Budapesti Hírlap, 1903. április (23. évfolyam, 90-118. szám)
1903-04-01 / 90. szám
s _____________________ nél nagyobb szakképzettségüket, tudományukat és gyakorlati ismereteiket, hanem személyes összeköttetésüket akarják érvényesíteni. Az efféle informálás megrendíti a bírói tekintélyt, különösen, ha áll az, amit a jelentés szerint némelyek panaszolnak, hogy vannak esetek, midőn magának az illető bíróságnak valamelyik tagja jár el mint informátor bírótársainál (95.1.). Az ilyen informálás már visszaélés számba megy, de nem helyeselhető az egyébként sem, habár az írásbeli eljárás mellett, midőn az ügyfél másként nem érintkezhetik a bíróval, van némi jogosultsága. Az igazságügyminiszter lankadatlan munkájának eredményeként most tárgyalja a képviselőház igazságügyi bizottsága a polgári perrendtartás javaslatát, amely az írásbeliséget ezen a téren is teljesen megszünteti. Hogy ez a javaslat mielőbb törvénynyé váljék, már azért is kívánatos, mert ezzel mód nyúttatván a feleknek arra, hogy jövőre minden polgári perben szóbeli tárgyaláson védhessék meg jogaikat a legfelső fokon is, ez remélhetőleg maga után fogja vonni a bíróságon kívüli informálásnak teljes kiküszöbölését. Sok az égető baja még ezeken kívül is igazságszolgáltatásunknak. Az ügyvédi kamara jelentése rámutat mindezekre, s egyszersmind fölhívja az igazágügyminiszter figyelmét a baj orvoslásának eszközeire is. E helyen csak a leglényegesebb pontokat emelhettük ki, annak bizonyságául, hogy a budapesti ügyvédi kamiara éberen őrködik nem csupán a kar érdekein, hanem ezzel összefüggésben magyar igazságügy, általános érdekein is. Az igazságügyi kormány sok hasznos anyagot, sok megszívlelendő javaslatot talál a fölterjesztésben. Plósz Sándor igazságügyminisztertől, aki nagy tudással és lelkiismeretes odaadással vezeti a magyar igazságügy nagy gépeze-tét, ,2U BiBiauBASBsrn dgWH »gaJgpng Sg9f ügyvédi komísor^^V&10aB^^.ország jogászközönsége, hogy megfontolás tárgyává teszi az elpanaszolt bajokat és megtalálja és alkalmazza a gyógyításukra szükséges orvosszereket. 3s orvos ír 1 UP gr Széchényi GRBP gróf a királynál. Bécsből táviratoztak, Ő felsége Széchényi Gyula grófot, a személye körüli minisztert ma délelőtt hosszabb kihallgatáson fogadta. Elismerés a szabadelvű pártnak. Marosvásárhelyről táviratozték: Mezőbánd nagyközség szabadelvű választópolgárai Podmaniczky Frigyes báróhoz, mint az országos szabadelvűpárt elnökéhez, a következő táviratot intézték: „A Nagyméltóságod vezetése alatt álló egységes párt közhasznú tevékenységét hálásan elismerve, erőt és kitartást kívánunk Nagyméltóságodnak és pártjának a további küzdelem sikeres folytatására.“ Püspöki tanácskozás. Ma délelőtt püspöki tanácskozás volt a hercegprímás budai palotájában. Jelen voltak a püspöki kar tagjai közül: Csuszka György kalocsai érsek, Bubics Zsigmond kassai, Meszlényi Gyula szatmári, Szmrecsányi Pál szepesi, Mailáth Gusztáv gróf erdélyi, Hettyey Sámuel pécsi, Széchényi Miklós gróf győri, István Vilmos dr. szombathelyi, Várossy Gyula dr. székesfejérvári püspökök, továbbá Laurán Ágost dr. nagyváradi püspökhelyettes, Mihályi Viktor balázsfalvi görög katolikus érsek, Vályi János eperjesi és Radu Demeter dr. lugosi görög katolikus püspökök. A tanácskozáson Vaszary Kolos hercegprímás elnökölt. A jegyzői tisztségre Várossy Gyula székesfejérvári püspököt kérte föl. A hercegprímás üdvözölte az egyházfőket s rövid imádság után megnyitotta az értekezletet. Mailáth Gusztáv gróf erdélyi püspök beszámolt a középiskolai hittankönyvre hirdetett pályázat eredményéről, a már megbírált pályaművek közül kijelölve azt a munkát, mely a kitűzött célnak legjobban megfelel és az általános használatra legalkalmasabb. Ezután tárgyalásra került a katolikus tanító képzők tanterve We kaatolikus gazdasági ismétlő iskolái. hittan-tanító sarjuk ügye- a hisszabb vita van arról, hogy a katolikus képzőintézeteknél való magánvizsgálatra ki adhat engedelmet, az egyházi hatóság-e vagy az állam. Eddig e dologban különböző gyakorlat volt. A tanácskozás abban állapodott meg, hogy ez a jog a püspök hatáskörébe tartozik. Azután folyóügyeket intéztek el s egy óra után az értekezlet véget ért. A kézdivásárhelyi mandátum. Kézdivásárhelyről jelentik a Magyar Távirati Irodának, hogy Pagányi Sándor, a kézdivásárhelyi vidéki kerüt szabadelvű pártjának jelöltje visszalépett. A függelkségi pártnak tudvalevőleg Polónyi Géza a jelöltje, Náday Ferenc. Irta: Alfa. Náday Ferenc mint művész a sors ritka kegyeltje. Negyvenéves jubileumát ünnepeljük, de neki nem kell beérnie ily jubileumok szokásos ajándékaival, babérral, virággal, aranynyal, ezüsttel, szóval, melyeknek csak a jubileum napja ád gyorsan tűnő fényt, meleget, életet; neki nem kell átengednie a jubileum napján az első helyeket a jubileum büszke rendezőinek, kik a maguk nemes szivét, nagylelkűségét, ékesszólását ragyogtatják és ünnepeltetik, míg ő, szegény, csak alkalmul szolgál; neki nem kell a háladatosság alamizsnájából éldegélnie, mely az összes közerények közt a legmúlékonyabb és a leglanyhább: őt igazán ereje teljességében ünnepelhetjük, mikor ő még mindig többet ad nekünk, mint mi neki adhatunk. Nagy múltja van, de jelene semmivel sem kisebb múltjánál. Ki állotta az egyéniség tűzpróbáját: nap nap után pótolhatatlannak bizonyítja magát. Azok a jelességek, melyek benne vannak, ily minőségben, ily fokban és ily összetételben senkiben nincsenek meg. A közönségnek vele szemben nyilatkozó magatartása is bizonyságot tesz mellette. Ha egy színészt húsz-harminc éven át láttunk, teljesen ismerjük; ennyi idő után minden átalakuláson keresztülment és nem igen fog többé meglepni bennünket. Értékétől függ, hogyan állja ki a megszokás tűzpróbáját. Három főeset van: vagy megunjuk, vagy megszokjuk, vagy megszeretjük. A legrendesebb eset a középső, a megszokás. A megszokás főképp az éles benyomásokat tompítja, a kellemetlen benyomások pedig a legélesebbek. Olyik színészt, kit eleinte alig nézhettünk, néhány év után egészen tűrhetőnek találunk; amin kellemetlen volt benne, azon átsuhanunk, a többit pedig úgy ahogy élvezzük. Egy kicsit,neki is segítenie kell bennünket haladásával, javulásával, öntudatos igyekezetével. Szerencsétlen az a színész, akit megununk, mert nagyon merev, egyhangú, mert becsvágya sokkal nagyobb, mint tehetsége, mert nem tud szerepkört változtatni, noha szerepkörének természetes kellékei el-elhagyják. A művészi egyéniségeket azonban megszeretjük. A művészi egyéniség jellemző vonása, hogy a rendesnél nagyobb erő lakik benne, és az erő mindig üdítő, gyönyörűséges látvány. A korrektség nagyon jó dolog a közönséges élet viszonyaiban, de a művészetben magában nem ér semmit. Itt elsősorban az erőnek van értéke. Néha az erős színészt is előbb meg kell szoknunk, azaz idegenszerűségeit elfelejtenünk, melyek eleinte erejét eltakarják előttünk. Az igazi erő pedig jóformán halhatatlan. A színház krónikái tele vannak példákkal, hogy egyes színészek hetven-nyolcvan éves korukig frissek, épek maradtak. Azok virulnak el gyorsan, kiknek egész ereje az ifjúság bájában és kedvességében rejlett, a beauté de diable-hism. És viszszavonulni kénytelenek, kiknek testük és emlékezetük fölmondja a szolgálatot, ami a hevesen élőknél elég gyakori. De amíg a színész éreztetni tudja velünk, hogy egyéni erő, addig meg nem unhatjuk, mert szeretjük. Nem akarjuk, hogy más legyen, mint amilyen. Finomabb érzésű bíráló sohasem fogja az ő játékát oly célból összehasonlítani más művészével, hogy lealacsonyítsa. Az egyéniségek valójában összehasonlíthatatlanok, sajátosságukban rejlik gyönyörködtető erejük, ki fogja a maga gyönyörűségét azzal lerontani, hogy az egyik egyéniséget a másik kedvéért elveti ! Nem jobb-e mindkettőt élvezni ? Jó az összehasonlítás, de csak hogy mindkettőnek sajátosságát még jobban érezzük. Ezzel Náday Ferencről is elmondtuk a fődolgot, hogy nagy egyéni erő, hogy megszerettük, szeretjük és soha meg nem unhatjuk. Sokkal nehezebb egyéniségéről határozott képet rajzolni. Mennél egyénibb valaki, annál bajosabb őt nyelvünk általános kifejezéseivel jellemezni. Az egyéniséget látni kell, tapasztalni, gondolatunkban utánozva átélni. De feladatunkat megkönnyíti, hogy mindenki ismeri, hogy a közönséget csak emlékeztetni kell rá és mindenki képét fölidézi lelkében. Első helyre teszszük színészi adományai közül éles értelmiségét. Ez nem olyképp értendő, hogy amit nem tud megcsinálni művészi ösztönével, azt pótolja tanulmánynyal, reflexióval. Aki ily pótlásra szorul, sohasem lesz igazi színművész. Náday értelmisége nem tanulmányos, hanem művészi ösztönszerű. Ő az egyes alakokat tudja kitűnően játszani. Jól választotta jubileumi játékának A nők barátját, ez a szerepe egyike a legfényesebbeknek. Dumasnak majdnem minden darabjában van egy alak, kinek nincs nagy része a cselekvényben, ki csak kórusként kíséri, ki a látottakról, hallottakról okoskodik, ki voltaképp nem más, mint maga Dumas. Mindezeket Náday fölülmúlhatatlanul játszsza. Náday szenvedélyesen szereti az okosságot, gyönyörűen kifejezi, láthatóvá, érthetővé teszi. Innét van kristálytiszta beszéde, a szerző legfinomabb intencióinak megértése és előadása, a beszéd pompás tagozása, minden árnyalatnak hű rajza. Innét van, hogy néha túlságig is viszi ezt a jelességét, nagyon is kiélezi, tagolja, aláhúzza a beszédet, mintha nem is szalonban, hanem katedrán ülne, hogy oktasson bennünket. De még ez sem bánt bennünk Lilwei ar ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, márc. 31. A képviselőház mai ülésén Lukács pótügyminiszter három törvényjavaslatot nyújtbe a készfizetés megkezdéséről. A jobboldal éljűréssel fogadta, de hogy mikor kerül tárgyalókra sor, az a jövő rejtelme. A napirend előtt Rátkay László elmonota, hogy a pénzügyi bizottság tegnapi ül, határozatképtelen volt, mégis fontos kérdés döntöttek, hites gyorsíró helyett miniszteri ütviselők jegyeztek, megtámadta a pénzügymnisztert is, aki, szerinte, a bírói kart sértette azzal, hogy a közigazgatási tisztvise karával helyezte egy színvonalra. Lukács pé ügyminiszter kijelentette, hogy a miniszteri ti viselők jelenléte régi gyakorlaton alapszik, bírói kart pedig azzal a véleményével, hogy pen oly szükséges a közigazgatási tisztvise anyagi függetlensége, mint a biráké, nem te megis jelentette azt is, hogy tartja helyesnek, hogy a közigazgatási tisztelők mellékjövedelem után járjanak és a mány a fizetés javítás révén éppen odatörek, hogy a közigazgatási tisztviselők mellékjövemét minél szükebb korlát közé szorítsa. Rakovszky István és Szederkényi Nándor tak a dologhoz és Dániel elnök fölszólította a bizottságok tagjait, hogy szorgalmasabban járjanak az ülésekre. 1903. április 1. A néppárt értekezlete. Az országgyűlési néppárt csütörtökön értekezletet tart, melyen az indemnitivel szemben elfoglalandó álláspontjának kérdésével fog foglalkozni. A kiegyezés Ausztriában, Bécsből táviratozzak . A kiegyezési bizottság ma este folytatta a kiegyezési javaslatok általános tárgyalását. Kulp hangoztatja, hogy a két állam gazdasági szétválasztása azt, jelentené, hogy Ausztria-Magyarország kilépne a k©ereskedelmi politikai világhatalmak sorából. Másrészről oly közösségnél, mely csak terheket ró az osztrákokra és termelőiket nem engedi nyugalomhoz jutni, többet ér a szétválás. Inkább legyünk, úgymond, szambad középállam, mint Magyarország hűbérese. Elterít bégen kijelenti, hogy épp most lett volna az idő a legkedvezőbb a szétválásra, a legutóbbi öt év zavarai megkönnyítették volna ezt az utolsó energikus lépést. Sem a nemzeti pártok, sem az ipar, sem a munkások nem akarják a kiegyezést. A szónok általában a kiegyezési javaslatok ellen és Kaftan indítványa mellett fog szavazni. A tárgyalást holnap délelőtt folytatják.