Budapesti Hírlap, 1904. november (24. évfolyam, 302-331. szám)
T1 Budapest, 1904. XXIV. évfolyam 302. szám. Kedd, november 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadók. 55—05, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Előfizetés- és hirdetés-fölvétel: Ugyane ház József-körút 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó S ill., vastagabb betűvel 10 fil. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Mai számunk 32 oldal. -11 összbirodalmi kísértet. Irta: Ajtay József dr. Budapest, okt. 31. A Budapesti Hírlap múltkori száma egy, a trónhoz közel álló főúr nyilatkozatát közli, amelyből kitűnik, hogy a rég eltemetettnek hitt osztrák összbirodalmi eszme még mindig él, még mindig kísért. Sok győzedelmes harcot vívtunk ellene hol fegyverrel a kezünkben, hol a történelemre és a törvénykönyvre támaszkodva. Ezúttal új, modern fegyverrel támadunk ellene. Fölvonultatjuk azokat, a tudomány által megállapított és a hivatalos statisztika által egybegyűjtött adatokat, amelyek az utolsó száz évben a Habsburgok jelenlegi uralmi területén végbement fajnépességi változásokat tüntetik föl. A rideg számsorok — minden befolyástól menten — igazságos, meg nem felebbezhető ítéletet fognak mondani abban a nagy kérdésben, vájjon a több százados bécsi összbirodalmi politika iránya egybeesik-e azoknak a hatóerőknek az eredőjével, amelyek különösen az új korban döntő befolyást gyakorolnak az államok alakulására, egybeesik-e a monarkia faj népeinek természetes fejlődésével? Szent Istvánbirodalmának fajnépességi viszonyai a múlt század évtizedeiben a következőképpen alakultak: magyar oláh német tót horvát-azerb abszolút számokban Az egyes fajnépek szaporodási arányszámai pedig az utolsó két évtizedben a következők voltak: magyar oláhnémettólhorvát-szerb 15-2 7-7 8-2 2-4 TekT % 16.9 7-4 0-3 5-1 7-5 -1-3 „ 1880—90-ig 1890—900-ig És végül a magyarság és a többi fajnépek együttesen a következőleg növekedtek a magyar birodalomban : 1880-90 1890 - 900 1787-900 abszolút számokban:a magyarság szaporodása 102 027 639 millió a többi fajnépeké . . . 074 062 3 82 százalékokban: a magyarság szaporodása 152 a többi faj népeké ... 816-962 271 millió 58 „ Ezek a pártatlan számok a maguk összességében egyrészt ragyogó képet vetítnek elénk a magyarság hatalmas arányú fejlődéséről, másrészt kétségtelenné teszik, hogy a magyaron kívül Szent Istvánbirodalmának minden fajnépe hanyatló irányzatot mutat, úgy az összes lakosságban elfoglalt arányszámát, mint szaporodási százalékát tekintve, sőt a horvát és oláh kivételével minden nemzetiségünk közel áll ahhoz a ponthoz, amidőn gyarapodása megszűnik, sőt fogyni kezd, amint szerbjeinknél már elkövetkezett.A magyarság ugyan a Szent Korona országaiban ma még nem érte el az abszolút többséget (Magyarországon igen), de relatív többsége oly erős és a vele szemben álló fajnépek tagozottsága oly nagyfokú, hogy számerejét a magyar után legerősebb négy faj (oláh, német, tót, horvát) együttesen sem éri el és szemben közel kilenc millióra rugó számával a legszámosabb nemzetiség: az oláh sem éri el a három milliót. Bámulatos arányú fejlődését köszönheti rendkívüli szaporodó képességének, de különösen, szerencsés elhelyezkedésében rejlő beolvasztó erejének. Mert a fajok szüntelenül folyó harcában — talán még inkább, mint a csatamezőn végbemenő ütközetnél — döntő fontosságú az elfoglalt határ tekintetben pedig a kedvező helyzetben van. Több mint kilenctizede (nyolc millión felül) egymással összefüggésben, úgyszólván egy tagban terül el a nyugati szélektől a keleti határig az országnak gazdaságilag legfejlettebb területén. Ide irányul a széleken lakó nemzetiségeknek vándorlása már ezer év ótaés évenkint eregetett kicsiny csapataikat az erős túlsúlyú magyarság játszi könnyűséggel szivja föl magába, így az e területen élő magyarság természetes szaporodás és szüntelenül végbemenő föszivás folytán egyre hatalmasabban fejlődik, míg a nemzetiségi területre szorult ésa városokban, meg a nagyközségekben tömörülő magyarság — fölényes gazdasági és kulturális erejére támaszkodva — sikeresen veri vissza a folytonos erőelvonás következtében egyre gyöngülő nemzetiségek támadásait. A várható jövő fejlődés ennek folytán tehát az, hogy a magyar területen, ahol az ország lakosságának négyötöde lakik, a nagy túlsúlyú és elemi erővel előrenyomuló magyarság koratovább egyre kizárólagosabbá lesz, mialatt a nemzetiségi terü hiteken lassan bár, de fokozatosan erősbödik. Ilyen 'yff'.. •— nem lehet kétség afelől — a magyarság számaránya belátható időn belül eléri a nyolcvan százalék''' és így megdönthetetlenné teszi a magyar nemzeti államot. De lássuk a fejlődés menetét Ausztria három legerősebb fajnépénél. Kitűnik e számokból, hogy mirt 1850-ben a németek száma több mint félmillióval haladta felül a csehek és lengyelekegyüttes számát, addig ma már e két utóbbi egy millióval szárnyalja túl a németséget. A lengyelek arányszáma és ezzel hatalmi súlya a magyarokéhoz hasonló lendülettel emelkedik egyre magasabbra, a csehek némi ingadozással megtartják elfoglalt helyüket, a németség arányszáma azonban megdöbbentő következetességgel száll egyre lejebb. Pedig az osztrák statisztika mindent elkövet, hogy e hanyatlást leplezze. És ezért népszámláláskor Ausztriában nem az anyanyelvet kérdik, hanem a társalgási nyelvet, de még ezt is csupán csak az osztrák honos népességre mutatják ki; a félmillió idegent, amelynek csak egynegyede, németországi, anyanyelv szerint nem tagozzák. Még kirívóbb lesz a fejlődés iránya, ha azegyes fajnépek szaporodásának méreteit hasonlítjuk össze. Az említett három fajnép a következőleg szaporodott : 1880-90 1890 -900 1350-1900 millió százalék millió százalék millió százalék E szerint úgy a cseh-morva, mint a lengyel nép szaporodási százaléka állandóan túlhaladja a németekét, sőt hosszabb időt tekintve, az aránytalanság valóban rendkívüli, úgy, hogy a hét szláv faj ötvenéves szaporodási többlete eléri a németség több mint százéves szaporulatát. Ha megemlítjük még, hogy Ausztria, összes nemzetiségeinek utóbbi két évtizedes (1880—1900-ig) növekedése abszolút számokban kétszer akkora volt, mint a hegemonikus németeké (Magyarországon éppen fordítva, volt), mindenki világos képet alkothat magának arról a nagy hanyatlásról, mely az osztrák németséget a XIX. században Ausztria egész területén érte. De fontos megállapítani azt is, hogy a németség ellenállási ereje mily nagy azzal a két néppel szemben, amelyeknek legtöbb kilátásuk van arra, hogy az osztrák-német hegemónia romjain nemzeti létre emelkedhessenek. Lássuk tehát a németség arányszámainak változását a cseh korona országaiban és Galíciában. A németség arányszáma volt: a cseh korona 1890 1890 tooo országaiban Galíciában 3 5 91»/0 5 45»35-84% 3 46»/035-36% 2-9% Íme tehát a számadatok bármilyen csoportosítása egyöntetűen mutat ráarra a tényre, mely Ausztria múlt évszázbeli történetének mintegy motivációja és jövőbeli alakulásának útmutatója: az osztrák németség fajsuljának föl nem tartóztatható, folytonos csökkenésére, a német hegemónia etnikai alapjának meg nem szűnő mállására. A pártatlan számok világánál azonban nemcsak a német hegemonikus gondolat látszik szertefoszlani. A jövő kibontakozó képében a németség még vezető helyét sem tarthatja meg Ausztria népei között. Elhelyezkedésének szerencsétlen volta miatt kénytelen lesz a cseh és lengyel mögött a harmadik helylyel beérni. A német etnikai túlsúly ugyanis csupán Alsó- és Felső-Ausztriára, Szalzburgra, Stájerországra, Karintiára és Tirol-Voralbergre, tehát 6-8 millió lélekre terjed ki. A faji alapokon nyugvó tartományi szervezkedés a hanyatló német faj uralmát előbb-utóbb csak erre a területre fogja korlátozni. Ezzel szemben a cseh etnika túlsúlya (62 százalék), a cseh korona országaira, azaz 95 millió lélekre, a lengyelé (55 százalék) pedig Galíciára, azaz 7,5 millióra terjed ki. Mindkét területen két fejlődő, történeti faj igyekszik szívós küzdelemmel nemzeti uralmat alapítani és a maga egyéniségét föltétlen érvényre juttatni. A lengyelterület népességének száma az utolsó 30 évben 34 százalékkal emelkedett, a németé 31 százalékkal, a cseheké 23 százalékkal. Ha pedig a természetellenesen fejlesztett Bécsnek lakosságát leszámítjuk, a német terület 18 százalékos fejlődéssel e tekintetben is az utolsó helyre szorul. És végül álljanak itt azok a számadatok, amemelyek a magyar és osztrák monarkia jelenlegi területén a magyarságnak és a németségnek, valamint a magyar birodalom és Ausztria népességének párhuzamos fejlődését tüntetik föl: 1787 1850 1830 1890 19002-36 5-6487 47 8*75 millió 6-45 859961059 11-31 „ német A két monarkia összes népességében elfoglalt arányszámaik pedig a következőleg alakultak: 1787 ■ 1850 magyar 11 16 német 30 276 1880 1890 1900 174 183 19-5% 267 26 25-3% Íme tehát a Habsburg-uralmi terület két legerősebb fajnépe közül a német egyre bágyadtabban, a magyar pedig egyre nagyobb lendülettel fejlődik; az előbbinek szaporodása — ellenére minden kedvezésnek — 120 év alatt csak 75 százalékra rúg, holott az utóbbié — ellenére minden akadálynak-'— közel 300 százalékra. De ha rámutattunk a németség hanyatlásának kétségtelen tenyere, mondjuk meg természetes okát is, hogy így vitatlanná tegyük a számadatok helyességét.A németség hanyatlása szinte szükségszerűleg folyik egyrészt az osztrák-németek természetes szaporodásának csekély voltából, másrészt — és főleg — szerencsétlen elhelyezkedéséből. Ugyanis közel fele (5,4 millió) idegen nyelvszigetektől menten és így a faji beolvasztásra nézve holt erőként tömörül a monarkia nyugati szélén. (Alsó-, Felső-Ausztria, Szalzburg, Stájerország, Karintia, Tirol és Voralberg); több mint fele (5 -.9 millió) pedig erős nemzeti öntudattal megáldott fajok közé ékelve, avagy a monarkia területén széthintve, nemhogy beolvasztó erő kifejtésére nem képes, de valósággal szemlátomást merül el az idegen fajok árjában. És hogy egészen pontos mérlegét adjuk az erőviszonyoknak, amelyek mellett eme két fajnép a Duna völgyében való hegemóniáért küzd, okvetetlenül le kell számítanunk a 11 millió németből a mi két milliót meghaladó derék németségünket, akikre soha és semmi körülmények között nem támaszkodhatott és nem támaszkodhatok az osztrák-német hegemonikus törekvés. Valóság tehát az, hogy a züllésnek indult 9 millió osztrák-némettel szemben ma már közel 9millió fejlődő magyarság áll és igy kétséget 1787-ben 2-36 -66-64 — — millió 1850-ben5 — 2-3 1-73 1-80 — 1880-ban 6-48 2-42 1-966 1-87 2*366 „ 1890-ben 7-47 2-60 2-129 1.92 1-56 1-062 1900-ban 8-74 2-79 2-135 2.02 1-68 1048 „ százalékokban magyar oláh német tót horvát-szerb 1787-ben 26 2 — — 73-8 — — 1750-ben 37-8 17-4 13-1 13-6 — — 1880-ban 41-2 15-38 12-5 11-9 15*04 1890-ben 42-8 14-9 12-2 11--9-— 61 1900-baii 454 14-5 11-1 10 5 87 5-5 .1850 1880 1890 1787 1900 német . . m 6*77 i 1 1 i 6 8 kban 846 9-17 cseh-morva • • • 4 5-18 5-47 5-96 lengyel . . 2-18 3-24 3.72 4.26 német . . százalékokban l a • 40 38‘5 36*75 36-05 35-78 cseh-morva • • • 22.8 23-77 23-32 23 24 lengyel . . • • ' • — 124 1486 15-84 16-62 német 0-45 5-6 0-71 8-4 24 35-4 cseh-morva 0-29 5-6 0-48 8-8 1-96 49 lengyel 018 14 8 0-54 145 2-08 95