Budapesti Hírlap, 1904. szeptember (24. évfolyam, 241-270. szám)
1904-09-01 / 241. szám
Budapest, 1904. XXIV. évfolyam 241. szám. Csütörtök, szeptember 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 38 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egye. szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadók. 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Rökk Szilárd utcaé. sz. Előfizetés- «■ hirdetés-fölvétel: Egyznt ház JeneMorat 5. n. a aldzsza Apró hirdetések ára: Egy ezó 5 ill.,vastagabb betűvel 10 VL Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Az államhitel. Irta Réz Mihály. Budapest, aug. 31. A magyar állam erejének az ország minden pontján egyenlőnek kell lennie. Csak az egyformán intenzív életerő egyenletessége a tökéletes egészség. A közgazdasági erő a hitel. Hitelviszonyaink azonban ma is gyengén állanak. A kisebb százalékkal dolgozó idegen bankok versenyeznek vidéki pénzintézeteinkkel s az anyagi függés helyzetébe hozzák a nép és a birtokosság egyes részeit. Idegen irányú, ellenséges célú erős tényezők ássák igy alá s kerítik hatalmukba az egyes, vidékeket s e veszedelem annál nagyobb, mert ezeken a nemzetiségi vidékeken a magyarság ereje amúgy is gyönge. Midőn a közjogi függetlenség követelései töltik be a fórumot, szükséges gondolni arra is: várjon még a közjogi vitákban improduktív harcban küzdünk egymás ellen, addig nem ássa-e alá éppen azt az annyira féltett függetlenséget egy másik tényező, mely azalatt kitartó, következetes, produktív munkát végzett. Ez nemcsak egy osztály pusztulásának, egy vidék gyöngülésének szimptómája, hanem a nemzeti függetlenség kérdése is. Szükséges ezzel szemben harcba vinni az állami segítség erejét. Bármily tervszerűen keresztülvitt birtokpolitikai elhelyezkedés erre elégtelen. A birtokelhelyezkedés nehézkes, lassú folyamat; ennél célszerűbb az állam gazdasági erejének abban a formában való fölhasználása, amelyben leggyorsabban alkalmazható a szükséges helyen. Éppen ezért szükséges, hogy a vidéknek segítségére legyen az államhitel. Pénzintézeteink nem bírnak versenyezni a nemzetiségiekkel, ha amazokénál nagyobb százalékra hiteleznek. Nagyobb százalékra kell azonban kölcsönözniük, mert maguknak sincsen a nagyobb bankoknál hitelük. A vidéki bankok hitelét kettő rontja: a kezelés patriarkális jószívűsége és a csekély tőke. Az egyiken segítne az állami szigorú ellenőrzés, a másikon az államhitel, amely legtöbbször lényegében nem is tényleges támogatás, hanem csak jótállás lenne. Míg azonban a meglevő — és életképes alappal bírónak talált — bankoknál csak annyi volna szükséges, hogy az államhitel a normális kamatlábbal való kikölcsönzést tegye lehetővé, az exponáltabb pontok egynémelyikén magának az államnak kell felállítani hitelintézetet. Az államot megszoktuk földbirtokosnak s nem gondoljuk meg, hogy e helyett át kell térnie a pénzgazdaságra, ha nemcsak pénzügyi, hanem nemzeti politikát is akarunk csinálni. Az állam, mint hitelező, már a rutén akcióban is nemzeti szemérában kellett volna születnie, hogy sikerrel játszhassa el azt a szerepet, a melylyel Münchenben, I. Lajos király udvarában megbukott. Angol földön spanyol leánynak született s egész rövid, talán csak negyven esztendőre sem terjedő élete kalandoskodásban telt el. Ez a rövid idő azonban elég hosszú volt arra, hogy szépsége, vásottsága hírével betöltse Európát és Amerikát. Nagyon fiatalon férjhez ment egy Tom James nevű kapitányhoz, akivel Indiába ment, aztán, nem tudhatni hogyan és miért, pár év múltán ismét Angliába került vissza. Nagyon szép, a kortársak egyhangú véleménye szerint bódítóan megkívánni való teremtés lévén, amint fajához illett is, hisz a tánc, mondhatni, spanyol nemzeti ipar, Terpszikhore hívévé szegődött s mint táncosnő csinált botrányt Európaszerte mindenütt, ahol csak megjelent. Hosszabb-rövidebb időt töltött Szentpéterváron, Varsóban, Párisban és Berlinben. Berlinből szépszerével kiutasította a porosrendőrség. Azt még eltűrték valahogy, hogy a férfiszívekben s a vagyonban iszonyatos pusztítást vitt véghez, de amazon virtusai tűrhetetlenek voltak. A forró vérű spanyol leány nagyon jól forgatta a korbácsot és sűrűn s igen ügyesen pofozkodott. A legtöbb helyről, ahol a ballett lenge szoknyáiban megfordult, e passziói miatt kellett, nem ritkán kitessékelve, távoznia. Az az epizód, amelyet Kreszner beszél el életéből, közvetetlenül azelőtt történt, hogy Münchenbe ment, ahonnan forradalom kergette el. Az elbeszélő Kreszner maga is érdekes pályafutású ember. Türingia egyik kicsiny fejedelemségében született, osztrák tiszt volt egész 1866-ig, mint kapitány lépett a königgrätzi csata után porosz szolgálatba, mert az osztrák ármádiában nem kecsegtethette magát jövendővel. A pontból szerepel s a székely akcióban hasonlóképen. Ez eszmének keresztülvitele kapcsolatba hozható a birtokpolitika nemzeti követelményeivel is. Az állami, vagy féligmeddig államosított bankok a menthetetlennek bizonyult magyar birtokos kezéből az állam kezébe szereznék a magyar birtokot. Annak magyar kézbe eladása, vagy bérbeadása, vagy parcellázása pedig nemcsak nemzeti, hanem szociális szempontból is fontos feladat. A magyar birtokososztály kezéből a föld e részének a magyar földművesosztály kezére kell jutnia s ettől a rendszabálytól már nemcsak az idegen intézetek befolyásának gyengítése, hanem a magyar parasztosztály megerősödése várható. De még ott is, ahol a birtok az állam tulajdonában maradna (s csak haszonbérbe adatnék ki) érvényesülést nyerne a természetes elhelyezkedés elve s az államnak földbirtoka mindenütt épp ott lenne, ahol a magyar állam erejére idegen erők,kel szemben szükség van; nem pedig ott, ahol amúgy is magyar kézben van a birtok. Az államnak mindenképen meglevő — jelenleg csak más formában nyilvánuló — gazdasági ereje akként alkalmazandó, hogy sem a magyar faj gazdasági fejlődésére, sem politikai függetlenségére lehetőleg ne nehezedjék. Legcélszerűbb alkalmazása ennélfogva az, hogy lehetőleg az idegen gazdasági erők és az ideporosz hadseregben aztán fölvitte a tábornokságig s nem régen vonult nyugalomba. Tíz éves korában szemtanúja volt annak, amit Lola Montezről elbeszél. Az esemény színhelyét nem nevezi meg, de nem ördöngösség kitalálni, hogy Reusz hercegségben történt, a múlt század negyvenes éveinek derekán, a mikor a parányi fejedelemség trónján LXXII. Henrik ült. A Reusz-családba 11, amelynek egyik őse Barbarossa Frigyes császár alatt már advocativi regi, a Henrikek azért voltak ekkora számmal, mert minden fiút ivadékok életén át Henriknek kereszteltek. A Reusz-család idősebb ága Greizban, egy igen festői fekvésű, csinosan épített, kellemes német városkában lakott; az volt a fejedelemség székvárosa. Kreszner apja udvari tisztet viselt, Hannibál nevű nagybátyja pedig főlovászmester s a fejedelem nyolcvan főnyi hadseregének főhadvezére volt. Egy ízben a család éppen ebédnél ült, a midőn egy udvari inas azzal a parancscsal érkezett Hannibál úrhoz, hogy tüstént menjen a fejedelemhez, a kinek seremvissomus volt a címe. A főlovászmester abbahagyta az ebédet, elment a fejedelemhez s családja egész késő estig hiába várta vissza. A midőn halálra fáradtan visszatért már éjfél felé, akkor tudták meg, hogy a fejedelem, a ki túl volt ugyan már az ötven esztendőn, de még mindig legény volt, hölgyvendéget vár s annak illő elfogadására kell készülni. A hölgy nevét nem tudta, s csak annyit mondhatott róla, hogy vele a fejedelem Londonban ismerkedett meg. Másnap reggel a kisváros lakói arra ébredtek, hogy a fejeedelmi udvarban a nagy takarítással mindent fölforgatnak. A palotát szellőztették és poroltak; a parkban megseperték az utakat; az istályban és a kocsiszínben azon izzadtak, hogy a lovak s a kocsik minél fényesebbek legyenek. Időközben a Lola Montez. írta Junius. Egy Kreszner nevű német tábornok nemrégiben kiadta emlékiratait s abban Lola Montezről, a híres spanyol táncosnőről, aki Münchenben, I. Lajos bajor király udvarában rövid ideig amolyan Dubarry-féle szerepet játszott, igen érdekes fejezetben emlékezik meg. Lola Montez szereplése a német földön érdekes bizonyság arra is, hogy az ancien-regime, a rokokó-éra, az a becses és romlott korszak, amely Franciaország nyakára a forradalmat zúdította, halvány másolatban még kisértett a forradalom után is egész a múlt század dereka tájáig. Franciaországban, XVIII. Lajos alatt egy Cayla grófné, a bajor földön I. Lajos uralkodásának utolsó éveiben Lola Montez egy időre életre keltették ismét a Montespán, a Pompadour s a Dubarry időszakát. A forradalom, Napóleon császársága azonban nagyot változtatott a dolgok rendjén; többé sem a miniszterek, sem az alattvalók nem tudtak beletörődni abba, hogy a királyok szeretői befolyjanak a politikába. Elmúltak azok az idők, amidőn a diplomáciában törvény volt, hogy a királyi szeretők révén, azok támogatásával kell és lehet intézni a nemzetközi ügyeket. Lola Montez kissé megkésve született, az ő idejében a balkezes, megkoronázatlan királynék rögtönzött skandalumokon kívül nem követhettek el semmi emlékezetes dolgot. A múlt század első felében fejcsóválva még elnézték a koronás fejek gyöngeségeit, de a nyilvános szerető, holott a rokokó-érában elismert, igen befolyásos, nagy tiszteletnek örvendő udvari méltóság volt, már botrány. Lola Monteznek a XVIII. század derekán, a Pompadour Mai számunk 24 oldal.