Budapesti Hírlap, 1905. június(25. évfolyam, 150-178. szám)
1905-06-01 / 150. szám
Budapest, 1905. XXV. évfolyam 150. szám. Csütörtök, junius 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Ejrész évre 38 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 ál. Egyes szám ára helyben 8 111., vidéken 10 fll. Telefon: szerk. 64—63, kiadók. 65—05, igazg. 65—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Bükk Szilárd-utca L ss, Klefixsztéa- a kireszt«-töliíjei: D?jmo bú Jósef-komt. a a. oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. mmmmmmmm niTii TTiTTi í i üii i.iTiiTíiTeTiww HímT~50Tíii1 ~" 1 "...... . i Meglepetés: Budapest, máj. 31. Tegnap tele volt a világ vele, hogy Fejérváry Géza báró küldetése meghiúsult azon, hogy nem akadt Magyarországon kilenc aténei mesterember, aki ezen a mi Piramusz és Tizbéről szóló, (fájdalom, nem egészen új és eredeti) komédiánkban résztvenni alkalmasnak találtatott volna.. A Zubolyok nemesi fajtája, akik minden szerepre vállalkoznak,úgy látszott, kiveszőben van. Ma ismét kétkedés szállta meg az embereket, mely alább olvasható tudósításainkban a válságról, hiven visszatükröződik. Ma ismét nem tudták, vége van-e a huszáros kombinációnak, vagy nincsen. És magyarázgatták, azért van-e vége, mert csakugyan visszarettent mindenki attól, hogy ilyen konspirációban az alkotmány ellen részt vegyen; avagy azért nincsen-e vége, mert a kudarc híresztelésével sikerült eltakarni a csábítás művét, amely még javában féljült, így hullámzottak a föltevések politikai körökben egész nap. Semelyik pártban sem lehetett föltevéseim és egyebet hallani, még a legelőkelőbb pártvezérek sem tudtak egyik irányban sem semmi bizonyosat. Este fordult a világ. Mikor a Budapesti Hírlapot sajtó alá készülünk adni, igen jó és megbízható forrásból kapjuk azt a hírt, hogy a nemes darabant-kapitány küldetése sikerült, minisztériuma megvan. Még az utolsó pillanatban is tettünk lépéseket, hogy a hírt kontrolláljuk, ámbárhogy komoly és arra való forrásból vettük, de a politikusok táborából azt a választ nyertük, hogy minden csendes, senki sem tud semmit a dologról. E szerint a dolgot az utolsó huszonnégy órában, igen ügyesen kellett intézni s ha egész föladata Fejérváry bárónak abból állana, hogy szándékairól, lépéseiről s intézkedéseiről soha senki meg ne tudjon semmit, akkor jelen sikerével szemben gratulálnunk kellene neki, mert erre ő, úgy látszik, csakugyan rátermett ember. Letette kardját és sarkantyúját, nehogy lépteit a csörgés elárulja, amikor kiszemelt áldozatai után járt. Ámde az ő föladata nem az, hogy titokban maradjon amit tesz, hanem ellenkezőleg, ki kell állania már a legközelebbi órákban magának is, meg azoknak az uraknak, akiket államférfiaknak összefogdosnia sikerült. Kik ezek és hányan vannak, arról semmit sem tudunk. Azt sem tudjuk, elegen vannak-e? Csak azt tudjuk, hogy a legbeavatottabb emberek ma egymást értesítették arról, hogy a Fejérváry miniszter fogdosása sikerült. Úgy kell nyilván venni, hogy annyira van, hogy, bevégzett dolognak vehető. Sajnálattal veszszük tudomásul a fordulatot. Eszünkbe jut, hogy Tisza István, mikor első megbízásával lejött, nem volt képes kabinetet alakítani. Nem kapott minisztereket. És Fejérváry ellenkezőleg az oly nagyon, megváltozott viszonyok közt is, i met kapott. Mint lehet ezt megérteni? Csak úgy, hogy Tisza István még férfiakat keresett, Fejérváry ellenben akárkit, v csak vállalkozókat. • Meddig fogja velük Magyarországot kormányozni — ő lássa. Fénysugár keletről. Budapest, máj. 31. A magyarság nemzeti fönnállásának súlyos küzdelmét vívja. Ez a félesztendős küzdelem ránk nézve semmivel sem kevésbbé fontos, mnt a japánokra a maguké. Mint a távol kelet népe, úgy mink is győzelmesen csatázunk minden ponton, ahol a nemzeti akarat az ellen© irányuló törekvéssel ütközetbe bocsátkozhatott. A meggondolatlan és vakmerő hadüzenet, november tizennyolcadika után sorra következett: a szabadelvű párt bomlása, december tizenharmadika, a választás, az alkotmányellenes kabinetalakítás többszörös kudarca. Nekünk is volt Liaojangunk, Port-Artúrunk. A Fejérváry-féle kabinetalakítás kísérlete olyanféle terv volt, mint a Rozsesztvenszki próbálkozása, amelyet a cél megközelítése előtt szétszórtak a hazai fias érzés topedói, ha szinte tán egypáradmagára be is jut Fejérváry a vladivosztoki révben- sebesülten. De a béke még nincs megkötve, a hadi állapot húzódik tovább, bár a semleges jóakaratú tanácsadók a békekötést, az okos megalkuvást sürgetik. Még mindig el kell készülve lennünk nekünk is, úgy mint a japánoknak, újabb támadó erőfeszítésekre, védekező ellenállásra,amíg végre a méltányló elismerés útjára tér az ellenünk irányolló politikai felfogás s a hadviselés kárait és veszteségeit a kiküzdött béke munkájában helyrepótolhatjuk. Az oroszországi hírek szerint Rozsesztvenszki katasztrófájának egyelőre csak az a hatása van, hogy a cár, az eltiport és elsüllyesztett ember- és géptömegek mozgatója, rendkívül lesújtva elzárkózott palotájának legmélyébe, akaratának ösztönzői és eszközei teljes tanácstalanságban tévelyegnek. Ez az első állomása a magába szállásnak, az elnyomni kívánt érdekek és jogok méltánylásához vezető útnak. Az orosz és japán nép milliói szorongva várják, mikor következik el a többi és az utolsó állomás, amely már a béke és a rend területén van. Mi szívszorongva, hazánk, uralkodónk és szövetségesünk érdekét féltve, várjuk, hogy az alkotmányos rendünk ellen irányuló intézkedéseknek a legújabb bécsi kudarccal valahára vég© legyen s a hatalmi kimérákért ne pazarolódjanak el a vérrel, verítékkel küzködő népek anyagi és lelki drágaságai. A magyar alkotmányválság izgalmai közepette olvastuk Szutematszu báró japán diplomatának a hazája és Oroszország között folyó háborúról szóló könyvét. Legjobban az kapott meg bennünket e könyv lapjain, hogy Japánország Koreában lévő életérdekéért már tíz év előtt kockára tette egész létét a japán-kínai háborúban. És mint akkor, úgy most is, egész nemzeti energiáját, egész egységes erejét bevitte a küzdelembe, hogy további fönnállásának biztos alapját kivívja. Küzdelmét a sikerek folytonos sora jellemzi. Akik a magyar közéletet bécsi szemüvegen nézik, a magyar alkotmányos küzdelemben ezt az egységes erőt nem látják. A szabadelvű pártnak , mint kisebbségnek összetartása, a kormányon lévő férfiak társadalmi tekintélye és hatalmi pozíciója azt a hitet ébresztik az udvarnál, hogy a magyar erő ebben a küzdelemben meg van oszolva s hogy ez a megoszlás az udvari fölfogás javára még gyarapítható. Csak idő és ember kell hozzá. A helyzet arra mindenes©tre alkalmas, hogy a győzelmes ellenzék számszerű túlsúlyának figyelembevétele nélkül is lehessen tovább kormányozni. Elismerjük, sokszor meg is írtuk, hogy a szabadelvű párt és a lemondott kormány magatartása zavaró iszapfoltként mutatkozik a nemzeti törekvések egy színben hullámzó hatalmas tengerén. Könnyebb lett volna a teljes kibontakozás útja, ha a szabadelvű pártban és a kormányban nem lettek volna az udvari politikának hozzánk vezető szálai, közéletünkben mozgó ügynökei. De a dolog érdemét tekintve, ez nem nagyobb erőssége az udvari politikának, mint a cár hatalmi törekvéseinek az, hogy Vladivosztok és Szentpétervár még áll. Olyan tényező, amely az ütköző pontokon, az elérni kívánt célokon kívül esik,s a dolgok folyásában érdemleges szerepre hivatva nincs. Vladivosztok állása azonban jó volt arra, hogy egy újabb hadipróbálkozásnak célállomása legyen; a szabadelvű párt fönnállása arra, hogy ügyvezető kormányoknak kicsi, de otthonos pihenő kikötőjéül szolgáljon. Minél több nap múlik el a válság folyamán, annál kisebbre törpül a szabadelvű párt és kormányának közéleti súlya, annál kevesebb jogos alapot ad az udvari politika törekvéseinek és számításainak. A nemzeti közvélemény a maga S mai számunk 32 oldal.