Budapesti Hírlap, 1903. március (23. évfolyam, 59-89. szám)

1903-03-01 / 59. szám

4 szétszedte a kérdést; a hadsereg különböző részleteire nézve egyenként fölállította a követelményeket, és azt mondotta, hogy a hadsereg egysége alatt érzi először is a legfelsőbb hadúrnak, tehát a császárnak korlátlan hatalmát. Beöthy Ákos: Nesze neked, magyar király! Rátkay László. A hadsereg egysége alatt érti másodszor a német nyelvet az egységes vezérletben és vezényletben; harmadszor érti alatta a zászló és a címer kérdését és negyedszer, beszédének befejezésében újra bokrétába kötötte a követelményeket, azt mondván: végre pedig értjük a régi szellemet, amely egyedüli ereje Ausztriának és a régi hagyományokat. (Zaj a jobb- és baloldalon.) Minden utána következő fölszólaló megerősítette ezeket. S ismét fölállott az osztrák honvédelmi miniszter a közös hadügyminiszter képviseletében és ismét kijelentette, hogy örömmel hallotta azokat, amelyek a hadsereg egységére vonatkozólag az urak házában megnyilvánultak és ismét abban a szerencsés helyzetben van, hogy kijelentheti, hogy a legfelsőbb császári akarat az, hogy a hadsereg érintetlen egysége -szellemben, nyelvben, hagyományokban megmaradjon. Már most vegyük elő a magyar törvényt,vegyük elő a t. többségnek pártértekezletén történteket és állítsuk össze és nézzük, hogy ezek a dolgok fedik-e egymást. Ha nálunk, ebben az országházisan a király személyét csak úgy megemlítjük, az elnök első kötelességének tartja figyelmeztetni a szónokot arra, hogy a király személyét nem szabad belevonni a parlament vitáiba. Odaát pedig föláll a honvédelmi miniszter és a császár akaratát egyenesen szembeállítja a magyar nemzet akaratával. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Hát ez a magyar hadsereg kérdése a magyar törvényben ?Ezt akarta Deák Ferenc, ez van megírva, ez a kölcsönös védelemnek a kérdése, így magyarázza ezt a t. többség, a miként magyarázzák,odaát? Nagy Mihály: Nem! Rátkay László: Ugye bár, nem? De ha ez így van, akkor vonjuk le ebből a következtetéseket. Vagy az egyik parlamentben, vagy a másikban nem mondottak igazat.. (Élénk helyeslés, a szélsőbaloldalon.) Szatmári Mór: Valahol csaltak! Rátkay László: Ha a t. miniszter urak azon az értekezleten a királyi meghatalmazás, a királyi szó nevében beszélhettek, akkor az osztrák honvédelmi miniszter az osztrák Reichsrathban egyenesen hazudott. (Igaz! ügy van! Úgy van! Élénk tetszés a szélsőbaloldalon és a néppárton. Zaj. Az elnök többször csönget. Zaj.) Az elnök. Én csak általánosságban azt akarom a 1. képviselőház figyelmébe ajánlani, hogy Magyarországnak és a magyar parlamentnek fölényét annál biztosabban őrizzük meg, minél kifogástalanabbul viselkedünk továbbra is. (Általános élénk helyeslés és tetszés.) Rátkay László: Tisztázni kell először a kérdést a magyar kormánynyilatkozatok megbízhatósága szempontjából. Ennek a nemzetnek tisztában kell azzal lennie, hogy a törvényekben és a nemzeti jogok alapján őt megillető jogok, vagyis a nemzeti hadsereg kérdésében lehet-e reménye, lehet-e igazsága és lehet-e valamikor győzelme, avagy az áll-e, amit a honvédelmi miniszter az osztrák császárság, az osztrák császári hatalom nevében kijelentett, hogy soha, semmikor. Mert ha a kérdések így állanak, akkor ne tartsanak itt bennünket. Akkor felesleges az a kisded gyermekjáték, amit játszunk, akkor legyünk tisztában azzal, hogy az alkotmány fogalma, amelyet mi szentnek tartunk, és amelyben bízunk, nem egyéb, mint írott papiros, pirosító, amely ebben az országban és ebben a nemzetben valósággá soha nem lehet. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Akkor bocsássanak bennüket haza, mert fogjuk tudni, hogy melyik az az út, amely után nemzeti jogainkat meg tudjuk védeni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tudni fogjuk ezt és ez nem egyéb, mint a 48-ban történtek, vagyis a szabadságharc. A kormánytól fölvilágosítást kér. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én magára is ... Nagy Mihály: Elégtételt kérünk! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök:... abban a nézetben vagyok, hogy ha történtek olyanforma nyilatkozatok, aminekről a tisztelt képviselő úr emlékezik, az osztrák képviselőházban, ha amagyar-nemzetet olyan sértő kifejezésekkel illették, mint amineket a tisztelt képviselő úr itt fölemlített-, azt én mélyen sajnálom, a magam részéről is olyannak tartom, hogy nagyon sajnálatos, hogy nem akadt senki, aki ezeket a sértő kifejezéseket kellő mértékre redukálta volna. Ami magát a kérdést illeti, nekem nem hivatásom az osztrák parlamentben elmondott nyilatkozatokról e helyen bírálatot mondani. A mi álláspontunk az, hogy van egy hadsereg, amely egész és összes, amely tehát ketté nem választható és kettős nem lehet és ennek az egész és összes hadseregnek a kiegészítő része a magyar hadsereg. Az 1868-iki védelmi törvény a hadsereget közösnek jelentette ki. Magyarországnak, megvannak fönntartott jogai az újoncmegajánlás, a hadsereg kiegészítése, annak föltételei, a szolgálati idő és az egész védelmi rendszer megállapítására, mert van erre nézve az országnak szabad, független elhatározási joga, úgy, amint a törvény azt előírja. De viszont a hadsereg összes, a hadsereg egész, a hadsereg a törvény értelmében közös. Ezért a fölfogásért vagyok-én felelős; azért vagyok felelős, hogy semmi más ne történjék , és csak az történjék, ami megfelel a törvény e rendelkezésének és a mi fölfogásainknak, mely közjogilag meg van állapítva a hadseregre nézve törvényeinkben. Másért felelős nem vagyok, más nyilatkozatokért felelősséget nem vállalhatok. Én felelős vagyok azért másodsorban, hogy azok a kijelentések, amelyeket mi tettünk akár a pártértekezleten nyilvánosan, akár itt a képviselőházban, hogy azokat a kijelentéseket, amelyek a mi kijelentéseink, amelyeket öntudatosan tettünk, hogy azokat és az azokban foglalt ígéreteket a maguk teljességében beváltsuk .Ez a kormány bizonyos kívánságokkal szemben azt a kijelentést tette, hogy vannak oly terméészetűek, amelyekre vonatkozólag állást nem foglalhat és vannak oly természetűek, amelyekre vonatkozólag azonnal tesz kijelentéseket. Az utóbbi kategóriába tartozók azok voltak, melyek az illető vitánál az első csoportot képezték, hogy igenis a közös intézményeknek, és a közös hadseregnek is mai jelvényei nem felelnek meg a dualizmusnak és mi igyekezni fogunk ezt a kérdést úgy megoldani, hogy az a dualizmus követelményének és a törvényben előírt közjogi helyzetnek megfeleljen. Ezt a kijelentést tettem én egyenes meghagyásra a múlt nyáron és megismételte a honvédelmi miniszter úr ezt a kijelentést. Másodsorban azt kimondottuk, hogy érvény fog szereztetni e felségel SöSiki legfelsőbb kéziratának, amely a magyar tiszteknek fokonkint való áthelyezését rendeli el. (Felkiáltás a szélsőbaloldalon: Az, hogy fokonkint benne van?) Annak, ami ama rendeletben van, ez az értelme. (Felkiáltások a szélsőbaloldalok. Benne van?) Az van benne, hogy, a mennyire lehetséges. Ebben az értelemben és úgy, mint ahogy az a kézirat tartva van és a kézirat rendeletének betűszerinti teljesülésére vállalkoztunk. (Úgy van ! Úgy van! Élénk helyeslés jobbfelöl.) Harmadsorban vállalkoztunk arra, hogy a katonai büntető eljárásról szóló javaslat lehető gyorsasággal le fog tárgyaltatni és annak idején a törvényhozás elé terjesztetni. Ezt a három ígéretet és kötelezettséget vállaltuk el és mi tartjuk magunkat ahhoz, hogy beváltjuk, amire vállalkoztunk. (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés jobbfelől.) Ami a második csoportot illeti, arra nézve kijelentettük, hogy azokra a kívánalmakra vonatkozólag nem bírunk ma állást foglalni, azokra semmi ígéretet nem teszünk, hogy azoknak megvitatása, akkor lesz helyén, ha a védőerő egész rendszerének, a védőerőtörvénynek revíziójáról lesz szó. Nyitva hagytuk e kérdést azokra a tisztelt barátainkra vonatkozólag, akik ezen a téren kívánalmakat formuláztak, és azt mondtuk, azt mondta a tisztelt honvédelmi miniszter úr is arról a helyről, hogy igenis azok, — szavait idézem — amelyek érvényesíthetők, érvényesítve lesznek a hadsereg. .. közösségének, a hadsereg ama karakterének megtartása mellett, amelyet a törvény, előír, hogy az egész és összes, tehát közös hadsereg. Ez volt mondva, se többet, se kevesebbet nem mondok ma sem és ehhez tartjuk magunkat. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Már most diffikultálják az osztrák honvédelmi miniszter úrnak egy kijelentését. (Halljuk! Halljuk!) A kijelentés előttem van; ez a maga konklúziójában a hadsereg közösségéről szól és ez teljesen korrekt, törvényes fölfogás. Ebben teljesen igaza van. Ebben én és az ő nyilatkozatában nem látok vonatkozást semmiféle itt történt kormánykijelentésre, nem látok benne támadást a magyar kormány, Magyarország, vagy a magyar országgyűlés ellen. Ez a nyilatkozat azt mondja, hogy a hadsereg közössége a maga lényegében megmaradjon, így van szóról-szóra. És hogy ezt ő felsége nevében is mondja, ebben nem érthetett az osztrák honvédelmi miniszter úr mást, mint azt, hogy a törvényhozás minden faktora és így a legfőbb faktor is, a törvénynek és a hadsereg, közösségének álláspontján áll, hogy azt akarja, annak a közösségnek, amit a törvény előírt, hogy a hadsereg közös maradjon. Ez állásponton állunk mi is. Ez a fölfogás az önökétől különbözik ugyan, de mi a hadsereg közösségét fönn akarjuk ezután is tartani és ennek az álláspontnak a hadsereg, közösségének keretén belül akarjuk azokat az ígéreteket beváltani, amelyeket tettünk. Ezért tehát, t. képviselőház, ne méltóztassék e dolognak más értelmet tulajdonítani. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. Annak más értelme nincs, mint az, hogy az osztrák honvédelmi miniszter úr a hadsereg közösségét hangoztatta. Ez a közjogi fölfogás a hadseregre nézve minden pártnak, a mai szabadelvű pártnak és az előző pártoknak, amelyek az 1867. évi XII. törvénycikk alapján állottak, hitvallása, politikai nézete és az én politikai hitvallásom és nézetem ma is. Így értettem azt a nyilatkozatot, amelyet az osztrák honvédelmi miniszter úr beszéde konklúziójában, amelyet megtámadtak, tett és mert így fogom föl és másképp ez a passzus föl se fogható, nem látom benne azt, amit az urak mondanak. A mi törvényes álláspontunkat ez, amint kifejtettem, nem érinti és azért kérem a 1. képviselőházat, méltóztassék e kérdés fölött napirendre térni.Élénk helyeslés és tetszés a jobb- és a baloldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor: Az osztrák képviselőház pártjainak dulakodása éveken keresztül megakadályozta az ő parlamentjük működését. Hiába avatkozott bele a korona, hiába puhította az egyeseket, hiába oszlatta föl a parlamentet, nem boldogult velük. Ekkor jött az elődjénél sokkal ügyesebb Körber. Bár a cseh államnyelv kérdését ő sem tudta megoldani, mégis kitűnően vezette a Reichsrathot és megcsinálta magának a többséget. Mivel csinálta meg? Nekem, nem mondom, hogy értesülésem, de impresszióm az, hogy a kiegyezéssel, melyben azt mondta Körber az osztrákoknak, én adok nektek egy kitűnő kiegyezést és ti adjatok nekem többséget... Széll Kálmán miniszterelnök: Adtam én is kitűnő kiegyezést Magyarországnak! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor: Ismétlem, nekem impresszióm az, hogy a kiegyezéssel Körber Magyarországot lábai elé fektette és attól tartok, hogy Körber e kiegyezéssel vásárolta meg magának Ausztriában, a többséget. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Mint a római zsoldosok Krisztus palástján, úgy osztoznak rajtunk az osztrákok. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Majd meglátják! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor: A kiegyezéssel megpuhított osztrákok úgy az urak házában, mint a képviselőházban, a katonai javaslatokat feltűnő gyorsasággal szavazták meg. Azért tették, hogy a magyart rebellis nemzetnek tüntessék föl, azért tették, hogy denunciáljanak bennünket, hogy mi nem gondoskodunk a monarkia biztosságáról s ezért a kiegyezésben kaptak ellenértéket. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azért tették, hogy megmutassák, hogy ők tudnak dolgozni, mi meg nem! Rákosi Viktor: Ez a kettős katonai vita az osztrák képviselőházban és az urak házában tanulságos látványt tárt elénk. Mint 1848-ban Windischgraetz hadserege, úgy vonult föl ellenünk az osztrák pártok izzó gyűlölete. Ez a nagy kapocs, mely Ausztriát összetartja, ez oly láng, oly tűz, a melyben még a Wacht am Rhein hangjai is elnémulnak. Az urakházában, annak megfontolt öreg urai (Zaj a szélsőbaloldalon) oly beszédeket mondtak, melyekből kiderült, hogy a hadsereg közössége humbug, mert az császári és osztrák. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) És nem egyéb, mint az osztrák birodalmi eszmének a szolgája és politikai eszköze. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Schönborn provokálta a legjobban a dolgot és erre felelt Wekershehnb, örömének adva kifejezést, — erre a miniszterelnök úr, nem is válaszolt, — és valamennyien, akik az urak házában beszéltek, a legridegebben visszautasítottak minden legkisebb magyar követelést. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Magyarországnak egyéb dolga nincs, mint vérét és pénzét odaadni. Maul halten und weiter zahlen. (Igaz! Úgy van,! a szélsőbaloldalon.) Deák Ferenc kiegyezésének, azt hiszem, az volt az alapgondolata, hogy odaát, ha nem is szeretettel, de legalább méltányossággal fogunk találkozni és méltányos ellenfelekkel, kikkel meg lehet alkudni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) E helyett a legádázabb ellenségekkel állunk szemben. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Ezt köszönhetjük gyáva kormányunknak! (Zaj a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt visszautasítom, sohasem voltam gyáva, sem mint kormányéi-; nők, sem mint egyén. Az elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy nem szabad ilyen kitételeket használni. (Böl- ’ kiáltások a szélsőbaloldalon: Politikai gyávaság!)Rákosi Viktor: Őfelsége címeiben az van, hogy Isten kegyelméből Ausztria császárja stb. és Magyarország apostoli királya. Én ehhez nem szólok hozzá, de nem állhatom meg, hogy egy megjegyzést ne tegyek. (Halljuk! Halljuk!) A király a korona fényét nem az Isten kegyelmétől kapja, hanem attól a derűtől, mely a boldog és megelégedett nemzet arcáról sugárzik rá. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Mi,a királyi korona fényéért, tekintélyéért és dicsőségéért dolgozunk, mikor nem engedjük meg, hogy népünket koldussá tegyék, kikergessék ezer éves hazájából, melyet vérével megvédett, munkájának verejtékével megtermékenyített. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A kiegyezéssel levágják azt a karunkat, amelyikkel dolgozunk. Széll Kálmán miniszterelnök: Semmit sem vágnak le! A kiegyezés egészségben tartja meg azt a kart. Rákosi Viktor: A katonai javaslatokkal levágják azt a karunkat, melylyel védelmezzük magunkat. Ne kényszerítsék ezt a nemzetet arra, hogy mint az oroszlán, fogaival védelmezze magát! (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Pichler Győző: E kérdés megítélésénél nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az osztrák landwehrminiszter a császár nevében és a császár megbízásából beszélt az osztrák parlamentben. Széll Kálmán intim barátja, Chlumetzky az osztrák urak házában azt mondotta, hogy az összes osztrák pártok azért szövetkeztek, hogy megerősítsék az osztrák kormányt a magyar követelések és a magyar miniszterek ígéretei ellen vívandó harcban. A volt nemzeti párt az osztrák urakházában kapta meg követeléseire a feleletet. Az osztrák urakházában elmondott beszédek nem a függetlenségi párt, hanem a volt nemzetipárt követeléseire vonatkoznak; ennek bizonyítására idézeteket olvas föl. Chlumetzky részletezte is ezeket a kívánalmakat, ellene szegült a magyar tisztek visszahelyezésének, — ezért nem sikerült érvényt szerezni eddig a BUDAPESTI HÍRLAP. (59. sz.) 1903. március 1.