Budapesti Hírlap, 1901. július (21. évfolyam, 178-208. szám)
1901-07-01 / 178. szám
Budapest 1901 XXI. évfolyam 178. sz. Hétfő, julius 1 Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 23 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 64—63, kiadók: 65—95, igazg. 65—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Rökk Szilárd-utca 4. sz. Előfizetés* és hirdató-fiürítés: Ugyanő ház János-kórut 5. sz. oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó 4 ill., vastagabb betűvel 8 ill. Hirdetések nonparellre számítással, díjszabás szerint. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Haladásunk hézagai. Budapest, jan. 30. Szinte csodálatos, mily régi vágya a magyarnak, hogy azokhoz a jövedelmekhez, a melyeket a földből húz, az ipar bevételeit is csatolja s ily módon gazdagodva, erősödve nyerjen politikai súlyban és tekintélyben és Európa elöljáró nemzetei közé emelkedjék. Szegény jobb sorsra érdemes Berzeviczy Gergelyünk a múlt század elején már erősen panaszkodik az osztrákok kizsákmányoló politikája miatt, mely nem engedi, hogy a magyar ipar erőre kapjon; kapzsi szomszédaink a maguk számára foglalják le a magyar termékeket s Magyarország kifelé kereskedést csak az osztrákok révén űzhet. Érdekes, hogy ez a helyzet, lényegében minden változás mellett ma is fönnáll. Visszamehetünk azonban jóval meszszibbre, föl egészen első királyunkig, s azt látjuk, hogy az ipar fejlesztése, a kereskedés föllendítése gondja volt minden körültekintő fejedelemnek. Ezt a célt azonban ma sem értük el. Máig sem iparűző nép a magyar, sőt, habár nem tagadható, hogy egykor a kisipar egyes ágaiban eredményeket ért el, a nagyiparra való képességét még ezután fogja bebizonyítani. Az idők sodra, a közgazdasági függetlenségre törekvés egyaránt szerít bennünket, hogy e téren a régi botlásokat új sikerekkel, a hajdani mulasztásokat erélyes erőfeszítésekkel pótoljuk. Az a nagy munka, melyet a kereskedelmi miniszter az ország gyáriparáról kiadott, takargatás nélkül tárja föl a meglévő, olykor igazán rettenetes hézagokat. Csoda-e, ha szegények vagyunk, mikor annyi réven adózunk a külföldnek? Ebben az országban, mely a földnek terméséből él, egyetlen villa vagy kasza és sarló sem készül már s a sokat dicsért magyar lóra rendesen idegen patkót üt a kovács. Büszkék vagyunk állattenyésztésünkre, de sódar- és húsneműekből több mint duplán annyi az import, mint a kivitel s híres malomiparunk a legfontosabb fölszerelő cikkek tekintetében teljesen a külföldtől függ ma is. Cukoriparunk, mely hivatva volna arra, hogy elül járjon, alig teszi ki tizedrészét Ausztriáénak. Ehhez járul a kisipar végzetes hanyatlása. A kép sötét színeit csak enyhítik, de eltüntetni éppen nem bírják azok a vonások, melyek az emelkedést bizonyítják. Nyers vastermelésünk harmincegy év alatt a négyszeresre emelkedett, fejlett szénbányászatunk, megszaporodtak malmaink, de ez még mind nem elég. Ahelyett, hogy a külföldtől függetlenekké lettünk volna, a gyorsan szaporodó ezernyi szükséglet új szálakkal kötött hozzá bennünket. Az iparos-népesség még a nagyobb városokban is feltűnően csökken. Apad a vállalkozók s apad a munkások száma. Hegedűs nyiltan rá is mutat, miért. Bukni hagyták a kisipart, nem karolták föl az őstermeléssel kapcsolatos ágakat s nem azoknak fejlesztésére fektettek fősúlyt, amelyekben a fogyasztás a legtömegesebb. Itt-ott látunk eredményes erőfeszítéseket, de harminc hosszú és sok tekintetben kedvező év alatt sokkal többet lehetett és kellett volna elérnünk. Annál inkább, mert nyugati szomszédaink haladása gyors volt, így mi elmaradtunk. Mikor a múlt hibáira utal, Hegedűs kimutatja azt az utat is, amelyen haladnunk kell. Támogassuk a kisipart és az őstermeléssel kapcsolatos, tömeges fogyasztásra számító iparágakat. Igyekezzünk a nemzete e’-Aióeimét több munkás és értelmes fiát megnyerni arra, hogy ezeken a mezőkön hasznosítsa tudását és tehetségeit. Akaszszuk meg a földbirtoknak végzetes eladósulását, hogy ekként a fölszabaduló tőkék az iparosok törekvéseit termékenyíthessék meg, ahelyett, hogy az ingatlannál annyira szükséges stabilitást bomlasztanák. Mindenek fölött pedig becsüljük nagyra és feudális nézeteinket valahára sarokba dobva, tartsuk tiszteletben a munkát, mely nélkül nincs jólét, nincs gazdagság, nincsen dúsan termő mező és viruló város. Mindaddig, amíg a becsületes munkának nem adjuk meg az őt megillető tiszteletet, nem számíthatunk arra, hogy elfoglalhassuk a haladó nemzetek közt azt a helyet, amelyre különben annyi égő vágygyal aspirálunk. pánszláv izgatáson és még a gyűlés befejezése előtt elhagyta a tanácstermet. Választási mozgalom. Magyar-Lapos tól jelentik : Szabadelvűpárti választók június 29-én itten értekezletet tartottak, melyben Kupsa Viktor dr. pénzügyminisztériumi fogalmazót, a kerület szülöttét, képviselővé jelölték. Kupsa román nemzetiségű. Az értekezlet után diszebad volt. — Teleki Sándor gróf ma mondott beszámolót Magyar- Láposon. Ezalatt ellenjelöltje, Kupsa Viktor dr. tiszteletére — mint a Bud. Tud. jelenti — Kápolnok-Monostoron diszebédet rendeztek. — Héthár a választókerület választói, mint tudósítónk táviratozza, ma Péchy Elemér vezetésével fölkeresték Bornemissza, Lajos kriványi földbirtokost, volt képviselőt és fölajánlották neki a kerület mandátumát. Bornemissza a jelöltséget szabadelvű programmal elfogadta. Pánszláv izgatás. E címmel a Magy. Táv. Iroda ezt jelenti: A teraplénmegyei homonnai járásban Csertész helységben, a nemrég elhalt Dobránszky pánszláv apostol volt lakóhelyén, rövid idő óta Chanath Iván gör. kát. pap a község lelkésze. Ez a lelkész volt az, amint most kiderül, a ki a viravai gör. kát esperességnek még a múlt évben Mező-Laborcon tartott papi gyűlésén azt indítványozta, hogy a papi gyűléseknek, eddig magyar nyelven szerkesztett jegyzőkönyveit ezentúl orosz nyelven írják. Ezt az indítványt jóllehet a gyűlésen a hazafiasan gondolkodó Gulovics János viravai egyházkerületi esperes elnökölt, heves vita után tizenegy szavazattal öt ellenében el is fogadták. Mivel pedig a Vályi eperjesi püspököz, mint fölöttes hatósághoz fölterjesztett jegyzőkönyvet a püspök minden megjegyzés, illetve kifogás nélkül küldte vissza, a néhány nap előtt Vidrányban tartott papi gyűlés jegyzőkönyvét már csakugyan orosz nyelven írták. A hazafias magatartási kisebbség indignációját fejezte ki a Mai számunk 8 oldal Az állami tisztviselők mozgalma. Budapest, jan. 30. Napról-napra terjed a mozgalom, a melyet az állami tisztviselők helyzetük javítására indítottak. A tordaiak fölhívása eljutott az ország minden részébe s ahol csak állami tisztviselők vannak, mindenütt bizottságot alakítottak a mogzalom ébrentartására. Fölkarolják az állami tisztviselők mozgalmát az országgyűlési képviselők is, akikhez minden bizottság elküldte kérényét a közbenjárásért és pártolja a tisztviselőket a sajtó, amelynek már több helyről mondtak ezért köszönetét, fia a marosvásárhelyi tisztviselők köszönetét hozta meg Rákosi Jenőhöz, az Otthon írók és hírlapítok köre elnökéhez a következő Zározatban. A marosvásárhelyi állami tisztviselők mai napon tartott értekezlete köszönetét fejezi ki a sajtónak eddig tanúsított támogatásáért. A Budapesten alkalmazott összes állami tisztviselők egyetemének kebeléből a köztisztviselők helyzetének javítását célzó mozgalom intézésére kiküldött végrehajtóbizottság ma tartotta első ülését. Elnökké Benedek Sándort, a közigazgatási bíróság ítélőbíráját, másodelnökké Mocsáry Béla miniszteri osztálytanácsost, ügyvezető igazgatóvá nagymartoni László Pál kir. tan. pénzügyigazgatót választották meg. Bajza István dr. pénzügyi tanácsos előterjesztésére konstatálták, hogy a végrehajtóbizottság teljesen független és önálló hatáskörrel lévén fölruházva, a mozgalom irányítására az általános országos kongresszus rendezésére és ez irányban az ország összes bizottságaival való érintkezésre lesz hivatva. A köztisztviselők országos szövetségének fölajánlott támogatását Mocsáry Béla miniszteri osztálytanácsos indítványára a bizottság örömmel fogadta és elhatározta, hogy a százra kiegészítendő végrehajtóbizottságban húsz helyet az országos szövetség kiküldöttének tart fönn. Állást foglalt a bizottság a Tordáról származó ama hírlapi közléssel szemben is, amely szerint az országos kongresszus egybehívása most már nem volna szükséges, mert az országgyűlés mindkét házának, a minisztereknek képviselőknek stb. a memorandumokat, illetőleg kérvényeket már megküldték. E közlésen napirendre tértek. A bizottság legközelebb száz tagja egészíti ki magát, mégpedig lehetőleg a bírói karból és a minisztériumok magasabb tisztviselői köréből. Besztercéről jelentik nekünk, hogy a Besztercei Baszód vármegyei állami tisztviselők június 26-án tartott közgyűlésükön csatlakoztak az országos mozgalomhoz. Megalakították állandó bizottságukat, amelynek feladatai közé tartozik az is, hogy az országos tisztviselői kongresszuson megvitatásra kerülő kérdéseket előkészítse. A mócsi állami tisztviselők június 26-án tartották meg értekezletüket, melyen a