Budapesti Hírlap, 1901. szeptember (21. évfolyam, 240-269. szám)
1901-09-01 / 240. szám
Budapest 1901. XXI. évfolyam 240. sz. Vasárnap, szeptember 1. megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor, negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 OL Telefon: szerk. 64—63, kiadóh. 65—86, igazg. 66—73. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Előütetés- w hirdetés-fölvétel: Cgjuu hu Jesus-Unta a 111111101. Apró hirdetések Ára .* Egy szó 4 ill., vastagabb betűvel 8 ül* Hirdetések nonpareille számítással, díjszabás szerint. A tiszta választás. Budapest, aug. 31. A jövő választásra nézve vajmi csekély fontosságú az, hogy a házföloszlatás szeptember melyik napján fog megtörténni. A kormány előtt az a szempont volt a döntő, hogy a föloszlatás és az új választás közt az idő minél röviidebb legyen. Ez a szempont vezérelte a kormányt abban, hogy a Házat nem oszlatta föl a tavaszi időszak bevégeztével, hanem fönntartott a parlamentnek egy kis tárgyaló időt szeptemberre is. A kormány álláspontja érthető. Széll Kálmán végigküzdötte a nehéz harcot az inkompatibilitásért és megteremtette a kúriai bíráskodást. Tette pedig mindezt azért, hogy útját egyengesse a tiszta választásnak. Ezek voltak az igazi előkészületek a jövő választásra. Ezek az előkészületek elég hosszú ideig tartottak. Újabb háromnégy hónapot áldozni a választás előkészületeire merőben fölösleges volt. Azok, akik régente a mandátumot jó fejőstehénnek használták, kik képviselői állásukat és abból eredő befolyásukat vagyonszerző műszernek tekintették, az inkompatibilitási törvény folytán úgy sem fogják magukat többé valami nagyon törni a mandátum után. Ezzel elesett a hosszú, küzdelmes választási mozgalomnak az egyik szülőoka. A kormány nem akar semmi nyomást sem gyakorolni a választó népre, a kormány nem léptet föl hivatalos jelölteket sehol sem, mert meg van győződve róla, hogy Magyarországon a nemzet tiszta, hamisítatlan akaratából is kikerülhet egy olyan szabadelvű többség, amelylyel vezetni lehet a parlamentet és a kormányzatot egyaránt. A kormány arról van meggyőződve, hogy nincs az a siker, nincs az az eredmény, amely nem volna túlságosan drágán megvásárolva, ha alkotmányosságunk legdrágább kincsének, a parlamenti intézménynek a meghamisításával kellene megfizetnünk. A mandátum-adományozás joga visszaszállási forrására: a népszuverenitásra. A képviselői mandátum megszűnik ezzel játéklabdának lenni a marakodó pártok kezében. S ezzel a különböző pártjelöltek túlságosan heves tülekedése a mandátumért elvesztette minden politikai és minden logikai igazolását. Az elkeseredett választási pártharcnak lehetett jogosultsága akkor, amikor az ellenzéknek küzdenie kellett a kormány erőszaka ellen, a kormány jelöltje és pénze ellen. A jövő választáson a különböző pártok nem a kormánynyal, hanem a néppel, a nemzeti akarattal fogják magukat szemközt találni. Itt többé nincsen és nem is lehet helye a jelöltek eszeveszett dulakodásának. Ezzel pedig eljett a hosszas választási mozgalomnak második szülőoka. Ezekben véljük annak magyarázatát találni, hogy a kormány fölöslegesnek, sőt károsnak tartotta a hosszú választási mozgalmat. Különben azt hiszszük, hogy a jelölteket, legalább bizonyos részben, nem is az érdekli elsősorban, hogy a föloszlatás szeptember melyik napjára esik, hanem az, hogy a jövő képviselőház mennyiben, milyen szigorral és pontossággal fogja végrehajtani az inkompatibilitás törvényét. Mert ez ám a kérdések kérdése. Az inkompatibilitás tudniillik hosszú keringés után szépen eljutott vissza oda, ahol volt, mielőtt a kormány törvényjavaslatot terjesztett be róla. Visszakerült ismét a Ház igazságszolgáltatása, a parlament szuverenitása alá, lévén az egész dolog már kezdettől fogva a Ház belső ügye. Sokak előtt bizonytalan, hogy a jövő képviselőház miképpen fogja gyakorolni bírói tisztét az inkompatibilitás kérdésében. Ez a bizonytalanság maga után vonszol egy másik bizonytalanságot. Vannak, akik azt a kérdést vetik föl maguk előtt, nem lehetne-e megkockáztatni a mandátumvállalást inkompatibilis voltuk mellett is és hallgatag bűnbocsánatkéréssel a Ház felebaráti szeretetére appellálni. Ki tudja, hátha a Ház jövőre is, épp úgy, mint a múltban, keresztény elnézéssel viselkedik majd a béke szent nevében különböző inkompatibilisták iránt. A kérdésen gondolkodni lehet. De a gondolkodásra idő kell. Ha a házföloszlatás és az új választás közt hónapok telnek el, akkor tovább és A bosnyák rablók. Irta: Sipulusz. A fekete képű tábornok, aki velem szemben ült a kupéban, kimutatott az ablakon. Vonatunk a Karént a vad, sivár völgyében robogott tova. Arra néztem, a merre a tábornok intett. Egy kies völgy nyílt meg előttem, melyből zuhatagos patak ömlött a Karentába. — Lássa, ezen a helyen védte magát harminc rabló két napig. Húszat agyonlőttünk, tizet elfogtunk. — Tábornok úr is itt volt? — Hogyne, én vezettem az expedíciót. * — Tudod, ki ez a tábornok ? — kérdé egy barátom, mikor a marciális katona egy percre távozott. — A nevét tudom, többet nem. — Ez irtotta ki Boszniából és Hercegovinából a rablókat. Granicsár tiszt volt, olyan tipikus osztrák-szláv katona, akinek hazája a hadsereg és istene a császár. Különben derék, szellemes ember, pompás elbeszélő, s nagyon jó humora van, noha egy időben Bosznia minden szilvafájára egy-egy bosnyákot akasztatott. Csak kérdezősködjél, majd beszél ő. Csakugyan, a tábornok nem sokáig kérette magát, hanem elkezdett beszélni a bosnyák rablókról.* Tudja, uram, ebben a két országban az okkupáció előtt a rablás rendes polgári foglalkozás volt Pótolta a háziipart, a gyáripart, a malomipart, a textilipart. Még kartelt is kötöttek az egyes bandák, sőt a zsiványok néha sztrájkoltak is, mikor a rablóvezér igazságtalanul osztotta el a zsákmányt. A mohamedánok és keresztények állandóan öldösték és fosztogatták egymást. A békésebb családok ezrével menekültek Horvátországba, hol a monarkia terhére éltek. Az okkupáció után ezek visszatértek, s egy kis ideig csend volt. De a keresztények elkezdtek békétlenkedni, mert az új kormányzat nem osztotta ki köztük azonnal a törökök földjeit. A rabló urak is visszatértek régi mesterségükhöz, mert hisz élni csak kell, s ők máshoz nem értettek. Eleinte a bosnyák kormányzat megpróbálta a régi török csendőrséget újjászervezni, megerősítve a monarkiából hozatott zsandárokkal. De ezzel nem boldogultak, mert a török csendőrség, a régi módi szerint, élelmiszert olyformán harácsolt a keresztény lakosságnál, mely közel állt egy kisebbfajtájú rabláshoz. A rablóbandák Szerbiából élénk támogatásban részesültek. Ha menekültek, mindig Szerbiába futottak át. Az elfogottak közt voltak gimnáziumot végzett ifjak, kereskedősegédek, akik inkább politikai, mint rablói célokat követtek. Bosznia és Hercegovina nagyon alkalmas a rablóbandák garázdálkodására. Hozzáférhetetlen hegyzugai, nagyterjedelmű erdőségei kitűnő búvóhelyül szolgálnak. A nép maga is inkább a rablók pártján volt, akik a svába ellen való gyűlöletet is hirdették, miközben a gazdag embereknek a nyakát metszegették. Végre a bosnyák kormányzat belátta, hogy e bandák leküzdésére más eszközök kellenek és elhatározta, hogy egy repülő hadtestet alakít, mely teljes erővel hozzá fog a két tartomány kitisztításához. (Itt az elbeszélés fonalát átvészeld a tábornoktól.)* A szerajevói főparancsnokhoz az egyik katonai állomásról az a jelentés érkezett, hogy a hegyek közt egy nagyobb faluban télire letelepedett Kovacsevics Sztoján rablóvezér. Ezt elcsípni nagy fogás lett volna, de katonai hatalmat nem lehetett ellene mozgósítani, mert az feltűnik s a kémek azonnal hírül viszik. A főparancsnok tanácskozásra hívta öszsze bizalmasabb embereit. Köztük volt Cz. kapitány (az én mostani elbeszélő tábornokom). Sok mindenféle javaslatot vetettek föl, de ez mind csak oda lyukadt ki. Egy zászlóaljjal körülvenni a falut, s az egész férfilakosságot behozni. Cz. kapitány a fejét csóválta. — Összefogdosunk talán egy csomó csirkefogót, a nagy rablók pedig elmenekülnek. — Hát ön tud valami módot ? — Tudok. — Halljuk. — Kérem, én nem beszélek róla, de ha megbíznak, végrehajtom. — Mi kell hozzá ? Mai számunk 32 oldal