Budapesti Hírlap, 1903. április (23. évfolyam, 90-118. szám)
1903-04-01 / 90. szám
Budapest, 1903. XXIII. Szerda, április 1. 90. sz. 255_.^ . 'Harag gyuisssss^ Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—83, kiadók. 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till, ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Előfizetés- és hirdetés-fölvétel: Ugyane ház József-körút 5. sz. a. oldalán. Apróhirdetések ára: Egy exe 5 al., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, hogy a lap szétküldése fönnakadást ne szenvedjen. Az ügyvédek szava. Irta: Edvi Illés Károly dr. A budapesti ügyvédi kamara vasárnap tartott közgyűlésén és az igazságügyminiszterhez intézett jelentésében először hallatta szavát, mióta a múlt révi tisztújító közgyűlésen újra szervezkedett. Ez a szó méltó arra, hogy sokan meghallják és mindnyájan megfigyeljék, akiket illet. Az ügyvédi kamara 170 oldalra terjedő jelentésében tüzetesen foglalkozikaz általános igazságügyi állapotokkal is. Az ügyvédség helyzetének, erkölcsi és anyagi érdekeinek javítását is ebben a keretben, tehát a felsőbb igazságügyi érdekek szempontjából, teszi szóvá. E szempontból kívánja a bíróság és az ügyvédség viszonyának szorosabbá -tételét^^ a minek egyik hathatós eszközein asugyjlfcv. f vi*_u rói és az ügyvédi karnak minden év eleején tartandó ünnepi gyűlése kínálkozik. ,,Mily megkapó lenne — mondja a jelentés, — a jog terén működők testvéries ünnepe, ha fölváltva a bíróság vagy az ügyvédi kamara épületének dísztermében összesereglenének a bírák, ügyvédek és ügyészek, s az elnökséget fölváltva a legnagyobb rangú bíró, ügyész vagy a kamarai elnök vinné.“ E francia intézmény meghonosítása nagy mértékben hozzájárulna a bíróság és az ügyvédség között nálunk még tapasztalható idegenkedés megszüntetéséhez. Ennek egy másik eszköze az volna, ha a bíró és az ügyvéd ma még különböző képesítése egységessé tétetnék. A kamara jelentése erre is kiterjed. Nem csatlakozik azonban a közoktatásügyi miniszter által közzétett tervezethez, amely eltörölve a kötelező jogtudományi doktorátust, és ilyképp egységesítve a bírói, ügyvédi és közigazgatási pályára lépők elméleti képesítését, leszállítja azt az iskolai eredményt, amely a bírói és ügyvédi pályára lépőktől megkívánandó. Ezzel szemben az ügyvédi kamara határozottan követeli, hogy a bírói és ügyvédi pályákra lépők részére az egységes államvizsga és az igazságügyi gyakorlati vizsga közé még egy elméleti vizsga : a kötelező doktorátus ekeltessék be. E szellem hatja át az ügyvédek jelentésének azt a részét is, amelyben az ügyvédi rendtartás újjáalkotását tárgyalja. Az ügyvédi kar autonómiája, az ügyvédség tudományos színvonalának és erkölcsi tekintélyének emelése az irányadó elvek, amelyek alapján a szabad ügyvédségre fektetett ügyvédi rendtartásnak kell fölépülnie. Az ily szellemben készült modern ügyvédi rendtartás életbeléptetése, a kamara jelentése szerint, Magyarország igazságügyének és az ügyvédség regenerációjának kezdetét fogná jelenteni. Aránylag több tért szentel a jelentés a magyar igazságügy másik tényezőjének, a bíróságnak. Itt elsősorban a bírói kinevezés és előléptetés kérdéseivel találkozunk. A kamara joggal veszi rossz néven, hogy az utolsó évtized alatt aránylag kevés ügyvédet neveztek ki bíróvá. Nem az ügyvédi, hanem elsősorban a bírói kar, vagy,őis az igazságszolgáltatás érdekében teszi ezt. Mert az élet gyakorlati tapasztalataival fölszerelt s a jogtudományban is kiváló ügyvédekre éppen annak a testületnek van szüksége, amelynek tagjai az élet üdítő levegőjétől mintegy elzártan, szűk falak közé szorítva folytatják működésüket. Azilyen testület fölfrissitésre szorul, hogy Luegóvassék a msped^ü ■'% váljon föl* frissitésn*á. I* ':uulyj,jü’. :• d. Imgy például 1893-ban négy, 1901-ben * két, 1902-ben pedig négy ügyvéd neveztetett ki a bírósághoz, míg az 1900-dik évre egy ilyen kinevezés sem esik? Az igazságügyi kormány részéről azt hallottuk, hogy e meddőség okai maguk az ügyvédek, akik közül az érdemesebbek nem szívesen vállalnak bírói hivatalt. Ez meglehet, valamint az is bizonyos, hogy inkább egy ügyvéd se neveztessék ki, semhogy a selejtesek vizessenek a bírói pályára. De másfelől az is igaz, hogy az érdemes, a kiváló ügyvédeket nem albírói vagy törvényszéki bírói állással kell megkínálni, hanem a királyi Kúria részére kell megnyerni. Ez az a bíróság, amely leginkább ki van téve a tespedés veszélyének, ha folyvást a rang szerint előlépő bírák közül nevezik ki tagjait, másfelől pedig csak ez lehet az a bíróság, amelynek tagja gyanánt működni méltó ambíciója lehet az olyan tanult jogásznak, aki férfikora java részét már az ügyvédség gyakorlatában töltötte el, s aki e téren polgártársai tiszteletét már kivívta, egyszersmind pedig anyagi függetlenségét, is megalapította. Olaszországban éppen most tárgyalják a bíróság szervezetének reformját, s e reform egyik sarktétele az, hogy míg az alsó- és középfokú bíróságok tagjai bizonyos kautélák mellett a közelsőség szerint, lépnek elő és így magukban elzárt bírói kart alkotnak, amelybe ügyvéd alig juthat be, addig a Rómában alkotandó semmitőszék tagjait a bírói és az ügyvédi kar kitűnőségei közül fogják kinevezni. Ez intő példa arra, hogy miként lehet és kell a kiváló ügyvédeket a bíróság részére megnyerni, s miként lehet a bíróságot, különösen a legfelső fokon, életerős szervezetté fejleszteni. Hogy a mi Kúriánk nem ilyen életerős szervezet, ezt különösen a budapesti ügyvédi kar tagjainak van alkalmuk tapasztalni. Fölterjesztésükben ki is jelentik, hogy a királyi Kúria judikatúrája ingadozó és bizonytalan. Ennek pedig a már kiemelt körülményen kívül több oka van. A bírák előléptetése általában és így a királyi Kúriához is titkos információk alapján történik, amelyeket az illető bíróság elnöke terjeszt, az igazságügyminiszter elé. ..A királyi táblák szétosztása után a felügyeleti jog a királyi táblák hatáskörébe utaltatott, arról azonban nem történt intézkedés, hogy a kiráyi táblai és törvényszéki elnök mint felelősség mellett teljesítse informáló jogát és kötelességét. E jog gyakorlása csak akkor lesz igazságos és mindenkit megnyugtató, ha, az illető hivatali főjnökök a központban bizonyos ellenődzésnek lesznek alávetve.“-Ezt mondja ügyvédi kamara? A célnak azonban sokkal inkább megfelelne az előléptetés ama rendszere, melyet az olasz törvényhozás most készül életbe léptetni, s amelynek lényege az, hogy a bírák előléptetése a kozelsőség alapján, s külön e célra alakított igazságügyi hatóság ellenőrzése mellett és így a végrehajtó hatalomtól teljesen függetlenül történik. A titkos információk ellenőrzése a központból még mindig oly alárendeltségben tartja az előlépni szándékozó bírót a kormányhatalommal szemben, amely illuzóriussá teszi a bírói függetlenséget egész a legfelső fokig, — különösen, amíg a királyi Kúriánál a kisegítő bírák intézménye fönnáll. De van egy másiktitkos információ is, amely szintén befolyásolja a judikatúrát. És ez még veszélyesebb, mint az előbbi — mert mindannyiszor egy-egy konkrét ügy elintézésével függ össze. Arról az információról van szó, amelyet bizonyos ügyvédek, különös összeköttetéseik és befolyásuk révén, foglalkozásként gyakorolnak. A kamara jelentése kiemeli, hogy nálunk — úgy látszik — senki sem bízik az igazság diadalmaskodó erejében, hanem mindenki személyes összeköttetések és ismeretségek alapján akarja perét megnyerni. E társadalmi fölfogás utat tört magának az igazságszolgáltatás szentélyébe is, mert a királyi Kúrián igen gyakran találkozunk úgynevezett informáló ügyvédekkel, akik a bíróságnál nem különös, a perbeli ügyvédé fülai számunk 24 oldal.