Budapesti Hírlap, 1903. december (23. évfolyam, 330-359. szám)

1903-12-01 / 330. szám

1903. december 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (330. sz.) micsoda módon lopják az ország idejét. Az ellen­zéken fölzúdult a rendre és a parlamenti illem legkiválóbb bajnokai igyekeztek meggyőzni Ti­szát arról, hogy vétett, az illendőség ellen. Rigó Ferenc például igy vélekedett: „Nehéz ott lopni, a­hol a gazda maga is tolvaj“. Kubik Béla pedig azt állította, hogy Tisza gróf ra­bolja el a házszabályokat és sikkasztja el a ki­sebbség jogát. Sok apró fölszólalás gyűrűzött a Tisza Istvánnak a vízbe dobott köve körül és végre Lengyel Zoltán elérkezettnek látta az időt, hogy hathatósabb argumentummal feleljen. Mi a­ leg­frappánsabb argumentum? Természetesen a név­szerinti­­ szavazás. Arra kérte a Házat, hogy a házszabályokhoz való szólás keretén túl kiterjesz­kedhessek Tisza beszédére. Minthogy a többség ebbe nem akart beleegyezni, Kubik fölvitte az el­nöknek a, névszerinti szavazást kérő ívet. Hát szavaztak. Azután Lengyel Zoltán már csak a Házszabályhoz szólhatott, a­mi annyira sikerült, hogy beszéde végén már a Tisza bankjában volt, mondván, hogy a­mit ott elloptak, azt csakugyan sikerült ellopni. Persze, rendreuta­­sították. Végre rátértek a napirend bajára és fél kettőkor szerencsésen megszavazta a többség, hogy maradhat a jegyzőkönyvben a november, megérti azt mindenki, ha nem őszutónak írják is. Fél kettő volt és még húsz indítvány várt sorsára! De most váratlan fordulat történt. Szót­­kért Kossuth Ferenc és miután fölkérte a több­séget, ejtse el az amúgy is haszontalan párhu­zamos ülést és szemrehányást tett neki,­­hogy Gáiopi előtt nem tette meg a nemzeti nyelv dol­gában kötelességét, azt ajánlotta, a­­kormány­nak, hogy az ellenzéket argumentumokkal győzze meg, hogy a magyar vezényszó most ki nem vívható és a választói jog kiterjesztésével, a magyar nyelvnek az iskoláiban való érvényesí­tésével és szociális reformokkal nyugtassa meg a közvéleményt. A­­Kossut­h-párt jórésze éljenzett, ellenben az Ugron-párt meglepetve mozgott, forrongott és fokozta megdöbbenését, mikor látta, hogy a jobboldal, is tüntetően helyesli Kossuth szavait. Az­­ellenzéken óriási volt a zavar. Az ug­­ronisták „árulást“­,, „paklit“ emlegettek és a Kossuth-párton is a legellentétesebb gondolatok kavarogtak. [Nyilvánvaló volt, hogy­­ Kossuth béke­ajánlatot tett és pedig a többség beavatott embereinek tudtával. Meggyőzte erről a kételkedőket Tisza gróf válasza. Kijelentette, hogy ő is elkerülni óhajtja a gyorsan közelgő végső harcot és egyetért Kos­suthtal. Programjában is kiemelte, hogy a sze­gény népen segíteni akar és a magyar nyelvet szigorúbban, akarja taníttatni, kívánja­ a­ válasz­tói jog kiterjesztését is és hogy a sötétbe való Ugrás veszedelmét mellőzze, ankétet kíván össze­hívni, melyben különböző pártállású férfiak elé terjeszti, az erről való törvényjavaslatot. Meg­ígérte, hogy­ a törvény­javaslatot három év­en be­lül fogja a Házban letárgyaltatni és ha nem kell idő előtt föloszlatni az országgyűlést, a jövő vá­lasztás már a kiterjesztett jog­ alapján történhe­tik meg. . . A szélső obstrukciósok kivételével min­denki helyeselte e szavakat, kivált azokat, me­lyek arról szóltak,, hogy még ezen az ország­gyűlésen letárgyaltat­ja a törvényjavaslatot. Polony­i­ még kijelentette, hogy sokan vannak a szélsőbalon, a­kik ezen az alapon hajlandók bé­két kötni, de­ előre bocsátotta, hogy a jogkiter­jesztés alatt azt­­érti, hogy több­­százezerrel szaporodjék a választók száma. Oly nagy volt a meglepetés­ okozta izga­lom, hogy az­ elnök kérés nélkül is hosszabb időre felfüggesztette az ülést. A folyosón nagy zajjal tárgyalták a fordulat jelentőségét. Az intranzi­­gensek azzal vádolták a békü­lékenyeket, hogy most mentik meg Tiszát, mikor már úgy is megbukott. Mások garanciát­­ követeltek, voltak olyanok is nagy számmal, a­kik első feltételnek a párhuzamos ülés megszüntetését hangoztatták, ,,a tettesek megbüntetésével“. Egyébként több­ is­mert obstrukciós is alkalmasnak találta a for­dulatot a béke helyreállítására. Félóránál is hosszabb volt a szünet és a mi­kor végre megnyílt az ülés, Zichy Aladár gróf visszatért az imént­ elhangzott beszédekre. Elis­merte, hogy Kossuth helyes irányban halad, de először is a házszabály sérelmét kell repa­­rálni, vissza kell vonni a kettős ülésről szóló határozatot és parlamenti bizottságot kell kikül­deni, mely­ a kibontakozás munkáját kezébe veszi. Holló Lajos ellene nyilatkozott minden békének, mely nem hozza meg a magyar ve­zényszót. Ezután általános nagy­ figyelem és feszült várakozás közben Apponyi Albert gróf szólalt föl. A béke gyönge plántája fölé emelte pajzsát. Minthogy fölcsillant ismét a béke reménye, Ap­ponyi nem késett percig sem, hogy maga is egyengesse útját. Megelégedését nyilvánította a fordulaton és figyelmeztette az ellenzéket, hogy lehetetlen föltétellel ne súlyosítsa a helyzetet. Ilyen föltétel Zichy Aladár grófé, mert ilyen ve­­zeklést nem lehet kívánni a kormánytól ,és a többségtől. Apponyi arra kérte a kormányt, az elnökséget és a többséget, hogy a kettős ülés sé­relmes határozatát ideiglenesen függeszsze föl. Apponyi után Ugron Gábor hirdette, hogy nem szabad a főkérdésről, a magyar nyelv jogáról elterelni a figyelmet. Kijelentette, hogy ha reményt nyújtanak arra,­­hogy a magyar nyelv a hadseregben érvényesülni fog, és elisme­rik a magyar nyelv jogát, lehet tárgyalni — ad­dig, nem! Végül Krasznay Ferenc azt indítványozta, hogy mivel a pártoknak a mostani­­ fordulatot meg kell vitatniok, szerdán reggelig ülés ne le­gyen. Ezt Tisza István gróf is elfogadta és ez­zel — mára legalább — megszűnt a harc. "A hátralévő indítványokat egyszerű sza­vazással rövidesen elvetették, a jegyzőkönyvet hitelesítették és egyhangúlag elhatározták, hogy szerdán reggelig ülés nem lesz, a szerdai ülés napirendjére kitűzték az újoncjavaslatot. Az estinek ígérkező ülés háromnegyed négy órakor véget ért. I.­fűi képviselőház ülése. Elnök: Jakab­ffy Imre, majd Feilitzsch Ar­­­tur báró. A múlt ülés jegyzőkönyvét fölolvassák. Lengyel Zoltán kifogásolja a jegyzőkönyv hi­telességét és ezzel kacsolatban összesen huszonhárom indítványt ad be. Kívánja, hogy a jegyzőkönyvet föl­váltva írják a kormánypárti és az ellenzé­ki jegyzők és fölváltva is olvassák föl. Indítványozza azt is, hogy­­ a jegyzőkönyvet maga a jegyző szerkeszsze és ir­ja, ne pedig írnokokkal végeztesse ezt a­ munkát. Negyedik indítványa arról szól, hogy a jegyző mindenki által hallható hangon olvassa föl a jegyzőkönyvet, ötödik indítványa pedig az, hogy a jegyző, az­ ülés előtt­ min­denkinek mutassa meg a jegyzőkönyvet, a­ki meg­ akarja­ nézni. Hatodik indítványa az, hogy a jegyző­könyv dátumában a „november“ helyett, „őszutó** té­tessék. A jegyzőkönyv így kezdődik: „elnök: Ja­kabffy, később Feilitzsch“. Lengyel­ hetedik • indít-' ványa arról szól, hogy e mondatba a­­ „később** szó he­lyébe az „utóbb“ szót írják. A nyolcadik indítvány­ sze­rint legyen benne a jegyzőkönyvben az is, hogy melyik ’ elnök meddig­ élnökölt.. A kilencedik­.indítv­ány az, hogy, Lovászy Márton nevét a jegyzőkönyvben ipszilonnal kellene írni. A tizedik. indítvány szerint­ Rosenberg Gyula „és Rakovszky István neve, föl van cserélve a jegyzőkönyvben,, e hibát ki kell javítani, s­ a tizen­egyedik indítvány szerint az elnök több gondosságra figyelmeztesse a jegyzőket. Ezekhez hasonló indítványt összesen huszonhármat ad be Lengyel Zoltán." Szőts Pál jegyző kijelenti,, hogy valóban. Írnok­kal másoltatta le a jegyzőkönyvet, azért, mert nagyon­­ el van foglalva most az obstrukció idején. Hogy Ro­­s­senberg és Rakovszky neve össze van cserélve a Jegy-' ' zőkönyvben,­az tévedés, — ezt a hibát m­ár­­kijavította­ a szóló.• ■ • Lengyel Zoltán: Erre vonatkozó indítványomat visszavonom. Kovács Pál: Én pedig magamévá­­teszem ,és fönntartom. (Derültség a baloldalon.). , Az­­elnök megmagyarázza, hogy Lengyel több indítványa tévedésen alapszik. Lengyel Zoltán személyes kérdésben válaszol­­ Szőts Pál beszédére; a jegyzőkönyvet írnokkal íratni nem szabad, az a jegyző­­személyes kötelessége. ” • " • Az elnök kijelenti, hogy csak a jegyzőkönyv tartalmára, és szerkezetére, vonatkozó kifogásokat lehet előadni­ .Lengyel indítványai között­ pedig igen sok­­van olyan, a­mely nem vonatkozhatik a szombati ülés jegyzőkönyvének tartalmára. ... Lengyel Zoltán visszavonja az elnök által kifo­gásolt indítványokat, a többit azonban fönntartja. Nessi Pál szintén több, számszerűit négy kite­­t­gázs­t ad elő a jegyzőkönyv ellen. Nagy Mihály indítványozza, hogy a Ház hite­lesítse a jegyzőkönyvet, úgy, a­mint van, és hogy a Ház egyszerűen utasítsa el Lengyel, és Nessi harminc pontban foglalt mókáit . (Nagy zaj), mert ezzel­­az eljárással végképpen tönkreteszik a képviselőház te­kintélyét.­­Nessi Pál visszautasítja Nagy Mihály táma­dását. Nagy Mihály nem­­ ad semmit e visszautasításra, mert Nessi személyes­­politikát űz, a szóló ellen cikkeket ír egy kecskeméti lapba. Az elnök kifogásolja Nessinek azt az indítvá­nyát, a­mely szerint a miniszterelnök, nem lévén a mandátuma bemutatva, a Ház­ autonóm ügyeiben jog-­­ talanul nyilatkozott az eddigi üléseken. Ez egyszerűen , illendőség dolga. (Zajos tiltakozás a baloldalon.). Pap Zoltán szintén a jegyzőkönyv hitelesítését, kifogásolja, erre vonatkozólag indítványt is ad be. Kubik Béla a házszabályokhoz szól; kéri, hogy:­ az egyes indítványokra külön rendelje el az elnök a szavazást. Az elnök úgy akarja­ föltenni a kérdést,­ hogy... hiteled­­ire a Ház az­ eredeti, jegyzőkönyvet, vagy­­ nem? Ha igen, akko­r az összes, indítványok elesnek.­ (Nagy zaj.) _­­ Lengyel Zoltán­­ az eddigi gyakorlat szerint mindenesetre kéri a szavazást minden indítványra­­ külön-külön. Tisza István gróf miniszterelnök szót kér. Kecskeméthy Ferenc közbeszól. Tisza István gróf miniszterelnök: Mi tetszik?­ Kecskeméthy Ferenc: Azt mondtam, hogy ta­lán a petróleumról akar beszélni? (Nagy zaj a jobb­oldalon.) Tisza István gróf miniszterelnök: Erre nem fel ■ lelek, mert az, a­mit felelhetnék, nem férne meg a parlamenti illemmel. Előre bocsátom azt, hogy a je­­len pillanatban semmi kifogásom az ellen, hogy a­­kérdések úgy tétessenek föl, a­hogy Lengyel Zoltán kívánta, mert egészen megfelel az én intenciómnak is az, hogy a képviselő urak e mulatozása a nemzet előtt egészen világosan látható legyen. (Nagy zaj a baloldalon.) Hadd lássa­ az ország, hogy közü­gyeink e veszedelmes pillanatában micsoda módon lopják el az urak az ország idejét. (Taps a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon.) Fölkiáltások a baloldalon: Mi csak időt lo­punk, de mást nem! (Nagy zaj.) Kaas Ivor báró: De nem­ loptuk el a házsza­bályt ! ' ’ Kubik Béla: Ezt a stílust majd mi is alkal­­mazzuk! Rigó Ferenc: Nehéz lopni, a­hol a gazda maga is tolvaj. (Taps a baloldalon.) Tisza István gróf miniszterelnök: Nagyon meg vagyok­­hatva. Holló Lajos: Törődik a fene a maga­­megha­­tottságával! Menjen innen a fenébe ! Az elnök: Ne méltóztassék folyton zaklatni a miniszterelnök urat! Lengyel Zoltán: Nem, csak időnkint! (De­rültség.) Tisza István gróf miniszterelnök: Meg vagyok hatva a parlamenti illem e felébredésétől, de ennél sokkal ’inparlamentárisabb ' kifejezéseket is használ­­­tak az urak. .­­Rákosi Viktor: Mi egyszerű képviselők va­gyunk, nem miniszterelnökök, mi­­gorombáskodha­­tunk! (Derültség.) Tisza István gróf miniszterelnök: A minisz­­te­relnöknek..e „tekintetben se több, se kevesebb joga,, mint. a. képviselőnek; biztosi­thatom, hogy akár innen, e helyről, akár e padokról nagyon sokat nem fognak­ megtenni, a­mit a képviselő urak megtesznek. Rákosi­ Viktor:. A miniszterelnök tónusának másnak kell­ lépni­ . . . . . ............. . ■■ Tisza István gróf miniszterelnök: Ésetről-ésetre a Ház appreciációjától függ, hogy valamely módosítást oly. természetűnek tekint-e, hogy­­ az eredeti­­szöveg változatlan elfogadásával elesik .a .módosítás. Erre vonatkozólag nincs, dispozíció­­ a házszabályokban. A méltányosság, a. vitatkozás és szavazás helyes veze­­ tésének szempontja azt kívánja, hogy úgy tétessék föl; a kérdés, hogy annak minden­­részletére külön lehes-­­­sen állást foglalni. De ha ily mesterkélt módon, a sza­vazások egész tömegének előidézésével "akarják a Ház­ tekintélyét lerontaik­, abban az esetben­ a méltányos-' ságra nem tarthatnak számot. Most­ azonban én is azt­ kívánom, hogy a szavazások e. rendszere bemutazttassék­ az országnak.­­ Az elnök megállapítja, hogy­ e kérdésre nézve, a­ házszabályokban ,teljesen határozott, intézkedése nincs­ . Ugron Gábor nem ért egyet a miniszterelnök-­­kel; ha csak egy képviselő is kijelenti, hogy ő az így­ összesített kérdésekre nem akar együttesen szavazni,­ hanem kéri az egyenként való szavazást, már akkor­ nincs­ a Háznak joga ahhoz, hogy­ ennek az­ egy kép-­ viselőnek a jogát eltiporja­ . Kubik Béla tiltakozik Tisza, ama­k kifejezése ellen, hogy a kisebbség lopja a­ napot. A kisebbség­ csak azt akarja, hogy hadd lássa az­ ország, miként rabolja el a többség a­ házszabályokat­ és miként sik­kasztja el a magyar nyelv jogát. Holló Lajos­ a házszabályokhoz­­szól. A­­ minisz­terelnök azt mondta az imént, hogy nem bánja, ha így vagy úgy kezelik ma a házszabályokat. Ez ellen tiltakozik, mert nem a szerint kell kezelni a házszabá­lyokat, a­­mint­ az a miniszterelnöknek tetszik vagy nem tetszik. Lengyel Zoltán­ a Ház en­gedelmét kéri arra, hogy ne csak a­­ házszabályokról, szólhasson, hanem Tisza beszédére ,is reflektálhasson. Kubik Béla és húsz társa az engedelem meg­adása ügyében névszerinti szavazást kér. Az elnök a szavazást elrendeli­ , Lengyelnek megengedi a Ház, hogy szólhasson, a miniszterelnök beszédéről. Leng­yel Zoltán azt bizonyítja, hogy a jegyzői .

Next