Budapesti Hírlap, 1902. december (22. évfolyam, 330-358. szám)

1902-12-01 / 330. szám

2 nemcsak joga, de kötelessége is, hogy a Rákóczi-kiál­lítást rendezze. Valamikor falai között lakott Rákóczi Ferenc táborkarával és vitézeivel. Ott tartotta egy ideig fejedelmi udvarát. Ott szőtte a haza szabadsá­gának szép álmait. Ott írta költői érzékű munkáinak egy részét. Apja és nagyanyja, Báthori Zsófia, Kas­sán tértek örök pihenőre. Végül indítványt tett Ta­kács prépost, hogy 1903-ban Kassán Rákóczi-kiállí­­tás rendeztessék olyképpen, hogy annak tartama a nyári fürdőidőszakkal és a következő tanév elejével essék össze, hogy úgy a fürdőbe menő közönség, mint a tanuló ifjúság gyönyörködhessék a máris nagy mennyiségben összegyűjtött Rákóczi-emlékekben. Je­lentette továbbá, hogy Kassa város Rákóczi Ferenc­nek Kassán állítandó lovas­szobrára húszezer koronát ajánlott föl. Ez az összeg a kiállítás jövedelmével volna szaporítható. Véleménye szerint a kiállítást s a történeti menetet el kell egymástól választani. A történeti menet rendezésére Kassa lokális viszonyai­nál fogva sem alkalmas hely, de nem is bízná meg a vele járó óriás költséget. A történeti menet rende­zésére méltóképpen csak a főváros, Budapest vállal­kozhatnék. Thadl Kálmán tett ezután az elmondottakra néhány megjegyzést, fölajánlván a rendező­bizottság­nak szolgálatait. 1 o,Jedes Menyhért Zichy Jenőt kérte föl, hogy ve­gyen részt a rendezés munkájában. Erre Zichy Jenő kijelentette, hogy készségesen vesz részt minden mun­kában, a­mire a közönség fölszólítja, de magát elő­tolni nem szereti. Azután határozatként kimondotta, hogy­ 1903 nyarán Kassán, Rákóczi-kiállítás rendez­tessék; a Gerlóczi indítványának megvalósításáról csak később lehet szó tüzetesen. A tanácskozást a kö­vetkező szavakkal zárta be: A történelmi múltnak kétszáz év előtti korszakára visszatekintve, minden magyar embernek jól eshetik, hogy ama férfiúnak emlékezetét e szent teremben teljesen jogosultan és igazságosan bírálták meg. Különösen jól esik pedig az neki, ki a magyar nemzet történetével együtt érez. Végül köszönetet mondva a magyar tudományos Aka­démiának, hogy a termet átengedte, azzal zárja be az értekezletet, hogy a magyar isten áldása kisérje és áraszsza el a megkezdett munkát. A miniszterek hazajöttek. Széll Kál­mán miniszterelnököt ma délelőtt tizenegy óra­kor hosszabb kihallgatáson fogadta a király Schönbrunnban. Délután a miniszterelnök talál­kozott Közben osztrák miniszterelnökkel, azután vonatra ült és este kilenc órakor visszaérkezett Budapestre Fejérváry Géza báró honvédelmi mi­niszterrel együtt.­­ A félhivatalos Magyar Táv­irati Iroda a miniszterek bécsi útjáról ezt je­lenti : Széll Kálmán miniszterelnök ma reggel Bécsbe érkezett. Délelőtt tizenegy órakor Schön­­brunnba hajtatott, a­hol őt a király hosszabb ma­gánkihallgatáson fogadta. E kihallgatás folya­mán a miniszterelnök referált a felségnek a folyó kormányzati ügyekről. A kihallgatás után Széll Kálmán miniszterelnök ma este kilenc óra­kor visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnök­kel együtt tért vissza a magyar fővárosba. Fejér­váry Géza báró honvédelmi miniszter is, a­ki bé­csi tartózkodása során referált a felségnek a védő­erőjavaslatok plenáris megvitatását előkészítő tárgyalásokról. Bécsi tudósítónk ezt táviratozza. Széll mi­niszterelnök, a­ki november 6-ika óta nem volt Bécsben, ma reggel hét órakor Bécsbe érkezett és délután öt órakor Fejérváry báróval együtt visz­­szatért Budapestre. A miniszterelnök eredetileg már múlt vasárnap akart Bécsbe jönni, de ak­kor elhalasztotta az utazást, mert a király nem volt egészen jól. A mai egy óráig tartott kihallga­táson, a­melyre a miniszterelnök délel­tt fél­tizenegy óra tájban jelent meg Schönbrunnban, az uralkodót teljesen egészségesen találta. A­mi a mai utazás célját illeti, annak, szükségén k­ívül, hogy az uralkodónak a folyó ügyekről jelentést tegyen, mint nagy határozottsággal állítják, kettős cél hozta Bécsbe: először az a szándék, hogy informáltassa magát, milyen kilátása van a védőerőjavaslatnak Ausztriában, másodszor — és ez a legnagyobb aktualitás tárgya, — hogy a szükséges gondoskodásnak útját egyengesse aura lehetséges visszahatás tekintetében, a­mely a ber­lini eseményektől, a­mint a dolog ma ott áll, vár­ható. Kinyilatkoztatják, hogy számolni kell azzal a naponként bekövetkezhető lehetőséggel, hogy Németország fölmondja a kereskedelmi szerződést, a­mi által pedig az autonóm vám­tarifa, a kiegyezés és egyáltalán minden ezzel összefüggő dolog legsürgősebb jelentőséget nyer. Várjon e tekintetben már ma valamiféle határo­zottan körvonalazott megállapodás történt-e, e pillanatban még nem lehet megmondani. Való­színűleg már a legközelebbi időben találkozni fognak egymással a resszortminiszterek. A nagyszalontai választás, Nagyszalontán, a­melynek képviselője, Balogh László meghalt, új vá­lasztás lesz. Ma a népkörben, mint tudósítónk táv­­iratozza, jelölő gyűlés volt, a­melyen egymást érték az izgatott jelenetek. Bodnár Ferenc Balogh Mihályt, a volt képviselő vejét ajánlotta függetlenségi jelölt­nek, Berecki István pedig Kisorvássy István pártelnö­köt, a­ki kijelentette, hogy a jelölést nem fogadja el. Erre Marton Ferenc Halász Lajos nagyváradi szer­kesztőt ajánlotta, de ezt az ajánlást nagy ellenmon­dással fogadták. A zaj olyan nagy volt, hogy a rend­őrségnek közbe kellett lépni. Alighogy az a lárma lecsillapodott, megjelent a sarkadiak deputációja, de nem akarták bebocsátani az ülésre, mert elkésett. A sarkadiak, a­kiket nem akarták meghallgatni, kijelen­tették, hogy külön jelöltet állítanak. Az értekezlet végül Balogh Mihály jelölésében állapodott meg. Halász Lajos is föl fog lépni és a szabadelvű párt is állít jelöltet. Nép­gyűlés az önálló vámterület mellett.­­Szentesről jelentik: A szentesi függetlenségi párt va­sárnap népgyű­lést tartott az önálló vámterület mel­lett, a megen Molnár Jenő, Holcbronth Géza és Eitner Zsigmond képviselők beszéltek. Csongrád választójoga. Csongrádról írják: A képviselőház határozata, melylyel a csongrádiak vá­lasztójogát a képviselőház egész ciklusára fölfüggesz­tette, még mindig nagy elégületlenséget okoz, a cson­grádiak sehogy sem akarnak belenyugodni abba, hogy ők képviseletlenül maradjanak az országgyűlésen. A csongrádi szocialisták nagygyűlést tartottak, a­melyen tiltakoztak a képviselőház határozata ellen s egyben elhatározták, hogy fölkérik a függetlenségi pártot, lépjen akcióba, hogy a kerületnek képviselőküldési joga visszaadassék. BOLDI HATALOM. Irta: Corelli Mária. 31 -------­ Kiválóan ragyogó és friss volt a délután, a­mikor a királyi jatt pont három órakor vitor­lát bontva, kecsesen futott ki a kikötőből, ő Fel­ségeikkel a fedélzeten, a lelkesült nép üdvrival­gása közt. Egy poéta zengő tollára érdemes lett volna a jelenet, bájos és vidám környezetével,­­ a fényes égboltozat, a tündöklő víz, a rep­­deső zászlók, és az udvari zenekar lágy muzsi­kája, egy nyolc tagból álló banda, csupa vonóshangszerekkel, a­mely a királyi társaságot kirándulásában követte. A királyné a fedélzeten állott, az árbochoz támaszkodva, szemét a partra függesztve, a­mint a hajó fordult és nyugatnak futott, a­míg a nép, a mely egymást taszigálva és egymás vállára kapaszkodva igyekezett csak egy pillantást is lopni a fejedelem asszony szépségére és eszeveszetten éljenzett és kendőkkel és kalapokkal integetett, — olyan közömbös volt az Ő nemének és lelkének, akár egy hangyaboly az erődei után. Hozzá szoktatta elméjét, hogy az életen túl lévő dolgokkal foglalkozzék és az élet maga alig érdekelte őt. Ez tán onnan is eredt, mert legifjabb kora óta magas születése eer­m­ó­­niái és álságai vették körül és e mély és gon­dolkozó természeténél fogva megtanulta megvetni környezetének ürességét és képmutatását. Tem­peramentuma hidegségének mentségére fölhoz­hatjuk, hogy meggyökeresedett idegenkedését, a férfiak ellen tán az okozta, hogy nagyon is szoro­san figyelte, és tanulmányozta őket. Házasságá­ban pusztán az Állam iránti kötelességét telje­sítette, vagyis teljesíteni vélte,­­ semmi egye­bet, és férjének könnyű magaviselete trónörökös korában semmiképpen sem volt arra való, hogy vele karakterének valamely különösebben tiszte­letre vagy bámulatra érdemes oldalát megismer­hesse. És így csak járta a maga választott útját, távol és külön a férjedtől, és az évek eltűn­tek, és immár Ő, — mint a­hogy magában néh­a szinte a megvetésnek egy kis élével megjegyezte, — „öreg volt asszony létére!“ — míg a Király — „férfi létére fiatal maradt.“ Ez egy kissé bántó gondolat volt. Igaz, hogy szépsége tökéle­tesebb, mint fiatal korában és eddigelé semmi jelét sem mutatta a hanyatlásnak, ő jól ismerte szépségének hatalmát, — tudta, hogy a merre jár, mindenek meghajolnak előtte és tudva, nem törődött vele. Vagyis inkább — eddig nem törődött vele. Vájjon lehetséges-e, hogy valaha törődnék vele, és tán majd akkor, a­mikor már hiába törődnék? Bizonyos izgatottság, a­mely teljesen elütött rendes nyugalmától, lázította a vérét és ezt ama egyszerű beismerés okozta, a­melyet az utolsó három nap alatt kénytelen volt magának megvallani, hogy a férje oly királyilag fölötte áll szívben és lélekben egy­aránt, valamint rangban és hatalomban. Mind­eddig soha sem hitte volna őt képesnek valamely cselekedetre vagy arra, hogy mindentől függet­lenül, nemes és szép kötelességei teljesítésének éljen. És most egyszerre minden előzetes figyel­meztetés nélkül megváltozott és kénytelenítette őt, hogy önkénytelenül is és többé-kevésbé vona­kodva, olyan tulajdonságokat fedezzen föl és cso­dáljon benne, a­milyenekről sejtelme sem volt, hogy lízhatna. Mai kirándulásukra is csak azért vállalkozott, hogy elkísérje, hogy kifür­készni iparkodjék Szándékainak tulajdonképpeni irányát, — mert a Király ötlete, hogy fiukat, Ilymphry herceget valami asszony­i szépség vonzaná a Szigetekre, inkább a kíváncsiságát, mintsem az érdeklődését keltette föl. Végre elfordult a szemhatáron mindjobban eltűnő park felől és a számára elkészített hely felé tartott, — a fedélzetnek egy védett szöglete felé, a mely fölé selyemsátor borult és a mely kényelmes székekkel és zsámolyokkal volt ellátva. Itt két hölgye várta, de senki sem a durvább nerai tagjai közül, a kiket annyira nem szenved­hetett. A mint lusta gráciájával párnái közé ereszkedett, föltekintett és magától tisztes távol­ságban egy előkelő egyéniséget látott meg, a­ki csak nemrégiben érkezett Angliából udvaruk­hoz, — Langton Walter bárót, a merész utazott és ismeretlen vidékek kutatóját, — olyan embert,­ a­ki a kardja hegyével vívta ki a maga dicsősé­ges hírét. Néhány estével ezelőtt mutatták be neki más kitűnőségekkel együtt. És Ő rendes szokása szerint, ha urakról volt szó, alig méltatta a bárót egy futó pillantásra. Most, a­mint meg­látta, hirtelen elhatározta, merő szeszélyből, hogy maga mellé rendeli. Oda küldte egyik hölgyét a megbízással, hogy a báró jöjjön és foglaljon mellette helyet. Az idegen némi meglepetéssel és nem csekély örömmel sietett engedelmes­kedni. Szép, negyven éves ember lehetett, nap­égetett, és éles tekintetű, komoly, eszes arccal, a Vandyk-fejek stíljében, jóságos mosolylyal és híj­­jával minden nyegle tolakodásnak és meghu­nyászkodó alázatosságnak egyaránt, a mely né­mely embert, Királyék közelében el szokta fogni. Mélyen meghajtotta magát, midőn a Királyné fogadta és mosolyogva mondotta neki. — Ön itt idegen, Langton báró; — én­ nem engedhetem, hogy Ön magánosnak érezze magát társaságunkban! — Lehetséges-e, hogy bárki is magánosnak érezze magát, ha Felségedet közel tudja, Asszo­nyom ? — felelte Walter báró udvariasan, a­mint­ a Királyné intésének engedelmeskedve, helyet foglalt. — Felséged megunhatta hallgatni, hogy puszta jelenléte is elég az űrnek szépséggel és melódiával való megtöltésére! És én nem is va­gyok teljesen idegen; nagyon jól ismerem ezt az országot, noha ez ideig nem volt szerencsém meg­látogatni uralkodó Fejedelmét. — Nagyon kevéssé hasonlít Angliához, —­ mondotta a Királyné, lassan, mélázva, (Folyt. köv.), BUDAPESTI HÍRLAP. (330. sz.) 1902. december 1. IRODALOM és MŰVÉSZET. * (Operaház.) Far­ka­s Ödön egyfölvonásos ope­ráját, a Tetemre hívás-t, melyet hosszú pihentetés után ma este elevenítettek föl az Operaházban, ke­vesen ismerik. Az a szép közönség, mely a ma esti előadást végig élvezte, csodálkozva fedezte föl benne egy komoly, talentumos magyar muzsikus erőtől duz­zadó költői szépségű művét, mely nem érdemelte meg azt a hideg részvétlenséget, a­melylyel meg kellett küzdenie. Farkas kis operáját nagy zenei tudás, ko­moly törekvés és erős magyar érzés teszik becsessé. Motívumokra van fölépítve, melyek azonban békésen férnek meg a zárt formák határai között.­­ Az elő­adásról szólva Takács szépen énekelte Bárczy Benőt és jó volt Kaczér Margit is Kund Abigél szerepében. Az öreg Bárczyt Vécsey Géza énekelte, a­kit tetszés­sel fogadott a közönség. ízléses, jóhangú énekes.. Az opera után a Bécsi teeringő került színre. * (Újságkiadók lapja.) Az Újságkiadók Lapjá-nak novemberi száma ismét tele van aktuális cikkekkel, s aktuális közleményekkel. Vezércikkében az újság a kolportálásról értekezik s, síkra száll az újságok szabad versenye érdekében. Mangold Béla a kereskedelmi és ipari reklámról irt értekezést. Róna Lajos a román sajtót, viszonyokat ismerteti. Azon­kívül több oldalon közöl híreket és érdekes esemé­nyeket a bel- és külföldi lapok köréből.

Next