Budapesti Hírlap, 1903. június(23. évfolyam, 149-177. szám)

1903-06-01 / 149. szám

2 A nógrádi választást Balassa-Gyarmatról telegráfozzák. A nógrádi kerületben a képviselővá­lasztás késő éjjel a függetlenségi párt győzelmével végződött. Az első szavazatszedő­ bizottságban Prónay Mihály szabadelvűre szavazott 563, Kálosy József függetlenségire 450, a második bizottságnál szavazott Prónay-ra 366, Kálosy-ra 560 s így Kálosy Józsefet 81 szótöbbséggel megválasztották. A kerületet a nemrég meghalt Sczitovszky Já­nos szabadelvű (volt nemzeti) párti képviselte, a­kit a múlt általános választáson egyhangúlag választot­tak meg. Kálosy József, az új képviselő nyugalmazott törvényszéki bíró. Kálosy a magyar bírói kar egyik legtalentumosabb tagja volt. Ismeretes szerepe a Köteles-perben. Kálosy volt az, a­ki a feleség-gyilkos­sággal vádolt Köteles Mihály makói parasztgazdát az illavai fegyházból kiszabadította. Kálosy akkor, mikor Köteles Mihály perének revízióját sürgette, a buda­pesti királyi törvényszék ügyésze volt, mely törvény­széket delegálták az ügyben való ítélethozatalra. Mi­kor Kálosy a vizsgálat adataiból meggyőződött Köteles ártatlanságáról, teljesen a védelem álláspontjára he­lyezkedett, és hatáskörében mindent megtett, hogy a szerencsétlen embert a fegyházból, melyben már kilenc évig sínylődött, — húsz évre volt elitélve, — kimentse. Az 1885-ben Szegeden tartott végtárgyaláson olyan fényes beszédet mondott, mely után a védő kijelen­tette, hogy lemond a szólás jogáról és mely beszéddel akkor az egész hazai sajtó első helyen foglalkozott. Köteles visszakapta szabadságát, Károsynak pedig mindenki fényes jövőt jósolt a birói pályán. Törvény­­széki biró korában azonban állandó betegeskedése meg­akasztotta karrierjét, nyugalomba vonult és ügyvéd­­kedett. Most mint politikus lép előtérbe. Az igazság­ügyi kérdésekben bizonyára nagy hasznát veszi a kép­­viselőház. A lengyel nemzeti gyűlés. Vasárnap nyílt m­eg Lembergben a lengyel nemzeti gyűlés. Maja­­kovszki polgármester üdvözlő beszédében azt hangoz­tatta, hogy a nemzeti gyűlés tisztán védekező jellegű és nem szándéka más nemzet ellen támadólag föllépni. A nemzeti kongresszus, a­mely a lengyeleknek az egyes kerületekben való szolidaritása mellett nyilatkozott, mai teljes ülésén elfogadott számos határozatot, a­melyek közül a legfontosabbak a következő tárgyakra vonatkoznak: Az összes lengyel pártokat és csoportokat ma­gába foglaló nemzeti szervezet alakítása, a­mely nyíl­tan és törvényesen működik; lengyel tudósító iroda fölállítása a külföldi sajtónak a lengyel ügyekről való értesítése céljából; a lengyel nép nemzeti törekvései­nek támogatása Kelet-Galíciában, Sziléziában és Bukovinában­­ a kivándorlás szabályozása; az ország iparának fejlesztése; a galíciai tartományi iskola­­tanács újjászervezése; kisebbségi iskolák fölállítása a vegyes nyelvű járásokban; a középiskolai ügy reformja és a galiciai főiskolák kiegészítése; a lengyel nyelv­­tanítás intenzívebb ápolása a galiciai nép- és közép­iskolákban és a felsőbb intézetekben; a lengyel hiva­talos nyelv behozatala az államvasutaknál, a posta- és táviróhivataloknál, az államügyészségnél, a pénzügy­igazgatóságnál, az államjószágok igazgatóságánál és a csendőrségnél. Az elnök összefoglaló beszéde után a kongresszust berekesztették. Gyülésező tanárok. Budapest, jun. 1. (Saját tudósítónktól.) A pünkösdi ünnepek alatt három derék munkát végző egyesület tagjai gyűltek össze, hogy az ünnep szünidejét fölhasználva, fontos pedagógiai és szervezeti kérdéseket vitassanak meg. Ma, hétfőn az Országos Középiskolai Tanáregyesület tartotta választmányi ülését Beöthy Zsolt elnöklésé­vel. Az ülésen vita fejlődött ki ama kérdésről, mi­képpen kellene a reáliskolákat a gimnáziumokkal egyenlő jogokban részesíteni. E kérdéssel kapcsolat­ban tanácskoztak a mai reáliskolák latin kurzusainak megerősítéséről is. A vitában Beöthy Zsolt elnökön kí­vül Alexander Bernit és Hegedűs István dr. egyetemi tanárok is résztvettek. Az Országos Polgári Iskolai Egyesület délvidéki körének tagjai pünkösd vasárnap­ján Herkulesfürdőn gyűltek össze s hosszas vitában harcoltak a polgári iskolai reform eszméjének érde­kében. A tanárok az ország minden részéből szép számú érdeklődő közönséget vonzottak Herkules­­fürdőre. A gyűlés kiemelkedő pontja volt Földes Mik­lós karánsebesi polgári iskolai tanár fölolvasása. Ugyancsak pünkösd vasárnapján a Kisdednevelők Országos Egyesületé­nek tagjai is összegyűltek ünnepi ülésre. Az egyesület egyik érdemes alelnöké­nek, Röser Jánosnénak tíz éves alelnöki jubileumát ülték meg. A jubileum alkalmat adott a közoktatás­­ügyi kormánynak és a fővárosnak is, hogy a jubiláns­nak az óvóiskolák működése körül kifejtett érdemeit elismerjék és melegen méltányolják. A három egyesü­let ünnepi gyűléséről alábbi tudósításunk számol be. A középiskolai tanárok. A középiskolai tanárok választmányi gyűlésén Beöthy Zsolt miniszteri tanácsos, egyetemi tanár el­nökölt. Megnyitó beszédében utalt a gyűlés program­jára,, a­mely a reáliskola egyik fontos reformkérdését hozza szőnyegre. Azután Négyessy László főtitkár tartotta meg jelentését az egyesület működéséről. Be­jelentette a gyűlésnek, hogy az egyesület évi felter­jesztésében kérte a kormányt a középiskolák osztá­lyozó időszakának helyesebb féléves beosztására. Szólt azután az iskolai helyesírásról, a­melyet a miniszter az intézetekre nézve alternatív szabadsággal, a tan­könyvekre vonatkozólag pedig kötelezően elrendelt. A hivatalos helyesírás szabályozásához a tanárságnak is alkalma volt hozzászólni, s a reformnak igen nagy pártja volt a tanárság között. A hetes bizottság, me­lyet az állami tisztviselők javadalmazásáról szóló törvényjavaslat ügyében a kormány informálására küldtek ki, a javaslat benyújtásával egy időben be­számolt és letette mandátumát. A budapesti kör tárgyalásai alapján Beke Manó kéri elnök az igaz­gatósághoz indítványt tett, hogy szorgalmazza a ja­vaslat hiányainak kiküszöbölését. Az igazgatóság nem vállalt ez ügyben hivatalos megbízást, mert nem akart alkalmat adni ily lépésével arra, hogy a számos tiszt­viselői osztály részéről a javaslatot ért ostrom ha­tása alatt a törvényjavaslatot s kivált a tanárságra vonatkozó részt revízió alá vegyék s netalán egy-két könnyítés fejében a tanárság hátrányára módosítsák. A­mit az igazgatóság meg nem tehetett, azt meg­tette az egyesület elnöke, Beöthy Zsolt, a­ki to­vábbra is fáradhatatlanul informált, közbenjárt és küzdött. Lépései nem is maradtak eredménytelenek. A kultuszminiszter magáévá tette a tanárok kíván­ságai közül azokat, a­melyekre nézve nem volt még provokált döntése a minisztériumnak, így sikerült egy-két pontban kedvezést biztosítani. A főtitkár és a többi hivatalnok jelentése után Schürger Ferenc­ (Ungvár) tette szóvá az új helyes­írási rendeletnek a magyar és az idegen helységnevek írásáról szóló intézkedését. Kívánja, hogy a fonetikus írás helyett a berni egyezmény legyen irányadó az ide­gen nevek Írásánál és a magyar helységnevekre vo­natkozólag egyeztessék össze a kultuszminiszter intéz­kedését a belügyminiszterével. Balassa József (Buda­pest) szólt azután s kifejtette, hogy a magyar helységnevek Írására vonatkozólag csak látszólagos az ellentét, mert ha a helységnevek törzskönyvező­ bizott­­sága minden megyére vonatkozólag bevégezi a munká­ját, akkor a két minisztérium intézkedése között meg­lesz a harmónia. Az idegen helységnevekről szólva, a magyar helyesírásnak nem lehet föladata minden nemzet helyesírását megtanítani, közhasználatra igenis jók a magyar nevek és a fonetikus írás. A föld­rajz föladata az eredeti név írásmódjára és kiejté­sére megtanítani a tanulókat. Az egyesület ezzel napi­rendre tért a kérdésen. Következett Chovancsák István dr. budapesti reáliskolai tanárnak előadása, a mely két indítvány megokolásából állott. E szerint kívánja az előadó a reáliskoláknak a gimnáziumokkal való egyenjogúsítá­sát s mig ez megtörténhetik, addig a reáliskolák la­tin­ kurzusának vizsgatartó joggal való megerősítését, úgy, hogy még a latin érettségi vizsgálatot is a maga intézetében tehesse le az iskolai abiturieus. A kérdés­hez h­ozzászólottak: Kemény Ferenc, Hegedűs István dr., Alexander Barnát, Kardos Albert, Fiók Károly, Waldapfel János és Váró Ferenc. Hegedűs István dr.-nak szomorú tapasztalatai vannak a reáliskolák latin­ kurzusairól. A két középiskolának e kurzusok ál­tal való mai áthidalása a lehető leggyarlóbb. Latin érettségi vizsgálat tartása csak úgy engedhető meg a reáliskoláknak, ha a kurzus óráit felényi óraszámmal emelik, ha a tanítás céljára iskolánként latin-görög katedrát szerveznek, s ha megtörténik az auktoroknak afféle kiválogatása, a­mely biztosítja ezzel a kisebb heti óraszámmal is a klasszikus szellem helyes meg­ismertetését. Alexander Bernát szerint a mily helyes a reáliskoláknak a gimnázium jogaival való fölruhá­­zása, épp oly elhibázott a reáliskolai latin­ kurzusok­nak megerősítése. Ha külső okok kívánják is ezt a megerősítést, mégis meggondolandó, hogy a reálisko­lai irány elbírja-e a latint összesen heti tizennyolc órában. A latin idegen szövet a reáliskola testében. Mindent tanítani, a­mit a reálirány kíván és még la­tint is, ez lehetetlen, a­míg az oktató­tervekben szer­ves élet van. A rel­iskolai tanároknak nem biztatni kell a latinra a tanulókat, hanem elijeszteni őket. Ha a tanulók a reáliskolában tehetnek érettségit, még kevesebb lesz az eredmény, mert a maguk tanára fogja őket vizsgáztatni. Ha Hegedűs István dr. föltételei meglesznek, akkor talán jobb lesz a latin­ tudás. A maga részéről azonban még mindig csak az egyenjogúsítás elvét fogadja el. Waldapfel János dr. abban a tény­ben, hogy a reáliskolák a latin nyelvet nem akarják elejteni, azt látja, hogy a latin a nemzeti kultúrának fontos eleme. Beöthy Zsolt elnök összegezte azután a vita eredményét abban, hogy mindenki kívánja a reál­iskolák egyenjogúsítását a gimnáziumokkal és hogy kívánatos a reáliskolai latin­ kurzusoknak oktató ter­vezetükben, utasításukban és hathatósabb ellenőrzé­sükben való szervezése. A gyűlés kimondotta, hogy legközelebbi nyári BUDAPESTI HÍRLAP. (149. sz.) 1903. június 2. közgyűlését Ó-Tátrafüreden tartja. Azután bizott­ságot küldtek ki a felekezeti középiskolai tanárok fizetésrendezésének szorgalmazására. A bizottság tag­jai lettek: Dóczi Imre, Kapossy Lucián, Négyessy László és Rácz József. Polgári iskolai tanárok. Herkulesfürdőn pünkösd vasárnapján gyűltek össze az Országos Polgári Iskolai Egyesület délvidéki­ körének tagjai. A közgyűlés délelőtt kilenc órakor­ kezdődött. Donszky Lukács karánsebesi polgári isko­lai tanító megnyitó beszédében kifejtette, hogy a polgári iskolai reform kérdése kilépett a tanügyek keretéből s társadalmi kérdéssé lett s igy szerencsés körülménynek tartja a nagyszámú érdeklődő meg­jelenését. Az elnök indítványára táviratban üdvözöl­ték Wlassics Gyula kultuszminisztert és Morlin Emil miniszteri osztálytanácsost, a polgári iskolai ügyosz­tály vezetőjét. A különféle jelentések után Földes Miklós ka-­ ránsebesi állami polgári iskolai tanár tartotta meg fölolvasását a polgári iskola művészeti neveléséről és a felső osztályok gyakorlati tantervéről. Fölolvasásá­ban a polgári iskola V., VI. és VII. osztályában az oktatás egyik fő céljául az ismeretek alapos megérte­tését s a tudományok megkedveltetését tűzi ki. A pol­gári iskolának befejezett ismeretkört kell nyújtania, de a befejezettség még nem mond meg mindent, mert az ismeretek mennyisége tekintetében alkalmazkodni kell az ifjak értelmi fokához, de össze kell azt egyez­tetni a kor színvonalával is. Az oktatást céltudatosan abba az irányba kell terelni, hogy a növendékek az iskolából kikerülve, vonzódjanak a tudományokhoz, másrészt az iskolának meg is kell tanítania növen­dékeit az önképzés helyes és sikerre vezető módjaira.. Az önképzéshez való kedv és tehetség kifejlesztésére a felső osztályok történelmi és természettani oktatását tartja kiválóan alkalmasnak. A magyar történelem tanítására például a polgári iskola VII. osztályában előreláthatólag heti három órát fognak szánni. Java­a­solja, hogy heti egy órát egész éven át oly tanfolyamra fordítsanak, melyen egy kort, egy kiválasztott tételt, tanítsanak tüzetesen, a lehetőségig föltüntetve a tör­ténelem módszereit, az adatok mérlegelését. A ki egy kort így ismer, annak más fogalma lesz az egészről s kedvet is kaphat, képes is lesz e tárgy körében tanul-­ mányokba bocsátkozni. Ezt kívánja a világtörténe­lemre és a természetrajzra nézve is. Ez utóbbi tárgy­nál főleg a legújabb kor technikai vívmányaira és azok gyakorlati alkalmazására legyen tekintettel az iskola.­ A művészeti nevelésről szólva, vázolta ama nagy válto­­­zásokat, melyeket az iparművészet keletkezése és fejlő­dése a rajztanítás terén okozni fog s utal arra, hogy e téren maga Wlassics miniszter a reformeszmék leg­lelkesebb terjesztője. Szólt azután a zenetanítás hasz­náról. A hét osztályra kiegészített polgári iskola fő­céljának mondta az általános intelligenciát s a gyakor­lati irányú képzettséget. Az ilyen szellemben szerve­zett felső tanítás visszaadhatná a szakiskolákat valódi hivatásuknak, a tiszta szakképzésnek. A gyűlés nagy tetszéssel fogadta Földes Miklós előadását és az elnök indítványára jegyzőkönyvi kö­­­szönetet szavaztak a fölolvasónak. A tanterv reviz­­ziója következett azután s a tárgy előadói Szörényi Benő karánsebesi és Gyenes Adolf nagybecskereki tanárok voltak. A beható vitában Mihalik Sándor or-c­sovai igazgató, Deák Gyula resicabányai, Pfeifer Mihály karánsebesi, Gáspárdy Aladár orsovai, Radius Simon oravicabányai tanárok s még számosan vettek részt. A gyűlés utolsó programpontja a tisztikar választása volt. Elnök lett: Donszky Lukács, alel­­nök: Bertalan Gyula, titkár: Schmidt Károly, pénz­táros: Aberet Károly, ellenőr: Szüld Antal.­­ A jövő évi közgyűlést Temesváron fogják meg- , tartani. Délben banker volt, melyen számos felköszön­tőt mondtak. A kisdednevelők. Az Akadémia dísztermében nagy közönség je­lenlétében tartotta meg tegnap délelőtt évi közgyűlését a Kisdednevelők Országos Egyesülete. A gyűlésen szép ünneplésben részesítették Röser Jánosnét, az egyesületnek tíz év óta érdemes alelnöknőjét. Az ünnepi ülést, a­melyen Hagara Viktor dr. főispán el­nökölt, az óvónők karának üdvözlő dala nyitotta meg. Azután Hagara Viktor dr. elnök megnyitó beszédében vázolta azt a tevékenységet, melyet az egyesület a­ kisdednevelés terén harmincöt év óta kifejtett. Külö­nös érdemeket szerzett a munkában Röser Jánosné, a­ki tíz évvel ezelőtt lett alelnöknője az egyesületnek. Csak tíz évig munkálkodott az egyesület élén, de, mint a szónok mondta, munkásságának eredménye három évtized sikerével fölér. A megnyitó beszéd után Neményi Imre kultuszminiszteri osztálytanácsos tol­mácsolta Wlassics Gyula kultuszminiszter üdvözletét s köszönetét és elismerését fejezte ki az ünnepeltnek. Azután Peres Sándor tanár ismertette Röser Jánosné érdemeit, mire Halász Sarolta átnyújtotta Röserné­nek azt az alapító oklevelet, a­mely Röserné nevére 5000 koronás alapítványt tesz a létesítendő kisded­nevelők otthonában. Ez az összeg a tagok adakozásá­ból gyűlt össze. Az alapítványt a közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta. Balga Zsuzsa díszes emlékalbumot nyújtott át az ünnepeltnek, mire a hatóságok és rokonegyesületek üdvözlései következtek. A székes­­főváros tanügyi ügyosztályának nevében Festetich Géza gróf tanácsjegyző, a VIII. ker. általános kör-

Next