Budapesti Hírlap, 1902. december (22. évfolyam, 330-358. szám)
1902-12-06 / 335. szám
s Lajos, Novák Aladár, Szép Géza, Schlachta Jenő,Várady Gábor, Várady Mihály, Breznay Lajos, ifj. Gavallér Lajos, Petruska Leó dr., Moys Pál, Bényey Gyula, Gabona Lajos dr., Benda Bertalan, Lázár Sándor dr., Novák Kálmán, Balás Lajos, Zimányi Miklós dr., Kohn Henrik, Veréczy Gyula, Szakmáry J., Ujfalussy Dezső dr., Darvay Gábor, Múzsay János, Fejes Ernő, Bahanek Elemér, Czébel Gusztáv, Darvay Sándor, Heller Jakab dr., Somossy Mihály, Szász Lajosné, Jakab Péter, Pavletits Béla, Szilágyi Antal dr., Szegedy Gyula, Guttmann Jakab dr., Mihályi Flórent dr., Szigeti Dezső, Pavletits Béláné, Klein Artur dr., Junger Lázár dr., Kubek Elek 1—1 kor., Majorosa Mihály, Vértes Samu, Várady Mariska, Balla Mihály, Kertész Béla, N. N. 10—40 fill., Grumann Károly 80 fill., Kálmánczhelyi Kálmán, Brenner Mihály 110—60 fill., Vizner és Dávid, Harmat Jenő 50—50 fill., Szarka János 30 fill., Zombory Jenő, Preineszberger Jenő, Káringecz Juliska, Szász Elluska, Marczelly Béla, N. N. 20—20 fill.; 2. sz. gyűjtőivón: Lippován György, Cziple Mihály, Mihálka György, Varga György 1—1 kor., Füzi Kálmán 50 fill, Puza Jenő 30 fill., Medveczky Sándor, Perlaky József, Székely Mihály, Herner József, Demján Jakab, Halmy Gyula, Jakobinyi István, Mózes István 20—20 fill.; 4. számú gyűjtői vén: Halmi-i népbank-részvénytársaság, Halmi-i kereskedelmi bank-részvénytársaság, Nagy József, Zoltáni Károly 1—1 kor., Merza József 40 fill., összesen 70 korona 46 fillér. A magyar királyi államvasutak visszkereseti és szállítmányozási szakosztályának tisztviselői: Kőhalmi József, K. Halassy Károly 2—2 kor., Kucsera Mihály, Magyar Sándor, Andrássy Géza, Czettler R. lovag, Zettler István dr., Zsoldos Ödön, Scheiber Antal, Nemes János, Dodorics Milliós, Varga János, Winter József, Jambik József, Tervei Kálmán, Zsabka Ferenc, Nyitrai Ferenc, Toegel József, Kremer Rezső, Kiinda Béla, Sándor Szilárd 1—1 kor., Hatos Sándor, Mogyoróssy István, Janik Lajos, Pajer József, Kovács Pál, Kótz Ernő, Schindler Jenő, Balla Mihály, Sztankóczy László, Gyurcsovics Mihály, Jajczay János, Papp Mihály, Hilf Kálmán, Dausek Gyula, Lévay József, Grósz Bernát, Bednarik Jenő, Liedemann Lipót, Fidy József, Krascsenics Lajos, Blazsek Adolf, Vaskó József, Gazdy Gyula 50—50 fill., Főcze Sándor 40 fill., Góth Emil, Romeiser Dezső, Bogyó János, Braisz Rezső, Szemere Jenő, Bogyó Pál, Radimetzky Géza, Székely Zoltán, Nagely Gyula, Seymann Emil, Bedő Ferenc, Trebitsch Jakab, Vogelhut Ármin, Honheiser N., Andrássy Lajos, Fodor Miksa, Thomayr István 30—30 fill., Fischer Adorján, Szedlacsek Rikárd 20—20 fill., összesen 40 korona 40 fillér. — (Bubics Zsigmond Madonna-képe.) Az Esti Újság írja: A hetvenes évek elején történt, hogy Bubics Zsigmond komárom-monostori apát Rómába utazván, kedves ajándékot vitt Krisztus földi helytartójának, IX. Pius pápának. Az ajándék gyönyörű, rózsakeretes Madonna-kép volt, művészi mása híres eredetijének, a győri székesegyházban őrzött Máriaképnek. A szép képet maga festette a nemes apát és IX. Pius nagyon megbecsülte a magyar pap ajándékát. Dolgozószobájában íróasztala fölé akasztatta a képet. Elhalván Pius pápa, a képet egy kedves emberének hagyta. A ki festette, nem tudott róla többé semmit, amig a minap Bubics Zsigmond komárom-monostori apát címére levél nem jött Komáromba. A Komárom fölötti monostor már rom, de a címzettet azért, hála Istennek, megtalálta a posta a kassai püspök palotájában. Azóta az apátból püspök lett, de a széphez és jóhoz hű maradt. A levelet egy olasz ember írta, a Madonna-kép mostani gazdája. Azt kérdezte: óhajtja-e a képet az alkotója, mert egy angol, akinek nagyon megtetszett, csinos összeget kínál érte. A válasz azonnal elment és a komárom-monostori apát rózsakeretes Madonna-képe már ott van a kassai püspök budapesti palotájának tömérdek műkincse között. (Mártonffy Márton ünneplése.) A fővárosi és vidéki tanárok meg fogják ünnepelni Mártonffy Márton miniszteri osztálytanácsos, országos iparoktatási igazgató jubileumát. Az ünnep december 8-ikán, hétfőn délelőtt lesz az új városház közgyűlési termében, ahol Matlekovics Sándor, az ünnepi ülés elnöke mondja az üdvözlő beszédet. Ágotai Lajos fővárosi igazgató átnyújtja az emlékalbumot, amelyet Horti Pál tervezett és Hibján Samu tanárral együtt készített. Ezután következik a hatóságok és testületek üdvözlése. Este diszlakoma lesz a jubiláns tiszteletére. — (Képviselők lovagjai Ügye.) A képviselőház mai ülésén heves szóváltás támadt Kubik Béla függetlenségi és Korodi Lajos szász nemzetiségű képviselő között. Kubik Korodi szavára azt kiáltotta, hogy hazudik, mire Korodi azt felelte, hogy Kubikot nem veszi komolyan. Kubik erre megvetését nyilvánította Korodival szemben. Korodi Lajos még az ülés folyamán Schmidt Károly és Melczer Vilmos szász nemzetiségű képviselőkkel provokáltatta Kubikot, aki a maga részéről Sebess Dénes és Gál Sándor függetlenségi képviselőket kérte föl segédekül. Délután és este tanácskozásra jöttek össze a segédek és abban állapodtak meg, hogy holnap délre becsületbiróságot hívnak egybe. (Gyászrovat.) földvárit István báró nyugalmazott altábornagyot tegnap délelőtt temették el Zichy-Ujfalun katonai pompával. A temetésen két század gyalogos s egy szakasz lovasság jelent meg, Matics Henrik ulánusezredes vezetésével. Az elhunyt sógora volt Lónyay Gábor grófnak, Lónyay Elemér gróf bátyjának. Várpalotai Hajas Simon, nyugalmazott primási uradalmi központi intéző, hatvanhét éves korában, meghalt Esztergomban. Fereö-boldogasszonyfalvai Benedek Albert már. hivatalnok, december 5-én ötvenhat éves korában meghalt Budapesten. Temetése december 7-én lesz az új Szent János-kórház halottas kápolnájából. Molnár Lacika, Molnár Károly dr.-nak, az angyalföldi tébolyda főorvosának és feleségének, Kutrovich Gabriellának ötéves fiacskája tegnap, december 3-án meghalt. A kis halottat ma temették el, temetésén nagyszámú és előkelő közönség osztozott a kétségbeesett szülők szomorúságában. Özvegy Komjáthy Györgyné, született Seltenreich Amália hetvennyolc éves korában december 4-én meghalt Budapesten.Temetése ma volt a kerepesi úti temetőben. Seltenreich Kornél, a Budapesti általános villamossági részvénytársaság vezértitkára nagynénjét gyászolja az elhunytban. (Rácz János meghalt.) Egy nagyszebeni távirat jelenti, hogy a feloszlatott román nemzeti párt volt elnöke, Rácz (Ratiu) János dr. meghalt tegnap élete hetvenötödik évében Nagy-Szebenben. Néhány év előtt a román mozgalmaknak nem volt jelentékenyebb és többet emlegetett alakja, mint ő. Idebenn a hazában és külföldön is úgy tekintették, mint az összes román nemzetiségi mozgalmak vezérét, pedig csak térleg volt az. Igazában mások intéztek mindent, mert hiszen arra, hogy politikai vezér legyen, sem szónoki tehetsége nem volt, sem elég széles politikai szemhatára. Voltak azonban bizonyos tulajdonságai mégis, amelyek miatt névleg neki kellett a vezérletet kezébe venni. A román nemzetiségi túlzók között higgadtságban s az erdélyi viszonyok ismeretében senki sem múlta felül. 1861 óta részt vett minden román politikai mozgalomban, ha nem is annyira, mint kezdő, de mint buzgó és kitartó munkás. Annyiban különbözött a többi román túlzó politikustól, hogy önmagához és álláspontjához mindig hajthatatlanul következetes volt. Amikor 1894- ben a memorandum-perben a kolozsvári esküdtszék társaival együtt elitélte, Sturdza és barátai azt a tanácsot adták az elítélteknek, hogy szökjenek át Romániába s ott, mint román emigráció igyekezzenek olyasforma nemzetközi politikai szerepet játszani, mint a minőt a magyar emigráció játszott 1849 után. Társai közül nagyon sokan voltak abban a nézetben, hogy Sturdza tanácsát meg kell fogadni. Rácz azonban ezt mondotta: Sturdza nem ismeri a mi ellenfeleinket, a magyarokat. A magyarok férfiak és ha mi most megszökünk bármiféle cifra ürügy alatt is, eljárásunkat férfiatlan gyávaságnak fogják tartani és szemükben egyszerűen nevetséges alakok leszünk, de azok leszünk saját népünk szemében is, amely nem olyan buta, hogy köztünk és a magyarok mártírjai között ez esetben ránk nézve kompromittáló párhuzamot ne vonjon. E nyilatkozat után szökésről többé szó sem volt. 1896-ban kiszabadulván a fogságból, nagyon csöndes emberré lett. Anyagi helyzetének és egészségi állapotának megrendülése visszatartotta minden politikai akciótól. Bánffy bukása után szóba került a román túlzók többségének óhajtásaképpen, hogy az eddigi passzivitással fel kell hagyni és az aktivitás terére kell lépni. Rácz ellene volt ez áramlatnak, mert következetlennek s a megalkuvás útja felé való terelődésnek tartotta. Nem is lett semmi belőle. Valószínű, hogy halála után az aktivitás kérdése több sikerrel fog járni, mert nem lesz a román nemzetiségi politikusok sorában Ráczhoz hasonló tekintélyű ellenfele az új áramlatnak. (A jövő háborúja.) A magyar békeegyesület kérésére Feldhaus Rikárd svájci színész, aki a béke eszméjét hirdetve beutazza egész Európát, ma felolvasást tartott a budapesti pénzintézeti tisztviselők egyesületében a jövő háborújáról. A felolvasást nagyszámú előkelő közönség hallgatta végig. A felolvasó rámutatott arra, hogy az új eszmék eleinte soha sem tetszenek a tömegnek, így van ez a béke eszméjével is, pedig csak gondolkozni kell, hogy milyen lesz a jövő háborúja s lehetetlen a világbéke zászlaja alá nem sorakozni. 1870 óta több történt az öldöklő szerek tökéletesebbé tételére, mint a puskapor föltalálása óta 1870-ig. A gyorstüzelők egy lövése százakat terít le a nemzet legerősebb fiai közül. Kétségtelen, hogy a jövő háborúja elképzelhetetlenül borzalmas lesz. Nem kisebb csatározásból fog állani, hanem évekig tartó kegyetlen öldöklésből, amelynek csak mindkét fél végkimerülése vethet véget. A gazdasági romlás pedig, amely követni fogja, pótolhatatlan lesz. Hozzávetőleg kiszámítja, hogy abban az esetben, ha a hármas szövetség háborúba keverednék a francia-orosz szövetségesekkel, egy katonára 10 frankot számítva, egy-egy hadviselő félnek körülbelül 42 millió frankjába kerülne a háború naponta. Egy napon tehát mintegy 84 millió frank vesznék el a hadakozásban. Előadása második felében érintette a párbajellenes mozgalmat, amely most a magyar békeegyesületet is foglalkoztatja. Ismertette az európai államok ily irányú akcióit. Az ő hazájában, Svájcban együtadin nincs párbaj; kiküszöbölték az angol hadseregből, s pusztulófélben van Németországban is. Hiszi, hogy Magyarországon is sikere lesz a mozgalomnak. Fölolvasását érdekes vetített képekkel kísérte. (Elpusztult magyar hajó.) Fiuméból jelentik, hogy a magyar-horvát hajóstársaság Zvir nevű gőzöse tegnapelőtt éjszaka elsülyedt Jávából Adelaidba való útjában Point Cloates (Nyugat-Ausztrália) közelében. A hajó nagy mennyiségű cukorrakománynyal volt megterhelve. Az utasok és a hajó személyzete megmenekült. A Zvir, amelyet két esztendővel ezelőtt építettek a szunderlandi hajógyárban, a magyar-horvát hajóstársaság egyik legnagyobb gőzöse volt és egy millió koronába került. Összesen 460 ezer koronára volt biztosítva. A hajó 3333 regiszter tonnája volt és 5600 tonna áru fért el benne. Parancsnoka Rándich fiumei tengerészkapitány volt. (Tolna vármegye a népért.) Szegzárdról írják: Ott, ahol Bezerédj István a jobbágyság fölszabadítására a történelmi nevezetességű kijelentést tette: a megyeházán népes gyűlés folyt le Széchényi Sándor gróf főispán hívására, a ki azzal kezdte, hogy Tolna vármegyének, mely a kis egszisztenciák jóvoltáért mindenha annyira buzgott, tenni kell, különösen a cselédek bére javítására; tudatta, hogy Apponyi Sándor nyugdíjra minden egyes cselédjét beiratta a munkássegítő-pénztárba. Kerbolt István regélyi jegyző szerint vajha a munkássegítő-pénztárt 50 év előtt felállították volna, de sok áldást fakasztott, de sok könyet letörölt volna. Jeszenszky Andor, a gazdasági egyesület elnöke szerint az intézmény csakhamar népszerű lesz, bizonyítják ezt a szocialista lapoknak dühös kifakadásai. A jegyzőkhöz fordul, akik teljes számban jelen vannak, hogy ne rideg eljárással, hanem szeretettel vegyék kezükbe ezt az ügyet. Hatást keltett Fördős Dezső, aki szerint jó példával kell előljárni. Röviden kijelenti, hogy összes cselédjét a kis emberek áldott intézményénél biztosítja. Az értekezlet tagjai birtokosok, lelkészek, bérlők, jegyzők, tanítók kijelentették, hogy teljes odaadással támogatják a nemes ügyet s azon lesznek, hogy Tolna vármegye járjon elől az országban, hol a falu népe öregségére, munkaképtelenségére általában biztosítva van. (Házasság-szédelgő báró.) Tegnap letartóztatta a rendőrség Korzinek Tivadart, aki több leánytól házassági ígéret révén pénzt csalt ki. Most kiderült, hogy Korzinek báró és utászkapitány volt. Bárói és tiszti rangjától 1871-ben fosztották meg, amikor okirathamisításért tizenegy évre elítélték. A szédelgő első felesége igen előkelő horvát családból származott, második felesége pedig egy gazdag szövőgyáros leánya. (Téli ruha.) A fővárosi szegénygyermekkertegyesület december 7-én, vasárnap délelőttenegy órakor tartja ez évi fölruházó ünnepét az Akácfautca 32. számú intézetének dísztermében. A jótékony ünnepen, amelyen háromszáz szegény gyermekvédőnő kap teljes téli ruházatot, Tiszezeg Ferenc mond ünnepi beszédet, Varsányi Irén, a Vígszínház művésznője pedig elszavalja Ábrányi Emilnek ez alkalomra írt költeményét. Az ünnepre, amely rendkívül látogatottnak ígérkezik, számos notabilitással együtt Széll Kálmán miniszterelnök is megígérte megjelenését. (Puzyna hercegné.) Néhány hónappal ezelőtt nagy feltűnést keltett Lembergben Puzyna hercegné esete. Előkelő kereskedőktől több százezer koronát csalt ki, aztán Oroszországba szökött. A szép asszony azt a rengeteg összeget eltékozolta. Rokona, Puzyna érsek kifizette az asszony adósságait s beváltotta a forgalomban lévő hamis váltókat. A szökevény férje válópert indított, a mely, mint Lembergből táviratozzék, ma ért véget. A biróság kimondta a válást. A szép aszony már megbánta bűnét s most egy londoni kolostorban él, a honnan Indiába fog menni s a bélpoklosok ápolására szenteli életét. (Nyoma veszett.) Nyitráról írják: Az itteni ügyészségi fogház egyik őre, Janega Ferenc a múlt vasárnap eltűnt s azóta nem tudnak nyomára akadni. Janega vasárnap délelőtt szolgálatot teljesített, délután is be kellett volna mennie, de hiába várták, sőt másnap sem jelentkezett. A fogházfelügyelő ekkor tudakozódni kezdett s azt az értesítést kapta, hogy Janega vasárnap délben elment rokonai látogatására Szilibe s onnan este eltávozott azzal, hogy hazamegy, mert hétfőn szolgálata van. Azóta senki sem látta. Attól tartanak, hogy a fogházért valami szerencsétlenség érte. (Fonográf.) Lindh Marcella asszony, a híres koloratur énekesnő ma fölvetette műsorának remekeit Fonográfon Sternberg Ármin és testvére cs. és kir. udvari hangszergyáros-cég Fonográf-osztályában, a fonográf birtokosok nem csekély örömére. BUDAPESTI HÍRLAP (335. sz.) 1902. december 6.