Budapesti Hírlap, 1904. november (24. évfolyam, 302-331. szám)

T1 Budapest, 1904. XXIV. évfolyam 302. szám. Kedd, november 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadók. 55—05, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Előfizetés- és hirdetés-fölvétel: Ugyane ház József-körút 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó S ill., vastagabb betűvel 10 fil. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Mai számunk 32 oldal. -11 összbirodalmi kísértet. Irta: Ajtay József dr. Budapest, okt. 31. A Budapesti Hírlap múltkori száma egy, a trónhoz közel álló főúr nyilatkoza­tát közli, a­melyből kitűnik, hogy a rég eltemetettnek hitt osztrák összbirodalmi eszme még mindig él, még mindig kísért. Sok győzedelmes harcot vívtunk el­lene hol fegyverrel a kezünkben, hol a történelemre és a törvénykönyvre tá­maszkodva. Ezúttal új, modern fegyver­rel támadunk ellene. Fölvonultatjuk azo­kat, a tudomány által megállapított és a hivatalos statisztika által egy­begyűjtött adatokat, a­melyek az utolsó száz évben a Habsburgok jelenlegi uralmi területén végbement fajnépességi változásokat tün­tetik föl. A rideg számsorok — minden befolyástól menten — igazságos, meg nem felebbezhető ítéletet fognak mon­dani abban a nagy kérdésben, vájjon a több százados bécsi összbirodalmi poli­tika iránya egybeesik-e azoknak a ható­erőknek az eredőjével, a­melyek külö­nösen az új korban­­ döntő befolyást gyakorolnak az államok alakulására, egybeesik-e a monarkia faj népeinek ter­mészetes fejlődésével? Szent István­­birodalmának fajnépességi viszo­nyai a múlt század évtizedeiben a következőképpen alakultak: magyar oláh német tót horvát-azerb abszolút számokban Az egyes fajnépek szaporodási a­­rányszámai pe­dig az utolsó két évtizedben a következők voltak: magyar oláhnémettólhorvát-szerb 15-2 7-7 8-2 2-4 TekT % 16.9 7-4­­ 0-3 5-1 7-5 -1-3 „ 1880—90-ig 1890—900-ig És végül a magyarság és a többi fajnépek együt­tesen a következőleg növekedtek a magyar biroda­lomban : 1880-90 1890 - 900 1787-900 abszolút számokban:a magyarság szaporodása 1­02 027 6­39 millió a többi fajnépeké . . . 0­74 062 3 82­­ százalékokban: a magyarság­ szaporodása 15­2 a többi faj népeké ... 816-9­6­2 271 millió 58 „ Ezek a pártatlan számok a maguk összességében egyrészt ragyogó képet vetítnek elénk a magyarság hatalmas arányú fejlődéséről, másrészt kétségtelenné teszik, hogy a magyaron kívül Szent István­­birodal­mának minden fajnépe hanyatló irányzatot mutat, úgy az összes lakosságban elfoglalt arányszámát, mint szaporodási százalékát tekintve, sőt a h­orvát és oláh kivételével minden nemzetiségünk közel áll ahhoz a ponthoz, a­midőn gyarapodása megszűnik, sőt­ fogyni kezd, a­mint szerbjeinknél már elkövetkezett.­A magyarság ugyan a Szent Korona országaiban ma még­ nem érte el az abszolút többséget (M­agyar­­országon igen), de relatív többsége oly erős és a vele szemben álló fajnépek tagozottsága oly nagyfokú, hogy számerejét a magyar után legerősebb négy faj (oláh, német, tót, horvát) együttesen sem éri el és szemben közel kilenc millióra rugó számával a legszámosabb nemzetiség: az oláh sem éri el a három milliót. Bámulatos arányú fejlődését köszönheti rend­kívüli szaporodó képességének, de különösen, szeren­csés elhelyezkedésében rejlő beolvasztó erejének. Mert a fajok szüntelenül folyó harcában — talán még inkább, mint a­ csatam­ezőn végbemenő ütközet­nél — döntő fontosságú az elfoglalt hatá­r tekintetben pedig a kedvező helyzetben van. Több mint kilenctizede (nyolc millión felül) egymással összefüggésben, úgyszólván egy tag­ban terül el a nyugati szélektől a keleti határig az országnak gazdaságilag legfejlettebb területén. Ide irányul a széleken lakó nemzetiségeknek vándorlása már ezer év óta­­és évenkint eregetett kicsiny csapa­taikat az erős túlsúlyú magyarság játszi könnyűség­gel szivja föl magába, így az e területen élő magyar­ság természetes szaporodás és szüntelenül végbemenő föszivás folytán egyre hatalmasabban fejlődik, m­íg a nemzetiségi területre szorult és­­a városokban, meg a nagyközségekben tömörülő magyarság — fölényes gazdasági és kulturális erejére támaszkodva — sike­resen veri vissza a folytonos erőelvonás következtében egyre gyöngülő nemzetiségek támadásait. A várható jövő fejlődés ennek folytán tehát az, hogy a magyar területen, a­hol az ország lakosságának négyötöde la­kik, a nagy túlsúlyú és elemi erővel előrenyomuló magyarság kora­tovább egyre kizárólagosabbá lesz, mialatt a nemzetiségi terü hiteken lassan bár, de foko­zatosan erősbödik. Ilyen 'yff'.. •— nem lehet kétség a­felől — a magyarság számaránya belátható időn belül eléri a nyolcvan százalék''' és így megdönth­ete­tlenné teszi a magyar nemzeti államot. De lássuk a­ fejlődés menetét Ausztria három legerősebb fajnépénél. Kitűnik e számokból, hogy mirt 1850-ben a né­metek száma több mint félmillióval haladta felül a csehek és lengyelek­­együttes számát, addig ma már e két utóbbi egy millióval szárnyalja túl a németséget. A lengyelek arányszáma és ezzel hatalmi súlya a ma­gyarokéhoz hasonló lendülettel emelkedik egyre ma­gasabbra, a csehek némi ingadozással megtartják el­foglalt helyüket, a németség arányszáma azonban megdöbbentő következetességgel száll egyre lejebb. Pe­dig az osztrák statisztika mindent elkövet, hogy e ha­nyatlást leplezze. És ezért népszámláláskor Ausztriá­ban nem az anyanyelvet kérdik, hanem a társalgási nyelvet, de még ezt is csupán csak az osztrák honos népességre mutatják ki; a félmillió idegent, a­mely­nek csak egynegyede, németországi, anyanyelv szerint nem tagozzák. Még kirívóbb lesz a fejlődés iránya, ha az­­egyes fajnépek szaporodásának méreteit hasonlít­juk össze. Az említett három f­ajnép a következőleg szapo­rodott : 1880-90 1890 -900 1350-1900 millió százalék millió százalék millió százalék E szerint úgy a cseh-morva, mint a lengyel nép szaporodási százaléka állandóan túlhaladja a néme­tekét, sőt hosszabb időt tekintve, az aránytalanság va­lóban rendkívüli, úgy, hogy a hét szláv faj ötvenéves szaporodási többlete eléri a németség több mint száz­éves szaporulatát. Ha megemlítjük még, hogy Ausz­tria, összes nemzetiségeinek utóbbi két évtizedes (1880—1900-ig) növekedése abszolút számokban két­szer akkora volt, mint a hegemonikus németeké (Ma­gyarországon éppen fordítva, volt), mindenki világos képet alkothat magának arról a nagy hanyatlásról, mely az osztrák németséget a XIX. században Ausz­tria egész területén érte. De fontos megállapítani azt is, hogy a németség ellenállási ereje mily nagy azzal a két néppel szem­ben, a­melyeknek legtöbb kilátásuk van arra, hogy az osztrák-német hegemónia romjain nemzeti létre emel­kedhessenek. Lássuk tehát a németség arányszám­ai­­nak változását a cseh korona országaiban és Galíciá­ban. A németség arányszáma volt: a cseh korona 1890 1890 tooo országaiban Galíciában 3 5­ 91»/0 5 45»35-84% 3­ 46»/035-36% 2-9% Íme tehát a számadatok bármilyen csoportosítása egyöntetűen mutat rá­­arra a tényre, mely Ausztria múlt évszázbeli történetének mintegy motivációja és jövőbeli alakulásának útmutatój­a: az osztrák­ német­ség fajsuljának föl nem tartóztatható, folytonos csök­kenésére, a német hegemónia etnikai alapjának meg nem szűnő mállására. A pártatlan számok világánál azonban nemcsak a német hegemonikus gondolat látszik szerte­foszlani. A jövő kibontakozó képében a németség még vezető helyét sem tarthatja meg Ausztria népei kö­zött. Elhelyezkedésének szerencsétlen volta miatt kénytelen lesz a cseh és lengyel mögött a harmadik helylyel beérni. A német etnikai túlsúly ugyanis csu­pán Alsó- és Felső-Ausztriára, Szalzburgra, Stájer­­országra, Karintiára és Tirol-Voralbergre, tehát 6-8 millió lélekre terjed ki. A faji alapokon nyugvó tar­tományi szervezkedés a hanyatló német faj uralmát előbb-u­tóbb csak erre a területre fogja korlátozni. Ezzel szemben a cseh etnika túlsúlya (62 százalék), a cseh korona országaira, azaz 9­5 millió lélekre, a lengyelé (55 százalék) pedig Galíciára, azaz 7,5 millióra terjed ki. Mindkét területen két fejlődő, tör­téneti faj igyekszik szívós küzdelemmel nemzeti ural­mat alapítani és a maga egyéniségét föltétlen érvényre juttatni. A lengyel­­terület népességének száma az utolsó 30 évben 34 százalékkal emelkedett, a németé 31 százalékkal, a cseheké 23 százalékkal. Ha pedig a természetellenesen fejlesztett Bécsnek lakosságát le­­számítjuk, a német terület 18 százalékos fejlődéssel e tekintetben is az utolsó helyre szorul. És végül álljanak itt azok a számadatok, a­meme­­lyek a magyar és osztrák monarkia jelenlegi terü­letén a magyarságnak és a németségnek, valamint a magyar birodalom és Ausztria népességének párhuza­mos fejlődését tüntetik föl: 1787 1850 1830 1890 19002-36 5-6487 47 8*75 millió 6-45 859961059 11-31 „ német A két monarkia összes népességében elfoglalt arányszámaik pedig a következőleg alakultak: 1787 ■ 1850 magyar 11 16 német 30 27­6 1880 1890 1900 17­4 183 19-5% 267 26 25-3% Íme tehát a Habsburg-uralmi terület két leg­erősebb fajnépe közül a német egyre bágyadtabban, a magyar­ pedig egyre nagyobb lendülettel fejlődik; az előbbinek szaporodása — ellenére minden kedve­zésnek — 120 év alatt csak 75 százalékra rúg, holott az utóbbié — ellenére minden akadálynak-'— közel 300 százalékra. De ha rámutattunk a németség hanyatlásán­ak kétségtelen tenyere, mondjuk meg természetes okát is, hogy­ így vitatlanná tegyük a számadatok helyes­ségét.A németség hanyatlása szinte szükségszerűleg folyik egyrészt az osztrák-németek természetes szapo­rodásának csekély voltából, másrészt — és főleg — szerencsétlen elhelyezkedéséből. Ugyanis közel fele (5,4 millió) idegen nyelvszigetektől menten és így a faji beolvasztásra nézve holt erőként tömörül a monarkia nyugati szélén. (Alsó-, Felső-A­usztria, Szalzburg,­ Stájerország, Karintia, Tirol és Voral­­berg); több mint fele (5 -.9 millió) pedig erős nem­zeti öntudattal megáldott fajok közé ékelve, avagy a monarkia területén széthintve, nemhogy beolvasztó erő kifejtésére nem képes, de valósággal szemlátomást merül el az idegen fajok árjában. És hogy egészen pontos mérlegét adjuk az erő­viszonyoknak, a­melyek mellett eme két fajnép a Duna völgyében való hegemóniáért küzd, okvetetle­­nül le kell­ számítanunk a 11 millió németből a mi két milliót meghaladó derék németségünket, a­kikre soha és semmi körülmények között nem támaszkod­hatott és nem támaszkodhatok az osztrák-német he­gemonikus törekvés. Valóság tehát az, hogy a züllés­nek indult 9 millió osztrák-némettel szemben ma már közel 9­­millió fejlődő magyarság áll és igy kétséget 1787-ben 2-36 -­­6­6-64 — — millió 1850-ben­­5 — 2-3 1-73 1-80 — 1880-ban 6-48 2-42 1-966 1-87 2*366 „ 1890-ben 7-47 2-60 2-129 1.92 1-56 1-062 1900-ban 8-74 2-79 2-135 2.02 1-68 1048 „ százalékokban magyar oláh német tót horvát-szerb 1787-ben 26 2 — — 73-8 — — 1750-ben 37-8 17-4 13-1 13-6 — — 1880-ban 41-2 15-38 12-5 11-9 15*04 1890-ben 42-8 14-9 12-2 11--9-— 61 1900-baii 454 14-5 11-1 10 5 87 5-5 .1850 1880 1890 1787 1900 német . . m 6*77 i 1 1 i 6 8 kb­an 846 9-17 cseh-morva • • • 4 5-18 5-47 5-96 lengyel . . 2-18 3-24 3.72 4.26 német . . százalékokban l a • 40 38‘5 36*75 36-05 35-78 cseh-morva • • • 22.8 23-77 23-32 23 24 lengyel . . • • ' • — 124 1486 15-84 16-62 német 0-45 5-6 0-71 8-4 24 35-4 cseh-morva 0-29 5-6 0-48 8-8 1-96 49 lengyel 018 14­ 8 0-54 145 2-08 95

Next