Budapesti Hírlap, 1906. április (26. évfolyam, 90-118. szám)
1906-04-01 / 90. szám
Budapest 1906. XXVI. évfolyam 90. szám Vasárnap, április 1 Megjelenik mindennap, házfon és ünnep után való napon is. előfizetési árak: Karesz évre 88 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy nőnapra 8 kor. 40 ül. Egyes szám ára helyben 8 iil., vidéken 10 St. Telefon: szerk. 64—63, kiadók: 65—05, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till, ker., Rökk Szilárd utca 4. sí. Előfizetés- és hirdetés-föltétel: titáné Kál József körút 5. sí. a. oldalán. Apróhirdetések ára: Egy szó S .11., vastagabb betűvel 10 fll. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szertat. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. Rombolás. Irta Andrássy Gyula gróf. Budapest, műve. 31. A kormány állítólagos célja a királyi tekintély és hatalom föntartása és az ilam rendjének biztosítása. Ez a cél helyes. De eléri-e,, elérheti-e a kormány? A lelki élet, az érzések világa, a termi észettől fogva szabad. Ott kényszerrel •••minit sem érhetni el. Ott a kényszer csak ellenállást, csak ellenszenvet #&t. A •kényszer eszközei: csendőr, detektív, • gyész, királyi biztos, kinevezett alispán, y/.ivek rejtett érzelmein erőt nem vehet) luk. A jelen kormány pedig folyton ilyen eszközökkel dolgozik. Ezzel természete. ■ ni mindenütt csak visszatetszést szül, tsak gyűlöletet ébreszt. *—'V1 • i v . • Az még vigasztaló volna, ha a kárt, - n, melyet a kormány ezzel okoz, egyegyedül ő maga szenvedné, de az a baj, hogy minden ügyetlensége, minden bűne árt a királynak, árt a királyi tekintélynek. A kormány a király nevében és a tv kárára folytatja romboló munkáit Párt nélkül, a parlament és a nemzeti Ilon kormányozva, képtelen a királyt Fedezni, hisz ő maga egyetlen védelmét a király tekintélyében találja. Gyűlölt emberek országszerte a király nevében üldöznek és erőszakoskodnak. A társadalom hozzászokik ahhoz, hogy teljes joggal hátat fordítson azoknak, akik a király tekintélyére hivatkoznak. S minél kisebb a társadalommal ellentétbe helyezkedett hatósági személyek egyéni súlya, minél nagyobb visszautasításban részesülnek mindenütt, annál sűrűbben élnek a király szent nevével. Osztályizgatást folytatnak a király nevében. Hasznára lehet-e a királynak is az, ha a nemzetet alkotó rétegek egymás ellen agyarkodnak? Ha a szegényt a vagyonos ellen izgatják? És minő érzést támaszt a társadalom vezető elemeiben, ha azt látják, hogy a király nevében lazítanak ellenünk ? Mindez sebet üt a király tekintélyén. Rombolni mindig könnyebb, mint építeni. Pár nap alatt, pár perc alatt, pár tollvonással tönkre lehet azt tenni, aminek megszerzésére évek kellenek. Vannak, akik az erkölcsi tényezők hatalmát a politika terén tagadják, akik lenézik azt, aki erkölcsi tényezőkről beszél, mert szerintük a politika a hatalom kérdése. De csalódnak. A politika csakugyan a hatalom kérdése. De az erkölcsi erők is hatalmi tényezők. A nemzet szeretet© a hatalomnak olyan forrása, amelyet semmi más nem pótolhat. A legkevésbbé pedig az olyan eredmény, amilyent ez a kormány elért. A hadsereg bomlik; újonc nincs; ágyú nincs; pénz nincs; az állam fizetőképessége a pénzpiac jóakaratától függ; a törvényhatóságok nem hallgatnak a kormányra. Hatalom-e ez? A dinasztikus érzés elnyomásáért, a hadsereg népszerűtlenítéséért cserében meggyöngült sereget, tehetetlen és a társadalomtól elszigetelt közegeket kaptak. Reálpolitika,-e az ilyen? S a kormány az állami rendnek sem tett jobb szolgálatot, mint a királynak. Amit meg akar erősíteni, abban kárt tesz.. Az állami rendnek csakúgy, mint a legitimitás alapján nyugvó monarkiának legfőbb föltétele a jog tisztelete. Fokoztam ezt a kormány azzal, hogy léte és legtöbb kormányzati terve, a föltehető legjobb esetben is viták jogossága, sok cselekedete pedig kétségtelenül törvénybe ütközik? A miniszter esküt tett az alkotmányra. Milyen lelkiismerettel követelheti alárendeltjeitől, hogy teljesítsék kötelességüket, midőn maga megszegi törvényes kötelességét? Az egész jogrend megbomlik, ha felülről adnak rossz példát, ha fönt a pártpolitikai célt a törvény kötelező ereje fölé helyezik. Napok óta tárgyalnak arról, vájjon megfeleljenek-e az 1848. évi IV. törvénycikknek. Az ügyésznek nem azokat a lapokat kellene-e lefoglalnia, amelyek azt a témát variálják, hogy a legfelsőbb hatóság célszerűségi szempontoknak rendelje-e alá, vagy pedig megtartsa a törvényt? Ha van lázítás, ebben van. Ha van a rendet veszélyeztető példa, ez az. Ila megrendítheti valami a trón szilárdságát, vagy ez rendítheti meg. A mi királyságunk, a mi királyi családunk állása törvényes eredetű. A jogtisztelet az ereje. Ne rontsák ezt az alapot a király első tanácsosai. Az állami rend további föltétele az olyan hivatalnoki kar, amely önérzetét és tekintélyét megóvta, amelynek tiszta a lelke és a mely jókedvvel dolgozik. Ezt is tönkre teszi a mai rendszer. A tisztviselő érzi, hogy szembe kerül a nemzettel, iránta a társadalom elhidegül, nem bízik benne, esküszegőnek tartja. A tisztviselő a közérdekre és a saját kényszerhelyzetére hivatkozik önmaga előtt és marsok előtt, hogy mentse a szolgálatban való létét. De belső bírája nem menti föl. Lelkiismerete lázong. Meghasonolva önmagával, félerővel szolgál és elveszti tekintélyét. A hatalom elzüllik. S a tisztviselői karban támadó hézagokat jó elemeikkel pótolni a kormány nem képes. Ki fogadja el azt a fonák helyzetet, amelyben egy most kinevezett főispán vagy alispán-helyettes ,van, hacsak szorult anyagi állapota erre rá nem szorítja? Ki veszélyezteti becsületét, társadalmi állását egy olyan rendszer múló szolgálatáért, amely szemben áll a nemzet óriás többségével és maga is csak átmentetinek nevezi magát? Kínos az ilyennek az állása a jelenben, a jövőben pedig bűnhődés vár rá. Nem lehet csodálkozni, ha a vállalkozók között sok a kétes exisztencia. Csupán az a megfoghatatlan, hogy néha másféle is akad. S a kormány elfogadja az olyanok szolgálatát, akiket máskor meg sem lát. A tisztviselők, a hatóság tekintélye így tönkre megy. Felelősségét azzal igyekszik könnyíteni a kormány, hogy kényszerhelyzetre hivatkozik, holott ebből azt a következtetést kellene levonnia, hogy fölhagyjon azzal a politikával, amely ilyen kényszerhelyzetbe juttatta. A kormány a nemzet nagy többsége ellen folytatott küzdelmében elyan szolkoolgálatra kötelezi alárendeltjeit, amely őket demoralizálja és gyűlöletesekké teszi. A rendőrnek, a detektívnek tisztességes hivatása, hogy a társadalmat a gonosztevők ellen megvédje, hogy a bűnösöket üldözze. S e helyett most mit kell tennie? Békés polgárokat kell zaklatnia, közérdekű tanácskozásokat kell megzavarnia s olyanokat kell megfigyelnie, lépten-nyomon követnie, a kik sem életet, sem vagyont nem veszélyeztetnek, akik semminemű rendellenességet nem követnek el, merényleteket nem terveznek, bombákat nem gyártanak. A postás és táviró személyzetre nézve főszabály a hivatalos titok megőrzése. A kormány a törvény által megengedett kivételek számát rendeleti uton megszaporítja s a levéltitok megsértését gyakrabban követeli meg, mint a törvény megállapítja. A jobb érzést sértő munkához szoktatja, alkalmazottait. Az ügyészség olyan politika eszközévé válik, amelynek célja egyeseknek és a sajtónak megfélemlítése. Nem fog-e a társadalomnak bíróságaink részrehajlatlanságába és függetlenségébe vetett hite és bizalma is megrendülni? Nem fog-e a jogrend utolsó őreinek egyike-másika is megbántorodni? A hadsereget is magával rántja az általános bomlás. Olyan kötelességek teljesítését követelték a katonáktól, amelyeket kedvvel és lélekkel nem teljesíthettek. A katona dicső hivatása a külső ellenség ellen megvédeni a királyt és az siai számunk 52 oldal.