Budapesti Hírlap, 1902. április (22. évfolyam, 89-118. szám)

1902-04-01 / 89. szám

2 szövetséggel. Jobb kezét Oroszország, bal kezét Fran­ciaország tartaná fogva ... Ez az óriás erejű szövet­ség mégis meddő. Miért? Mivel a diplomácia mindkét részen tétlen. Az orosz diplomácia nem képes magá­ról lerázni Nesselrode hagyományait. Ideje azonban, hogy mi, oroszok, emancipáljuk magunkat ez idegen szellemtől. Azért elodázhatatlan szükséggé vált, hogy az orosz-francia szövetségben megnyilatkozzék az al­kotó tettere és Loubet utazásával megszűnjék minden bizalmatlanság. Az óbudai takarékpénztár gyűlése Budapest, márc. 31. (Saját tudósítónktól.) Az ó­budai takarékpénz­tár, a­mely nemrég válságos helyzetbe jutott, mert főkönyvelője sikkasztott, és igazgatója öngyilkosságot követett el, másodízben mára hirdetett közgyűlést, hogy beszámoljon a múlt évi üzleti eredménynyel. Ma aztán volt is közgyűlés, nem is. Az igazgatóság ugyanis nem csinált mérleget, hanem indítványozta, hogy e végből májusban tartsák meg a folytatólagos közgyűlést. Az igazgatóság jelentése nagyon gyászos. Kény­telen beismerni, hogy az intézetet nemcsak az eddig hirdetett negyvenkilencezer korona kár érte, hanem sokkal több. Az ig­azgatóság elhárít­ja magáról az anyagi felelősséget, a­mire aligha van törvényben gyökerező joga. A jelentés elmondja, hogy a betétek legnagyobb részét fölmondták. Ez bizony szomorú helyzetbe sodorta a takarékpénztárt, mert vagyona nehezen értékesíthető kis váltókban van elhelyezve. A válságot mindenesetre elodázza az a körülmény, hogy a budapesti nagy pénzintézetek tekintélyes ösz­­szeget bocsátottak az ó­budai takarékpénztár rendel­kezésére. Maga az igazgatóság is nagyon kétségesnek mondja, vájjon megmenthető-e a takarékpénztár, midőn jelentésében ezt kérdi: „Nincs-e túl a lehető­ség határán, hogy rövid két hónap alatt készpénzzé tegyük összes aktíváinkatUgyancsak pesszim­iszti­­kusan hangzik a jelentésnek ez a része: „Az, hogy az intézet miként fog kikerülni a rá szakadt válságos helyzetből, miként fog alakulni a jövője, első­sorban attól függ, hogy milyen lesz a betevő közönség maga­tartása." Erre rögtön megadja a választ a jelentés, mondván: „Betéteink legnagyobb részt föl lettek mondva.“ Az igazgatóság a jelentés végén azt javasolta, hogy a részvényesektől kérjék be a részvény­tőkének még be nem fizetett ötven százalékát s hogy új részvé­nyek kibocsátásával gyarapítsák a részvénytőkét. A közgyűlés elfogadta e javaslatokat, sőt bizalmat sza­vazott az igazgatóságnak. Botrány nem volt, vihar nem kerekedett, mert az igazgatósággal s néhány rész­vényessel együtt alig voltak húszan a közgyűlésen. A mai közgyűlésen, a­melyet a takarékpénztár Lajos­ utcai házában tartottak meg, Fálk Zsigmond lovag elnökölt. Mezei Mór dr. igazgatósági tag a kö­vetkező jelentést olvasta föl: Tisztelt közgyűlés! A mai napra egybehívott közgyűlésen mérleg és üzleti jelentés nélkül jelenünk meg önök előtt. Könyvelőnk hirtelen eltűnése és­­ ügyvezető igazgatónk öngyilkossága, mely két ese­mény között az okozati összefüggés nyilvánvaló, le­hetetlenné tették azt, hogy e kötelességünknek eleget tegyünk. Az eltűnt könyvelőre nézve kiderí­tett hamisítások szükségessé, teszik azt, hogy a betét­visszafizetéseket, évekre visszamenőleg, tételenként megvizsgáljuk, hogy olyan mérleget mutathassunk be önöknek, melynek helyességéért helyt állha­tunk. Azzal a kéréssel fordulunk ezért önökhöz, szíves­kedjenek megengedni azt, hogy az 1901. évi mérleg helyett, egy 1902 március 31-én záruló, tehát öt ne­gyedévre terjedő mérleget terjeszthessünk önök elé, egy e végből mihamarább, de legkésőbben ez évi május hónapban egybehívandó újabb közgyűlésen. Hírlapi közlésekből bizonyára tudomást szerez­tek arról, hogy az eltűnt könyelő, Adler Károly ál­tal a betétek kifizetése körül elkövetett hamisítások következtében az intézet 49.750 korona 80 fillérre rugó kárt szenvedett. Ezt az összeget azoknak a bűn­jeleknek alapján állapítottuk meg, melyekbe az Ad­ler Károly lakásán megesett házkutatás folytán nyertünk betekintést. Nem­ állatjuk magunkat azzal a reménynyel, hogy ez az összeg kimeríti azt a kárt, melyet az intézet Adler Károly hűtlen eljárása foly­tán szenvedett. Mert nem lehet föltennünk, hogy Ad­ler Károly lakásán megejtett házkutatás folytán mnisítványait, sőt józanul azt kell hinnünk, hogy fölhasználás után megsemmisítette vagy elrejtette azokat, és hogy azok, a­melyek a házkutatás alkal­mával megtaláltattak, csak valamely véletlen folytán maradtak Adler lakásán. El vagyunk azért készülve arra, hogy a teljes kár ennél a már kiderített ösz­­szegnél is nagyobb lesz, de hogy az végösszegében mennyire rúg, azt csak akkor leszünk képesek önök­nek megmondani, ha a most folyamatban lévő könyv­­vizsgálat be lesz fejezve. Az igazgatóság és a felügyelő­bizottság egyik tagja a kiderített kárösszegből negyvenhétezer koro­nát az intézetnek megtéríte­tt,nem azért,mintha­ abban a nézetben lettünk volna, hogy az Adler Károly által okozott kár tekintetében minket valamely anyagi felelősség terhelne; ellenkezőleg, a kár természete minden ilyen felelősséget kizár. Megvalljuk, nem is igen tisztelt részvényeseink érdeke volt ez elhatá­rozásunknál irányadó; kizárólag az volt indí­tó okunk, hogy azt reméltük, hogy a megriadt betevőközönségre fog megnyugtatólag hatni, ha ebből is látják azt, hogy mi minden lehetségest elkövettünk a végből, hogy az intézet fizetőképességét fönntartsuk. Ezúttal pedig arra kérünk önöktől fölhatalmazást, hogy az Adler Károly által okozott kár még csak kiderítendő összegének azt a részét, mely ekként megtérítve nem lett,­az intézet tartalékalapjából f­idezhessük. Rem­éljük, hogy így tőkeveszteség nélkül fog­juk lezárhatni a mai napig terjedő mérleget. Az, hogy az intézet miként fog kikerülni a rá szakadt válsá­gos helyzetből, miként fog alakulni annak jövője, első­sorban attól függ, hogy milyen lesz a betevő kö­zönség magatartása. Betéteink legnagyobb részt föl lettek mondva. Nem­ panaszkodunk e miatt, termé­­­­szetesnek találjuk. A betevő közönség természete, mindenütt a világon, olyan, hogy könnyen ijed meg és hamar félti pénzét. Nekünk az volt a kötelessé­günk, hogy elkövessünk mindent, a­mi lehetséges, a végből, hogy a visszakövetelt betéteket akadályta­lanul visszafizethessük. Az eddig lejárt betétek fejé­ben e hónap 17-étől a mai napig kifizettünk 475.000 koronát. Ezt az intézet saját erejéből teljesíthettük, a­nélkül, hogy eddig bárminemű hitelt vettünk volna igénybe. A budapesti nagy hitelintézetek, melyek iránt mélyen érzett hálánknak ezúttal is kifejezést adni el nem mulaszthatjuk, váltótárcánk alapos átvizsgálása és értékének megállapítása után, igen tekintélyes összeget bocsátottak rendelkezésünkre, mely lehetővé teszi nekünk azt, hogy visszakövetelt betéteinknek kifizetését tovább is folytathassuk.. Milyen lesz a be­tevők magatartása a jövőben, enyhü­lnek-e az ag­godalmak, visszatér-e a bizalom, és milyen mértékben, ennek megmondhatói nem vagyunk. Kincs-e az túl a lehetőség határán, hogy rövid két hónap alatt kész­pénzzé tegyük összes aktíváinkat, tekintve azt, hogy az általános gazdasági helyzet amúgy is kedvezőtlen és hogy a mi válótárcánk igen nagy része olyan ter­mészetű, hogy az adósok csak évnegyedenkinti, vagy évhamadonkinti részletekben törleszthetik tartozásu­kat? Ha adósainktól ezt a kedvezményt megvonni volnánk kénytelenek és ha végrehajtásokkal arra kényszerítenék adósainkat, hogy váltóikat a legköze­lebbi lejáratkor teljességükben váltsák be, ez olyan katasztrófa volna e városrész középsorsú lakossá­gára, mely a közérdek szempontjából sajnálatosabb volna ez intézet tönkre jutásánál. Őszintén bevalljuk, ezekben a válságos napok­ban igen tisztelt részvényeseink érdekeivel, magának az intézetnek érdekeivel csak harmadik sorban fog­lalkozhatunk. Gondoskodni egyrészt arról, hogy a be­tevő közönség minden veszteség nélkül nyerjen ki­­elégítést, másrészt arról, hogy az intézet adósai a lehetőségig kíméletes bánásmódban részesüljenek, ez a kettős feladat veszi ma igénybe minden igyekeze­tünket. Ha a betevő­ közönség előzékenysége, vissza­térő bizalma megadja nekünk az erre szükséges időt, nem fogunk késni azzal, hogy akár a mérleg előter­jesztésével egyidejűleg, akár egy már korábban e régből összehívandó közgyűlésen, az intézet jövőjére vonatkozó javaslatainkat előterjeszszük. Az a szándékunk, hogy tisztelt részvényeseink­től be fogjuk kérni a részvénytőkének még be nem fizetett httven százalékát, ennek megtörténte után pe­dig foglalkozni fogunk azzal a kérdéssel, hogy új részvények kibocsátása útján fölemeljük a részvény­­tőkét, hogy az intézet megnagyobbított üj tökével és a helyi közönség bizalmát bírói új igazgatóknak ve­zetése alatt folytathassa működését. Emberek és in­tézmények értéke a megpróbáltatások napjaiban válik meg. Elismerést nem várva, ócsárlás által meg nem tántorítva, megteszszük azt, a­mi gyarló erőnktől te­lik! Kérjük, szíveskedjék ezt a jelentésünket tudomá­sul venni, és abban foglalt javaslatainkat elfogadni. A napirendre kitűzött választások tekintetében megjegyezzük, hogy Kund Endre igazárától társunlt megbízatása a folyó évi közgyűléssel lejár; minthogy azonban ma mérleget elő nem terjesztünk és föl­­mentést sem kérhetünk, arra kérjük önöket, hogy a jelenlegi igazgatóság megbízatását addig a közgyűlésig meghosszabbítani szíveskedjenek, melyen a mérleget be fogjuk mutatni; az Augenstein Samu halálával megüresedett helyet azonban méltóztassanak ma új választással betölteni, mivel az alapszabályok értel­mében az igazgatóság tagjainak legkisebb száma: öt. Ugyanaz okból, melynél fogva az igazgatóság meg­bízásának maghosszabbítását kértük, javasoljuk, hogy a jelenlegi felügyelőbizottság megbízatását is a leg­közelebbi, a mérleget megállapító közgyűlésig meg­hosszabbítani szíveskedjenek. A választmányból ez idén, a választás sorrendje szerint, Cristofoli For­tunate nr lépne ki. Kívüle a választmánynak csak öt tagja lévén, miután az alapszabályok értelmében a választmányi tagok száma legalább hét, kérjük önöket, hogy ma legalább két választmányi tagot választani szíveskedjenek. 1­­ . Az igazgatóság jelentéséhez elsőnek Hirsch, Ist­ván részvényes, a Lipótvárosi Bank igazgatója szólt. Elfogadásra ajánlotta s indítványozta, hogy szavazza­nak köszönetet az igazgatóságnak, a­mely a mostani válságos időben szinte erején túl fáradozott az intézet érdekében. (Helyeslés.) Liebrich Vilmos indítványozta, hogy a betevőket minél előbb gyűlésre hívják össze, a­melyen világosít­sák föl őket a helyzetről s nyugtassák meg őket. Mezei Mór dr. igazgatósági tag szólt hozzá az indítványhoz. Azt mondja, hogy a betevőket egyedül a visszafizetés­sel lehet megnyugtatni. A kétheti ostrom alatt kifá­radt az igazgatóság s nem csoda, ha olykor kemény szavakkal illette az ostromlókat, de azért a betevők nem hallottak olyan szavakat, a­milyeneket az igaz­gatóság kénytelen volt eltűrni az ő részükről. Mielőtt a betevőket gyűlésre hívnák össze, tudnia kell az igaz­gatóságnak, hogy mit mondjon nekik. Azt hiszi, hogy két-h­árom nap múlva tiszta képük lesz az intézet hely­zetéről, a­mely korántsem oly kétségbeejtő, mint gon­dolják. Ő is a mellett van, hogy a betevőket összehív­ják, de csak a célból, hogy egy kisebb bizottságot küld­jenek ki kebelükből, a­mely aztán együtt­működjék az igazgatósággal. (Helyeslés.) Szende Alajos humanitást kér a váltóadósok részére, mert tudomása van róla, hogy a minap egy váltóadóssal 20 százalékot törleszttettek és váltóját csak egy­ hónapra hosszabbították meg. Mezei Mór dr. megígéri, hogy a váltóadósokkal méltányosan fog­nak elbánni. Falk Zsigmond elnök, minthogy több fölszólaló nem volt, kijelenti, hogy az igazgatóság je­lentését a benne foglalt javaslatokkal együtt egyhan­gúlag elfogadták. Végül egyhangúlag megválasztották az igazgató­ságba Rotzenhardt János dr.-t és a választmányba Cristofori Fortunátét és Weisz Simont, a­mire az el­nök bezárta a közgyűlést. Rotzenhardt János dr., az új igazgató szót kért, de már szétoszlóban volt a gyű­lés. Mégis kijelentette, hogy nem fogadja el a meg­választást s bejelenti lemondását. Nyilatkozatát azon­ban már nem vették figyelembe. BUDAPESTI HIRLAP. (89. sz.) 1902. április 1. A szocialisták két kongresszusa. Budapest, márc. 31. A magyarországi szociáldemokraták két pártja: a régi és az újjászervezett párt husvétkor kongresz­­szust tartott. A régi párt Budapesten tanácskozott; különösebb eseménye nem volt ennek a nagygyűlés­nek, mert csak a rendes szocialista tanokat hirdették s a megszokott követeléseket hangoztatták. Érdeke­sebb volt az újjászervezett szociáldemokrata párt Me­zőtúron tartott kongresszusa, a­melyen a földműves munkások, a kisgazdák és kisiparosok égető baja ke­rült tárgyalásra. Rendzavarás sehol sem történt, a­mi a munkásság komolyságáról tesz tanúságot. ATAteOTTrt? Mi ro!"“k’a­ u: A budapesti kongresszus. A magyarországi szociáldemokrata párt kon­­gresszusa húsvét vasárnapján nyílott meg a város­ligeti Hermina-kerttől). Megválasztották elnöknek az első napra Holdner Adolf dr.-t (Budapest), Keresztes Mihályt (Hódmező-Vásárhely) és Urbán Pált, (Ceg­léd). Az igazoló bizottság jelentette, hogy 83 vidéki község küldött képviselőt a kongresszusra, Budapest­rül pedig 45 szervezet képviseltette magát. Tóth La­jos rendőrkapitány követelte az elnöktől, hogy adja át neki a megjelentek névsorát, különben nem engedi meg a tanácskozást. Az elnök kijelentette, hogy ezt nem teszi, mert akkor a vidéki szocialistákat üldözné a hatóság. A rendőrkapitány, miután telefonon uta­sítást kért a főkapitánytól, elállt követelésétől. Weltner Jakab előterjesztette a pártvezetőség jelentését. Azt mondja, hogy Európában sehol sem gördítenek annyi akadályt a szervezkedés elé, mint nálunk. Örömmel konstatálja, hogy több községi vá­lasztáson diadalmaskodtak a szocialisták. A múlt év legnevezetesebb eseménye az volt, hogy a szocialisták résztvettek a képviselőválasztás harcában. A pénztári és felügyelő bizottsági jelentéseket tudomásul vették. Fölolvasták az országból és a külföldről érkezett üd­vözlő táviratokat. Több küldött panaszos beszédet mondott. Schmidt Jenő (Resica) azt mondja, hogy a vasúttár­saság annyira üldözi a munkásokat, hogy kénytelenek tömegesen kivándorolni. Vasárnap este mulatság volt a Hermina-kertben. Ma, hétfőn Grossmann Miksa (Budapest), Né­meth István (Szabadka) és Galiczky Gergely (Oros­háza) elnökölt. A mai tanácskozásra újabb küldöttek is jelentkeztek. A napirend első pontjához, a szervez­­kedéshez harminc indítványt adtak be, valamint a sajtó kérdéséhez is. Groszmann Miksa indítványára Langsfeld

Next