Budapesti Hírlap, 1905. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1905-03-01 / 60. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) 1905. március 1. Inert saját programjának, tudniillik az önálló magyar hadseregnek keresztülvitele ilyen közbeeső stádium nélkül annyira képzésbe tellen, hogy a függetlenségi pártnak ezt a dolgot akkor is itt kellene kezdenie, ha abszolút többséggel bírna és a maga programja alapján nyerne a királytól megbízást a kormányalakításra. Ezt a nélkülözhetetlen átmenetet tehát a függetlenségi párt köteles létesíteni akkor, amikor a parlamenti viszonyok alakulása az ő részvételét az alkotás munkájában nélkülözhetetlenné teszi és a feltételek megszabását kezébe adja. Semmiféle rosszulmagyarázott ortodoxiának ürügye alatt a párt e kötelesség alól ki nem bújhat. Ebbe a keretbe, amelyet az említett négy kardinális követelmény: restitutio in integrum, választási reform, gazdasági önállóság és nemzeti irányú katonai reform megalkot, beleilleszkedik a közigazgatási, adóügyi, közgazdasági, szociálpolitikai és kultúrái reformakciónak olyan gazdag tartalma, amely sem a szövetkezeti pártok közt, sem egyéb tényezőkkel szemben semmi nehézséget nem okoz és amely nem doktrinér elfogultságokból, hanem népünk jólétének, szabadságának, jogvédelmének és nemzeti megerősödésének gyakorlati felfogásából kiindulva is, áldást árasztana erre az országra. A nép végre megérezné, hogy nemcsak adótárgy és újoncanyaga hatalom szemében, hanem hogy igazságérzet és szeretet gondoskodik róla ott, ahol tőle áldozatokat is követelnek. "A törvénytisztelőinek, a rendszeretetnek, a monarcikus érzelemnek minő hatalmas megerősödése volna várható eredményként az ország ügyeinek ilyen vezetésétől! Hogyan lehet ekkora előnyöketelutasítani rozsdás előítéletekhez való ragaszkodásból? Az előadottakból is világos, hogy az ellenzéki szövetség teljesen fel van , szerelve annak a feladatnak elvállalására, amelyet a nép ítélete ráruházott; van együttes programja •— igaz, csak munkaprogramja, mert a szövetség alkotó tényezői épp úgy nem mondanak le eltérő elvi álláspontjaikról, amint az egész szövetség nem hajlandó a nemzeti mandátum világos értelmétől, eltérnide ez a munnka,program oly gazdag, hogy eleget tett hazájáért, aki azt végig megvalósítja és oly természetszerűleg foly, moit a mostani időpontnak feladata a szövetség összes pártjainak programjából, hogy közreműködésük harmóniáját minden mesterkélés nélkül, mintegy organic© biztosítja. Ez a program továbbá annyira mérsékelt, az adott helyzetekkel annyira számol, a keresztülvitelben az akció vezetésére hivatottaknak annyi latitűdöt enged, hogy megvalósításának egyetlen objektív akadályát sem lehet fölfedezni. Ez a program a választásokban megnyilatkozott nemzeti akaratnak legenyhébb formulázása: egy hajszállal kevesebb és már elhagynék ezt az alkotmányos alapot. Ismétlem: az ellenzéki szövetség készen áll a rákáramlott alkotmányos kötelesség teljesítésére, a választásokban megnyilvánult nemzeti akaratnak az életbe való átültetésére; tőle ez megtörténhet ma, semmi akadály az ő részén nincs. Csak azt nem hajlandó tenni, amit tennie nem lehet, amit tennie nem szabad, tudniillik a nemzettől nyert mandátum értelmét elcsavarni, bármely részében elárulni. Ha tehát a krízis elhúzódik és ha ebből újabb" szenvedések következnének be, úgy azokért nem az ellenzéki szövetségi felelős, hanem azok az évszázadok óta’npnert tényezők, a me- ■ ívek a nemzeti akarat teljesítését meg- ■ akadályozzák; -mert ők alkotmányunkat csak formaságként tűrik meg, mely a legbelsőbb akarat föltétlen teljesítését leplezgesse, az embereket pedig akkér értékelik, hogy a mostanihoz hasonló nagy , hogy ezzel a stílussal meg tudták ragadni a közönséget. Ha ilyen muzsikában nem csillan meg egyre-másra a talentum szikrája , akkor az maga a kétségbeejtő nagyképűség, az üres Wagner-utánzat, a halálos unalom. A németek régen csődbe kerültek a végtelen melódia, az énekszavalat, a szimfonikus alapon való dramatizálás rendszerével. A.Máriaszerzőit a magyar ritmus is megsegítette. Ez adott szint, életet, izgalmas lüktetést a zenéjüknek. Gyönyörködtem a mű érdekes magyarságában, noha nem tartom teljesen összeférőnek a magyar stílust ezzel a túlmodern zenei teknikával. A magyar zene karaktere ősi, egyszerű, természetes. Szabados-Szendy teknikája ,pedig a végletekig, finomodott, bonyodalmas. Azt az iskolát követi, mely a perverzitás határáig viszi a disszonanciák és sajátos hangfestések játékát. Veszedelmes dolog a magyar zenét hirtelen, átmenet nélkül a legkomplikáltabb sokszólamúság, a legraffináltabb harmóniák árjába sodorni, mielőtt erősen meg nem gyökerezett, aszimfonikus zenerendszerben. Legyen inkább kezdetleges, mint hazug és affektált. Ka ■ adjunk ra ,hogy mostan teszszük, az idegen frazeológiának magyar szint, teremtsünk magyar frazeológiát. A Mária merész ugrással vágott elébe a természetes fejlődésnek, de el kell ismernünk . .. érdekes perspektívákat nyitott meg. Onnan indul ki, ahol Liszt megfeneklett, mert nem győztes a magyarsággal. Szabados és Szendy Lisztnek a modorát követték, mely temperamentumánál fogva meg is felel a magyar muzsika természetének. Lényeges kérdésekben már magyar érzésük sugallata szerint jártak el. Leromboltak egy csomó hagyományt, amelyen az elmélet különben ,mikt jó ideje napirendre tért: ritmikus , és dallambeli megkötöttséget s következetesen írják, a páratlan, beosztású ütemet,használják azolyan harmonikus. fordulatokat, miket az ortodox magyar muzsikusok valamikor : Mária. —. Dalmű három felvonásban. Szövegét írta: Bén Géza. Zenéjét írták: Szabados Béla és Szendy Árpád. Először adták a budapesti Operaházban 1901. február 26-dikán. — Szabados Béla és Szekál Árpád dalműve, a. Mária, érdekes, tartalmas, nagyszabású munka. Kész, érett, modern. Tudásban és művészetben egy vonalon áll a mostani európai irodalom legjavával. A mai bemutatón a Vélemények erős hullámzása mutatta, hogy a darab figyelmet keltett. Közvetetten, egységes hatást modern zenedrámától nem is várhatunk. A közönség ítéletét mintegy szándékosan megnehezíti maga a műfaj, mely rendkívül összetett, irtózik a naiv hatásoktól, a népszerűségtől s mindentől, ami egyszerű és keresetlen. Az áttekinthető szimétriákból régen kivetkőzött. Az abszolút dallamot — mely összhang és hangszál nélkül is önálló— kerüli. "A vezetőmotívumot sem igen alkalmazza, pedig ez volt az utolsó útmutató a zenedráma muzsikába rengetegében. Az elkerülhetetlen zárt formákat összekapcsolja, a jelenéseket egybeolvasztja. Becsit átivó és m ária, dráma és líra egybeforr az aláfestett énekbeszédben.Vagyis úgy állunk szemközt egy négy óránál tovább tartó zenedrámával, mint valami kolosszussal, melynek nagyságát föl nem érjük a szemünkkel, melyen első pillantásra semmilyen tagoltságot nem hozunk s ha lassan ki is bontakoznak rajta a körvonalak, nem találjuk azt a pontot, melyről az egészet áttekinthetjük. Az,üde, virágos részekreis ráborul a nagyság, félelmetes, nyomasztó árnyéka. A benyomások lázasan kergetik egymást. Melyiket ragadjuk meg? Melyiknek szenteljünk figyelmet ? Miből alkossuk véleményünket? Lehet ennek a műfajnak közvetetten, egységes hatása? . .. .. . Szendy és Szabados tehetségét bizonyítja.. .. Hogy a Mária magyarsága nem eléggé szembeötlő és pregnáns, annak részben a mű szövege is az oka. A szerző, Béri Géza — Moravcsik Géza zeneakadémiai titkár írói álnevei—poétikusan, lendületesen, de elejétől végig ötös és hatodfeles, jamhusokban megverselt könyvet adott a zeneszerzők kezébe. A jamhus pattogása visszhangzik az énekben s a kíséretben. Hangsúlyos vers, magyar, versforma erős jellemző bélyeget nyomott volna a muzsikára. Olyan muzsika, mely jól deklamálja a jó magyar szöveget — máris magyar muzsika. A szövegkönyv formai hibájáért kárpótolta a zeneszerzőket a mese operaszerűsége, muzsikára kínálkozása. Szent István kora, a kereszténység és a pogányság harca tisztán operai motiuma. Két szellemet állít szembe egymással , s ezzel két nagy és hatásos ellentétet visz a muzsikába. Keresztény magyarok, pogány magyarok: a zenében olyan két elem, mint a nyugalom és a mozgás, a líra és a dráma. Abban, a művészetben, mely anyagtalanvoltánál fogva minden más művészetnél jobban rászorul az ellentétek hatására, megbecsülhe tetten az ilyen téma. Különös, és szerencsés véletlen, hogy ezt a témát hét szerző dolgozta föl együttesen — az operairodaváltozásokon is néhány személyes ambíció kielégítésével vélnek átcsúszhatni. Nos hát ebből nem lesz semmi; a nemzet is fölébredt erejének tudatára és alkotmánya szellemében ar akar lenni házában ; akiket pedig a nemzeti erőnek ez első öntudatos megnyilatkozása fölemelt, azok nem abból az anyagból gyurvák, hogy őket egyéni célok dédelgetésével kötelességük elárulására lehessen bírni. Miniszteri tanácskozás. Félhivatalosan jelentik, hogy ma este miniszteri tanácskozás volt, a melyen a kabinetnek a fővárosban időző valamennyi tagja résztvett. — A Bud. Tud. jelenti, hogy Tisza, István gróf miniszterelnöknek küszöbön álló bécsi útjáról beavatottkörökben mit sem tudnak. A német kereskedelmi szerződést Berlinből jelentik: A külügyminisztériumban ma a belügyi és külügyi államtitkárok és a magyar-osztrák nagykövet aláírták a Magyarország-Ausztriával való új kereskedelmi szerződésnek azt a póthatározatát,mely szerint az életbelépés határidejét 1906 február ■15-ről 1906 március 1-ére halasztják el. A kormányválság, Budapest, febr. 28. Ami most annyira izgatja a lelkeket: a válság szokatlan elhúzódása, annak okait lapunk első helyén Apponyi Albert gróf tárja föl a tőle megszokott világossággal és őszinteséggel. A válság elhúzódik, mert az alkotmányosság elvei tökéletlenül érvényesülnek. A nemzetet fölszólították, hogy ítéljen, de az ítélet következményeit épp azok nem martják le, akik provokálták. Más megoldás nem képzelhető, mint a többségre jutott ellenzéki szövetségnek kormányra jutása.A koalició követelései félreérthetetlenek és munkaprogramjának nincs egyetlenegy pontja, mely objektív akadályba ütköznék. A koalició teljesen föl van szerelve, hogy minden pillanatban át-vehesse a kormányt és a nemzet verdiktje értelmében munkához lásson. Ha "mégis elhúzódik a válság, annak okai azok az évszázadok óta ismert szentségtörésnek minősítettek volna. Gyönyörűen szárnyal helyenkint a zenéjük, a ritmusnak azzal a lendületével, mely diadalmas jövőt biztosít a magyar zenének. Meglehet, hogy ma még nem is érti meg mindenki, hogy mi a faji karakter a Mária partitúrájában, ez azonban egy csöppet sem von le a mű magyarosságának az értékéből. Az emberek, sajnos, még mindig a zene külsőségeiben keresik a magyar faji karaktert, nem pedig az érzés és gondolkozás önkéntelen tipikus megnyilatkozásaiban, melyek néha oly parányi eltérést mutatnak az idegentől, hogy meg nem foghatók, nem analizálhatók és meg nem határozhatók.