Budapesti Hírlap, 1902. december (22. évfolyam, 330-358. szám)
1902-12-01 / 330. szám
2 nemcsak joga, de kötelessége is, hogy a Rákóczi-kiállítást rendezze. Valamikor falai között lakott Rákóczi Ferenc táborkarával és vitézeivel. Ott tartotta egy ideig fejedelmi udvarát. Ott szőtte a haza szabadságának szép álmait. Ott írta költői érzékű munkáinak egy részét. Apja és nagyanyja, Báthori Zsófia, Kassán tértek örök pihenőre. Végül indítványt tett Takács prépost, hogy 1903-ban Kassán Rákóczi-kiállítás rendeztessék olyképpen, hogy annak tartama a nyári fürdőidőszakkal és a következő tanév elejével essék össze, hogy úgy a fürdőbe menő közönség, mint a tanuló ifjúság gyönyörködhessék a máris nagy mennyiségben összegyűjtött Rákóczi-emlékekben. Jelentette továbbá, hogy Kassa város Rákóczi Ferencnek Kassán állítandó lovasszobrára húszezer koronát ajánlott föl. Ez az összeg a kiállítás jövedelmével volna szaporítható. Véleménye szerint a kiállítást s a történeti menetet el kell egymástól választani. A történeti menet rendezésére Kassa lokális viszonyainál fogva sem alkalmas hely, de nem is bízná meg a vele járó óriás költséget. A történeti menet rendezésére méltóképpen csak a főváros, Budapest vállalkozhatnék. Thadl Kálmán tett ezután az elmondottakra néhány megjegyzést, fölajánlván a rendezőbizottságnak szolgálatait. 1 o,Jedes Menyhért Zichy Jenőt kérte föl, hogy vegyen részt a rendezés munkájában. Erre Zichy Jenő kijelentette, hogy készségesen vesz részt minden munkában, amire a közönség fölszólítja, de magát előtolni nem szereti. Azután határozatként kimondotta, hogy 1903 nyarán Kassán, Rákóczi-kiállítás rendeztessék; a Gerlóczi indítványának megvalósításáról csak később lehet szó tüzetesen. A tanácskozást a következő szavakkal zárta be: A történelmi múltnak kétszáz év előtti korszakára visszatekintve, minden magyar embernek jól eshetik, hogy ama férfiúnak emlékezetét e szent teremben teljesen jogosultan és igazságosan bírálták meg. Különösen jól esik pedig az neki, ki a magyar nemzet történetével együtt érez. Végül köszönetet mondva a magyar tudományos Akadémiának, hogy a termet átengedte, azzal zárja be az értekezletet, hogy a magyar isten áldása kisérje és áraszsza el a megkezdett munkát. A miniszterek hazajöttek. Széll Kálmán miniszterelnököt ma délelőtt tizenegy órakor hosszabb kihallgatáson fogadta a király Schönbrunnban. Délután a miniszterelnök találkozott Közben osztrák miniszterelnökkel, azután vonatra ült és este kilenc órakor visszaérkezett Budapestre Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszterrel együtt. A félhivatalos Magyar Távirati Iroda a miniszterek bécsi útjáról ezt jelenti : Széll Kálmán miniszterelnök ma reggel Bécsbe érkezett. Délelőtt tizenegy órakor Schönbrunnba hajtatott, ahol őt a király hosszabb magánkihallgatáson fogadta. E kihallgatás folyamán a miniszterelnök referált a felségnek a folyó kormányzati ügyekről. A kihallgatás után Széll Kálmán miniszterelnök ma este kilenc órakor visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnökkel együtt tért vissza a magyar fővárosba. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter is, aki bécsi tartózkodása során referált a felségnek a védőerőjavaslatok plenáris megvitatását előkészítő tárgyalásokról. Bécsi tudósítónk ezt táviratozza. Széll miniszterelnök, aki november 6-ika óta nem volt Bécsben, ma reggel hét órakor Bécsbe érkezett és délután öt órakor Fejérváry báróval együtt viszszatért Budapestre. A miniszterelnök eredetileg már múlt vasárnap akart Bécsbe jönni, de akkor elhalasztotta az utazást, mert a király nem volt egészen jól. A mai egy óráig tartott kihallgatáson, amelyre a miniszterelnök déleltt féltizenegy óra tájban jelent meg Schönbrunnban, az uralkodót teljesen egészségesen találta. Ami a mai utazás célját illeti, annak, szükségén kívül, hogy az uralkodónak a folyó ügyekről jelentést tegyen, mint nagy határozottsággal állítják, kettős cél hozta Bécsbe: először az a szándék, hogy informáltassa magát, milyen kilátása van a védőerőjavaslatnak Ausztriában, másodszor — és ez a legnagyobb aktualitás tárgya, — hogy a szükséges gondoskodásnak útját egyengesse aura lehetséges visszahatás tekintetében, amely a berlini eseményektől, amint a dolog ma ott áll, várható. Kinyilatkoztatják, hogy számolni kell azzal a naponként bekövetkezhető lehetőséggel, hogy Németország fölmondja a kereskedelmi szerződést, ami által pedig az autonóm vámtarifa, a kiegyezés és egyáltalán minden ezzel összefüggő dolog legsürgősebb jelentőséget nyer. Várjon e tekintetben már ma valamiféle határozottan körvonalazott megállapodás történt-e, e pillanatban még nem lehet megmondani. Valószínűleg már a legközelebbi időben találkozni fognak egymással a resszortminiszterek. A nagyszalontai választás, Nagyszalontán, amelynek képviselője, Balogh László meghalt, új választás lesz. Ma a népkörben, mint tudósítónk táviratozza, jelölő gyűlés volt, amelyen egymást érték az izgatott jelenetek. Bodnár Ferenc Balogh Mihályt, a volt képviselő vejét ajánlotta függetlenségi jelöltnek, Berecki István pedig Kisorvássy István pártelnököt, aki kijelentette, hogy a jelölést nem fogadja el. Erre Marton Ferenc Halász Lajos nagyváradi szerkesztőt ajánlotta, de ezt az ajánlást nagy ellenmondással fogadták. A zaj olyan nagy volt, hogy a rendőrségnek közbe kellett lépni. Alighogy az a lárma lecsillapodott, megjelent a sarkadiak deputációja, de nem akarták bebocsátani az ülésre, mert elkésett. A sarkadiak, akiket nem akarták meghallgatni, kijelentették, hogy külön jelöltet állítanak. Az értekezlet végül Balogh Mihály jelölésében állapodott meg. Halász Lajos is föl fog lépni és a szabadelvű párt is állít jelöltet. Népgyűlés az önálló vámterület mellett.Szentesről jelentik: A szentesi függetlenségi párt vasárnap népgyűlést tartott az önálló vámterület mellett, a megen Molnár Jenő, Holcbronth Géza és Eitner Zsigmond képviselők beszéltek. Csongrád választójoga. Csongrádról írják: A képviselőház határozata, melylyel a csongrádiak választójogát a képviselőház egész ciklusára fölfüggesztette, még mindig nagy elégületlenséget okoz, a csongrádiak sehogy sem akarnak belenyugodni abba, hogy ők képviseletlenül maradjanak az országgyűlésen. A csongrádi szocialisták nagygyűlést tartottak, amelyen tiltakoztak a képviselőház határozata ellen s egyben elhatározták, hogy fölkérik a függetlenségi pártot, lépjen akcióba, hogy a kerületnek képviselőküldési joga visszaadassék. BOLDI HATALOM. Irta: Corelli Mária. 31 ------- Kiválóan ragyogó és friss volt a délután, amikor a királyi jatt pont három órakor vitorlát bontva, kecsesen futott ki a kikötőből, ő Felségeikkel a fedélzeten, a lelkesült nép üdvrivalgása közt. Egy poéta zengő tollára érdemes lett volna a jelenet, bájos és vidám környezetével, a fényes égboltozat, a tündöklő víz, a repdeső zászlók, és az udvari zenekar lágy muzsikája, egy nyolc tagból álló banda, csupa vonóshangszerekkel, amely a királyi társaságot kirándulásában követte. A királyné a fedélzeten állott, az árbochoz támaszkodva, szemét a partra függesztve, amint a hajó fordult és nyugatnak futott, amíg a nép, a mely egymást taszigálva és egymás vállára kapaszkodva igyekezett csak egy pillantást is lopni a fejedelem asszony szépségére és eszeveszetten éljenzett és kendőkkel és kalapokkal integetett, — olyan közömbös volt az Ő nemének és lelkének, akár egy hangyaboly az erődei után. Hozzá szoktatta elméjét, hogy az életen túl lévő dolgokkal foglalkozzék és az élet maga alig érdekelte őt. Ez tán onnan is eredt, mert legifjabb kora óta magas születése eermóniái és álságai vették körül és e mély és gondolkozó természeténél fogva megtanulta megvetni környezetének ürességét és képmutatását. Temperamentuma hidegségének mentségére fölhozhatjuk, hogy meggyökeresedett idegenkedését, a férfiak ellen tán az okozta, hogy nagyon is szorosan figyelte, és tanulmányozta őket. Házasságában pusztán az Állam iránti kötelességét teljesítette, vagyis teljesíteni vélte, semmi egyebet, és férjének könnyű magaviselete trónörökös korában semmiképpen sem volt arra való, hogy vele karakterének valamely különösebben tiszteletre vagy bámulatra érdemes oldalát megismerhesse. És így csak járta a maga választott útját, távol és külön a férjedtől, és az évek eltűntek, és immár Ő, — mint ahogy magában néha szinte a megvetésnek egy kis élével megjegyezte, — „öreg volt asszony létére!“ — míg a Király — „férfi létére fiatal maradt.“ Ez egy kissé bántó gondolat volt. Igaz, hogy szépsége tökéletesebb, mint fiatal korában és eddigelé semmi jelét sem mutatta a hanyatlásnak, ő jól ismerte szépségének hatalmát, — tudta, hogy a merre jár, mindenek meghajolnak előtte és tudva, nem törődött vele. Vagyis inkább — eddig nem törődött vele. Vájjon lehetséges-e, hogy valaha törődnék vele, és tán majd akkor, amikor már hiába törődnék? Bizonyos izgatottság, amely teljesen elütött rendes nyugalmától, lázította a vérét és ezt ama egyszerű beismerés okozta, amelyet az utolsó három nap alatt kénytelen volt magának megvallani, hogy a férje oly királyilag fölötte áll szívben és lélekben egyaránt, valamint rangban és hatalomban. Mindeddig soha sem hitte volna őt képesnek valamely cselekedetre vagy arra, hogy mindentől függetlenül, nemes és szép kötelességei teljesítésének éljen. És most egyszerre minden előzetes figyelmeztetés nélkül megváltozott és kénytelenítette őt, hogy önkénytelenül is és többé-kevésbé vonakodva, olyan tulajdonságokat fedezzen föl és csodáljon benne, amilyenekről sejtelme sem volt, hogy lízhatna. Mai kirándulásukra is csak azért vállalkozott, hogy elkísérje, hogy kifürkészni iparkodjék Szándékainak tulajdonképpeni irányát, — mert a Király ötlete, hogy fiukat, Ilymphry herceget valami asszonyi szépség vonzaná a Szigetekre, inkább a kíváncsiságát, mintsem az érdeklődését keltette föl. Végre elfordult a szemhatáron mindjobban eltűnő park felől és a számára elkészített hely felé tartott, — a fedélzetnek egy védett szöglete felé, a mely fölé selyemsátor borult és a mely kényelmes székekkel és zsámolyokkal volt ellátva. Itt két hölgye várta, de senki sem a durvább nerai tagjai közül, a kiket annyira nem szenvedhetett. A mint lusta gráciájával párnái közé ereszkedett, föltekintett és magától tisztes távolságban egy előkelő egyéniséget látott meg, aki csak nemrégiben érkezett Angliából udvarukhoz, — Langton Walter bárót, a merész utazott és ismeretlen vidékek kutatóját, — olyan embert, aki a kardja hegyével vívta ki a maga dicsőséges hírét. Néhány estével ezelőtt mutatták be neki más kitűnőségekkel együtt. És Ő rendes szokása szerint, ha urakról volt szó, alig méltatta a bárót egy futó pillantásra. Most, amint meglátta, hirtelen elhatározta, merő szeszélyből, hogy maga mellé rendeli. Oda küldte egyik hölgyét a megbízással, hogy a báró jöjjön és foglaljon mellette helyet. Az idegen némi meglepetéssel és nem csekély örömmel sietett engedelmeskedni. Szép, negyven éves ember lehetett, napégetett, és éles tekintetű, komoly, eszes arccal, a Vandyk-fejek stíljében, jóságos mosolylyal és híjjával minden nyegle tolakodásnak és meghunyászkodó alázatosságnak egyaránt, a mely némely embert, Királyék közelében el szokta fogni. Mélyen meghajtotta magát, midőn a Királyné fogadta és mosolyogva mondotta neki. — Ön itt idegen, Langton báró; — én nem engedhetem, hogy Ön magánosnak érezze magát társaságunkban! — Lehetséges-e, hogy bárki is magánosnak érezze magát, ha Felségedet közel tudja, Asszonyom ? — felelte Walter báró udvariasan, amint a Királyné intésének engedelmeskedve, helyet foglalt. — Felséged megunhatta hallgatni, hogy puszta jelenléte is elég az űrnek szépséggel és melódiával való megtöltésére! És én nem is vagyok teljesen idegen; nagyon jól ismerem ezt az országot, noha ez ideig nem volt szerencsém meglátogatni uralkodó Fejedelmét. — Nagyon kevéssé hasonlít Angliához, — mondotta a Királyné, lassan, mélázva, (Folyt. köv.), BUDAPESTI HÍRLAP. (330. sz.) 1902. december 1. IRODALOM és MŰVÉSZET. * (Operaház.) Farkas Ödön egyfölvonásos operáját, a Tetemre hívás-t, melyet hosszú pihentetés után ma este elevenítettek föl az Operaházban, kevesen ismerik. Az a szép közönség, mely a ma esti előadást végig élvezte, csodálkozva fedezte föl benne egy komoly, talentumos magyar muzsikus erőtől duzzadó költői szépségű művét, mely nem érdemelte meg azt a hideg részvétlenséget, amelylyel meg kellett küzdenie. Farkas kis operáját nagy zenei tudás, komoly törekvés és erős magyar érzés teszik becsessé. Motívumokra van fölépítve, melyek azonban békésen férnek meg a zárt formák határai között. Az előadásról szólva Takács szépen énekelte Bárczy Benőt és jó volt Kaczér Margit is Kund Abigél szerepében. Az öreg Bárczyt Vécsey Géza énekelte, akit tetszéssel fogadott a közönség. ízléses, jóhangú énekes.. Az opera után a Bécsi teeringő került színre. * (Újságkiadók lapja.) Az Újságkiadók Lapjá-nak novemberi száma ismét tele van aktuális cikkekkel, s aktuális közleményekkel. Vezércikkében az újság a kolportálásról értekezik s, síkra száll az újságok szabad versenye érdekében. Mangold Béla a kereskedelmi és ipari reklámról irt értekezést. Róna Lajos a román sajtót, viszonyokat ismerteti. Azonkívül több oldalon közöl híreket és érdekes eseményeket a bel- és külföldi lapok köréből.