Budapesti Hírlap, 1902. július (22. évfolyam, 178-208. szám)

1902-07-01 / 178. szám

t­ ségét tönkretette. Semmiben sem segí­tett Németország minket, hogy a gazda­sági válságot kiálljuk, sőt versenyével a keleti piacról is kiszorított. Hogy mindez kedvetlenséget szült s a hármas­ szövet­ség kritikáját befolyásolta, elképzelni könnyű. De nemcsak ez. A gazdasági barát­ságt­alansághoz járult a német nemzeti izgatás. Tudjuk és hiszszük, hogy az allg Deutsch-mozgalom nem Vilmos császár­nak és kormányának műve, de ha semmi része nincs abban az izgatásban a berlini államférfiaknak, bizonyos az, hogy a német császár egész egyénisége és föl­tűnő szereplése az egész német nemzet­ben éleszti és fejleszti azt az önérzetet és nagyravágyást, mely az alldeutsch izgatásban Ausztriát és Magyarországot is alapjaiban támadja meg. Ha tehát megújították a szövetsé­get, mindenesetre megvárhatjuk a kö­vetkezőket : Először a gazdasági háború megszüntetését és nyers termesztmé­­nyeinknek Németországba való bebocsá­tását. Csak ezen az alapon köthetünk újra kereskedelmi szerződést is, de nem képzelünk állandó politikai szövetséget sem tartós kereskedelmi háborúval, mely Magyarországot anyagilag válságos helyzetbe sodorja, természetes keleti piacairól pedig kiszorít­ja. Azután nem érhetjük be azzal a passzivitással, hogy míg a német császár királyunkkal barát­kozik s nagykövetünk szövetségeket ír alá, ugyanakkor a németek a legvesze­delmesebb nemzetiségi lázítást folytat­ják Ausztria és Magyarország ellen. En­nek lojálisan véget kell szakítani, más­különben kárba veszett a­ szerződésen a tinta, mert a nemzetek között barátság és bizalom helyett kifejlődik a gyanak­vás és szenvedélyesség. Kell-e emlékez­tetnünk a németeket a hármas­ szövetség ellen való támadásokra a delegációban és parlamentekben s a durva sértésekre, melyek a Reichsrathban a német csá­szár személye ellen elhangzottak. Harmadszor pedig figyelmeztetnünk kell Goluhovszkit és­ Bülowot, hogy ha igaz az, a­mit külügyi miniszterünk és a kancellár is kijelentett, hogy a hármas­­szövetség a társak egyikét sem akadá­lyozza saját érdekeinek érvényesítésé­ben, és ha Németország ezt kihasz­nálta gyarmati politikájában, Olaszor­szág pedig számot tart Tripoliszra, ha világhatalmi politikát csinál Németor­szág és közép-tengerit Itália: nekünk magyaroknak is értékes csak olyan szö­vetség lehet, mely a magunk históriai és természetes fejlődését Keletnek s a Duna völgyében lehetségessé teszi. Ha értékes a mi szövetségünk, nem lehet ingyenes szolgálat másoknak. A kvóta megállapítása. rA hivatalos lap mai száma királyi kéziratot közöl, a­mely a közös ügyek költségéhez való h­ozzájárulás ará­nyát egy további esztendőre, vagyis 1903 június 30-áig megállapítja, Magyarországra 333/49 szá­zalékot, Ausztriára 66lfi/10 százalékot szabva. A királyi kéziratban a felség döntésének megokolá­­sára hivatkozás történik egyrészt a magyar 1867. évi XII. t.­c. 19., 20. és 21. szakaszaira, más­részt az 1867 dec. 21-én kelt osztrák törvény 3. §-ára (R. G. Bl. 146. sz.) mint a melyek értel­mében egyezmény a két állam képviseletei közt létre nem jött. S ugyancsak e törvényekre (ma­gyar törvény 21. §., osztrák törvény 3. §.) tör­ténik hivatkozás, mint a­melyek erejénél fogva a felség dönti el a kvótát, egy év tartamára való érvénynyel, a fönnebb jelzett arány szerint, a jelenkorig minden általános érdekű. A tizen­nyolcadik és tizenkilencedik századnak nincsen oly magyar kiválósága, a­kinek kéziratát — oly-­­kor ötven-hatvan levelét — Darnay ne őrizné. Eb­ből a rengeteg anyagból persze csak egyes fel­tűnő adatot kaphatunk ki, hogy jellemezzük a kéz­irat-gyűjteményt. Itt látjuk az üveg alatt­ Wer­bőczy egy eredeti ítéletét, Zrínyinek, a költőnek horvát bán minőségében való okmányait, a Habs­­burg-királyok csaknem valamennyijének kéz­iratát. Különösen megkapja az embert II. József egy jellemző szélirata. Mailáth József gróf Kas­sáról 1788-ban fölterjeszti Szentiványi kassai biztos följelentését, mely szerint egy brosúra je­lent­ meg ott Ne quid detrimenti Respublica ca­piat címen, mely köztársasági eszméket terjeszt. II. József erre német nyelven sajátkezűleg ezt írta a följelentés szélére: „Már láttam, nem más, mint korcsszüle­­ménye egy fölhevült ifjú agyának, a ki magáról beszéltetni akart. József.“ Más fajta V. Ferdinándnak félszázaddal később, 1846 május 13-án szintén német nyelven Mailáth György grófhoz irt levele, mely így kez­dődik: „Tudomásomra jutott, hogy a Pilvax-féle kávéháziján négy vagy öt fiatal ember Tablahorák '(ez a szó magyarul van írva) néven az if­júság ki­hágásának mozgatói.“ — És meghagyja a király Mailáthnak, hogy ennek megakadályozására min­dent elkövessen. Kazinczy Ferenc emlékkönyvének több lapja is a szerencsés Darnay kezébe került. Gazdagítja a gyűjteményt Bonaparte tá­bornoknak sajátkezű aláírásával ellátott olaszor­szági kiáltványa. Itt van Katona Józsefnek, a Bánk bán szer­zőjének egy levele, melyben azonban nem a Mú­zsákkal társalog, hanem nótárius uram hivatalos stílusban kurrentálja Peleskei Istvánt, a­ki 480 forintot lopott s ismertető jelül fölsorolja, hogy a pénz közt van egy hamis ötforintos, ugyanis „az 5 numerust környülfogó virágok nem egyez­nek meg.“ Deáknak, Kossuthnak, Batthyánynak, va­lamennyi szabadságharcbeli miniszternek, Bem­nek, Görgeinek, Haynaunak, Radeczkynak, az emigránsoknak tömérdek levele van meg a múze­umban. Valamennyi közt leggazdagabb azonban az írók, költők kézirat-gyűjteménye, mely valóban hiányos lenne, ha Petőfi kézirata nélkül szűköl­ködnék. De ott láttuk Petőfi 1818 című költemé­nyének kéziratát, még pedig azt, mely a nyom­dába került, mert rája van írva a betsiformát jelző petit szó. Csengerynek, a Pesti Hírlap szerkesz­tőjének küldte a költő és a vers alá e sorokat bigy­­gy­esz­tette: „Tisztelt­ barátom, az én verseim ritkán sze­rencsések ön lapjába jutni; ha ez sem kellene, legyen szives Jókainak átadni. A minap küldtem egy levelet önnek, mellyben 15 pengő volt Pák számára; nem tudom, megkapta-e ön, vagy se£.. . Mi 17-én indulunk innen Erdélybe. Isten Önnel! barátja Pifi Endr.“ Ki kell emelnünk, hogy a múzeumban meg­van Sárossy Gyulának összes irodalmi hagyatéka kéziratban, közte az Arany Trombita eredeti kéz­irata, Deák Ferenc 1867-iki feliratának eredeti, Deáktól irt koncepciója javításaival együtt. És a legújabb korra térve, néhány nagyon érdekes és nagyon szomorú kuriózumra akadunk. Az előb­biek közt van Hadzsi Lójának török nyelven irt hadi bulletinje, az utóbbiak közt Rudolf trónörö­kösnek Bratfisch bérkocsishoz a katasztrófa előtt néhány nappal irt pár soros levele; a levél ez: „Ha alapos az a hír, melyet közölt, küldje el ezt­ a telegrammot.“ Mi lehetett az a Hír? Arra nem felel a le­vélke fakult betűs, hallgatag szomszédsága. Pe­dig az a hir valószínűleg alapos volt, mert a mel­lékelt távirat nincs meg. Azt Bratfisch bizonyára elküldötte.* Szándékosan hagytuk utolsónak Kisfaludy Sándort. Valamint annak a vidéknek minden he­gye, lank­ása, ligete, mosolygó szőlőlevéllel ringó hegyoldala Himfy költőjéről és Szegedy Rózáról beszél, a Daray-múzeumban is Kisfaludy Sán­dor uralkodik. Az ő hagyatéka valósággal mú­zeum — a múzeumban. Itt minden zugból Kis­faludy Sándor lágy verseit halljuk, melyet Sze­gedy Róza hárfájának édes pengése kisér. íme, itt van Szegedy Róza hangjegykönyve, melynek selyem-kötésű táblájára bizonyára a fran­cia zenetanító írta a nevet: „Mademoiselle Ro­salie de Szegedy.“ Hárfa-hangjegyek ezek, mert Szegedy Róza h­orfázott. Kisfaludy Sándor ellen­ben hegedült és annak is itt van a kottája. Ebben hozzáértők szerint gyönyörű régi magyar zenei motívumok vannak, mindjárt elsőül egy induló. A­míg e két kottás füzetből a kesergő és boldog szerelem szelíd hangja árad, közberikkant hirtelen egy szilaj kacaj. Egy könyvecske van előttünk. Irta Vigano és megjelent Bécsben 1794- ban, címe: „Über die theatralischen Tänze.“ (A színpadi táncról.) Ez a Vigano hires balletmester volt, ő a ballet reformátora, érdemei nagyok­ra- BUDAPESTI HÍRLAP. (178. re.) 1902. julius 1. Változás a honvédség­ szervezetében. A­ ­Szegedi Napló jó forrásból úgy értesül, hogy a hon­védség szervezetében jelentékeny változás készül. Nevezetesen honvédkerületi parancsnokság ezen­túl csak oly városokban lesz, a­hol már hadtestpa­rancsnokság is van. A honvédség háború esetén a kö­zös­ hadsereg­ kiegészítő része s így a hadsereg-szerve­zés szempontjából kívánatos, hogy a hadtestnek és a honvédkerületnek egyazon székhelye legyen. A buda­pesti, kassai, pozsonyi és zágrábi kerületi parancs­nokságok tehát megmaradnak régi helyükön, míg a szegedi és kolozsvári Nagyszebenije, a székesfejérvári meg még nem tudni hová kerül, mert hét honvéd­kerület van és csak hat hadtestparancsnokság. A kerü­leti parancsnokságokkal együtt költözködni fognak a honvédfogházak és talán a kórházak is. Hír szerint a csendőrkerületi parancsnokságokat is a hadtestek székhelyeire teszik, a­hová a közös hadügyminiszté­rium a magyar államvasút üzletvezetőségeit is át akarja költöztetni. E tekintetben azonban még nincs megállapodás a hadügyminisztérium és a magyar kor­mány között. A másik nagy változás a honvédség szervezetében az lesz, hogy a h­onvédezredek számát nyolccal szaporítják. Ezzel a reformmal az osztrák landwehr-minisztérium már el is készült. Na­­­lünk csak tizenhat új zászlóaljat fognak fölállítani, s a négy zászlóaljas honvédezre­­dekből, a­melyeknek a száma ma nyolc, elvesznek egy-egy zászlóaljat. A honvédség tehát har­minchat, egyenkint három zászlóaljas gyalogezredből fog állani s egyszerre nyolc város lesz ezred-szék­­helylyé. Mindezt a reformot, az említett újság hír­adása szerint, igen rövid idő múlva, talán már jövőre megvalósítják. A karlócai kongresszus, Karlócáról jelentik: A szerb nemzeti egyházkongresszus mai ülésén több petíciót intéztek el. Az ülés csak féltizenegykor kez­dődhetett, mert sok kongresszusi tag hiányzott. Az elnökség táviratilag hívta be a meg nem jelent ta­gokat. A tápéi vizsgálat. Jelentettük a minap, hogy az a parlamenti bizottság, a­melyet a kép­viselőház kiküldött a tápéi kerületbe, megvizsgálni a választásnál előfordult vesztegetés és etetés-itatás mértékét, elhatározta, hogy a vizsgálatot az aratásra való tekintetből csak szeptember 9-én kezdi meg. Ez ellen a határozat ellen, mint Szegedről jelentik ne­künk, állást foglalt Dorozsma község. Czékus Ferenc indítványára elhatározta a község képviselőtestülete, hogy küldöttséget meneszt Apponyi Albert grófhoz, a képviselőház elnökéhez, fölkérni őt arra, hogy a parlamenti vizsgálóbizottságot kötelessége teljesíté­sére és a vizsgálatnak egy hónapon belül való befeje­zésére szorítsa. Az aratás tíz nap múlva befejeződik, tehát nincs ok a vizsgálatnak szeptemberre való ha­lasztására, a dolognak elposványosítására és a köz­­nyugalomnak hosszú fölzavarására. A tápéi kerület községei követni fogják Dorozsma példáját, mert a kerületnek erkölcsi érdeke, hogy tisztázza magát a súlyos vád alól. A miniszterelnök Bécsben. Budapest, jun. 30. Széll Kálmán miniszterelnök tegnap este Rátétről Bécsbe utazott és a pályaudvarról egye­nesen Schönbrannba hajtatott. Mint Bécsből te­­legráfozzák, az osztrák miniszterelnökségben ma délben még semmit sem tudtak a magyar minisz­terelnök megérkezéséről, a­mit végre nem is szük­séges ott tudni. A miniszterelnök — mint értesü­lünk — Bécsből magán gazdasági ügyekben Svájcba utazik. Bécsből éjjel még ezt jelentik. Széll Kálmán miniszterelnök titkárával, Skerlecz Iván báróval ma reggel ide érkezett, hogy a királynak Ischlbe való elutazása előtt jelentést tegyen a magyarországi

Next