Budapesti Hírlap, 1904. május (24. évfolyam, 121-150. szám)

1904-05-01 / 121. szám

XXIV. évfolyam 121. szám. Vasárnap, május 1 Budapest, 1904. Meg­jelenik mindennap, házfon és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 23 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 hl. Egyes szám ára helyben 3 iil., vidéken 10 fll. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Bükk Szilárd­ utca 2. sz. Előfizetés- és hirdetés-föl­vétel: Ugyane hár József-körút 5. u. a. oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 UL Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Tavasz. Budapest, ápr. 30. Menjünk ki a szabadba, az erdőbe, a mezőre, hogy gyarló földi valónkat át­hassa a nagy Mindenség újjáalkotó, éle­tet teremtő és igazító, tavaszi ereje. Te­gyen úgy mindenki, a­kit a modern ke­reső munka a városok kártömegei közé, homályos levegőjű szobákba zár. Menjen ki a síkság lakója, hogy a hajnali napfény a felszálló harmattal emelje föl a lelkét a tisztább régiókba. Az a látvány, a­mely a Petőfi lelkét meg­­ihlette, a­mely el­töltötte a szabadság, az emberszeretet, a nemzeti haladás nagy eszméivel, senkit sem hagy érintetlenül. Hiszen a föld minden lakójának belső valójában rejtőzik a Petőfi nagy lelkének egy vonása. Menjen ki a hegyes vidék embere és érezni fogja, hogy a magyar földnek bérceiben is megvan az a csodatevő erő, a­mely táplálója a testnek, éltetője a ma­gasabb szárnyalású törekvéseknek; hogy az égnek emelkedő hegyek csak a testi látás körét szű­kitik, mert a hatalmas természet tavaszi varázsa túl emeli a lel­két a keskeny völgyeken s hatása van ép­pen olyan nagy, fenséges és nemes, mint a délibábos rónákon. Valahányszor hazánk területén, akár képzeletben, akár a térképen végigjárta­­tom tekintetemet — írta Vadnay Andor évekkel ezelőtt — az elragadtatás, a cső­duint érzése ragad magával a nagy hon­alapító emléke iránt, ki fajunkat min­denütt a termő, a gazdag, a könnyen mű­velhető részek t t­elepítette le. A­hol a föld erdőirtás nélkül, készen kínálkozott, a­hol a halászat gazdag, a legeltetés hiz­laló volt, oda gyűjtötte Árpád a maga népét. Most, kint a természet érzést da­gasztó levegőjében, valóságos tömegeit költik föl bennünk e szavak a gondola­toknak, az örömmel vegyes fájdalmas reflekszióknak. Árpád népe, törve, zúzva, fo­gyasztva ezer év viharain át, rengeteg kőtömegeket, városokat, falvakat emelt az áldott földön. Államfentartó nemzeti intézményeit túlterjesztette a rónasá­­gon, messze a siket környező hegyek ama gerincéig,­­a­melyeken túl sem védő magaslatokra, sem eltartó földre nem volt szüksége. Vérét, verítékét egyfor­mán hullatta a tőle sűrű rajokban meg­szállott rónáért és az idegen nép lakta hegyekért. Nemcsak nem szegült ellen, de jószívvel testvérekül fogadta azokat az idegeneket, a­kiket kormányai mes­terségesen hozt k rónábra és hegyei közé; részeséb­e' cegy őket a maga sza­badságának, jóik rendi, mindannak az intézménynek, a­melyek országos költ­ségei bizony ,legnagyobbrészt az Árpád telepítette gazdag földről kerültek ki. Miért van mégis, hogy ezen a magyar vértől és verítéktől öntözött, magyar szellemtől áthatott földön ü mey-meg­­bomlik az emberek lelke, mert kiszáll be­széddel üdvözöltem az ifjú párt. Kifejtettem, hogy minden embernek szüksége van a családi élet nyugalmára, de tán legnagyobb szükségük van rá mégis a mozgópostásoknak. Kifejtettem továbbá, hogy a mozgópostásokat az Isten is jó férjeknek teremtette, mert ők hivatalból annyit utaznak, hogy tizszereseni megbecsülik az ott­hont s máskor a világért i­e hagynák el a fele­ségüket. Becsületszavamra mondom, hogy az elmon­dottak igazságáról nem voltam meggyőződve, sőt hitem az, hogy a mozgópostást éppen életmódja kényszeríti a csapodárságra. De hát a lakodalmi szónoknak nem az a föladatai, hogy igazságokat hirdessen, hanem­ az, hogy a közönségnek kelle­mes dolgokat mondogasson. Szónoklatomnak (hízelgés nélkül legyen mondva.) óriási hatása volt. Az örö­manya oda­jött hozzám, elkapta a fejemet, s azon a szent he­lyen, a­hol a múzsa szokott homlokon csókolni, nagyot rippantott rám. Azóta valahányszor rá gondolok, nem a múzsa, hanem a guta kerülget. Sőt az örömanya írén­je is vészjóslóan köze­' ledett felém, de én egy uborkasalátás tállal tisz­tességes távolban tudtam őt tartani. Csak a mesz­­szeségiből harsogott felem: — Húsz év óta nem­­hallottam ilyet. — Meghiszem azt — dörmögött az Öröm­­­epa, — éppen húsz év óta süket szegény. Két hét múlva beállít hozzám Bertalan, ifjú mozgó post­ás barátom. — Uram, óriási baj van. — Micsoda? — Először is, rájöttem, hogy a házasság nem mozgópostásnak való találmány, tőle a szeretet, a ragaszkodás a földhöz és osztályos rokon embertársaihoz? Miért van az, hogy a magyar hazá­nak a nagy Rákóczi idejében élt varázs­ereje, a­mely a magyar szabadságnak szepességi német, északnyugati tót és északkeleti rutén katonákat, vezéreket teremtett, az újabb időben kialvófélben látszik? Holott mink, az államföntartó faj, nem lettünk sem rosszabbak, sem gyöngébbek. Sőt emelkedtünk művelt­ségben, számban, vagyonban. Városaink kőtömegeibe nemzeti szellemet, gazdag­ságot szerző munkakedvet tudtunk le­helni. Miért támad mostanság a magyar hazának, földnek, kultúrának annyi sok ellensége? Tele tüdővel szíva a nyílt mezőn az életadó nedvektől párolgó anyaföld illa­tát, úgy érezzük, hogy nemzetiségi izga­­tóink és a szocialista apostolok olyan Anteuszok, a­kik elvesztették a talpuk alól a földet, a­mely testüket-lelküket épségben tartja. Homályos szobákban, füstös korcsmákban, az erőt emésztő modern munka műhelyeiben kiszáradt a szívükből az ép érzés. Nem érzik a ma­gyar föld éltető erejét, nem látják a nemzeti összetartozandóság kapcsait, nem látják saját boldogulásuknak itt levő föltételeit. Oktalan gyűlölség és fásult­ság eltölti őket képtelen agyrémekkel, vágyakkal, idegen hazában beválni ígér­kező reménységekkel. Hol van annak a tót, vagy német iz­­gatónak az egészséges érzése, a­ki azt . — Lássa, ezt én hamarabb megmondhat­tam volna. — A lakodalmon egészen más dolgokat tet­szett beszélni. — Hát mi az Ördögöt beszéljek a lakodal­mon, mikor már az anyakönyvvezető, meg a pap is magukra adta az áldást? — Persze, persze. De az mégis rettentő, hogy nekem ott kell hagynom az ifjú feleségemet s eg­ész után­­a féltékenység kínjai marcangolnak! — Biz ez rettentő. — De hát ez hagyj­án. Más baj van itt. — Halljuk. — Tetszik tudni, én nagyon gyorsan meg­­házasodtam. — Gőzerőül. V — Expressz. * — Rohamlépteikkel. — Igenis. És nem volt időm­ régi viszo­nyaimat lebonyolítani. — Az bizony baj. Hányan vannak? -j — Kik?­ — A régi viszonyok. — Többen vannak, de csak egy kellemetlen közölök. Elővett egy arcképet s megmutatta. Feke­tébe öltözködött, hatalmas termetű, szén asszonyt ábrázolt. — Ez az.­­­­ — Kicsoda ? — Kartali Borbála. — Mi a foglalkozása ? — Özvegy. — Ez állapot, nem foglalkozás. Kalandom egy közömbös özvegygyel. Irta: Sipulusz. Két ízben lettem, s őszi­vemnek áldozata. Első ízben a Balatonban egy fuldokló hölgy után ugrottam, késő őszi napon, hideg időben a koronás aranyérdemkereszt helyett tüdőgyuladást kaptam. Azóta a tüdőm olyan érzékeny, hogy ha hideg vízben mosdom, rögtön köhögést kapok. S ha nem jutok melegvízhez, inkább nem mosdom. Másodszor . . . No, ez nem olyan egy­szerű dolog, ennek már nagyobb remeket kell ke­ríteni. Van nekem egy ifjú barátom, a­ki hirtelen megnősült. Egy rákos­palotai majálison este nyolc órakor meglátott egy leányt, fél kilencig nézte, kilenckor már beleszeretett. Fél tízkor nyi­latkozott s tízkor viszont szerelmi nyilatkozatot í Gyért. Ez a szerelem tehát félóránkint egy evőka­nállal jött létre. A papa és a mama kéznél voltak s azonnal rá­juk adták szülei áldásukat. A gyorsan előhívott j.­barátok már csak a beállott eljegyzést konsta­tálhatták. A majálisról hazamenet még Újpestem együtt lefényké­peztették magukat. Ifjú barátom mozgó postás volt s szerette a gyorsaságot Két­­hét múlva már megtartották a lako­dalmat. Az ilyen embernek, a­kinek féllába a sza­badkai gyorsvonaton van, nincs sok vesztegetni való ideje. A násznagy én voltam. Nagyon szép be­ Mai számunk 52 oldal.

Next