Budapesti Hírlap, 1906. január (26. évfolyam, 1-30. szám)
1906-01-02 / 1. szám
Budapest, 1906. XXVI. évfolyam 1. szám. Kedd, január 2. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Égése évre 38 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 3 kor. 40 ül. Egyes szán ára helyben 8 fil., vidéken 10 fll. Telefon: szerk. 94—63, kiadók: 69—86, igazg. 99—53. Főszerkesztő és Rákosi laptulajdonos: Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. klőfizetés- íi hirdete-Kiltétel: Ujvibaház József körút 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. A politikai uj esztendő. — A válság.— Budapest. Jan. T. Azon a keskeny résen, a mely a határállomásokat jelzi az idő véghercetlen pályafutásában, az évnek első napján, a mely ifjú gyermeke a letűnt ó-esztendőnek, megnyílnak a szivek a társadalom széles, rétegeiben s megszólal a gond az ország sorsát intéző férfiak, a politikai vezéreknek ajakon. Ezt a szokás felségjoga szentesítette s minden év fordulóján a nemzet elvárja, hogy illetékes nyilatkozatokból megtudja, minő szándékot, minő tervet hordoznak magukban a hivatott politikusok s mit várhat, mit remélhet az ország a jövendő esztendőben. A mai napon elmondott, politikainyiltkozatokban az országos gond sötét depressziótól kísérve jutott kifejezésre. Az ország szomorú helyzete rajzolódott a beszédekben, amelyeknek fejtegetéseiből — Fejérváry beszédéről nem szólván — kihangzik a jelenlegi állapoton való mély szomorúság. Az ellenzéki pártvezérek beszédeiből láthatni, hogy még mindig nem jutottunk el a küzdelem végére s hogy békés kibontakozásra alig van remény. De szavakból erő, elszántság és bizalom szól a nemzethez. Bárha minden magyar ember óhajtja, a harc befejezését, de a király és a nemzet közötti port a nemzet pervesztésével befejezni nemlehet. És látva a nemzet föllendült erejét és azt a Lélekemelő ellentállást, amelyet a törvénytelen kormányzat ellen a törvényhatóságok és a tisztviselők önfeláldozó készséggel kifejtenek, azzal a biztató reménységgel nézünk a jövő elébe, hogy a király, végre is — fölismerve a maga igaz érdekét is — el fogja ismerni a nemzeti küzdelem jogos voltát és nem fog ellentállni többé a magyar nemzeti gondolat olyatén kifejtésének, amely nélkül sem az ország, sem a király érdekét a népek versenyében és Európának jövőre várható alakulásai között sikeresen biztosítani nem lehet. Minden pártban megszólalt az aktuális politika a mai napon. A függetlenségi párt üdvözölte Kossuth Ferencet, aki a párt szónokának, Sághy Gyulának beszédére az ország helyzetének tömör leírásával válaszolt. A közszellem fölébredt és a negyvennyolcas eszmék felé gravitál. Ellenben a dinasztikus érdek fölötte szenved azáltal, hogy a hadsereg egy harmadrésze elkeseredett emberekből él, akik szűkölködő családot hagyván odahaza, vonultak be tényleges szolgálatra. Magasztalással szólt Kossuth a tisztviselők magatartásáról, akik ,mint eddig ismeretlen nemzeti hősök « .ülnek föl, dicsfénytől övezve.“ Kilátásba helyezi Kossuth a küzdelem folytatását. A béke irányában „folynak kísérletek“, de „bár a király jóindulatának hrét halljuk, a kiegyenlítésre alkalmas alap eddig nem találtatott azok álltai, akik keresik.“ Kossuth Ferencet a szövetkezeti pártok vezérbizottsága is üdvözölte, mint a koalíció elnökét. Az alkotmánypártban Semsey Boldizsár üdvözölte a pártelnökét, Darányi Ignácot; Issekutz Győző pedig a párt vezérét, Andrássy Gyula grófot-Andrássy válaszában két motívum, domborodik ki. Az egyik a tisztviselők magatartásának lelkes elismerése; a másik pedig annak a tételnek a bizonyítása, hogy a nemzet jogos követeléseinek teljesítése épp oly érdeke a királynak, mint magának a nemzetnek. Mind a két szempontot meggyőző, tsák erejével és súlyával, teszi megdönthetetlenné. Abban a szomorú harcban, amelyet a nemzet végigküzdeni kénytelen, az egyetlen megnyugtató tünet az, hogy a nemzet megállotta helyét s ebben az érdem oroszlánrésze a tisztviselőket ihleti, akik kockára tették mindenüket, hogy megvédjék alkotmányunkat. A király és nemzet közötti küzdelem tekintetében pedig a következő megkapó gondolatokat találjuk Andrássy beszédében. Csak az a nemzet tudja megvédeni királyát, a mely a jogaiért is képes harcolni, a melynek fiai meggyőződésük és lelkiismeretük parancsára martiriumot is készek szenvedni. A mely nemzeten az önkényuralom könnyen keresztül gázol, az a nemzet a trónt sem lesz képes megvédeni. Béke csak olyan lehetséges, amely a lelkek békéjét is helyreállítja. Más béke a király valódi érdekeinek éppen annyit, ártana, mint a nemzetnek. Elkeseredett Magyarország mellett a király megszűnnék tiszteletet parancsoló és félt hatalomnak lenni. A nemzet megalázását nyomon követné a királyság tehetetlensége a külfölddel szemben. Ha megalázottnak érezné magát a nemzet, nem lehetne várni, hogy a háború percében megfeszítse minden erejét és szolgálatba állítsa minden anyagi és szellemi eszközét, e nélkül pedig modern hadjáratot sikerrel folytatni teljes lehetetlenség. Ennél világosabban, őszintébben, emelkedettebb fölfogással beszélni nem lehet. Fölveti Andrássy azt a kérdést, hogy megengedi-e a király tekintélye, hogy eltérjen eddigi álláspontjától? Azt feleli erre a kérdésre, hogy a király tekintélye mindnyájunk kincse; de az alkotmányos király tekintélyének nem árthat, hogyha figyelembe veszi közjogi tényezők jogos akaratnyilvánítását s velük egyezséget köt, mintsem egyéni nézeteinek föltétlen érvényesítés© céljából a töményen, saját hatalmának is ezen az alapján, táhegye magát. Egy királynak semmiképp nem árthat, ha nemzetét kielégíti ... így beszólt Andrássy s beszédét azzal végezte, hogy minden erejéből azon lesz, hogy jó és állandó béke váltsa föl a mai harcot, mert csak méltányos egyezséggel szolgálhatjuk a nemzet és a király érdekét. Az új pártban Bene István dr. üdvözölte Bánffy Dezső bárót, aki azonban tartózkodni kívánt a mélyebb politikai fejtegetéstől. De hangoztatott annyit, hogy „ki kell tartanunk a nemzet jogainak védelmében.“ A néppártban Zboray Miklós dr. köszöntötte Zichy Aladár grófot és Bozsik Ferenc Zichy Nándor grófot. Zichy Aladár azt mondotta, hogy elsősorban a jogrend helyreállítására, törekszik a néppárt. A szövetkezeti pártok és az alkot-' mánypárt együttesen fölkeresték a kép-' viselőházban Justh Gyula Házelnököt, akit a többségi pártok nevében Szivák Imre üdvözölt. Justh válaszából kiemelkedik a következő mondat: „Nemzetünk sorsát csak úgy biztosíthatjuk, ha okulva a múltak keserű tapasztalatain, alkotmányunknak, a népképviseleti rendszernek megvédelmezésére az eddiginél erősebb, alkalmasabb eszközöket fogunk keresni.“ A szabadelvű párt távirat utján üdvözölte a gyöngélkedő Tisza Istvánt s a párt nevében Hieronymi Károly mondott beszédet Podmaniczky Frigyeshez. A beszédnek a katonai kérdést fejtegető része (a szabadelvű párt vívmányainak fölmagasztalásával) a jelenlegi helyzetben legalább is fölösleges; a törvényhatóságok ellentállásának megszólása pedig kínos és a kormány malmára hajtja a vizet. A kormány, nem lévén pártja, mit tehetett mást: az egyik miniszter üdvözölte a másikat. Lányi ünnepelte Fejérváryt, s Fejérváry dicsőítette a kormány hazafiságát. Újévi üdvözlés. A miniszterelnöknél. A kormány valamennyi tagja, s mint a Budadapesti Tudósító jelenti, „a kormány számos politikai barátja tisztelgett ma délben Fejérváry Géza báró miniszterelnöknél, akihez a megjelentek nevében Lányi Bertalan igazságügyminiszter a következő üdvözlő beszédét intézte: — Kegyelimi urunk és mélyen tisztáit bártetünk! Mai megjelenésünket na méltóztassál konvencionális ujévi tisztelgésnek tekinteni, sokkal több az, a Ha a Te legközvetetlenebb munkatársaidat, a Te legközelebbi híveidet és tisztelőidet ma idehozta. »I i . I ... ..I..-; .....---, Kai szá mink 14 oldal.