Budapesti Hírlap, 1904. augusztus (24. évfolyam, 212-240. szám)
1904-08-01 / 212. szám
1904. augusztus 1. BUDAPESTI HIRLAP. (212. sz.) .vészetek“ társaságát. A franciák példáján okulva, ma már mindenütt egyenjogú az iparművészet a képzőművészettel, miért is a legtöbb mükiállitást szalonszerű stílusban rendezik. A mükiállitások ezáltal egy kedves interieur benyomását teszik s a legtöbb esetben észre sem vesszük a kiállított képek silányságát. A franciák, sőt a braziliaiak is, kiállításuk ilyentén rendezésével ezúttal meglepő sikert arattak, jóllehet a francia szépművészeti kiállítás szokatlanul gyenge. Ám a francia kiállítás gyengesége a legkevésbbé sem igazolja művészeink közömbösségét, mivelhogy a franciák szándékosan küldtek Amerikába közepes értékű dolgokat, hogy azokat a művészethez nem értő amerikaiakra rásózzák, a magyarok viszont azokat a gyenge képeket küldték St.Louisba, melyeket a magyar állammal vetettek meg. S művészeink mégis ragaszkodtak ahhoz, hogy egyetlen egy iparművészeti tárgy se kerüljön abba a három terembe, melyben ők, a festők és szobrászok állítottak ki. Ezt a cézári gőgöt sehogy sem tudom megérteni. De még művészeink e gyenge kvalitású kiállítására is büszkék lehetünk, ha meggondoljuk, hogy ugyanaz a Magyarország, melynek közoktatásügyi kiállítása, a második helyet biztosította nekünk a párisi kiállításon, St.Louisban mindössze Árkövy József dr. hét fogászati falitáblájával van képviselve. Igaz, hogy ezek a nagy tudásról tanúskodó táblák elég érdekesek és tanulságosak, de vájjon méltó kifejezője Magyarország közoktatásügyének? A gépcsarnokban, a villamossági palotában, a közlekedési épületben egyetlen egy magyar kiállító sem szerepel. Holott például a közlekedésügyi palotában valósággal tündökölhettünk volna, ha az amerikaiak óhajának eleget téve elküldjük S.Louisba világhíressé lett közlekedési múzeumunkat. A kiállítási igazgatóság könyörgött s az amerikai diplomácia is közbelépett a terv érdekében, a mi kormányunk hajthatálán maradt s nem küldte St.-Louisba a múzeumot, mely egyetlen a masa nemében s már Párisban is nagy föltünést keltett.« A mezőgazdasági csarnokban a derék Bezerédy mentette meg a becsületünket.. Selyemkiállitása a szakszerű és ötletes rendezés, valamint belső értéke a csarnok legvonzóbb helyévé tették. S mindenki siet megbámulni a szekzárdi magyar úr gubóit, nyers selymét és a statisztikai táblákat. Ebből a kiállításból előreláthatólag még nagy haszna lesz Magyarországnak. S csak sajnálni lehet, hogy a mezőgazdasági Magyarország nem teljes erejében mutatkozott be az amerikaiaknak. Nagy sikert arattunk volna mellettük s velük szemben, mert ámbátor gépjeik tökéletesebbek Ádám urat is, hogy élvezzen ő is egy kicsit. Kapták hát magukat, odarugtattak a bricskához, olyképpen, hogy az a két ellenfél közé került. Válaszszon a madarasi király: szegődjék arra az oldalra, amelyik jobban tetszik neki. Nem muszály neki a közepén maradnia, ha csak nem akar összemorzsolódni. Igen ám, de nem értette Ádám úr a kunok eszejárását. Ő csak azt látta, hogy egyszerre két tűz közé került, amiből neki okvetetlenül ki kell valahogy menekülnie. Csakhogy nem engedték ám a kunok. Ha egyszer azok a fejükbe vették, hogy az ünnepeltjüknek is részt kell vennie az ő csatájukban, hát az ellen nem volt felebbezés. Azért is úgy intézték a csatározást, hogy az elejétől végig a bricska körül folyjék le. És mivelhogy a nemes báró váltig menekülni akarván, váltig hajtatott, hát száguldva harcoltak a kun gyerekek. Ami szintén igen szép csatakép volt, hiába tetszett az Ádám ur szemében kevésbbé szépnek, mint az döbbent. Igaz, hogy Ádám úr ezen az új csataképen már maga is szerepelt, ha csak passzíve is, (mert egy pár fokos vég lsz őt is érintette), amely körülmény joggal megváltoztathatja egy három mázsás embernek a csataképekről alkotott véleményét. De hát a kunok ezt nem tudták, ők jót akartak vele, alkalmat adván neki harci babérok szerzésére. Hogy nem kapott rajta, az az ő dolga; ők megtették, ami tőlük tellett . • . . . . így jön, hogy a nemes bárót harci babérok nélkül, de kék foltokkal a hátán és oldalában és egy sebbel a fején állandó csatározás között szállította be az üldöző bandérium Madarasra, hogy ott megenné a kuni tokányt. (Folyt, köv.), mint a mieink s a talaj okszerű művelésében nagyobb szerep jut a vegyészeinek mint jut nálunk, ez a mi áldott magyar földünk mégis ha nem is több, de jobb búzát termel, mint Amerika. Búzánk szebb és acélosabb s tengerink, ha a színekben nem is olyan változatos, mint az amerikai (van mér egészen zöld s egészen kék színű is), de a magyar kukoricának a feje és szeme sokkal nagyobb, míg az amerikainak csak a csöve nő magasabbra. Gyümölcsünk jóval ízesebb és zamatosabb s még a kaliforniai alma, közte sem versenyezhet a mienkével. Ámde a gyümölcsök konzerválásában nagyon előre vannak. E téren valóságos csodákat produkálnak. A kaliforniai bor nagy jelentőségre vergődött, de egyelőre nem hogy a magyarral, még az olaszszal sem versenyezhet sikerrel. Milyen más s mennyivel jobb íze van a magyar szőlőnek. Még a babunk is különb az amerikainál s jóllehet ők 485 fajta babot termelnek, mégis kapva-kapnak a magyar babon. Csak az a baj, hogy az egyoldalúan magtermelésből élő Magyarország nem exportálhat elég babot Amerikába.* A bányászati épületben a magyar ásványvizek gyűjteményes kiállítása, látható. Kár, hogy csak a vizeinket mutatjuk be, s nem egyúttal forrásainkat, fürdőinket turisztikai szempontból is. Édeskuthy vállalta magára a gyűjtemény összeállítását, melyben képviselve van: Ágnes, Avas, Újfalu, Balatonfüred, Borszék, Kristály, Szalvátor, Székely, Margitsziget, Csíz, Élőpatak, Herkules, Igmánd, Koritnica, Málnás, Parád, Petőfi és Stuszanka források. E balneológiai kiállítás mellett van Saxlehner Hunyady János keserűvíz kiállítása. Jó ötlet volt egy óriási palackban elhelyezni ezt az egész kis kiállítást, mely előreláthatólag még népszerűbbé teendi az Amerikában amúgy is közismert és közkedveltségnek örvendő Hunyady János keserű vizet. Ugyancsak a bányászati épületben látható Luiggi Mazzi márványgyűjteménye. Tizenhat márványnemet mutat be, azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy külföldön is ismertté tegye a magyar márványt és minden jó tulajdonságát.* A tulajdonképpeni magyar kiállítás azonban mint már bevezető cikkemben is jeleztem, az Iparcsarnokban épült Székely Udvarház-ben látható. Horti Pál zseniális terve után Gregerson-cég készítette, mégpedig az ügy iránti buzgalomból, majdnem teljesen ingyen. Ez a stilizált, jellegzetesen magyar ház annyira tetszik az amerikaiaknak, hogy a tornyait meg akarták venni, még mielőtt elkészült volna az egész épület. Valamelyik gazdagabb farmer bizonyára megveszi az egészet. A környezetéből kellemesen kiváló, sötétzöldre festett, négytornyú udvarház a nagy Iparcsarnok délkeleti oldalán van. Dél felől közeledve, egy székely kapun át magyaros udvarházba lépünk, amelynek homlokzatán Eriesch Aladár hatásos freskója vonta magára figyelmünket. A kép teknikája megfelelő, a színek meleg tónusa összhangban van az egész koncepcióval. S nem legkisebb szépsége, hogy a kalotaszegi templommenetet ábrázoló alakok egytől-egyig jellegzetes magyar típusok. A kép alatt Forreider és Schiller remek kivitelű, magyar stilű, háromtagozatú vaskapuja van. A kapu két oldalfala szőnyegszerű mozaik fliszekkel vannak burkolva. E gyönyörű munka Róth Miksa művészetét hirdeti. Ez a munka annál is érdekesebb, mivel első kísérlet a transzportálható és szétszedhető mozaikkal. A kapun át a csarnokba jutunk, melyet majdnem egészen Bachruch A. imponáló ékszer- és zománckiállítása tölt be. Méltán vetekedhetik a legszebb, a kiállításon látható francia ékszer-kiállításokkal. Ékszerei mellett figyelmet érdemelnek a serlegek, tálak, a remek kivitelű ezüst domborművek, valamint a régi erdélyi sodronyzománcos tárgyak, az új zsánerű csipkedíszszel ellátott dísztárgyak. Nagy sikert jósolhatok Wisinger Mór magyar stili zománcos ékszereinek. Aránylag elég olcsók, a kövek színpompája nagyon tetszik az amerikai hölgyeknek. Megfelelő anyagi befektetéssel Wisinger óriási tért hódíthat magának Amerikában. Tarján Oszkár aranyműves zománcos dolgaival szerepel. A csarnok főfalán Róth Miksa kollektív kiállítása a legváltozatosabb kivitelben. A gyűjtemény ékessége az ő felsége tulajdonát tevő Madonna. A Roth-féle mozaik tónusa a legfinomabb freskó színhatásaival vetekedik. Eléggé méltányolják-e itthon, az ő művészetét, avagy sem, azt nem tudom, annyit azonban tudok, hogy külföldön az ilyen értékes embereket a társadalom és az irányadó tényezők meg szokták becsülni. A csarnok jobb sarkában áll a Menyhért Miklós rajza után készült úri szobaszekrény, a balsarokban pedig Vukovics Vladimir intarziás fagyöngyház és ezüstbetétű szalonszekrénye, melyet Ilorti tervezett. A csarnoktól jobbra-balra két-két szoba nyílik. A bejáratokat Schmidt Miklós művészi faragású oszlopai díszítik. Jobbfelől van a Undi Mariska tervezte gyermekszoba, melynek minden darabja tanúságot tesz róla, hogy e nagytehetségű hölgy mennyire bele tudta magát élni a gyermek lelkivilágába. Lindner Manó pedig nagy szaktudásai valósította meg a rendelkezésére bocsátott terveket. Innen belépünk a Wigand tervezte női nappaliba. A bútorzat művészi faragványai és a bútorveretek zamatosan magyar jellegűek. A bútorvereteket Beck ércöntő cizelőr, a faragványokat Schmidt Miklós szolgáltatta. A csarnokból balra jutunk Schmidt Miksa tizenhatodik szilbosi szalonjába. A remek bútorzatú termet Spányi Béla Esti hangulata, Háry Gyula Velencei részlete és László Fülöp nejének arcképe díszítik. A szobában látunk egy XVI. Lajos korabeli bronzzal díszített gyönyörű márvány asztalt (Chantilly-utánzat). Nagyon szép egy ugyanazon korabeli stílusban készült pamlag (Delafosse utánzat). Speciális magyar szempontból azonban legérdekesebbek az Eszterházy bútorzat korhű utánzata, mely, jóllehet, hamisítatlan XVI. Lajos korabeli, erősen magyar jellegű a benne érvényesülő számos magyar motívum következtében. Innen a Horti Pál tervezte Simay Lajosféle ebédlőbe lépünk. A szoba bútorzata magyar tölgyfából készült, színes betétekkel, a belső rész madárszerű jávorfából van kirakva. A szoba remek szőnyegét Agbaba Adél szőtte, a művészi kivitelű teljes ezüstkészleteket pedig Bachruch A. szolgáltatta. A művészileg értékes lámpák Eissling Rudolf és fiai csillárjában készültek. Kilépve a tornácra, jobbfelől herendi Fischer Jenő porcellán-kiállítását látjuk a gyár jellegzetes stílusában. A baloldali tornácon Fischer Emil magyar stílü, mázalatti festésű majolikái vannak, melyeknek mintáit Pálinkás Béla rajzolta. E majolikák technikai jelessége s akinek finomsága fényes bizonyítéka, hogy a hírneves cég gyártmányai folyton tökéletesednek. Az újak mellett találunk sok régibb tárgyat is a Fischer Emil kiállításában, melyek leginkább az amerikaiak igényeit szolgálják. Az amerikai piac iránti tekintet dominálja Zsolnay Vilmos nagyarányú kiállítását. Csupa régi dolgot állított ki ez a régi jónevű gyáruak, újabb kísérletnek, modernebb törekvésnek azonban semmi nyoma. Ami annál nagyobb hiba, mivel a hollandok, angolok, svédek, sőt az osztrákok kiállítása is a kerámia óriási haladását mutatja. Vögerl Gusztáv majolika-tárgyaiban és vázáiban látni ugyan, hogy előre törekszik, de még messze van a célponttól. Gyárt,mányai még nem mondhatók tökéleteseknek. Annál nagyobb dicséret illeti Kossuch Jánost. Fajensz- és üveggyártmányai elsőrendűek, s látva gyártmányainak technikai és művészi tökéletességét, nem kételkedhetem benne, hogy a világpiacon is nemsokára előkelő helyet fog magának biztosítani. A magyar ház négy tornya közül kettő irodahelyiségül szolgál, egy magában foglalja a Zsolnay-kiállítást, a negyediket pedig a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság foglalja le a maga kollektív kiállítása számára. A M. K. R.T. háziipari kiállítása épp olyan teljes, amilyen gyönyörű. Bemutatja a brassói és felőmagyarországi hímzéseket, a kalotaszegi varróttast, az Izabella kir. hercegnő védősége alatt álló háziipari egyesület csodaszép munkáit, a zsebelyi szerb vászon-blúzokat, a torontáli szőnyegeket, továbbá bártfai papírárukat, horvát és máramarosi háziipari cikkeket, fekete agyagárukat, erdélyi fazekasárukat, stb. A Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság ezzel a gyűjteményes kiállítással kétségtelenül nagy szolgálatot tett a magyar háziiparnak, s ha folytatja a megkezdett akciót, jelentékeny piacot szerezhet Amerikában háziipari cikkeinknek. Nagyon érdekesek a pozsonyi szövőiskola szmirna-szőnyegei, s figyelmet érdemel Babay Dánielné modern selyemszőnyege, mely az Iparművészeti múzeum tulajdona. Nem kevesebb, mint 1.800.000 csomóból van összeállítva. Agbaba Adél (Eszék), viszont csomózott gyapjúból készült remek szőnyeget állított ki. Itt említem föl Kovalszky Sarolta (Német Elemér), torontáli sző- 3