Budapesti Hírlap, 1905. november (25. évfolyam, 302-331. szám)
1905-11-01 / 302. szám
XXV. évfolyam 302. szám. --------................,giwus................. Szerda, november 1. Budapest, 1905. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre ?8 kor- félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 CL, vidéken 10 Dl. Telefon: szerk. 54—53, kiadók: 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till, kat., Bükk Szilárd utca 4. sz. iltfiltUi.m hirdetés-föltétel: Ujjim bál Jimiksrat S. : a oldalán. Apró hirdetések ára: Egy ezer ill., vastagabb betűvel 10 UL Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Halottak napja: Budapest okt. 31. A természet álmára jár. Hűvös légáramlat csapja meg arcunkat s a dércsipje sárga levelek kalk suhogással hullanak a földre, hogy eltaposva, ismét azzá legyenek, a miből az életet kapták, földdé, sárrá, porrá. A bokrok, a fák lombtalan ágai meredeknek az égnek s a nyugvó nap végső sugarai pirosra festik a szemhatárt. Hideg van, csönd van, mert hideg és néma a halál. Halottak napja van. Ezen a napon mindenki, akiben van emberi érzés, magába száll, hogy áldozzon a múltaknak, hogy áldozzon kedves halottai emlékének. Mert ki az, a kinek nincsenek kedves halottai, a kiket szeretett, míg éltek, a kiknek elmúlása sok öröm elmúlását jelentette ránk is, életben maradt emberekre ? A kiben megtört a hit, még az is köszörűt visz a temetőbe, ha másért nem, hiúságból, nehogy megszólják. De mindenkiben, a ki tud szeretni, fölújulnak az,ok a, fái,daltx(?k,a melyeket akkor érzett, amikor egy-egy kedves lény élete fáklyáját kialudni látta. A hit nélküli emberben, ha tudott és tud szeretni, ez a fájdalom iszonyú lehet. Borzasztó még gondolni is arra, hogy azok, akiket szerettünk, a lakért talán életünket odaadtuk volna, hogy azok nincsenek és ránk nézve nem is lesznek többé. Elnyelte tetemüket az örök sír, a sötétség, melynek vége nincsen soha s urra lett rajtuk a pusztulás. De akiben él a hit, hogy e földi élet után egy szebb és örökké tartó élet következik, annak fájdalmát enyhíti a remény, hogy a mikor szeme örökre lezáródik, neki is megnyithatik az örök élet s viszontláthatja egy boldogabb hazában mindazokat, a kiket szeretett, de a kiket ezen a földön többé nem láthat. A vallás vigasztalása enyhiti a lélek nagy fájdalmát, melynek sebeit beboronálta az idő, de a mély sebek alkalomadtán, a megemlékezés idején olykor mégis fel-felájultak. Istenhez fordul a hivő s mig elhunyt szeretteinek sirjára fájdalma könyei hullanak, lelkét magasztos érzelem emeli a magasba, föl a csillagok közé, ahol az örök boldogságnak, a menyeknek országát képzeli s midőn imádkozik szeretett halottainak lelki üdvéért, az ő lelke is nemeskedik, mert hogy ő is az örökkévalóság részese lehessen, megfogan lelkében az elhatározás, hogy Istennek kedves életet fog élni. Mennyivel bo^v*gabbak azok, a kik hisznek, mint A 'áSPuehek! Mennyi erőt ad a csüggedő léleknek a hit, mennyi fenkölt gondolatnak és nemes érzelemnek a forrása, ha hiszünk benne, ez az egy szó: föltámadunk! De ma nemcsak egyeseknek vannak nagy halottai. Nagy halottja van a magyar nemzetnek is. Éppen akkor halt meg, amikor azt hittük, hogy hosszas betegségéből fölépül, megerősödik, megizmosodik, hogy hatalmas arányaival bámulatba ejtse az egész világot és erejével boldogítsa azt a nemzetet, mely csodálatos szeretettel csüngött rajta, hiszen neki, erejének és varázsának köszönhette a nemzet azt, hogy annyi vész és vihar között, annyi ellenségtől környékezve s annyi sorscsapás után is fönmaradt a nagy néphullámok közepette. És a magyar alkotmány most halott. Az országgyűlés hatalmi szóval elnémítva, a nemzeti vágyak fakadó rügyei letörve, a nemzeti akarat megbénítva, legszebb reményeink zöld levelei sárba tapadva. Idegen hatalom szolgái követelik a magyartól, hogy mondjon le mindarról, mint nemzetté, állammá teszi és csalja ígéretek fejében tagadja meg dicső múltját és jövő reményeit. A magyar alkotmány ma valóban halott, mert sem országgyűlésünk, sem parlamentáris kormányunk, mely a nemzeti akarat befolyása alatt kormányozna, nincsen. Vagy lehet-e azt mondani egy alkotmányról, hogy él, ha védelmezőit üldözik, ha legszebb elvei nem érvényesülhetnek, ha minden életműködését hatalmi szóval megállítják s ha a nemzet ellenségei által kigondolt üres ígéretek fejében azt kívánják a nemzettől, hogy nyugodjék bele, hogy csak akkor lehet akarata, ha azt akarja, amit parancsolnak neki, de annak a nemzeti akaratnak fel kell némulnia, mihelyt, ellentétbe jut a neki idegenből osztogatott parancsokkal ? Északi szél. Irta Endrődi Sándor. Fárasztó, beteg unalom. Köddel takaródzik az ég. Poshad a víz. Nem jár a malom. Körötte némán, csupaszon Merednek a tar jegenyék. Sin csend ül a tájon. Ami látszik: alaktalan álom. Csak rémlik, de nem él. Aluszik az északi szél. De hirtelen szakadoz a fátyol, Megreszket, villog az ég. Vad zaj üvölt fel a távol Felhőzet gomolyából S fölhullámzik a messze vidék. Viharba borul a róna, Minden táncol, rohan, él. Nagyokat füttyentve, rikoltva jön, vágtat az északi szél. Csak tűrj, sorvadj, te beteg sziv! Csak gyűljetek össze, ti felírok ! Tikkadva a puszta Siványon, Én érzem előre s várom Időmet, a vészbe közelgőt. Megváltás nyomul fel viharával. Eszméinek minden magva kábéi. — Jövel, uj élet! ujjongva köszöntlek Te hatalmas, erős északi szél! A kakucsi kanász, írta Szexnere György. I. Kozetti Ádám bárónál betörés történt. Ismeretlen tettesek egy szép éjjelen megfoghatatlan módon behatoltak a báró kakucsi kastélyába és kilopták belőle a kincses ládáját. Mégpedig csakhogy nem az orra elől. A kincses láda ugyanis a hálószobája melletti fülkében volt elhelyezve, a fülkén túl pedig Jeremiás lakott, a báró úr komornyikja. És mégis ellopták a ládát. Igen derék betörők lehettek. Ádám bárónak aránylag jó feje volt, követségi tanácsos korában nem egy országot csapott be diplomatikus, agyafúrt eszével, de ezt a betörési esetet nem tudta sehogyse megérteni. Ő maga olyan ébren alszik, mint egy kuvik, már attól is fölébred, hogy egy nagyot szuszszan álmában a harmadik szobában alvó Jeremiás, ez a Jeremiás meg olyan poltron, hogy vashevedert veretett az ajtajára. Hát hogy vihették ki a lábát észrevétlenül ? Ádám báró két hétig törte a fejét, reggeltől estig kombinált és rajzolgatott, de nem sütött ki semmit. Inkább még bolondabb lett. És az erőlködéstől majd szétcsattant a feje. Ugyanígy jártak a csendőrök is, akik a nyomozást vezették: tönkretaposták a csizmájuk sarkát, de nem találtak semmit A báró végre is arra szánta el magát, hogy lehozat Budapestről egy ügyes detektívet. Drága mulatság az ilyen, de hát elvégre is a ládáját csak nem hagyhatta. Nem a kincsek miatt, amik _______ benne voltak (azoknak legnagyobb részét rég elitta Ádám úr), hanem a titkos reteszében őrzött relikviáknál fogva, amik nélkül aderék kegyeletes úr jóformán embernek sem érezte magát. A ládában volt ugyanis elhelyezve Mária Terézia királynénk ezüst fog- és II. József császár békacsont bajuszkeféje. Kiváltképpen e bajuszkefe hiánya fájt Ádám úrnak, mert tudvalevő dolog, hogy József császár beretválkozott mindközönségesen, életében csak egyszer növesztette meg bajszát, azt is csak mindössze egy hétre és — hisztérikum — ez alatt a hét alatt is csak egyszer kefélte meg — éppen azzal a kefével, amit elloptak. Tehát csakugyan derék, ritka kefe volt. Érdemes volt érte detektívet fogadni. Azaz nem volt érdemes, mert a detektív is belebolondult az esetbe, csak akkor nem volt bolond, amikor a kikötött kétszáz forintját átvette és bosszú orral visszautazott Pestre. A nemes báró, bár hétköznap csak törte a magyar nyelvet, ezen a napon egész folyékonyan elkáromkodta magát Addig káromkodott, míg a csúnya szavak folyamán egy eszméje nem támadt. Kidoboltatja a vármegye összes községeiben s egyben kihirdeti valamennyi honi lapban, hogy nem reflektál a kincses ládára, sem a benne lévő kincsekre, csak a fog- és bajuszkefét szolgáltassa neki vissza a láda jelenlegi birtokosa. Nem fogja üldöztetni a törvény előtt, sőt még száz forint jutalomban se részesíti a becsületességéért.. * Ádám úrnak igen tetszett ez az ötlete, meg volt róla győződve, hogy nem telik el egy hét, megkerülnek a kefék. Került a manós, nem a kefék. Még két bó-( Mai számunk 36 oldal