Budapesti Hírlap, 1901. július (21. évfolyam, 178-208. szám)

1901-07-01 / 178. szám

g BUDAPESTI HÍRLAP. (178. sz.) 1901. julius 1. tordaihoz hasonló állandó bizottságot alakítottak, a bizottság elnökéül Kovács István kir. táblai bírót, in­téző elnökéül Beicher Gábor kir. telekkönyvvezetőt, jegyzőül pedig Gál Miklós kir. adótisztet választották meg. Elhatározták, hogy a szegedi állami tisztviselők által tervezett országos tisztviselői kongresszuson ki­­küld­öttük által részt vesznek, s a bizottság képvisele­tével Reicher Gábor intéző elnököt, esetleg az intéző elnök helyett Szabó József kir. adóhivatali ellenőr bizottsági tagot bízták meg.­­ A Moson vármegye területén működő állami tisztviselők a minap értekez­letre jöttek össze, a­melyen kimondották, hogy a tor­­daiaknak köszönetüket fejezik ki a mozgalom megin­dításáért és hogy csatlakoznak hozzájuk. Elfogadta az értekezlet a szegedi állami tisztviselők memorandumá­nak az országos tisztviselői kongresszusról szóló ré­szét. Megalakították az állandó bizottságot is és el­nökké Cserháti Sándor gazdasági akadémiai tanárt, jegyzővé Virágh Gyula kir. aljárásbirót és bizottsági tagokká. Podhoránszky Géza magyar királyi állam­­építészeti főmérnököt, Sárközy Benő magyar királyi posta és távíró főtisztet, György Deák István kir. adótárnokot és Kovács György állami elemi iskolai igazgatót választották meg.­­ A szombathelyi állami tisztviselők június 27-én értekezletet tartottak, melyen a tordaiak, szegediek és rimaszombatiak által megindítottt mozgalomhoz csatlakoztak. Elhatározta az értekezlet, hogy a vármegye székhelyén kívül lakó állami tisztviselőket is felhívja a mozgalomhoz való csatlakozásra. A szeptemberben megtartandó orszá­gos tisztviselői kongresszus eszméjét helyeselték s annak összehívását, intézését a szegedi bizottságra kívánják bízni. A kormányhoz és törvényhozáshoz terjesztendő memorandumban határozott kifejezését kérik a szombathelyiek annak, hogy a magyar állami tisztviselő fizetése legalább is olyan legyen, mint az osztrákoké, a lakáspénz pedig fölmeh­essék. E teen­dők elvégzésére és a mozgalom ébrentartására tizen­négy tagú helyi állandó bizottságot választottak, melyben az állami hivatalok minden ágazata képvi­selve van. Tagjai: Zahy Kristóf dr. törvényszéki elnök, Kassay E. József királyi tanácsos pénzügy­igazgató, Krammer Nándor pénzügyi számtanácsos, Sigmenszky Kálmán erdőfelügyelő, Bárdossy László királyi ügyész, Gerő Ferenc, a kultúrmérnöki hiva­tal főnöke, Szalay Ágoston törvényszéki bíró, See­mann Gábor, a felső kereskedelmi iskola igazgatója, Vajda Bálint postafelügyelő, Mesterházy Lajos tör­vényszéki­ irodaigazgató, Huszár Pál dr. pénzügyi fogalmazó és Halasi Viktor törvényszéki aljegyző.­­ A székesfej­érvári állami tisztviselők gyűlést tar­tottak Kuthy József dr. főigazgató elnöklésével. Egy­hangúlag elhatározták, hogy a tordai mozgalomhoz csatlakoznak. A megyei képviselőkön kívül Zic­hy Jenő gróf pártfogását is fölkérik. Állandó bizottsá­got is alakítottak. A LÁTHATATLAN EMBER. Regény. Irta: Gárdonyi Géza. 5 ____ A gazdám lóra ült. A lovat én vezettem kantárszáron. Rusztikiosz csak úgy gyalog lép­kedett mellettünk. Csáthnak a sátorához mentünk. Én künn maradtam a lóval, ők ketten be­léptek. Mi dolga volt az én uramnak Csáth­ tal, azt csak később tudtam meg. Ajándékot ígért neki, ha Atilla elé juttatja a követeket. Míg ők bent időztek a Csáth sátorában, én kívülről bámultam a sátort. Kettős sátor volt, mind a kettő vastag puha csörgéből. A bejáratot fehér lófarkak és ökölnyi aranyozott csörgők dí­szítették. A bejárat fölött jelvény volt: egy vörös posztóból varrt kézben két valóságos kard, mind a kettő feketére festve, s ezek fölött a nap ara­nyozott képe. Később láttam, hogy minden sátor­nak van valami ilyen jelvénye. Rendesen a be­járat fölött lóg, vagy oda van tűzve. Zászló csak a király sátorán lengett. A hátulsó sátor nyilván a nőké volt. Lát­szott ez a bejáraton csüggő gyöngyfüzérekről, s az ablakokon fehérlő fátyolkárpitokról. A női sátor előtt ökrös szekér állott. Sző­nyegeket és ládákat raktak rája. Én persze kíváncsian néztem a sátort, hátha kijön belőle az a leány, aki miatt szegény Deélnek el kell pusztulni. Kiváncsi voltam arra a leányra, akinek a szépségét csak kézlegyintéssel lehet kifejezni, s aki miatt meghal egy ifjú legény. A szekér mellett egy negyvenéves forma kövér nő állott. Valami finom prémből készült hamuszinti mente volt rajta, éppen olyan, mint a férfiaké, és a mente alatt fekete szoknya. . . A főváros zárószámadása. Holnap, hétfőn, délelőtt 11 órakor fogja tárgyalni a székesfőváros zárószámadását, az e célból kiküldött albizottság, a pénzügyi és gazdasági ügyosztályban. Pénteken előttem. Mink emberi csontváz alakjában kaszá­val és homokórával festjük a halált. A hunföldön feketeszemű­ és piros­szájú leány. Aki beleszeret, meg kell halnia. Ismét az anyjához fordult­, aztán be akart menni a sátorba. A sátorajtónál valamit akart még mondani. Habozva megállott. E­közben is­mét rám tévedt a tekintete, s talán hogy, idegen voltam, megállott rajtam. Hogy, erősen visszanéztem, a tekintetünk találkozott. Kem­ tudom vizsgálják-e valamikor a tu­dósok az emberi szem titkait ? Mikor két nézés találkozik, két lélek érint­kezik. Ez az érintkezés néha hideg, szinte fa­gyasztó, néha meleg, ölelő. A lélek a szemen át ütni is tud. Csókolni is. A testnek mindehhez semmi köze. Mit mondjak, hogyan hatott rám Emőke nézése? Elzsibbadtam, édesen elzsibbadtam.. A férfisátorból kijött Csáth s körülpillan­tott a sátor előtt álló szolgám­. Én mély meghaj­lással köszöntem neki. Csáth persze rám se nézett. A lováért kiál­tott, s elügetett Atilla sátora felé. Csodálkoztam, hogy a gazdám bent marad, s arra gondoltam, hátha elfogják. De még tíz perc se telt el, jött vissza Csáth, leugrott a lóról, s újra betért a sátorba. A következő percben Priszkosz kibújt a sátor alól és Rusztikiosz is utána. Mind a kettő­nek ragyogott az arca az örömtől. — Siessünk, — mondotta a gazdám a lovára fordulva. És annyira vágtatott, hogy nekünk Ruszti­­kioszszal a hun gyermekek nagy derültségére fut­nunk kellett a ló mellett. — Atilla fogad! — kiáltotta a gazdám­ már­ messziről Maksziminosznak.­­ A dél-afrikai háború. Budapest, jan. 30. Az utóbbi időben egyre hangosabb lett a szó, a­mely az angoloknak a dél-afrikai háború­ban folytatott kegyetlenkedését kiáltotta világgá. A sok panaszt semmi módon sem lehet elnyomni, sőt mindegyre több bizonyíték halmozódik össze az angolok ellen. A Nieuwe Rostend, Courant közli azt a jelentést, a­melyet Smuts főállam­­ügyész és helyettes főparancsnok küldött Szejin elnöknek. A jelentés, a­mely szinte hihetetlen részleteket tár föl az angol csapatok kegyetlen­kedéséről, a többi közt ezt mondja: Rettenetes hőségben, a­melynek sok angol ka­tona áldozatul esett, 1900 július hónapjában Brouk­­horststation-on át Balmoral-ba tértem vissza. Ott két kocsit láttam, a­melyen a klerksdorpi kerületi főnök agg anyja, egy hetvenegy éves öreg­asszony és ennek a leánya volt gyermekeivel együtt. Az öreg asszony ezt beszélte el nekem: — A donkerbreki ütközet előtt az ő házuk mö­gött levő hegyszélről gyakran lövöldöztek angol őrjá­ratokra. Egyszer burok jöttek a házába, a­kik kenye­ret kértek és ő adott nekik. Nem sokára ezután éjjel erős őrjárattal angol tiszt kereste föl és megparan­csolta neki, hogy rögtön hagyja el házát, mert pa­rancsa van a ház felgyújtására. Az öreg asszony azt felelte, hogy sokkal öregebb, semhogy éjjel a burok harcoló vonaláig menekülhetne, de a tiszt hajthatat­lan maradt és a­mikor az öreg­asszonynak időközben fölébredt leánya, du Tait asszony, a tisztet barbár föl­lépésére figyelmeztette, a tiszt arcul ütötte a fiatal asszonyt. Még éjjel kocsit kellett hozatni a buroktól, de az angol tiszt szigorúan megtiltotta, hogy a kocsin élelmet vagy a nagy hideg ellen takarót vigyenek ma­gukkal. Egy angol tiszt zsebében, a­ki Bosfontein mel­lett elesett, levelet találtunk, a­mely elmondja, mit művelt ez a tiszt. Egy búr házban a zongora köré gyűj­tötte az asszonyokat és a gyermekeket. Kényszerítette őket, hogy a God save the Queen-t énekeljék, azután kikergette őket és a házat fölgyujtotta. Nagyon jól mulatott ez a tiszt azon, a­mikor látta, hogy egy égő házból milyen kétségbeesett sietséggel viszik ki az asszonyok a még megmenthető holmit; a holmit egy rakásra hordatta velük és a mikor minden együtt volt, ezt is felgyújtatta. Rettenetes buta arcot vágtak, jegyzi meg levelében az angol tiszt. Keresztül menten a­­zon a területen, írja tovább­­Smuts, a­melyen egy nappal előbb Douglas tábornok vonult végig. Tizennégy nagy parasztház mellett vo­nultam el, de már csak a puszta fal volt meg belőlük. Élő lelket nem láttam. A romok kísértetiesen emel­kedtek a holdas ég felé. Fájdalommal gondoltam Ez rendelkezett a rabszolgákkal, mit hova rakjanak. Kis idő múlva kijött egy fehérarcú tizenöt­­tizenhatéves leány is. A mentése éppen olyan volt, mint az anyjáé, csak éppen a szoknyája volt fehér. Ez-e az vájjon? Ila ez az, nekem bizony nem tetszik. Nemn mondhatnám, hogy rút, hiszen csupa finomság, de láttam már sokkalta szebb leányokat. Nincs benne vér, nincs ami melegítené az embert. Láttam én Konstantinápolyban olyan leányokat, hogy a szépségük megcsapott, mint a tűz melege. A leány egy kis rezes­sarkú tulipános ládát tétetett föl. Pénz volt-e abban, vagy ékszer, nem tudom, de bizonyosan az ő holmija volt, mert gyé­kénybe takartatta. A nap rásütött az arcára, s ő egy szürke strud­oll legyezőt tartott az arca elé. Ekkor kezdett tetszeni nekem. Minden szép leányon van valami, ami megmarad az em­ber emlékezetében. Keki a szeme meg a szája volt az. Mintha az egész leány csupán azért jött volna elő a teremtés műhelyéből, hogy ezt a két álmodozó fekete szemet és ezt a piros formás szájat legyen kinek adni. Most is ha rágondolok, a szeme és a szája van előttem. — Anyám, — mondotta, — én nem szere­tek szekéren menni. Inkább mennék lóháton. Olyan édes volt a hangja, mint a távoli furulyaszó. — Ebben a ruhában ? — kérdezte az anyja. — Emőke mit gondolsz, milyen lesz a szoknyád ? Ekkor megrezzentem. Ez az! — Veszek rám másikat, — felelte a leány. — Hát megengeded ? S ekkor rám is vetett egy pillantást. Csak olyan pillantás volt az, mint mikor a tükörrel vetett napfény végigsiklik a vizen, de én mégis megrezdü­ltem tőle. Ez a leány a halál szellemét képviselte lakók kegyetlen végzetére. Mennyire meglepődtem, a­mikor másnap a lakók a hegyi barlangokból előbújtak. Az asszonyok gyermekeikkel oda menekültek, mert a vad állatok között sokkal nagyobb biztosságban érez­ték magukat, mint az angol katonák között. Igazán, a legkeményebb szívnek is meg kellett indulnia ekkora nyomor láttára. Doornkornból Craterrivierbe lovagol­tam, a­hol hét családot láttam sok gyerekkel és a rette­netes hidegben mindannyian a szabadban tanyáztak. A hóhér Paget és Plumer még a sátrukat is elégette. Goebler Pál cyperfonteini birtokát nemcsak kifosztot­ták és fölgyújtották, hanem a tulajdonos hetven éves anyósát kegyetlenül megkínozták és elvették minden pénzét és ékszerét. A­mi leginkább meghat engem, az az a törhe­tetlen hit az Istenben, az a csodálatos bizodalom, a­mely ezeket a megkínzott asszonyokat nem hagyja el egy pillanatra sem. Másként hogyan is volna le­hetséges, hogy egy asszony maga köré­ gyűjti gyer­mekeit és mialatt az angolok fölgyújtják a házát, gyermekeivel zsoltárt énekel az Isten dicsőségéről. Még az angol tiszt is kényezett, de parancsát telje­sítenie kellett. Smuts elmondta még, hogy a kofferek, a­kik az angolokat kísérik, többször is megtámadták a búr asszonytáborokat, a­hol leírhatatlan módon kegyet­­lenkedtek. A harctérről egyébként kevés hír van. Az angol jelentések, a­melyek semmitmondók, csak jelentéktelen összeütközésekről adnak hírt. Ma a következő táviratokat kaptuk: Queenstown, jun. 30. A Reuter-ügynö­kség jelenti: A gyarmati csapatok június 27-én Wh­ittlesea mellett, Queen­­stowntól délre, megtámadtak egy búr osztályt, melyben részben lovasok voltak. Három búr el­esett. Middelburg, jun. 30. A Reuter-ügynö­kség jelenti: Abban az üt­közetben, melyet Crewe ezredes június 24-én Conway­tól délnyugatra vívott egy búr csapattal, négy búr lövészt elfogtak és egy búr parancsno­kot megsebesítettek. London, jun. 30. Milner lordot­, a Fokgyarmat kormányzó­ját, a király tegnap hosszabb kihallgatáson fo­­­gadta. FŐVÁROSI ÜGYEK.

Next