Budapesti Hírlap, 1902. február (22. évfolyam, 31-58. szám)
1902-02-01 / 31. szám
Budapest, 1902 XXII. évfolyam 31. sz Szombat, február 1 Budapesti Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 fii, vidéken 10 fil. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Telefon: szerk. 54—63, kiadók. 55—95, igazg. 55—53. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill. ker., Rökk Szilárd-utca 4. sz. Riexisícs- és hirdetés-(ültéül: ligisaehás József-körut S. u. a. oldalsó. Apró hirdetések ára: Egy szó 4 iil., vastagabb betűvel 8 fi* Hirdetések nonpreille számítással, díjszabás szerint. Béke vagy háború. Budapest, jan. 31. Az angol kormány tegnap kijelentette a parlamentben, hogy a dél-afrikai békekötésre vonatkozó iratokat a jövő héten a parlament elé terjeszti. Ma minisztertanács volt, ebből ment el a válaszjegyzék Kuyper hollandus miniszterelnöknek Hágába. Kevés a remény, hogy a hollandi kormány közbenjárása sikeres legyen. Mert mielőtt az angol minisztérium Vanlyden hollandus külügyi miniszter jegyzékére Landsdowne lord angol külügyi miniszterhez, melyben az közbenjárását fölajánlotta, válaszolna, Kitchenerhez fordult táviratban értesítésért és tanácsért a harctéren való helyzetre és a helyszíni tennivalókra nézve. Másfelől táviratban kérdéseket intézett Hágába Kuyperhez, hogy van-e a hollandi kormánynak valami megbízása a búr vezetőktől, mely biztosítékot nyújt az iránt, hogy a megállapítandó békefeltételek elfogadtatnak és megtartatnak; továbbá, hogy vannak-e a hollandi kormánynak békejavaslatai. Ez a huzavona jobbrabalra azt mutatja, hogy a londoni kartünetnek nincsen komoly szándéka a békét megkötni, ellenben kerüli a felelősséget azért, hogy az első komoly kísérletet a vérengzés megszüntetésére kereken visszautasítsa. Pedig Kuyper kezdése Vilma királyné kívánságára komoly volt és nem ötletszerű. A múlt hetekben a hollandul miniszterelnök személyesen átment Londonba, hogy tapogatózzék. A miniszterekkel nem érintkezett se közvetetlenül, se közvetve, se hivatalosan, se magánúton, hanem Roseberghez fordult, a mérsékelte ellenzéki államférfiúhoz, A volt liberális miniszterelnökhöz s Edvárd király személyes jóbarátjához, aki békepárti. Azután Parisban járt. Delcassé külügyi miniszterrel beszélt, ki nem csatlakozott ugyan Hollandia lépéséhez, mert kerülni kívánta a látszatot, hogy Angolországra nyomást gyakorolnak a hatalmak, de Franciaország jóakaratáról biztosította látogatóját. S ekkor küldötte el Kuyper a jegyzéket, melylyel meglepte az angol kormányt. E jegyzékben egyszerűen fölajálja Hollandia közbenjárását. Ila Anglia elfogadja, akkor kész egy hollandus követséget leküldeni Dél-Afrikába, mely Kitchener engedelmével a búr táborba megy a vezérekkel értekezni s kieszközli először is az ellenségeskedés megszüntetését, vagyis a fegyverszünetet s azután megbízottaknak kiküldését, kikkel a béke föltételei megköthetők volnának. A hollandi kormány tehát estk a békekötés módját kívánta az angol kormánynak előadni, midőn jóakaró szolgálatait neki fölajánlotta. Hogy Krügertől nem volt meghatalmazása Kuypernek, maga a búr elnök rögtön kijelentette. Azt mondotta, hogy ő a békéről maga nem is tárgyalhat Botha, Schalk Burger, De Wett vezérek és Steyn oránzsi elnök, a dél-afrikai polgári kormányzó tudta és hozzájárulása nélkül. Engedjék tehát meg neki, hogy ezekkel táviratilag érintkezzék. Ezt persze az angolok nem tették, de különben is Krugerrel és Steynnal nem állanak szóba, ezt jelentette ki Chamberlain a múlt héten, őket az angol kormány bár hatóságoknak el nem ismeri, minthogy magukról azt állítják, hogy ők köztársasági elnökök, az angol kormány pedig proklamálta, hogy a délafrikai köztársaságok többé nincsenek, azokat ő már annektálta. Ezt ellenben semmi más hatalom még el nem ismerte, mivelhogy a háború a szuverén államok között még tart. A búr vezéreket azonban hadviselő feleknek Kitchener is kénytelen elismerni, nemcsak a hadijog szerint, hanem szükségből, mert máskülönben az angol foglyokkal a búrok sem bánnának a hadi szokásoknak megfelelően. Ezekkel tehát Anglia kész tárgyalni, de inkább csak katonailag a fegyverszünet, fegyverletétel, a meghódolás és legfölebb még az amnesztia iránt. Nem pedig úgy, mint állam állammal alkudozik, mikor mindkét hadakozó felet kötelező békét akar kötni. Az angol választ megtudjuk legközelebb, hogy visszautasító volt-e, avagy reményt és módot enged a diplomáciai közvetítés folytatására. Azt hiszszük, hogy Kitchener jelentése a harctérről lényegesen befolyásolta a londoni minisz- A finn népköltészet. Irta: Bán Aladár dr. Most, midőn az örök békét dünnyögő orosz medve fojtogatni kezdi az okos és művelt finn népet, tán nem lesz érdektelen, ha ennek a halálra szánt derék népnek híres költészetéről mondok egyet mást. A beköszöntő XX-ik századnak örök szégyene, hogy két szabadságszerető, nemes nép haláltusáját közömbösen nézi. Dél-Afrikában a búr vérzik az angol oroszlán körme között, de legalább dicsőn, fegyverrel kezében. Európában egy szegény nép betömött szájjal, összekötött kézzel válik halálra szégyenletes kanesuka-csapások alatt, s még jajszavát sem hallathatja, még kezét sem emelheti föl az embertelen bakó ellenében! Nemrégiben még ezrek véreztek el a szabadság és testvériség eszméiért ,s a holtak garmadája fölött diadalittasan zendült föl az egyenlőség himnusza. Nemrégiben még milliók mozdultak meg, hogy egy szivel lélekkel győzelemre vigyék a humanizmus zászlaját , s mi történik ma? Most tele szájjal hirdetik a haladást, az általános emberszeretetet, az önfeláldozó altruizmust , és összetett kézzel nézik a népek testvéreiknek jogtalanul való összetiprását, porig való megalázását. A finn nép évszázadokon át küzdött szabadságáért s mindeddig meg is őrizte azt. A svéd uralom alatt alkotmányos, szabad nép volt, bárha nagy áldozatokat kellett is hoznia hatalmasabb szomszédjáért. Bár politikailag Svédországhoz tartozott, a nép szabadon élt ősi szokásai, hagyományai szerint. Ennek köszönhető, hogy régi poézisa fönnmaradt egy évezreden keresztül. E költészetben világosan letükröződnek a finn nép édi vallása , jelleme, szokásai, sőt történetének legrégibb alapelemei is. Vallási fölfogása, őstörténetének alapjai a Kalevalában, a finnek naiv eposzában szemlélhetők legjobban. De pogány vallásának elemei a kisebb népies költeményekben is fönnmaradtak. Ha a finn népköltészetet emlegetjük, két könyvet kell értenünk. Az egyik az említett Kalevala, a másik a Kanteleiül■. Mindkettőt Lönnrot Illés gyűjtötte össze és mentette meg a pusztulástól; most akarnak neki szobrot állítani Helsingforsban. Ez az újkori Homérosz orvosnak készült, de teljesen a népköltés gyűjtésének szentelte magát s ez érdemei révén egyetemi tanár lett. Bámulatos fáradalmak és nélkülözések között járta be Finn- és Oroszországnak ama vidékeit, ahol népének gyermekei még nem feledték el az ősrégi énekeket. E gyűjtéséből adta ki először a Kalevalát, azután a Kanteletart. Ez alkalommal csak a Kanteletarban nyilatkozó költői kincset ismertetjük, a Kalevala ismertetése sokkal több helyet követelne. A Kanteldar, vagyis a rövidebb népversek gyűjteménye 1840-ben jelent meg először Helsingforsban. Nevét Lönnrot adta neki és annyit tesz, hogy: Lanttündér. Kantelének hívják a finnek régi fiuros hangszerét, amelynek méla pengése mellett énekelték dalaikat. Minden nép költészetében vannak vonások, amelyek az emberi lélek közös természetéből magyarázhatók. . De vannak azután különös sajátságok is, amelyek csak egyes népcsaládoknál, sőt amelyek csak egyes népeknél vannak meg. A közös vonások annál számosabbak, minél közelebbi rokon egyik nép a másikkal. A finn-magyar rokonság a népköltészetben is újabb bizonyítékot nyer. A versek alakja (az ütemes-hangsúlyos ősi nyolcas) és tartalmi készlete nagyon emlékeztet a magyar népversekre. A mély érzelnesség, az egyszerű természetesség az érzésekben és gondolatokban, a képek kedvelése épp úgy jellemzik a finn népköltést, mint a magyart. A finn népköltés különös sajátsága a gondolat-párhuzamosság iránt való szertelen fiajlama. A biblián kívül nincs könyv, amely e költői szépségben dúsabb volna, mint a Kanteletar és a Kalevala. E párhuzamosság onnan ered, hogy e verseket két énekes dúdolgatja a hosszú téli estéken egy-egy társaság előtt. Leül a két éneklő egymással szemben; kezüket egybefonják és folytonos előre-filtra hajlongás között énekelnek. A főénekes elénekel egy verset; a kontrázó énekes ismétli, de lehetőleg más szavakkal. Ezalatt társa időt nyer, hogy újabb verset gondoljon ki, vagy hozzon emlékezetébe. Megesik, hogy a főénekes újra az előbbi gondolatot fejezi ki más képpel, s így a párhuzamos verseknek egész sora áll elő. ily parallel versekben a Kalevala is fölösen bővelkedik. A Kanteletárban elbeszélő és lírai versek foglaltatnak; az előbbiek közül több a Kalevala egyes epizódja. Az elbeszélő versek között valódi ballada agg akad, inkább románc, életkép, mese és kisebb költői elbeszélés. Rendkívül érdekes ezek között a Névtelen betegség és a kóborló halál. Az első egy finn ifjú történetét beszéli el, aki hazájából kivándor lal számunk 22 oldal.