Budapesti Hírlap, 1901. július (21. évfolyam, 178-208. szám)

1901-07-01 / 178. szám

Budapest 1901 XXI. évfolyam 178. sz. Hétfő, julius 1 Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 23 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 64—63, kiadók: 65—95, igazg. 65—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Rökk Szilárd-utca 4. sz. Előfizetés* és h­irdató-fiürítés: Ugyanő ház János-kórut 5. sz.­­ oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó 4 ill., vastagabb betűvel 8 ill. Hirdetések nonparellre számítással, díjszabás szerint. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Haladásunk hézagai. Budapest, jan. 30. Szinte csodálatos, mily régi vágya a magyarnak, hogy azokhoz a jövedel­mekhez, a melyeket a földből húz, az ipar bevételeit is csatolja s ily módon gazda­godva, erősödve nyerjen politikai súlyban és tekintélyben és Európa elöljáró nem­zetei közé emelkedjék. Szegény jobb sorsra érdemes Berzeviczy Gergelyünk a múlt század elején már erősen panasz­kodik az osztrákok kizsákmányoló poli­tikája miatt, mely nem engedi, hogy a magyar ipar erőre kapjon; kapzsi szom­szédaink a maguk számára foglalják le a magyar termékeket s Magyarország ki­felé kereskedést csak az osztrákok révén űzhet. Érdekes, hogy ez a helyzet, lénye­gében minden változás mellett ma is fönn­áll. Visszam­eh­etünk azonban jóval mesz­­szibbre, föl egészen első királyunkig, s azt látjuk, hogy az ipar fejlesztése, a kereske­dés föllendítése gondja volt minden kö­rültekintő fejedelemnek. Ezt a célt azon­ban ma sem értük­ el. Máig sem iparűző nép a magyar, sőt, habár nem tagadható, hogy egykor a kisipar egyes ágaiban ered­ményeket ért el, a nagyiparra való képes­ségét még ezután fogja bebizonyítani. Az idők sodra, a közgazdasági függetlenségre törekvés egyaránt szerít bennünket, hogy e téren a régi botlásokat új sikerekkel, a hajdani mulasztásokat erélyes erőfeszí­tésekkel pótoljuk. Az a nagy munka, melyet a kereske­delmi miniszter az ország gyáriparáról kiadott, takargatás nélkül tárja föl a meg­lévő, olykor igazán rettenetes hézagokat. Csoda-e, ha szegények vagyunk, mikor annyi réven adózunk a külföldnek? Eb­ben az országban, mely a földnek ter­méséből él, egyetlen villa vagy kasza és sarló sem készül már s a sokat dicsért ma­gyar lóra rendesen idegen patkót üt a kovács. Büszkék vagyunk állattenyész­tésünkre, de sódar- és húsneműekből több mint duplán annyi az import, mint a kivitel s híres malomiparunk a legfonto­sabb fölszerelő­ cikkek tekintetében tel­jesen a külföldtől függ ma is. Cukor­iparunk, mely hivatva volna arra, hogy elül járjon, alig teszi ki tizedrészét Ausztriáénak. Ehhez járul a kisipar vég­zetes hanyatlása. A kép sötét színeit csak enyhítik, de eltüntetni éppen nem bírják azok a vonások, melyek az emelkedést bizonyít­ják. Nyers vastermelésünk harmincegy év alatt a négyszeresre emelkedett, fej­lett szénbányászatunk, megszaporodtak malmaink, de ez még mind nem elég. A­helyett, hogy a külföldtől függetlenekké lettünk volna, a gyorsan szaporodó ezer­nyi szükséglet új szálakkal kötött hozzá bennünket. Az iparos-népesség még a nagyobb városokban is feltűnően csök­ken. Apad a vállalkozók s apad a mun­kások száma. Hegedűs nyiltan rá is mu­tat, miért. Bukni hagyták a kisipart, nem ka­rolták föl az őstermeléssel kapcsolatos ágakat s nem azoknak fejlesztésére fek­tettek fősúlyt, a­melyekben a fogyasz­tás a legtömegesebb. Itt-ott látunk eredményes erőfeszítéseket, de harminc­­­ hosszú és sok tekintetben kedvező év alatt sokkal többet lehetett és kellett volna elérnünk. Annál inkább, mert nyugati szomszédaink haladása gyors volt, így mi elmaradtunk. Mikor a múlt hibáira utal, Hegedűs kimutatja azt az utat is, a­melyen ha­ladnunk kell. Támogassuk a kisipart és az őstermeléssel kapcsolatos, tömeges fogyasztásra számító iparágakat. Igye­kezzünk a nemzete e’-Aióeimét több mun­­­­kás és értelmes fiát megnyerni arra, hogy ezeken a mezőkön hasznosítsa tudását és tehetségeit. Akaszszuk meg a föld­birtoknak végzetes eladósulását, hogy ekként a fölszabaduló tőkék az iparosok törekvéseit termékenyíthessék meg, a­helyett, hogy az ingatlannál annyira szükséges stabilitást bomlasztanák. Min­denek fölött pedig becsüljük nagyra és feudális nézeteinket valahára sarokba dobva, tartsuk tiszteletben a munkát, mely nélkül nincs jólét, nincs gazdagság, nincsen dúsan termő mező és viruló vá­ros. Mindaddig, a­míg a becsületes munkának nem adjuk meg az őt megil­lető tiszteletet, nem számíthatunk arra, hogy elfoglalhassuk a haladó nemzetek közt azt a helyet, a­melyre különben annyi égő vágygyal aspirálunk. pánszláv izgatáson és még a gyűlés befejezése előtt elhagyta a tanácstermet. Választási mozgalom. Magyar-Lapos­ tól je­lentik : Szabadelvűpárti választók június 29-én itten értekezletet tartottak, melyben Kupsa Viktor dr. pénzügyminisztériumi fogalmazót, a kerület szü­löttét, képviselővé jelölték. Kupsa román nemzeti­ségű. Az értekezlet után diszebad volt. — Teleki Sándor gróf ma mondott beszámolót Magyar- Láposon. Ezalatt ellenjelöltje, Kupsa Viktor dr. tiszteletére — mint a Bud. Tud. jelenti — Kápol­­nok-Monostoron diszebédet rendeztek. — Héthár a választókerület választói, mint tudósítónk táviratozza, ma Péchy Elemér vezetésével fölkeresték Bornemissza, Lajos kriványi földbirtokost, volt képviselőt és föl­ajánlották neki a kerület mandátumát. Bornemissza a jelöltséget szabadelvű programmal elfogadta. Pánszláv izgatás. E címmel a Mag­y. Táv. Iroda ezt jelenti: A teraplénmegyei homonnai járásban Csertész helységben, a nemrég elhalt Dobránszky pánszláv apostol volt lakóhelyén, rövid idő óta Chanath Iván gör. kát. pap a község lel­késze. Ez a lelkész volt az, a­mint most kiderül, a ki a viravai gör. kát esperességnek még a múlt évben Mező-Laborcon tartott papi gyűlésén azt in­­dítványozta, hogy a papi gyűléseknek, eddig magyar nyelven szerkesztett jegyzőkönyveit ezentúl orosz nyelven írják. Ezt az indítványt jóllehet a gyűlésen a haza­fiasan gondolkodó Gulovics János viravai egyház­kerületi esperes elnökölt, heves vita után tizenegy szavazattal öt ellenében el is fogadták. Mivel pedig­ a Vályi eperjesi püspökö­z, mint fölöttes hatósághoz fölterjesztett jegyzőkönyvet a püspök minden meg­jegyzés, illetve kifogás nélkül küldte vissza, a né­hány nap előtt Vidrányban tartott papi gyűlés jegy­zőkönyvét már csakugyan orosz nyelven írták. A haza­fias magatartási­ kisebbség indignációját fejezte ki a Mai számunk 8 oldal Az állami tisztviselők mozgalma. Budapest, jan. 30. Napról-napra terjed a mozgalom, a melyet az állami tisztviselők helyzetük javítására indítottak. A tordaiak fölhívása eljutott az ország minden részébe s a­hol csak állami tisztviselők vannak, mindenütt bizottságot alakítottak a mogzalom ébrentartására. Fölkarolják az állami tisztviselők mozgalmát az or­szággyűlési képviselők is, a­kikhez minden bizottság elküldte kérényét a közbenjárásért és pártolja a tisztviselőket a sajtó, a­melynek már több helyről mondtak ezért köszönetét, fia a marosvásárhelyi tisztviselők köszönetét hozta meg Rákosi Jenőhöz, az Otthon írók és hírlapítok köre elnökéhez a következő Zároza­tban. A marosvásárhelyi állami tisztviselők mai na­pon tartott értekezlete köszönetét fejezi ki a sajtó­nak eddig tanúsított támogatásáért. A Budapesten alkalmazott összes állami tiszt­viselők egyetemének kebeléből a köztisztviselők hely­zetének javítását célzó mozgalom intézésére kikül­dött végrehajtóbizottság ma tartotta első ülését. El­nökké Benedek Sándort, a közigazgatási bíróság íté­­lőbíráját, másodelnökké Mocsáry Béla miniszteri osz­tálytanácsost, ügyvezető igazgatóvá nagymartoni László Pál kir. tan. pénzügyigazgatót választották meg. Bajza István dr. pénzügyi tanácsos előterjesz­tésére konstatálták, hogy a végrehajtóbizottság tel­jesen független és önálló hatáskörrel lévén fölru­házva, a mozgalom irányítására az általános orszá­gos kongresszus rendezésére és ez irányban az ország összes bizottságaival való érintkezésre lesz hivatva. A köztisztviselők országos szövetségének fölajánlott támogatását Mocsáry Béla miniszteri osztálytaná­csos indítványára a bizottság örömmel fogadta és elhatározta, hogy a százra kiegészítendő végrehajtó­bizottságban húsz helyet az országos szövetség ki­küldöttének tart fönn. Állást foglalt a bizottság a­ Tordáról származó ama hírlapi közléssel szemben is, a­mely szerint az országos kongresszus egybehí­­vása most már nem volna szükséges, mert az ország­gyűlés mindkét házának, a minisztereknek képvise­lőknek stb. a memorandumokat, illetőleg kérvényeket már megküldték. E közlésen napirendre tértek. A bizottság legközelebb száz tagja egészíti ki magát, még­pedig lehetőleg a bírói karból és a minisztériu­mok magasabb tisztviselői köréből. Besztercéről jelentik nekünk, hogy a Beszterce­i Baszód vármegyei állami tisztviselők június 2­6-án tartott közgyűlésükön csatlakoztak az országos moz­galomhoz. Megalakították állandó bizottságukat, a­melynek feladatai közé tartozik az is, hogy az orszá­gos tisztviselői kongresszuson megvitatásra kerülő kérdéseket előkészítse. A mócsi állami­­ tisztviselők június 26-án tartották m­eg értekezletüket, melyen a

Next