Budapesti Hírlap, 1902. február (22. évfolyam, 31-58. szám)
1902-02-01 / 31. szám
a gáti szomszédainknál, akkor nálunk a gabona árának éppen olyan magasnak kell lenni, mint amily magas a szomszédainknál. Hogy a newyorki 7,75 forintos búzaárak mellett nálunk a búza ára 8 vagy 10 írt 25 krajcár legyen, ez tisztán attól fog függni, hogy milyen tételeket fogunk beiktatni autonóm vámtarifánkba, hogy egyforma konjunktúrák mellett nálunk a rozs ára 7 frt vagy 9 frt 25 kr legyen, a zab ára 5,60 vagy 7 frt, a tengeri ára 5 frt vagy 0 frt 50 kr legyen, — az tisztán attól fog függni, hogy megmaradunk-e a mai vámtételek mellett, vagy elfogadjuk-e azokat, amelyeket beható tanulmányozás után az O. M. G. E. közzétett abban a munkában, melyet kiadott leendő vám- és kereskedelmi szerződéseinkről. Azonban a legjobb vámtételek hatását is kijátszhatja az őrlési forgalom, a fedezetlen határidő-játék, továbbá a szabad raktárak és egyéb efféle kedvezmények; ezek ellen küzdeni kell, szállítsuk le nyíltan a vámtételeket, de ne adjuk meg a kedvezményeket egyes cégeknek a vámtételek kijátszására. Fényesen igazolják az eredmények, hogy az őrlési forgalom megszüntetésére való törekvés helyes volt. Lisztkivitelünk nem csökkent, hanem még emelkedett is, viszont a román és szerb búza-import lényegesen megcsappant. S ez állandó jelenség, nemcsak a véletlen játéka. A fedezetlen határidőüzlet is jó eszköz a vámok kijátszására. A valódi kereskedelemnek és iparnak semmi köze a fedezetlen határidőüzlethez, sőt folytonosan tiltakozik is ellene. Az angol, francia és német kereskedelmi kamarák is folyton kérik a fedezetlen határidőüzlet eltörlését. 1979-ben Németországban meghozták a három márkás búzavámot, s miután bevitelre szorult az ország, mindenki azt hitte, hogy a búza ára három márkával emelkedni fog. Egyszerre nagyon sok papiros búzát dobtak a piacra, s a lapok félrevezették a közönséget, amely bízott a játék sikerében, s az eredmény az volt, hogy a búza még olcsóbb lett, mint a három márkás vám behozatala előtt volt. 1885-ben, mikor a három márkás vámot öt márkára emelték, ugyanez a dolog megismétlődött. A fedezetlen határidőüzlet tehát még a magas vámot is hatástalanná teheti. A fedezetlen határidőüzlet megtiltásával járó német tőzsdetörvényhez a berlini Kohn, Rosenberg és Neumann cégek féktelen búzaeladása és bukása volt a végleges ok Nemrég nálunk is történt hasonló eset, a mi közvéleményünk azonban nehezebben ébreszthető föl letargiájából, mint a német közvélemény, de egyre közeledik hozzánk nyugatról a reform szele, s előbbutóbb a mi tőzsdénk levegőjét is föl fogja frissíteni. Az idegen államok nyersterményeinek beözönlése nagyon jelentékenyen, érzékenyen fogja sújtani a magyar mezőgazdát, annál érzékenyebben, minél nehezebben fogunk az 1903-ban lejáró és megkötendő német vám- és kereskedelmi szerződés következtében hozzáférni Németország piacaihoz. Ha azonban a jövőben elzárkózunk Szerbia, Románia, Olaszország és Oroszország, továbbá a tengerentúli államok mezőgazdasági terményei elől, akkor nemcsak hogy bizalommal nézhetünk a Németországgal kötendő vámos kereskedelmi tárgyalások elé, de a helyzetünk sokkal jobb lesz a jövőben, mint a jelenben. S ha mi is a nemzeti munka és termelés védelmét írjuk zászlónkra, mint most Amerika, s a jövőben Németország, akkor nemcsak közgazdaságunk fog fölvirulni, hanem a közönség fokozottabb vásárlóképessége révén erősebben fog prosperálni iparunk is. Bízik a miniszterelnök politikájában, s ez okból elfogadja a költségvetést. (Zajos helyeslés mindenfelől). Az elnök indítványozza, hogy a holnapi ülésen, melynek napirendjét már tegnap megállapították, a függő államadósságokat ellenőrző, az igazságügyi, a mentelmi és a számvizsgáló bizottságot egészítsék ki egy-egy új taggal. Az elnök indítványához hozzájárul a Ház. Az ülés 1 óra 50 perckor ért véget. A munka lovagjai. Budapest, jan. 31. A fiatal olasz uralkodó új lovagrenddel ajándékozta meg az idén Itáliát s ebben az aktusában is, mint valamennyiben, amit eddig cselekedett, meglepően filozófus és modernül szociális józanság vezette. A munka tiszteletére alapított lovagrendet, nem afféle aranysarkantyús, selyempántlikás, hermelinpalástos, heraldikus szű ócskaságot talált ki a múlt századok ócskaságainak szaporítására, s az érdemes, az igazi demokráciát kívánná nemesi rangra emelni. A király határozottan kijelentette, hogy nem hiú cifraság végett alapítja az új rendet : a munkát, a valódi munkást akarja kitüntetni. Legyen az közember, egyszerű polgár, vagy született nemes, jussa csak ekkor lehet a munka lovagrendjére, ha dolgozik. Az a legérdekesebb, hogy a Munka lovagrendje éppen most, akkor születik a klasszikus régi Itáliában, amikor éppen most, odaát az új világ földjén, Amerikában, haldoklik egy hasonló nevű intézmény: züllésnek indultak Amerikában a munka lovagjai. A múltkor, az amerikai munkásszervezkedés kapcsán, megemlékeztünk a munka lovagjairól, erről a hatalmas szövetségről, amely szinte forradalmat szított az Egyesült Államokban. Két millióra ment a számuk, ma hétszázezeren vannak s már nem tudnak mihez fogni. Ennek az amerikai szövetségnek a históriáját nem igen ismerik Európában, pedig jellemző, éppen abból a szempontból, hogy mily gyorsan élnek s élik le magukat a megújult angolszász faj intézményei. 1963-ban vagyunk, néhány szabász és szabó egyesületet alapít Biladelfiában. Az Egyesület mint fogyasztási szövetkezet jelentkezik polgárjogért, de alapjában nem egyéb titkos szövetkezetnél. Együtt vannak hat évig; 1869 december kilencedikén föloszlanak és szétosztják maguk közt a szövetkezet vagyonát, négyszáznegyvennégy koronát. Befejezvén a likvidációt, a néhai szövetkezet hét tagja együtt marad az üres teremben s a helyett, hogy szép csendesen elbúcsúznának egymástól, ott, nyomban, megalapítják a Munka Lovagjai Társaságát. 1870 január elsején még tizenegy ember csatlakozik a héthez, s így , tizennyolcan, éppen elegen vannak, hogy Uriah Stephenst megválaszszák a Társaság, illetve a Rend nagymesterének. A Rend célját és nevét titokban tartják. A rendtagok csakhamar összeszoknak s találkoznak, a napi munka után, minden csütörtök este. A békés nagy forradalomról beszélgetnek s egy teáskanna áll az asztal közepén. A közönség erről a teáskannáról nevezi el őket: A teáskanna emberei... És utóbb is, amikor már millióan lesznek, így hívják őket. Nagy a titokzatosság varázsa mindenütt, még a szabad Amerikában is. Mind többen és többen lesznek a teás-kanna emberei. Szerencséjükre — s dicsőségük is ezzel kezdődik — a filadelfiai munkásszövetkezetek megijednek tőlük és kihirdetik, hogy munkásszövetség tagja nem lehet olyan ember, aki lábát beteszi a teás-kanna termébe. 1871-ben a nagymester gyűlést hiv össze s óriási tömeg előtt hirdeti ki a Rend alapelveit: „A feudális lovagrend a küzdő, katonáskodó nép soraiból vált ki. A mi modern lovagrendünk a dolgozó, a munkás nép soraiból támad. Nem csupán a munkaidő leszállítását kívánjuk. Goromba, s merőben anyagi eredmény volna ez csak. Amit mi akarunk, hogy módja legyen a munkásnak is lelke nemesbítésére, hogy ne hasztalan áhítozzék a jó után." Ezután már nemcsak szabók a Rend tagjai, beveszik a többi iparágat is. Jönnek a bádogosok, a mázosok, a papirkárpit-ragasztók. 1872-ben már húsz csoport működik Eiladelfiában. A következő évben, mint valami uj vallás, egész Amerikát érdekli, meghódítja az uj Rend. 1873-ban a newyorki aranyverők megalapítják a huszonnyolcadik páholyt s megtartják a kétszázhatvanadik gyűlést. Az alapítók ekkor szervezni akarják az igazgatóságot s tanácsba hívják a páholyok küldöttjeit. A readingi kongresszuson elfogadják az alapszabályokat s konstituciót szavaznak meg. Százezer ember képviseletében vitatkoznak és határoznak. A roppant terem főfalán fekete kereszt, de a kereszten nincs ott a megfeszített Messiás; a kereszt alatt óriási betűkkel a Rend jeligéje: Izgatni. Tanítani. Szervezni. Elhatározzák, hogy az alcsoportokba beállhatnak ezután a nők is. A csoport háromnegyed részének munkásokból kell állnia. A Rend tagjai harminc fillér tagsági díjat fizetnek három hónaponkint. Tíz helyi csoport alkot egy állampáholyt. A páholyvezetők gyűlése megszavazhatja a bérharcot, de a határozat csak a nagymester hozzájárulásával válik érvényessé. A Rendből négy osztály emberei vannak kizárva, mert nem méltók arra, hogy a Rend tagjai lehessenek: a kocsmárosok, az ügyvédek, a bankárok és a tőzsdeügynökök. A nagymester a következő beszéddel zárta be a kongresszust: „Nem politikai párt a mi Rendünk. Nem lehet párt, hisz Rendünkben egyesül a nép minden áhítata az erkölcsi jólét után. íme, adjuk is ezennel tudtára az egész világnak: Célunk kivívni azt, hogy az erkölcsi érték alkalmaztassék az egyéni és nemzeti nagyság igaz mértékének. Célunk, módot adni a munkásoknak, hogy részük lehessen az intellektuális élvezetekben is.“ Ezt a beszédet tizenhat millió példányban nyomatták ki s ragasztották a hirdetések közé Amerikaszerte. A Misszuriban tartott, következő nagy kongresszuson tizenhárom amerikai állam volt képviselve. Viharos szavazással határozták el, hogy a Rend ne legyen többé titkos társaság, hozza nyilvánosságra címét. Eddig a Rend kiáltványait és hirdetéseit, millió és millió példányban, egyszerűen csak öt piros csillaggal szignálták. Ekkor (1879) választották meg Pouderlyt is nagymesternek. Pouderly első beszédét a bérharc ellen tartotta. E beszéd a józan egyszerűség remeke. Az együttműködés, a szervezkedés üdvös voltát hirdeti: „A bérharc öngyilkosság. Betegséget öngyilkossággal nem lehet gyógyítani . . . Hívjatok össze ötven embert ugyanabból az iparágból, s a saját iparuknál egyébről nem beszélnek, s amit elkövetnek, az nem lesz egyéb tömeges önzésnél.“ E rövid kijelentés hadüzenet volt a trade-unionsoknak, azaz, az iparágak szerint szervezkedett munkásszövetségeknek. A Rend óriásivá növekedett. A katolikusok tömegesen állottak a Rendbe, s a baltimorei érsek, később Gibbons bíboros védi a munka lovagjait a kanadai párt ellen, akik elítélésüket szorgalmazzák Rómában. A Vatikán borzongott. Hogyne ! Egy Rend, a mely keresztény principiumok alapján szabadkomi vés módra szervezkedik!... Róma kimondta az ünnepies átkot, de Gibbons római látogatása után visszavonta. XII. Leó fogadta az alpakkakabátos, szalmakalapos, de ajándékokkal telt kezű amerikai érseket, aki furcsa ruházata ellenére, egy látogatás folyamán meghódította a Vatikánt. A pápa Szent Pálhoz hasonlította Gibbonét s az amerikai Rend előtt fiárát emelt a Vatikán. Csodálatos, de éppen ezzel a római diadallal esik együvé a Rend züllésének kezdete. A Rend végrehajtóbizottsága nem képes megakadályozni a ki-kitörő bérharcokat. A trade-unionsok ellen folytatott harcban vérzenek el, halottjaik, sebesültjeik vannak s egy alkalommal háromszázezer lovag egyszerre lép ki riasztó tüntetéssel a Rendből, azt vetvén, hogy a Rend politizál. Pouderly, hogy a rést betömje, szövetségre lép a földmivelőkkel, de ugyanekkor egy szerencsétlen manifesztumot bocsát ki, csak három sor, de halálos: „Nem értem, hogy egy Szövetség hatalmas, működésében eredményes lehessen, ha a politika elől elzárkózik“. Már ezután botrányra botrány. Pouderly benyújtja lemondását s pörbe fogja az igazgatóságot, hogy fizessék ki tiszteletdíját. Az új nagymester se boldogul ma már a lovagjaival, szöknek a Rendből egyenként és tömegesen, mint az a kórházi beteg, aki minden hónapban egy-egy tagját, kezét, lábát egymásután veszti, s így apránként hordják ki a temetőbe, a így temetik a trade-unionsok a Rendet. A titkos társaságot megfojtotta a praktikus társaság. A próza legyőzte Amerikában is a poézist. És most, Itália klasszikus földjén, egy király támasztja föl az Amerikában kimúlt modern Rendet. BUDAPESTI HÍRLAP, (31. sz.) 1902. február 1. Uj román nemzetiségi áramlat. Nagy-Szeben, jan. 29. A román közvéleményt újév óta egy uj lap megjelenése foglalkoztatja, sőt bizonyos tekintetben izgatja is. Libertatea címet visel a Szászvároson megjelenő új lap, amely, mint a mutatóban megjelent szám tájékoztató cikkelye mondja, a fiatal román nemzedék közlönye fog lenni. Mióta a memorandum-per elítéltjei kegyelmet nyertek, állandó eszmecsere tárgya a románok között az úgynevezett román nemzeti párt átalakítása, mégpedig oly módon, hogy a pártprogramja változatlanul fönntartassék. Megjegyzendő, hogy a passzivitás tisztán csak taktikai kérdés és nem program-pont is egyúttal. A pártban 1897-ben a meghasonlást ez a kérdés okozta. Lukács és társai azonnal át akartak menni az aktivitás terére. E kísérlet azonban, mint az eredmény megmutatta, még korai volt. Bánffy bukása óta a helyzet nagyot változott. Az aktivitás eszméje azonnal felszínre is került, de miután nem a pártból magából indult ki, hanem oly egyénektől, kik a román nemzeti párttal szemben ellentétes állásponton állottak s kiket a román túlzók közvéleménye magyar barátoknak tartott, nem lett semmi belőle. Mikor a kúriai bíráskodásról szóló törvényt meghozta a parlament, már magában a pártban is sokan voltak olyanok, kik az akcióba lépést föltétlenül szükségesnek tartották. E körülmény következtében jött össze a párt a választások előtt Kolozsvárra egy titkos konventikulumban, hogy eldöntse azt, hogy