolya............... 1 „ — „ Radó Gyula, Bécs ...... 1 „ — „ Mai gyűjtésünk összege: 971 kor. 20 ill. Hozzáadva az eddig gyűjtött összeget: 17.636 „ 38 „ Egész gyűjtésünk a mai napig: 18.607 kor. 58 fill. A máslaki társaskör gyűjtése: Kiss Elemér 2 kor., Kőrössy Ferenc, Lozanszky János, Klein Ferenc, Debulay Antal, Bosselmann Vilmos, Kuti