Budapesti Hírlap, 1904. augusztus (24. évfolyam, 212-240. szám)

1904-08-01 / 212. szám

1904. augusztus 1. BUDAPESTI HIRLAP. (212. sz.) .vészetek“ társaságát. A franciák példáján okulva, ma már mindenütt egyenjogú az iparművészet a kép­zőművészettel, miért is a legtöbb mükiállitást szalon­­szerű stílusban rendezik. A mükiállitások ezáltal egy kedves interieur benyomását teszik s a legtöbb eset­ben észre sem vesszük a kiállított képek silányságát. A franciák, sőt a braziliaiak is, kiállításuk ilyentén ren­dezésével ezúttal meglepő sikert arattak, jóllehet a francia szépművészeti kiállítás szokatlanul gyenge. Ám a francia kiállítás gyengesége a legkevésbbé sem igazolja művészeink közömbösségét, mivelhogy a fran­ciák szándékosan küldtek Amerikába közepes értékű dolgokat, hogy azokat a művészethez nem értő ame­rikaiakra rásózzák, a magyarok viszont azokat a gyenge képeket küldték St.­Louisba, melyeket a ma­gyar állammal vetettek meg. S művészeink mégis ragaszkodtak ahhoz, hogy egyetlen egy iparművészeti tárgy se kerüljön abba a három terembe, melyben ők, a festők és szobrászok állítottak ki. Ezt a cézári gőgöt sehogy sem tudom megérteni. De még művészeink e gyenge kvalitású kiállítá­sára is büszkék lehetünk, ha meggondoljuk, hogy ugyanaz a Magyarország, melynek közoktatásügyi ki­állítása, a második helyet biztosította nekünk a párisi kiállításon, St.­Louisban mindössze Árkövy József dr. hét fogászati falitáblájával van képviselve. Igaz, hogy ezek a nagy tudásról tanúskodó táblák elég érdekesek és tanulságosak, de vájjon méltó kifejezőj­e Magyar­­ország közoktatásügyének? A gépcsarnokban, a villamossági palotában, a közlekedési épületben egyetlen egy magyar kiállító sem szerepel. Holott például a közlekedésügyi palotá­ban valósággal tündökölhettünk volna, ha az ameri­kaiak óhajának eleget téve elküldjük S.­Louisba vi­lághíressé lett közlekedési múzeumunkat. A kiállítási igazgatóság könyörgött s az amerikai diplomácia is közbelépett a terv érdekében, a mi kormányunk hajt­­hatálán maradt s nem küldte St.-Louisba a múzeumot, mely egyetlen a masa nemében s már Párisban is nagy föltünést keltett.« A mezőgazdasági csarnokban a derék Bezerédy mentette meg a becsületünket.. Selyemkiállitása a szakszerű és ötletes rendezés, valamint belső értéke a csarnok legvonzóbb helyévé tették. S mindenki siet megbámulni a szekzárdi magyar úr gubóit, nyers sely­mét és a statisztikai táblákat. Ebből a kiállításból elő­reláthatólag még nagy haszna lesz Magyarországnak. S csak sajnálni lehet, hogy a mezőgazdasági Ma­gyarország nem teljes erejében mutatkozott be az amerikaiaknak. Nagy sikert arattunk volna mellettük s velük szemben, mert ámbátor gépjeik tökéletesebbek Ádám urat is, hogy élvezzen ő is egy kicsit. Kap­ták hát magukat, odarugtattak a bricskához, oly­képpen, hogy az a két ellenfél közé került. Vá­­laszszon a madarasi király: szegődjék arra az oldalra, a­melyik jobban tetszik neki. Nem mu­­szály neki a közepén maradnia, ha csak nem akar összemorzsolódni. Igen ám, de nem értette Ádám úr a kunok eszejárását. Ő csak azt látta, hogy egyszerre két tűz közé került, a­miből neki okvetetlenül ki kell valahogy menekülnie. Csakhogy nem engedték ám a kunok. Ha egyszer azok a fejükbe vették, hogy az ünnepelt­­jüknek is részt kell vennie az ő csatájukban, hát az ellen nem volt felebbezés. Azért is úgy intéz­ték a csatározást, hogy az elejétől végig a bricska körül folyjék le. És mivelhogy a nemes báró váltig menekülni akarván, váltig hajtatott, hát száguldva harcoltak a kun gyerekek. A­mi szin­tén igen szép csatakép volt, hiába tetszett az Ádám ur szemében kevésbbé szépnek, mint az döbbent. Igaz, hogy Ádám úr ezen az új csataképen már maga is szerepelt, ha csak passzíve is, (mert egy pár fokos vég lsz őt is érintette), a­mely körülmény joggal megváltoztathatja egy három mázsás embernek a csataképekről alkotott véle­ményét. De hát a kunok ezt nem tudták, ők jót akartak vele, alkalmat adván neki harci babérok szerzésére. Hogy nem kapott raj­ta, az az ő dolga; ők megtették, a­mi tőlük tellett . • . . . . így jön, hogy a nemes bárót harci babérok nélkül, de kék foltokkal a hátán és olda­lában és egy sebbel a fején állandó­­ csatározás között szállította be az üldöző bandérium Mada­rasra, hogy ott megenné a kuni tokányt. (Folyt, köv.­), mint a mieink s a talaj okszerű művelésében nagyobb szerep jut a vegyészeinek mint jut nálunk, ez a mi ál­dott magyar földünk mégis ha nem is több, de jobb búzát termel, mint Amerika. Búzánk szebb és acélo­sabb s tengerink, ha a színekben nem is olyan válto­zatos, mint az amerikai (van mér egészen zöld s egé­szen kék színű is), de a magyar kukoricának a feje és szeme sokkal nagyobb, míg az amerikainak csak a csöve nő magasabbra. Gyümölcsünk jóval ízesebb és zamatosabb s még a kaliforniai alma, közte sem ver­senyezhet a mienkével. Ámde a gyümölcsök konzer­válásában nagyon előre vannak. E téren valóságos csodákat produkálnak. A kaliforniai bor nagy jelentő­ségre vergődött, de egyelőre nem hogy a magyarral, még az olaszszal sem versenyezhet sikerrel. Milyen más s mennyivel jobb íze van a magyar szőlőnek. Még a babunk is különb az amerikainál s jóllehet ők 485 fajta babot termelnek, mégis kapva-kapnak a magyar babon. Csak az a baj, hogy az egyoldalúan magterme­lésből élő Magyarország nem exportálhat elég babot Amerikába.* A bányászati épületben a magyar ásványvizek gyűjteményes kiállítása, látható. Kár, hogy csak a vi­zeinket mutatjuk be, s nem egyúttal forrásainkat, fürdőinket turisztikai szempontból is. Édeskuthy vál­lalta magára a gyűjtemény összeállítását, melyben képviselve van: Ágnes, Avas, Újfalu, Balatonfüred, Borszék, Kristály, Szalvátor, Székely, Margitsziget, Csíz, Élőpatak, Herkules, Igmánd, Koritnica, Málnás, Parád, Petőfi és Stuszanka források. E balneológiai ki­állítás mellett van Saxlehner Hunyady János keserű­­­víz kiállítása. Jó ötlet volt egy óriási palackban el­helyezni ezt az egész kis kiállítást, mely előreláthatólag még népszerűbbé teendi az Amerikában amúgy is köz­ismert és közkedveltségnek örvendő Hunyady János keserű vizet. Ugyancsak a bányászati épületben látható Luiggi Mazzi márvány­gyűjteménye. Tizenhat márványnemet mutat be, azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy külföldön is ismertté tegye a magyar márványt és minden jó tulajdonságát.* A tulajdonképpeni magyar kiállítás azonban mint már bevezető cikkemben is jeleztem, az Ipar­csarnokban épült Székely Udvarház-ben látható. Horti Pál zseniális terve után Gregerson-cég készí­tette, még­pedig az ügy iránti buzgalomból, majdnem teljesen ingyen. Ez a stilizált, jellegzetesen magyar ház annyira tetszik az amerikaiaknak, hogy a tor­nyait meg akarták venni, még mielőtt elkészült volna az egész épület. Valamelyik gazdagabb farmer bi­zonyára megveszi az egészet. A környezetéből kelle­mesen kiváló, sötétzöldre festett, négytornyú udvar­ház a nagy Iparcsarnok délkeleti oldalán van. Dél felől közeledve, egy székely kapun át magyaros ud­varházba lépünk, a­melynek homlokzatán Eriesch Aladár hatásos freskója vonta magára figyelmünket. A kép teknikája megfelelő, a színek meleg tónusa össz­hangban van az egész koncepcióval. S nem legkisebb szépsége, hogy a kalotaszegi templom­menetet ábrá­zoló alakok egytől-egyig jellegzetes magyar típusok. A kép alatt Forreider és Schiller remek kivitelű, ma­gyar stilű, háromtagozatú vaskapuja van. A kapu két oldalfala szőnyegszerű mozaik fliszekkel vannak bur­kolva. E gyönyörű munka Róth Miksa művészetét hirdeti. Ez a munka annál is érdekesebb, mivel első kísérlet a transzportálható és szétszedhető mozaikkal. A kapun át a csarnokba jutunk, melyet majdnem egészen Bachruch A. imponáló ékszer- és zománc­­kiállítása tölt be. Méltán vetekedhetik a legszebb, a kiállításon látható francia ékszer-ki­állításokkal. Ék­szerei mellett figyelmet érdemelnek a serlegek, tálak, a remek kivitelű ezüst domborművek, valamint a régi erdélyi sodronyzománcos tárgyak, az új zsánerű csip­­kedíszszel ellátott dísztárgyak. Nagy sikert jósolhatok Wisinger Mór magyar stili zománcos ékszereinek. Aránylag elég olcsók,­­ a kövek színpompája nagyon tetszik az amerikai höl­gyeknek. Megfelelő anyagi befektetéssel Wisinger óriási tért hódíthat magának Amerikában. Tarján Oszkár aranyműves zománcos dolgaival szerepel. A csarnok főfalán Róth Miksa kollektív kiál­lítása a legváltozatosabb kivitelben. A gyűjtemény ékessége az ő felsége tulajdonát tevő Madonna. A Roth-féle mozaik tónusa a legfino­mabb freskó színhatásaival vetekedik. Eléggé méltá­nyolják-e itthon, az ő művészetét, avagy sem, azt nem tudom, annyit azonban tudok, hogy külföldön az ilyen értékes embereket a társadalom és az irányadó té­nyezők meg szokták becsülni. A csarnok jobb sarkában áll a Menyhért Miklós rajza után készült úri szobaszekrény, a balsarokban pedig Vukovics Vladimir intarziás fagyöngyház és ezüstbetétű szalonszekrénye, melyet Ilorti tervezett. A csarnoktól jobbra-balra két-két szoba nyílik. A be­járatokat Schmidt Miklós művészi faragású oszlopai díszítik. Jobbfelől van a Undi Mariska tervezte gyer­mekszoba, melynek minden darabja tanúságot tesz róla, hogy e nagytehetségű hölgy mennyire bele tudta magát élni a gyermek lelkivilágába. Lindner Manó pedig nagy szaktudásai valósította meg a rendelkezé­sére bocsátott terveket. Innen belépünk a Wigand ter­vezte női nappaliba. A bútorzat művészi faragvá­nyai és a bútorveretek zamatosan magyar jellegűek. A bútorvereteket Beck ércöntő cizelőr, a faragványo­­kat Schmidt Miklós szolgáltatta. A csarnokból balra jutunk Schmidt Miksa ti­zenhatodik szilbosi szalonjába. A remek bútorzatú termet Spányi Béla Esti hangulata, Háry Gyula Ve­lencei részlete és László Fülöp nejének arcképe díszí­tik. A szobában látunk egy XVI. Lajos korabeli bronzzal díszített gyönyörű márvány­ asztalt (Chan­­­­tilly-utánzat). Nagyon szép egy ugyanazon korabeli stílusban készült pamlag (Delafosse utánzat). Spe­ciális magyar szempontból azonban legérdekesebbek az Eszterházy bútorzat korhű utánzata, mely, jóllehet, hamisítatlan XVI. Lajos korabeli, erősen magyar jel­legű a benne érvényesülő számos magyar motívum kö­vetkeztében. Innen a Horti Pál tervezte Simay Lajos­­féle ebédlőbe lépünk. A szoba bútorzata magyar tölgyfából készült, színes betétekkel, a belső rész ma­­dárszerű jávorfából van kirakva. A szoba remek sző­nyegét Agbaba Adél szőtte, a művészi kivitelű teljes ezüstkészleteket pedig Bachruch A. szolgáltatta. A művészileg értékes lámpák Eissling Rudolf és fiai csillárjában készültek. Kilépve a tornácra, jobbfelől herendi Fischer Jenő porcellán-kiállítását látjuk a gyár jellegzetes stílusában. A baloldali tornácon Fischer Emil magyar stílü, mázalatti festésű majolikái van­nak, melyeknek mintáit Pálinkás Béla raj­zolta. E majolikák technikai jelessége s a­ki­nek finomsága fényes bizonyítéka, hogy a hírneves cég gyártmányai folyton tökéletesednek. Az újak mellett találunk sok régibb tárgyat is a Fischer Emil kiállításában, melyek leginkább az amerikaiak igényeit szolgálják. Az amerikai piac iránti tekintet dominálja Zsolnay Vilmos nagyarányú kiállítását. Csupa régi dolgot állított ki ez a régi jónevű gyáruak, újabb kí­sérletnek, modernebb törekvésnek azonban semmi nyoma. A­mi annál nagyobb hiba, mivel a hollandok, angolok, svédek, sőt az osztrákok kiállítása is a ke­rámia óriási haladását mutatja. Vögerl Gusztáv majolika-tárgyaiban és vázáiban látni ugyan, hogy előre törekszik, de még messze van a célponttól. Gyárt­,­mányai még nem mondhatók tökéleteseknek. Annál nagyobb dicséret illeti Kossuch Jánost. Fajensz- és üveggyártmányai elsőrendűek, s látva gyártmányainak technikai és művészi tökéletességét, nem kételkedhetem benne, hogy a világpiacon is nem­sokára előkelő helyet fog magának biztosítani. A magyar ház négy tornya közül kettő iroda­helyiségül szolgál, egy magában foglalja a Zsolnay-ki­­állítást, a negyediket pedig a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság foglalja le a maga kollektív kiállí­tása számára. A M. K. R.­T. háziipari kiállítása épp olyan teljes, a­milyen gyönyörű. Bemutatja a brassói és felőmagyarországi hímzéseket, a kalotaszegi var­rót­tast, az Izabella kir. hercegnő védősége alatt álló háziipari egyesület csodaszép munkáit, a zsebelyi­­ szerb vászon-blúzokat, a torontáli szőnyegeket, továbbá bártfai papírárukat, horvát és máramarosi háziipari cikkeket, fekete agyagárukat, erdélyi fazekasárukat,­ stb. A Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság ezzel a gyűjteményes kiállítással kétségtelenül nagy szolgála­tot tett a magyar háziiparnak, s ha folytatja a meg­kezdett akciót, jelentékeny piacot szerezhet Ameriká­ban háziipari cikkeinknek. Nagyon érdekesek a po­zsonyi szövőiskola szmirna-szőnyegei, s figyelmet ér­demel Babay Dánielné modern selyemszőnyege, mely az Iparművészeti múzeum tulajdona. Nem kevesebb, mint 1.800.000 csomóból van összeállítva. Agbaba Adél (Eszék), viszont csomózott gyapjú­ból készült remek szőnyeget állított ki. Itt említem föl Kovalszky Sarolta (Német Elemér), torontáli sző- 3

Next