Budapesti Hírlap, 1903. január (23. évfolyam, 1-31. szám)
1903-01-01 / 1. szám
é nek biztosítása, megvédése érdekében kifejtett eddigi munkásságáért hálás köszönetét fejezze ki, a jövőre pedig Isten áldását kérje arra a munkára, melylyel Nagyméltóságod a trón és a nemzet közös célját biztosítani igyekszik. Fogadja Nagyméltóságod a törvényhatósági bizottság mély tiszteletének és őszinte ragaszkodásának kijelentését. Désy Zoltán, főispán: Katonai parancsnokság Raguzában. Mint a Raguzában megjelenő Crvena Hrvatska hiteles helyről kapott információ alapján jelenti, a hadügyi kormány elhatározta, hogy Raguzában új katonai parancsnokságot állít föl. A közös hadsereg mostani szervezetében 15 hadtestre és a zárai katonai parancsnokságra oszlik. Az uj katonai parancsnokság hatásköre Dél-Dalmáciára és a Hercegovinára fog kiterjedni s egy területét a zárai és a szerajevói hadtestből szakítják ki. A nevezett lap már az új katonai parancsnokot is említi Horsetzky altábornagy személyében. A Balkán nyugati részein mutatkozó folytonos nyugtalanság és a monarkiának ez országokban való nagy gazdasági és politikai érdeke volna az oka ennek az újabb nagyobbszabású szervezésnek. A főrendek összeférhetetlensége. Budapest, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülésén Lukács László pénzügyminiszter a miniszterelnök megbízásából beterjesztette a főrendek összeférhetetlenségéről szóló törvényjavaslatot. A huszonnégy szakaszból álló törvényjavaslat nagyjában egyezik a képviselők összeférhetetlenségéről szóló törvénynyel s leginkább szembeötlik az a rendelkezése (5. §.), amely szerint e törvénynek nincsen visszaható ereje azokra a főrendekre, akik már most üzleti viszonyban vannak a kormánynyal. A javaslat szerint a főrendiház tagjai nem lehetnek, illetve tagsági jogukat nem gyakorolhatják: 1. a közös minisztereik; 2. külföldi államok diplomáciai vagy konzuli testületének tagjai; 3. országgyűlési képviselők; 4. a korona kegydíjasai. A főrendiház tagjai közül tagsági jogát elveszíti: a) az, ahi az általa viselt méltóság vagy hivatal alapján tagja, abban az esetben, ha akár önkéntes lemondás, akár törvényszerű fegyelmi vagy bírói eljárás alapján megszűnik az illető méltóságot vagy hivatalt viselni; b) az életfogytiglan kinevezett tag, ha lemondása a minisztertanács fölterjesztésére ő felsége a király által elfogadtatik; c) a Horvát-Szlavonországok gyűlése által választott tagok akkor, midőn megbízatásuk lejár. Ezenkívül elveszti főrendi tagsági jogát a jogalapra való tekintet nélkül bármelyik tag: d) ha a rendes bíróságok által fegyházra, illetőleg súlyos börtönre, vagy nyereségvágyból eredő bűntett, vagy vétség miatt elítéltetett, vagy e) ha állampolgári jogát elveszti. A főrendiház tagja tagsági jogát nem gyakorolhatja: a) azon idő alatt, amíg politikai jogainak elvesztésére el van ítélve; b) ha csődöt nyitnak ellene, a C60d tartama alatt; c) ha gondnokság alá jut (kivéve a tékozlás esetét), a gondnokság ideje alatt ; d) ha vagyoni képesítését elveszti. Tizenegy pont szabályozza a főrendeknek a kormányhoz való viszonyát. A javaslat rendelkezései azonosak a képviselői összeférhetetlenségről szóló törvénynyel. E szerint a főrendiházi tag nem lehet a kormánynak vállalkozója vagy szállítója (legfölebb csak nyilvános versenytárgyalás útján), a kormány és mások között ügyleteket nem közvetíthet, a kormány kezelése alatt levő alapítványi javak, javadalmak, jövedékek vagy haszonhajtó jogok vevője vagy bérlője nem lehet, vasút vagy csatorna építésére engedelmet nem szerezhet és nem közvetíthet, és semmi oly ügyben, amelyből valakinek anyagi haszna lehet,valamint kitüntetések ügyében a kormánynál közben nem járhat. Ha azonban a főrendiházi tag ügyvéd, ügyfeleit bizonyos korlátozással képviselheti a kormánynál is. E tilalmaknak azonban nincsen visszaható erejük. Az összeférhetetlenségi ügyekben a bíráskodást a főrendiház tagjaiból alakuló bíróság gyakorolja oly módon, mint a képviselőház összeférhetetlenségi bírósága. A terjedelmes megokolás szerint a törvényjavaslat a képviselői inkompatibilitási törvényből az összes etikai szempontokat átvette. A főrendek nincsenek kizárva az állammal kötendő üzletektől, de ahol ilyen üzleteket kötni akarnak, azokat csak nyilvános versenytárgyalás útján szerezhetik. A nyilvánosság az egyik, a szabad verseny a másik garanciája annak, hogy a magánérdek a közérdek rovására ne érvényesülhessen. A nyilvános versenytárgyalás legalább a jogügylet keletkezésénél kizárja a kormány kedvezésének lehetőségét. Igaz, hogy az ügylet lebonyolításánál, az átvételnél, a kormány esetleges kedvezése nincs kizárva. De bíznunk kell minden kormánynak a közjóra irányzott s azt megvédeni tudó törekvésében, mely úgy is a parlament ellenőrzése alatt áll. Hogy a javaslatnak nincs visszaható ereje, annak az az oka, Budapest, dec. 31. Láttuk, hogy munkaereje az utolsó években megfogyott, de hittük, hogy csak múló lankadáson megy keresztül, melyből tán megerősödve újra fölemelkedik majd. Valóban egy teljesen kész drámát hagyott hátra, János király-t, melyet már át is adott a Nemzeti Színháznak. Érdekes mű ez, mely Shakespeare történeti drámáinak mintájára történetünknek egy válságos mozzanatát, János király életének utolsó szakaszát, halálát és Török Bálint szereplését viszi színre, laza szerkezetben, de erősen megkapó részletekkel, merészen odavetett történeti arcképekkel; tüzes hazafiús érzés lengi át és olybá tűnik föl, mint egy nagyobb sorozatnak egyik része. Talán meg akarta irni annak az egész korszaknak drámai történetét, talán újabb drámákban Török Bálint és Martinuzzi történetének drámai kifejtését vitte volna, a színpadra. Most a halál véget vetett minden tervezgetésének, életének műve befejezetlennek tűnik föl, lantjának búrjai kettészakadtak. Kevés igazi elismerést talált életében, bár tüzes temperamentumával, tettre készségével és igaz tehetségével előkelő helyet vívott ki magának az irodalomban. Külső és belső okok gátolták ereje érvényesítésében. Belesodródott mint élclapszerkesztő társadalmi és politikai küzdelmeink forgatagába és oly színben tűnt föl a küzdők előtt, mely sokkal visszataszítóbb volt, mint igaz mivolta. Mérgesen, igazságtalanul támadott, hírhedtté tette lapjait, elijesztette tőlük a jobb munkatársakat, belehajszolta magát abba a harci dühbe, mely józan ítéletét háttérbe szorította, a humort pedig messze elűzte tőle. A humor túl van az indulatosságon, vagy magasan fölötte, vagy rajta kívül áll és szeretet lakozik benne. Bartók mint szatirikus úgy tűnt föl, mint aki nem tud szeretni, csak haragudni és gyűlölni. Pedig alapjában nem volt gyűlölködő ember. De valami véges egyoldalúság és diszharmónia volt egész mivoltában, az impressziók embere volt. Ítélete nem állott mindig arányban tüzes lelkesedésével és igaz, mély érzéseivel, könnyen elhitették vele, könnyen elhitette magával, hogy midőn embereket bánt, az igazságért küzd, és így belátása tévelyedett meg, de rosszhiszeműséget nem vethetünk szemére. Midőn irodalmi fejlődésében tartalmasabbá vált, midőn lelke igaz mivoltát tárhatta föl, csodálkozva tudtuk meg dalaiból, drámáiból, hogy lelkesedő, gyöngéden érző, nagyratörő lélek lakik abban az emberben, ki mint politikai élclapszerkesztő oly kietlen, kegyetlen hangokban találja örömét.. De mint költő sem volt a sors kegyeltje. Kitűnő adományai voltak, fogékony lélek, a természet iránt való benső érzés, erő, fantázia; ízlését a nagy klasszikusokon nevelte és művelte, őket követte; a magyar irodalom igaz hagyományaiban nőtt föl és őket őrizte és fejlesztette; a nemzeti érzés, melyet a mai kor lelketlen naturalizmusa vagy léha Üzletszerűsége kiüldöz az irodalomból, melyet, fájdalom, sok tehetségtelen és lármás rímpengető kopottá, unottá tett az irodalomban, ő benne melegítő és világító lángként lobogott és áthatotta költői alkotásait. Költői érzés és melegség lakott szívében. Drámáiban is van erő és fantázia. Kendi Margit és Thurán Anna mégis a magyar történeti dráma érdemes példái, melyek a színpadon minden pillanatban felújíthatók. Színes jeleneteket tud a színpadra varázsolni, föl tudja idézni múlt idők képét. Van drámai érzéke, tud cselekményt vinni, alakokat rajzolni, dialógust szőni. Van benne nem ugyan humor, de ecnésség, szatíra és nem ritkán szellemes fordulat. Nos, mindezek a kitűnő sajátságok egy-két fogyatkozása miatt nem érvényesülhetnek. A sors megtagadta tőle a kifejezés báját, világosságát, könnyűségét, zengzetességét. Hogy ezek a mégis másodrendű adományok menynyit érnek, épp az ő példája mutatja. Minden léha rímfaragó, minden könnyű, szóra kész szónoki tehetség följogosítva érezte magát, hogy Bartókról vállvonogatva szóljon. Bartók mindig küzdött, a nyelvvel. Nehézkes, áradozó és homályos volt, szava egyenetlenül folyt, néha nem látszott a helyéről mozdulni minden nagy erőlködése mellett, máskor egymásra tornyosulva, egymást elsötétítve zúgott, hogy belekábult a fülünk. Művészi formáló ereje nem állott arányban költői érzésével. Néha nagy ellentétet találunk verseinek formája, mely rögös, érdes, és e versek érzése közt, mely gyöngéd, finom, megkapó és sokszor mélyen járó. Úgy látszik, nem volt összhangzatos, nem volt fegyelmezett lélek. Verseiben sokszor híját érezzük a művészi formának, drámáiban a férfias, erős gondolkozásnak. Mily érdekes részei vannak például Thurán Annának! De mily lehetetlen drámai hős a főalak, aki, hogy násza után nejénél maradhasson, veszélybe dönti szülővárosát, amelyet csak a véletlen ment meg a végromlástól. És ezt az alakot polgártársai a veszély elmúltával dicsőítik ! Az ő hősei is az impresszió emberei, mint alkotójuk. Fantáziáját, mely élénk és színes, nem korlátozza a gondolat mértéket szabó ereje. A beszéd homályossága itt is, mint rendesen, mégis a gondolat homályosságában gyökerezik. Bartók erősen érző lélek volt, de érzése elébe vágott mindennek. Gondolatának játéka sokszor viharos, de néha kaotikus. Egyénisége erősebbnek, sajátosabbnak, megnyerőbbnek tűnt föl, mint költészete, melynek igazságos megítélése megkívánja, hogy hibái mellett jelességeit is lássuk. Midőn egyéniségének ez az ereje lankadni látszott, az egész ember veszített súlyából. Ha irodalmi ünnepeken beszédeket rögtönzött, érdekes volt látni, mint küzdött a kifejezéssel, mily jelentéktelennek látszott eleinte minden, amit mondott, míg végül erős érzése mégis utat tört magának és fölismerhetővé vált, hogy érzése helyes, igaz, csak nem találta meg azonnal a kellő formát. Mily szomorú vonása ez életnek a többiek mellett, hogy a sors, mely annyi akadályt gördített útjába, nem engedett neki időt, hogy meghiggadván, ez akadályokat elgördítse! De az igazságos utókor számba fogja venni az egész embert és azt, ami alkotásaiban értékes, meg fogja őrizni. Emberek, mint Bartók, nem éltek hiába és nem halnak meg egészen.. .. Bartók Lajos szeretetreméltó egyéniség volt. Elmés, szarkasztikus, igazán szikrázó lélek. Társaságában fölvidult az ember; ötletei és találó megjegyzései gyújtottak mindig. E mellett sohasem bántott senkit. Irodalmi műveiben sok a zord vonás és a fájó szatíra, de a társasági érintkezésben mindig úgy röpítette jó kedve nyilait, hogy az is együtt nevetett a többivel, akit értek. Valamint irodalmi műveiben, társasági érintkezéseiben is mindig ízléses volt. Külső megjelenése az elegáns világfié volt. Föllépése, beszéde, irodalmi termése egyaránt választékos, de lelkében bohém volt. Igazi trubadúr, aki bár nem jár kobzával lovagvárról lovagvárra, de nem is törődik a jövővel, él a dalnak, a szerelemnek, az ideáloknak. Javithatatlan idealista volt, a ki őszintén hitt eszményeiben, a ki rajongással csüggött kettős szerelmén: a nemzeti eszmén és a költészeten. Ez ideáljaiért kész volt harcolni utolsó csepp véréig s ifjúkora javai csakugyan elkeseredett harccal, késhegyig menő irodalmi tülekedéssel telt el. Aki élete e részéből ítéli meg őt, azt hinné, hogy megférhetetlen, zabolátlan természet volt, de aki közelről ismerte, tudta, hogy igazi természete gyöngéd, jólelkű és kedves. Mikor a Petőfi Társaság alelnökévé választották, sokan antipátiával fogadták, mert attól tartottak, hogy bohémsége ártalmára lesz a Társaságnak. Felületesnek és tüskésnek tartották. Bartók csakhamar meggyőzte ellenségeit arról, hogy rosszul ítélték meg. Lelkesedéssel, ambícióval és ritka pontossággal felelt meg tisztének. Vezetésével a Társaság tekintélye gyarapodott, a belső élet szervezettebb, a működés egyöntetűbb lett. Friss erővel fogta meg a gyeplőt és szerencsésen vitte át akadályon, bajon a Társaság kocsiját. Az ő lelkes tettvágyának és az ő fáradhatatlanságának volt eredménye a fényesen sikerült országos Jókai-ünnep, a Petőfi-ünnep és ő gyűjtötte a Petőfi-ház tetemes alapját, mely oly tisztes alap, hogy tíz év múlva kamataival elegendő lesz ízléses, csinos, Petőfi emlékét dicsőítő épület emelésére. A magán- és társasági érintkezésben pedig mindenkit meghódított, úgy hogy egy év, leforgásával nem volt senki, a ki az ő választását nem tartotta volna a legszeren-,csésebbnek.* BUDAPESTI HÍRLAP, (1. sz.) 1903. január 1. hogy a kormány nem akarja kimondani az összeférhetetlenségi tilalmat oly főrendekre, a kik eddig jó- hiiszeműleg összeférhetetlen állásokat foglaltak el; a javaslat a jövőre akar rendelkezni, s nem a múltra.