Budapesti Hírlap, 1901. december (21. évfolyam, 331-360. szám)

1901-12-01 / 331. szám

Budapest, 1901. XXL évfolyam 331. sz. Vasárnap, december 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadóh. 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till, ker., Bükk Szilárd­ utca 4. sz. Előfizetés- ts l­initlés-Ricd­eli Igvane bút Jossef-kíirut 5. n. a. oldala. Apró hirdetések ára: I­gy szó 4 ill., vastagabb betűvel 8 fll. Hirdetéseit nonpareille számítással, díjszabás szerint Vállalkozzunk! Budapest, nov. 30. Paikert Alajos úr, a magyar földművelési minisztérium am­erikai attaséja Washingtonból küldi nekünk az alább olvasható cikkelyt, melyben Amerika példáin föl­lelkesülve, biztató szavakat küld a gazdasági válsággal küzködő Magyaror­szágba. A lelkes és tanulságos szózat a következő: A világ dicsősége ma azé, a ki mer, a ki dolgozik, a ki megragadja a kínál­kozó alkalmat, mert győzni akar. Tisz­teljük őseinket, ünnepeljük győzelmein­ket, de első­sorban dolgozzunk, a ma­gunk és nemzetünk jövőjén. Hazánk fekvése, éghajlata, termé­szeti kincsei oly páratlanok, oly gazda­gok, hogy nemcsak a mostani népesség, hanem kétszerese, háromszorosa is még boldog otthont találhat itt. Ne es­sünk kétségbe soha, ha valami nem si­kerül most, sikerülni fog holnap, és ha tízszer nem sikerül, sikerül tizenegyed­szer. Ne hirdessük gyöngéinket, hanem csak azt, a­mire tényleg büszkék lehe­tünk, és mennyi van ebből! Ismerjük meg magunkat, ismerjük meg erőnket és gazdagságunkat. Mert erősek vagyunk és gazdagok. De használjuk föl ez erőnket és gaz­dagságunkat. Vállalkozzunk! Keres­sünk és találjunk új működési tereket, keressünk és találjunk új és jobb piaco­kat terményeinknek. Búzánkra, bo­runkra, gyümölcsünkre, lovainkra, villa­mos gépeinkre és ezer más termé­nyünkre mindig szüksége lesz a külföld­nek. Termeljünk, többet és jobbat, s a mi fő, értékesítsük jobban. Nem elég jól termelnünk, arra kell néznünk, hogy ve­vőink tényleg jól legyenek kiszolgálva, akkor jövedelmünk nagyobb is, bizto­sabb is lesz. Semmi sem ronthatja job­ban valamely eladó hírnevét­, akár egyes legyen az, akár egy ország, mint ha visz­­szaélne vevője bizalmával. Vállalkozzunk, de legyünk konzer­­vatívek vállalatainkban. Amerika legbát­rabb, legmodernebb és legsikeresebb vállalkozói, mint Morgan, Carnegie, Rockefeller, semmibe sem fognak, csak abba, a­minek biztos sikerét előbb kon­zervatív nyugalommal kiszámították. Ne gondolja senki, hogy humbuggal célt érhetni, a legóriásabb vagyonok nem ilyen módon, hanem a legegyszerűbb, legbiztosabb alapon épültek föl. Sikerük abban állott, hogy azt látták és azt hasz­nosították, a­mit mások elhanyagoltak. Kis nemzet vagyunk, de ez nem akadály, mi volt Hellasz, mi volt Róma, mi volt Anglia? — Újabb idő óta roha­mosan haladunk előre. Nézzük kivite­lünket. Magyarország kivitt : 1807-ben egyezer és 51 millió korona, 1898- ban egyezer és 103 millió korona, 1899- ben egyezer és 200 millió korona, 1900- ban egyezer és 327 millió korona értékű árut a külföldre. Tehát a külföld az utóbbi években minden évben közel száz millió koronával többet fizetett ne­künk áruinkért. Kivitelünk eme fölötte örvendetes gyarapodása tehát azt is mu­tatja, hogy évről-évre több és több pénz jön országunkba.. Magyarország tehát ez után is gazdagszik. De ne elégedjünk meg a statisztika eme biztató számaival, nézzünk széjjel az országban, boldog-e mindenki. És ott, a­hol szegénységet lá­tunk, iparkodjunk a termelést helyesebb irányokba terelni. Vállalkozzunk, virá­­goztassuk föl az ország ama részeit is, a­hol eddig húsra nem telt. Csak keresni kell az új jövedelmi forrásokat és egy jónak talált eszme mel­lett bátran kitartani. Termelésünk és kivitelünk még sok­szorta fokozható. Csak most kezdettük jobban megismerni külföldi piacainkat, azokat folyton fejleszthetjük és így ki­vitelünket minden irányban jövedelme­zőbbé tehetjük. Ki hitte volna, hogy vasércet, babot, CD - cirkot, lucernamagot, vagy éppen bur­gonyát haszonnal lehessen Magyaror­szágból Amerikába kivinni, mert ez mind otat is terem. Pedig a példa mu­tatja, hogy lehet. Csak meg kell ragadni a jó alkalmat. Forgalmunk Amerikával a legutóbbi években szemmel láthatólag emelkedett. Magyarország kivitele az Egyesült­ Ál­lamokba volt: 1898-ban 2 millió é­a 1­05.000 korona, 1899-ben 5 millió és 155.000 korona, 1900-ban 10 millió és 291.000 korona. Tehát két év alatt megötszörösödött! Cukorból három év előtt csak 108.000 koronát vittünk ki az Egyesült­ Álla­mokba, két év előtt már három millió koronát és az elmúlt esztendőben már hat millió és 816.000 korona érté­kűt. Baliból három év előtt semmit sem vittünk Amerikába, két év előtt már­­248.000 koronát és a múlt évben egy mil­lió és 803.000 korona értékűt. Fa­botokat kivittünk oda három év előtt 24 ezer ko­ronát, két év előtt 67 ezer koronát és a múlt évben már 229 ezer korona érté­kűt. I­ is így tovább. Ha így folytatjuk, három év múlva harminc millió koronát hoz nekünk egy esztendei kivitelünk az Egyesült­ Államokba. De ne elégedjünk meg a nyerster­mények eladásával. Amerika arra tanít bennünket, hogy mindent föl lehet használni, mindenből lehet hasznot elő­teremteni. Amerika óriási packing in­­du­st­y-ja, vagyis húsfeldolgozó ipara, a­mely ma több ezer millió értéket képvi­sel, ennek az elvnek hasznosításán alap­szik. Hogy mily haszonnal, mutatják az Armourok, Swiftek, Cudahyek és egy hosszú serege a hús-milliomonoknak, föl­halmozott milliárdjaikkal. Fia nem is eb­ben az óriási mértékben, de viszonyítva termelőképességünkhöz, — csak kérdez­zük meg gazdáinkat, mennyit tudnának termelni, ha mindent jól lehetne eladni, — százszorta jobb eredményűvel, mint eddig, ezt a packing industry-t nálunk is meghonosíthatjuk. De ne gondoljuk, hogy ez a földolgozó ipar csak a húsra terjed ki. Úgyszólván mindenre! Ame­rika mesés gyümölcstermelése el sem volna képzelhető, ha nem volna a can­died fruit, vagyis a konzerv-gyümölcs. Vállalkozzunk, nyissuk meg Kárpá­­taink és erdélyi havasaink érckapuit, ren­dezzünk be az eddig vad helyeken mo­dern bányákat, acélgyárakat, fűrészte­lepeket, faárugyárakat, villamos erőte­lepeket , minden bánya vagy gyártelep, a mellett, hogy produkál, fogyaszt is és így új piacok keletkeznek saját határain­kon belül. Vállalkozzunk! Ne panaszkod­junk, hogy nincs pénz, termeljünk olyant, mi pénzt hoz; száz- és ezerféle olyan cikk van, miért itt az országban és azon kivil szívesen fizetnek jó árt. Nézzük csak, mennyit költünk mi állítólagos pénztelenek minden esztendőben olyan cikkekért, a­mit igen könnyen magunk épp oly jól idehaza előállíthatunk. Évenkint több száz milliót. Amerika ér­téktelen gyarmat volt, a­melynek első, aranyat kereső telepesei sorban tönkre­mentek, m­íg először dohányt kezdtek termelni, azután búzát, tengerit, gya­potot, mire egyszerre pénz áramlott az eddig pénztelen országba. Ma Amerika a leggazdagabb ország. Termeljünk­ sokat és jót, és véd­jük meg okos vámtarifával termelésün­­ket. Ne várjunk arra, míg mások raj­tunk gazdagodnak. Legyünk jó gazdák, jó gyárosok, jó kereskedők, jó vállal­kozók. Fejleszszük vasúti hálózatunkat, ássuk meg új csatornáinkat, építsünk új villamos vonalakat, jó utakat, és a­mi fontosabb, mint gondolni szoktuk, fej­leszszük hajóvonalainkat a tengereken, hogy magyar zászlónk, versenyezve a külfölddel, dicsőséggel lobogjon és kive­­hesse a maga részét a világforgalomból. Küldjük ki fiainkat a külföldre, kü­lönösen ide Amerikába, a­hol úgy a gya­korlati életben, mint a rendkívül jó irányban kifejlett egyetemeken való­ban jót és hasznosat tanulhatnak. Itt praktikus észjáráson és erőteljes, egész­séges üzleti törekvésen kívül, még lán­goló hazafiságot és a puritán erkölcsök nagyrabecsülését is meg fogják tanulni. Nézzük az erős, ifjú és vállalkozó amerikai nemzetet, a­mint a világura­lomra törekszik, figyeljük meg érdeklő­déssel, nagyon is rólunk van a szó, és tanuljunk tőle. Ilt más nemzetek sok vér és pénz Mai számunk 44 oldal.

Next