Budapesti Hírlap, 1902. szeptember (22. évfolyam, 240-268. szám)
1902-09-01 / 240. szám
Budapest, 1902.X XXII. évfolyam 240. szám. Hétfő, szeptember 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetést iraki Estész évre SS kor, félévre 14 kor, negyedévre 7 kor, egy hónapra 3 kor. 40 fii Egyes szám ára helyben S flU vidéken 10 fik Telefoni cserk. 04—63, kiadóh. 55—85, igazg. 55—63. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. KISInetts- és hirdetés-fölvétel: Ugyane ház József-körút fi. ill. oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó 4 ill., vastagabb betűvel 8 ilb Hirdetések nonpareille számítással, díjszabás szerint. Gyulai Pál, Budapest, aug. 31. Egyetemünk történetében dátum a Gyulai Pál nyugalomba vonulása. Hetvenhat év súlya nyomja a vállát, majdnem hatvan esztendeje iró, körülbelül ötven esztendő óta professzor, s ebből a félszázadból huszonhat évet egyetemünkön, a magyar irodalom katedráján töltött. Ez a Gyulai Pál szép és hosszú, munkában és sikerekben gazdag pályájának a külső váza. Az egyetem Toldy Ferenc halála után hivta munkásai közé. Arany Jánosra és Gyulai Pálra gondoltak, a midőn a magyar irodalomtörténet megteremtője árván hagyta a magyar irodalom katedráját. Arany, bár nem volt még hatvan éves sem, fáradtabbnak, betegebbnek, korosabbnak érezte magát, semhogy vállalkozott volna a tanításra. Úgy érezte, hogy nem tudna egész munkát végezni; a Tolditrilógia s Buda halála költője pedig csak az egész, a teljes munkát szerette. Ha már Arany János nem taníthatta nemzeti irodalmunk történetét, úgy arra sem képesebb, sem páralabb nem volt senki Gyulai Pálnál. Költő volt, mint Arany János; a magyar Parnasszus preiade-jában nem olyan elsőrendű csillag ugyan, de a méla lemondás, a fájó, nemes szerelem, az őszinte, igaz hazafiság mély érzelmű, édes, tiszta nyelvű éneklője. Kritikusnak már akkor a legelső volt irodalmunkban, aki ízlést és művészetet követelt az irodalomtól. Akkor már ő volt az első magyar prózaíró ; drámai kritikái, novellái, irodalomtörténeti vázlatai, de ideák emlékbeszédei nálunk páratlanok voltak és díszére válhattak volna bármely, a miénknél gazdagabb irodalomnak is. De nemcsak a kiválóan tiszta és nemes ízlés, a bő és határozott tudás, az eredeti és férfias szellem, hanem erkölcsi és karakterbeli tulajdonságok is ajánlották Gyulait legelső iskolánkon az ifjúság nevelőjének és oktatójának. Nem volt pártember az irodalomban; erős, meghamisíthatatlan magyarsága volt formában és tartalomban; elveket hirdetett, a melyekhez híven ragaszkodott teljes életében, a melyekért rajongott, a melyeknek prófétája volt, de a melyeknek tudott volna mártírja is lenni. Nincs és nem volt írónk, a kinek az irodalom, hogy az ízléstelenségből, a stílustalanságból, az üres és ósdi sablonokból kivergődött, többet, vagy csak annyit is köszönhetne, mint Gyulai Pálnak. Kazinczynál magyarabb és eredetibb, Kölcseynél nem mélyebb ugyan, de tartalmasabb és férfiasabb, Erdélyinél és Bajzánál nemzetibb és nagyobb művész. Gyulainak a kritikában, az irodalom nevelésében e jelességek voltak az elődjei. Utód volt Gyulai, a születés véletlene hozta ezt magával, de nem volt epigonjuk. A mesterek között is első mesternek küzdötte föl magát. A katedrán sem volt kisebb az ízlés nemesítésében, az irodalom oktatásában, mint az írásban- Akik ma országszerte magyar irodalmat tanítanak a magyar ifjúságnak, mindnyájan, hacsak nincsenek már túl a férfikor delén, Gyulainak voltak a tanítványai. Szellemben ilyen volt a Gyulai Pál pályája, ízlésben és magatartásban előkelő és férfias. Őszinteséget, becsületességet, erkölcsöt követelt az irodalomtól s minden követelésre maga adta meg a példát munkásságáról, megfeddhetetlen köz- és magánéletével. Pedig az út, a melyen a derék Gyulai Pál járt, ugyancsak nem volt rózsás. A midőn, mint kritikus megkezdte az ízlés, az irodalmi szellem és erkölcsök reformálását, a forradalom után, tehetségben nagyon szegényes szürke, de annál arrogánsabb író-csapat törtetett a magyar Parnasszusra. A Petőfi-utánzók serege igen érzékeny, igen büszke, igen lármás had volt, amely hirdette és hitte, hogy írásával ő tartja a magyarban a lelket, hogy ellene bármi támadás elárulása a hazának, meggyilkolása a nemzetnek. Gyulai nem riadt meg ettől a hadjárattól, amely inkább volt kellemetlen, mint veszedelmes. Magánélete sem volt csupa verőfény és boldogság. A nemes lelkek kizárólagosságával szeretett egy asszonyt, a feleségét, aki őt viszont szerette, s elvesztette ifjan, néhány évi boldog házasélet után. Szerette gyermekeit, az árvákat fölnevelte gyötrelmes szeretettel, özvegységre kárhoztatva magát a férfi kor legszebb időszakában, hogy ne adjon nektek mostohát, s gyermekei, egyetlen, legnagyobb leányán kívül, elhaltak. A munka, a kötelesség volt, a mely Gyulait ennyi csapás és szerencsétlenség között fönntartotta. A keserűségből több jutott neki az örömnél, a megpróbáltatásokból nagyobb osztály a boldogságnál. És mégis szép, gazdag, harmonikus életet élt. Ifjúsága, férfi kora tele nehéz küzdelemmel, fájdalommal, boldogtalansággal. Életének első felében, talán a fele élet alatt, büszkén hordozta a szegénységet. A remények szép tavasz korában heroikus erőfeszítés után összeesett Magyarország. Aztán megnyílott neki a földi paradicsom, tett benne néhány lépést, de felesége kora halálával az is gyorsan, örökre bezáródott előtte. Hogy Gyulai elhagyja egyetemi katedráját, hogy egy egész életet kitevő, munkásság után nyugalomba vonul, nem újság, tudjuk régóta, a nyugalomba vonulás be is következett már pár hónappal ezelőtt. El is búcsúztunk már tőle, utolsó mohikánjától egy nagy ivadéknak. Hogy most még egyszer megújítjuk a fájó, a keserű búcsút, hiszszomorú dolog, amikor a hős elhagyja örökre küzdelmeinek és diadalainak palesztráját, arra a legelső magyar ember, aggastyán királyunk, a kinek a munkából s a fájdalomból a Gyulaiéhoz hasonló nagy osztály jutott, a ki maga keresztjét épp olyan nemesen és férfiasan viselte, mint Gyulai a magáét, adta meg az alkalmat. Királyunk Gyulainak nyugalomba vonulása alkalmából a magyar irodalom s az egyetemi oktatás terén szerzett érdemeiért teljes elismerését adatta tudtára. Gyulai, a ki soha sem kereste a díszt és a méltóságot, a kinek szívében nem lakozott hiúság soha, a ki nem kapott sem a népszerűségen, sem a hatalmon, a ki az irodalom élén is egyszerű ember maradt, rászolgál erre a kitüntetésre s hiszszük, hogy a királyi elismerésben örömét leli. Lelje minél tovább, minél jobb testiegészségben, minél nagyob lelki békében. Az irodalom, a mely annyiért adósa. Gyulainak, a mely még oly sokat remél és vár tőle, ezt, kívánja, a midőn munkássága egyik mezejéről királyi elismeréssel nyugalomba vonul. A vitás tengerszem, Grácból táviratozzák. A tengerszem-kérdésben kiküldött választott biróság mai ülésén Balzer tanár, az osztrák álláspont védője befejezte perbeszédét, amelynek végén arra kérte a választott bíróságot, hogy a vitás öt parcellát Galíciának ítélje oda. Az elnök zárószava után befejezettnek nyilvánította a tárgyalás második részét, a perbeszédeket és indítványokat. A bizonyítás, minthogy a bíróság a tanúkkal való bizonyítás mellőzését határozta el, csakis okiratokra szorítkozott. Az alapszabályok értelmében csak a helyszíni szemle foganatosítására van még szükség. A bíróság elhatározta, hogy a helyszíni szemlét Reiter Ferdinand zürichi mérnöknek és műegyetemi tanárnak szakértőként való közbenjöttével fogja megtartani. A helyszíni szemle után a választott bíróság összeül a tárgyalások befejezése végett. A záróüléseken a peres felek képviselői előadják csakis a helyszíni szemlére vonatkozó záróbeszédeiket. Ezek a tárgyalások nyilvánosak lesznek, ellenben a bíróság tanácskozása és ítélethozatala a nyilvánosság kizárásával fog megtörténni. Az elnök végül kihirdette, hogy a záróülések idejét, amelyek valószínüleg Grácban lesznek, a lapok útján fogja tudomására hozni az érdekelteknek és ezzel a tárgyalást berekesztette. Holnap a bíróság a Tátrába megy, a vitás területre. A záróülések valószínűleg szeptember 9-én vagy 10-én lesznek. Az igazságügyminiszter beszámolója, Plósz Sándor igazságügyminiszter, a P. É. jelentése sze-rint, szeptember 30-án választókerületébe utazik siügybán beszámoló beszédet mond. A minisztert a polgárság ünneplésen készül fogadni. Az angol-kínai szerződést Sanghajból táviratozzák. A stettfer-ügynökség jelenti: Az angolkínai kereskedelmi szerződést, nem írták alá. " Mai számunk 8 oldal.