Budapesti Hírlap, 1904. április (24. évfolyam, 92-120. szám)

1904-04-01 / 92. szám

z áruláson, azt kivételes törvény és bíró­ság elé kell vinni, a­hol a büntetés mini­muma a tíz évi fegyház. Mert ha magyar emberek eladnak magyar embereket idegen vállalatoknak egy országban, a­melynek legnagyobb fia azt mondta, hogy még az apagyilkos­nak is meg kell kegyelmezni, ha magyar, mert kevesen vagyunk, akkor e tömeges szállítása a magyar vérnek pénzbeli ha­szonért, a legaljasabb, a leggazabb, a leg­­alábbvaló hazaárulás, melyet fölül nem múlt a világtörténetnek egy Efialtesze sem. 12-ére hívták egybe. Munkálatainak befejezése után összegyűl a tartománygyűlés a pénzügyi kiegyezés tárgyalására. Beszámoló: Ságn­y Gyula országgyűlési képvi­selő április 4-én, húsvét hétfőjén, kerületének szék­helyén, Somorján beszámoló­ beszédet mond. A be­számolóra több nemzeti párti képviselő kíséretében valószínűen Apponyi Albert gróf is elutazik. Az adókivetés. A hivatalos lap mai száma rendeletet közöl a pénzügyminisztertől, az 1903. és 1904. évi egyenesadó kivetése tárgyában. E szerint az 1903. évi Il. osztályú kereseti adót legkésőbb április tizennegyedikéig le kell tárgyalni a városokban, — a többi községekben pedig a III. osztályú kereseti adót, valamint az I. és IV. osztályú kereseti adót úgy a városokban, mint a községekben az 1904. évi adóval együtt minél előbb kell letárgyalni, — de legkésőbb oly­ időben, hogy az adókivetés befejezését, legkésőbb junius 20-áig ki lehessen hirdetni. Tisza István gróf a temesváriakhoz. Te­mesvári levelezőnk jelenti: A temesvári szabadelvű pártnak Héderváry gróf tiszteletére rendezett lakomá­járól táviratban üdvözölték Tisza István gróf minisz­terelnököt, a­ki most a következő levélben fejezte ki köszönetét Plausich Mátyás kir. tanácsos, párt­­elnöknek: Nagyságos pártelnök úr! A temesvári szabadelvű­ párt nevében pártunk jelöltjének tiszteletére rendezett lakomáról hozzám és a vezetésem alatt álló kormány­hoz intézett meleg hangú üdvözletért és bizalmuk ki­fejezéséért fogadják hálás köszönetemet. Az a fényes győzelem, melyet temesvári lelkes partfalaink kitartó buzgalma és törhetetlen elvhűsége ez alkalommal ismét aratott, a szabadelvű­ párt minden hívét ez országban élénk örömmel és mély bálával tölti el. Geszt, 1904 márc. 27. Hazafias üdvözlettel Tisza s. k. Szeged új képviselője. Szeged város első kerületének képviselőjét, Lázár Györgyöt a napok­ban polgármesternek fogják megválasztani. Az így megüresedő kerületben, mint nekünk írják, a vá­rosi szabadelvű párt Rónay Jenő kis-zombori nagy­birtokost, Torontál vármegye volt főispánját, a Dél­magyarországi Magyar Közművelődési Egyesület el­nökét lépteti föl jelöltnek. A szegediek száztagú kül­döttsége Kis-Zomborban fogja Rónaynak­ a jelöltsé­get fölajánlani. Az indemnitás. A hivatalos lap mai száma közli az 1904. évi IV. törvénycikkelyt, az 1904. év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedö­­zendő állami kiadásokról. Ezzel, legalább a jelen évre, ismét beállott a­ törvényes állapot, s az 1903. évi költségvetési törvény kihirdetése után, talán már a napokban, végképen kijut az ország az ez­ lex állapotból. A horvát pénzügyi kiegyezés, Zágrábról je­lentik : A horvát regnikoláris küldöttséget április­ban, sok őszi és sok adósságú gentry-osztály volt. Hanem ez a­ tanulság elég is volt egyszer s min­denkorra nekik s azóta lépést tart egymással fokozódásban a csak látszólag ellentétes két do­log: a tudományos műveltség és a praktikus munkának megbecsülése.­­­ E kettős haladást semmi sem tárja elénk jobban, mint a mai tech­­nikai nevelés. Hogy az ilyen célú iskolák három legkiválóbbja, a londoni Northampton Institute, a South Western Polytechnics, és a School for­­Arts and Crafts, igazi palotákban vannak elhe­lyezve, melyekben az évzárás óriási ünnepségek közt folyik le, nem ritkán a királyi család tag­jainak jelenlétében, ennek oka nemcsak az, hogy a város évenkint másfél millió koronát áldozhat a technikai nevelésre, hanem az is, hogy a mun­kát még e réven is mintegy glóriával akarják körülvenni. Itt, a­hol az egyetemek már a 13. század eleje óta fönnállanak, természetes, hogy elég hamar elkövetkezett az egyetemet végzett férfiak­­(és nők) fölös számban való volta. De vissza is tudtak idejében fordulni ez irányból, mert — tette hozzá Graham Wallas, a londoni tanügyi testület hatalmas elnöke, mikor ezekről beszél­tünk — az angol szereti ugyan a tudományt, de inkább lenne keresett munkájú iparos, mint állás nélküli tudós. S nekem úgy tetszik, hogy az angol ember szemében a családtagok keresni nem tudása és a családok pénztelensége még leverőbb látvány, mint a­milyennek más látja, mert bárha azt mindenütt­ érzik, hogy a szegénység az egyedüli olyan teher, a­mely annál nehezebb, minél töb­ben viselik, de ez általános emberi tudat mellett ott van az angolban is faji sajátságul az egyéni­­önérzet határtalan megbecsülése és a nemzeti ha­London, márc. St. A Stenter-ügynökség jelenti Tokióból­. Ha jelentés érkezett ide egy Koreában vívott ütkö­zetről. Egy lovasságból és gyalogságból álló ja­pán csapat hétfőn reggel Csöngcsu mellett talomra törés. S mintha e kétféle fölfogás kristá­lyosodnék ki egyik történetírójuk szavában: „Rendezett viszonyok közt élni, ez egyenlően emeli az egyén és az ország méltóságát és ez a jó családbeli emberre nézve szinte kötelesség, mert a hol születés és vagyon egyesülnek, ott várhatjuk a lelkileg előkelő ember nemes büsz­keségét, az udvaroncnak szolgai alázkodása és kegylesése helyett. “ A polgáraiért áldozó ország s az ország jövőjén dolgozó polgárok iránt egyforma tiszte­let ébred bennünk, ha például Chelsea-ben az úgy­nevezett Délnyugati politecnikumba lépünk, melynek főnöke, Tomlinson professzor, minden szakosztály épületszárnyából külön-külön tanerő­ket rendel ki vezetésemre s szívesen mondja, hogy a magyar tanügy képviselőinek minden lehető módon örömmel lesz segítségére magyará­zattal, tanácscsal. Ide már 10—12 éves korában is jöhet fiú, leány, de viszont ha 16—15 éves koráig próbál­kozott is mással s aztán gondolta rá magát a do­logra, akkor sincs akadálya annak, hogy orszá­gos hirű­ tanárok vezetése alatt képzett vegyész, ötvös, fegyverkovács, ezüstm­ű­ves, gyógyszerész, elektrotecnikus, építési rajzoló, mérnök stb. vál­­hassék belőle. A­hol ennyi lehetőség van, hogyan húzód­nék vissza onnan a legjobb osztály? A labora­tóriumban két fiú áll egymás mellett egy-egy vegyítő-medence előtt. Az egyik egy gyári mun­kás fia, a másik azé,a milliomosé, kinek vegyé­szeti gyárában az a munkás dolgozik. Néhány évvel ezelőtt, beszéli a vegyészeti csoport igazgatója, három, hercegi, megjelenésű fiatalember kérte fölvétetését. Atyjuk jónevű festő volt, s kedvelt barátja a norfolki hercegnek. London, mire. 31. (Saját tudósítónktól.) A japánok Észak-Koreá­­ban gyorsan nyomulnak előre. A múlt hétfőn a Csöng-­ csu mellett vívott harc után a japán előőrsök a Csöng­őmtől északra három mérföldnyire lévő Koakszánig nyomultak előre. A japán kormány újra megtagadta az idegen újságíróktól az engedelnet, hogy a csapatokkal együtt mehessenek s csak a japán újságírókattart meg a csapatoknál. Pingjángban, a mely a japánoknak hadműveleti bázisul szolgál, óriás mennyiségű hadi készleteket halmoztak össze. A japánok Pingjángban­ már bankházat is nyitottak. A távirat-cenzúrát Koreá­ban még helyi eseményeikre is kiterjesztették, de azért mégis kitudódott, hogy Hingjong tartományban japán­ katonákat rekviráltak felkelés elnyomására. Csamul­­póba több ezer japán kalandor érkezett. Szöulban rend­kívül sok hamis ezüstpénz van forgalomban. Szapéhó­­ban múlt Vasárnap egy fegyvergyár fölrobbant. A rob­,­bánás okát nem tudják. Négy ember meghalt és öten­ megsérültek. - V ■■■'•' ■ London, márc. 31. (Saját tudósítónktól.) A Daily Man-nek jelen­tik Szöulból. A japán csapatok hármas formációban nyomulnak előre s már elérték a Pakkon folyót Ancsu fölött. Az oroszok még meglehetősen sok pozíciót fog­lalnak el a folyótól északra. Szöul, márc. 31. Hír szerint ötszáz elbocsátott koreai katona­ Pingjang közelében fölkelést szított. De jobb karját gutaütés érte s ekkor a három elegáns fiatalember (vivő- és lovasklubok tagjai mind a hárman) elhatározta, hogy kékfestő gyá­rat nyit. Egyiknek a dekoratív rajzoláshoz van tehetsége, az fogja csinálni a kartonmintákat, a­ másik, mint vegyész a festéket csinálja, a har-­­madik a gépeket.­­— És most, a mikor Lewes felé utazik az ember, óriási víztartókban egy kék óceánt lát; az a gyár áztatója; — a három test-­ vér gyáráé; de az övék az a tornyos kastély is az óriási park közepén. lilás terembe érünk az igazgatóval; arany,, ezüst csillogás kápráztat el; ez az ötvösök osz­tálya. Ott, a­hol egy karvastagságú forrasztó, lágszeszláng röhög és a hol az, izzóvá tett tálak, billikomok sustorékolva merülnek a hideg vízbe, fölemelt pörölylyel áll egy fiatal Donát-alak, szőke, szálas, igazi „norse-man“. Az apjának két ezüstbányája van La­ Platában, de a fia, szüle­tett díszítő és képfaragó, százszoros értékre emeli majd az atyja nyersezüstjét. S mikor bejártuk a gépek dübörgése, ke-­­rekek surrogása közt a termeket, úgy tetszik, mintha azok a munkáskezek együttvéve mind­ egy nagy művön dolgoznának: egy ország jó­ó létén. Egyik ellenvetés a praktikus pályák ellen, az szokott lenni, hogy nem adnak táplálékot a­­szellemnek, a gondolkodásnak. Ez először is nap­­ról-napra kevésbbé igaz, aztán meg hát hiszen ta­lán azért volnánk mindnyájan a világon, hogy­­azt az ügyet, a­mibe belefogunk, tovább is vigyük valamivel. Mi volt a gyógyszerészet előbb? S hova emelte eg­y Parmentier? És az ötvösség, porcel­ánipar, fényképészet, mely utóbbi merev, fekete arcéleket tudott rajzolni előbb s most, ime, csodákat valósit meg mozgófényképezés esz­közévé emelve. BUDAPESTI HÍRLAP. (92. sz.) 1904. április 1 A háború. Budapest, márc. 31. Arról az ütközetről, a­mely a minap folyt le Koreában Csöngcsu mellett a két ellenség lovas előőrsei közt, ma két japán forrásból eredő újabb jelentés érkezett. E jelentések szerint az oroszok már ott voltak Csöngcsunál, mikor a japán lovas­ság a helység elé érkezett, a japánok kezdték a támadást s rövid harc után elűzték megerősített pozíciójukból az oroszokat, a­kiket egy hatszáz főből álló kozák csapat támogatott. Az oroszok sebesültjeiket magukkal vitték, ellenben halott­jaikat ott hagyták a harc helyén. Az egyik je­lentés szerint csak három, a másik szerint tíz orosz katona holtteste maradt a küzdőtéren. A harc után a japánok előnyomultak észak felé s mint a mai jelentésekből is kitűnik, már igen közel járnak a Jalu folyóhoz. A tengerről nincs újabb hír. A japánok, úgy látszik, erősen bíznak abban, hogy Togo admirálisnak két meghiúsult kísérlete után is sikerülni fog elzárni a portfarturi kikötőt, Tokió­ból jelentik ugyanis, hogy a japán kormány e célból Togonak huszonhat gőzhajót bocsátott rendelkezésére. Osai távirataink a következők: A csöngcsu­ ütközet­ megtámadott és szétvert egy orosz csapatot. Az­ oroszok ideiglenes erődítéseket emeltek s támoga­tásukra jött egy kozák­ csapat, mely mintegy hat-, száz emberből állott. A japánok jelentékeny erő­vel támadták meg az oroszokat, a­kik eleinte erős ellenállást tanúsítottak, de később megerő-t­sített állásukat feladták és visszavonultak. Ja­pán részről egy tiszt és egy altiszt elesett, két tiszt és tíz közember megsebesült Az oroszok három halottat hagytak hátra, sebesültjeiket azonban magukkal vitték. A japán csapatok a mikádó éltetése közben bevonultak a városba­. London, márc. 31. (Saját tudósítónktól.) A csöngcsui ütközetről a következőket jelentik Kóbe-hol: Egy japán lovasezred, a­mely az első japán hadtest előőrse, Csöngcsunál rá­bukkant egy orosz lovasított csapatra. A japánok meg­támadták az oroszokat, a­kik elkeseredetten védekez­ ■ tek, de másfél órai harc után kénytelenek voltak visszavonulni. Az oroszok magukkal vitték sebesültjei­ket. A japánok bevonultak a városba, a­melyben tíz ■ orosz katona holttestet találtak. A japánok előnyomulása.

Next