Budapesti Hírlap, 1906. május (26. évfolyam, 119-148. szám)

1906-05-01 / 119. szám

ték az egész iparos világot. Nem szo­ciálista néven és zászló alatt ugyan, de afféle céllal, mint itt Európában a szo­cialisták. A sajtó és a tőke nagy figyelő hadserege minden mozzanatát vizsgálta a készülődéseknek és sietett napvilágra hozni. Az eddig való értesülések szerint sem Franciaországban, sem az Óceánon túl nem fog történni olyasmi, a­mi a világ normális rendjét megzavarná. Idehaza a mi szocialistáinknak oka van az örömre is, meg a csalódás keserű érzésére is. A választások eredménye szinte bizonyossá teszi, hogy legfőbb kö­vetelésük, az általános titkos választói jog, rövid időn megvalósul. A nemzet csodálatos készséggel járul hozzá ahhoz a megegyezéshez, a­melyet az új korszak vezérei a választók jóváhagyása remé­nyében kötöttek. A legtöbb egyhangú választás a függetlenségi tábort szapo­rítja, a­melynek a legelőbb és leghatáro­zottabban volt a programjában az álta­lános választói jog. Tehát a nemzet már eddig láthatólag hajlandó a szocialisták követelését teljesíteni s egyik leghango­­sabb és legfőbb jelszavuknak többséget ad a képviseletében. Ez minden szocialis­­tát kielégítene, a­ki csakugyan az eszmék győzelmére veti a fősúlyt. A holnapi demonstrációkban a hálanyilatkozatok­nak kell a főszerepet játszani, a­melyek­kel a szocialisták a magyar nemzeti tö­rekvések jegyében született új korszak­nak tartoznak. Másrészt azonban azt is mutatja ne­kik" ez a május elseje, hogy képviselő­­jelöltjeik a közöségnek nem kellenek. Az­­általános választójog eszméje győzedel­meskedik a függetlenségi párt által s az uj korszak kormányzási programja alap­ján. De a nemzet nem tartja a szociális­­fiáknak eszméit eléggé magyaroknak, eléggé kiforrtaknak s elég hasznot ígérők­nek arra, hogy a választási urnáknál je­lentősebben meg is nyilatkozzék mellet­t­ük. A mellett a szocialistákat vezéreik a nemzeti küzdelem alatt oly szereplésbe sodorták, mely a legnagyobb mértékben antipatikus, sőt gyűlöletes volt. Ez is egyik oka lehet, hogy a szocialista jelöl­tek mai napig csak egynéhány szavazatot tudtak mindenütt összehozni. Az ő szava­zataik törpe száma a többi párt impozáns szavazó tömegeivel szemben, nem a tér­­­­foglalásukat illusztrálják, de teljes vissza­utasításukat jelentik. Legfölebb annyira vitték eddig, hogy szavazást erőszakoltak ki ott, a­hol különben egyhangú választás lett volna. A nemzet közvéleménye nyilván azt tartja, hogy a humanizmus és a szabad­ság törekvéseit elég erősen képviselik a meglevő pártok is. Nem tartja szükséges­nek, hogy olyan személyekkel kísérletez­zen, a­kik nem annyira az alkotás, mint inkább a bontás idejére készültek eddig. Ez lehet a holnapi szocialista ünnep má­sik témája, a­mely nem alkalmas ugyan­ a szónoki hatások elérésére, de annál több táplálékot adhat a magukba szálló lelkek gondolkozó munkájának. A mai nap választásairól tudósítá­sunk a következő Egyhangú választás. Alsóárpás. Serbán Miklós pártonkivüli. Alsólendva. Nyáry Béla néppárti. Baja. Rajk Aladár függetlenségi. Balassagyarmat. Zichiy Vladimir függetlenségi. Bárány­­szentlőrinc. Jeszenszky Ferenc fogl. Bácsalmás. Lázár Pál függetlenségi. Bánffyhunyad. Tutsek Sándor függetlenségi. Bártfa. Uhlig Leó alkotmánypárti. Bereck. Geréb János függetlenségi. Bodajk. Batthyány Lajos gróf alkotmánypárti. Brassó. Az I. kerületben: Copony Traugott pártonkivü­li. A II. kerületűt "­Herényi József alkotma. Zsálévár. Horvát A­gulst függetlenségi. Csikarcfalva. Táték Ferenc függetlenségi. Csíkszereda. Győrgypál Domokos függetlenségi. Csongrád. Faragó Antal függetlenségi. Csorna. Rakovszky István néppárti. Csurgó. Inkey József báró függetlenségi. Dárda. Csányi Sándor függetlenségi. Debrecen. III. ker.: Szabó Kálmán függetlens. Dicsőszentmárton. Pataky László függetlenségi. Dorog. Zlinszk­y István függetlenségi.­­ Dunakecel. Pozsgay Miklós függetlenségi. Dunapataj. Krasznay Ferenc függetlenségi. Dunaszerdahely. Bartal Ferenc függetlenségi. Buying. Bakó József függetlenségi. Esterháza. Molnár János néppárti. Eperjes. Ujházy Iván függetlenségi. Felsőőr. Erdődy Gyula gróf alkotmánypárti. Félegyháza. Holló Lajos függetlenségi. Fülek. Jankovich Marcell függetlenségi. Girált. Dessewffy Aurél alkotmánypárti. Gyergyószentmiklós. Sümegi Vilmos függetl. Gyöngyöspata.,­ Csépán Géza függetlenségi. Hajdúszoboszló. Justh János függetlenségi. Hajdúnánás. Rákosi Viktor­ függetlenségi. Homonna. Andrissy Sándor gróf alkotmányp. Igló. Günther Antal függetlenségi. Illáva. Mednyánszky László néppárti. Illyefalva. Brázay Zoltán függetlenségi. Jákóhalma. Okolicsányi László függetlenségi. Kápolna. Samossa János függetlenségi. Kerény. Fernbach József függetlenségi. Keszthely. Batthyány József gróf függetlens. Kézdivásárhely. Polonyi Dezső függetlenségi. Kézsmárk. Bar­gyán Aladár függetlenségi. • Királyhelmec. Metzner Béla függetlenségi. Kiscell. Berzsenyi Gerő függetlenségi. Kismark­on. Bolgár Ferenc alkotmánypárti. Kisszeben. Szinnyey Merse Félix alkotmányp. Kisvárda. Hrabovszky Guidó függetlenségi. Kovászna. Zakariás János függetlenségi. Kötesd. Benyovszky R. függetlenségi. Kőhalom. Pildner Ferenc pártonkivüli. Körmend. Lukáts Gyula függetlenségi. Kőszeg. Laehne Hugó függetlenségi. Kövi. Szentiványi Árpád függetlenségi. Kunszentmárton. Bozóky Árpád függetlenségi. Lengyeltóti. Gaál Gaszton függetlenségi. Losonc. Molnár Albert függetlenségi. Lövő. Hencz Károly néppárti. Lőcse. Máriássy Mihály függetlenségi. Lubló. Jungenfeld Károly alkotmánypárti. Makó. Justh Gyula függetlenségi. Mád. Bernáth Béla függetlenségi. Máramarossziget. Kökényesdy Mihály függet. Medgyes. Obert Károly pártonkivüli. Mezőcsáth. Kubik Béla függetlenségi. Mezőkeresztes. Bottlik István függetlenségi. Mezőkövesd. Majthényi Ádám függetlenségi. Mohács Ferdinándy Béla függetlenségi. Monor. Szemere Huba függetlenségi. Nagyajta. Ferenczy Géza függetlenségi. Nagyatád. Chernel Gyula, függetlenségi.­­ Nagyenyed. Gáspár János függetlenségi. Nagyfüged. Hellebront Géza függetlenségi. Nagykanizsa. Zichy Aladár gróf néppárti. Nagymihály. Czibur Bertalan alkotmánypárti. Nagyberezna. Nehrebeczky György alkotma. N­emesócsa. Kuszka István függetlenségi. Nyírbátor. Cray Miklós függetlenségi. Nyirbogdány. Kállay Lipót függetlenségi. Nyíregyháza. Meskó László függetlenségi. Oklihd. Hinlederfels Ernő függetlenségi. Olaszliszka. Andrássy Gyula gróf alkotmányp. Ökörmező. Nyűgre László pártonkivüli. Ó-Kanizsa. Lovászy Márton függetlenségi. Paks. Szluha István függetlenségi. Pécsvárad. Egry Béla függetlenségi. Pétervásár. Beniczky Elemér függetlenségi. Poroszló. Malatinszky György függetlenségi. Putnok. Putnoky Mór függetlenségi. . Rimaszombat. Barnát István alkotmánypárti. Rozsnyó. Andrássy Géza gróf alkotmánypárti. Sárvár. Förster Ottó néppárti. Lásd. Kércsz György függetlenségi. Sátoraljaújhely. Búza Barna függetlenségi. Siklós. Tolnay Lajos függetlenségi Somorja. Sághy Gyula függetlenségi. Somlyóvásárhely. Hentaller Lajos függetlenségi. Sárkprefetur. Madarász József függetlenségi. Segesvár. Melczer Vilmos pártonkivüli. Szentágota. Schuszter Károly pártonkivüli. Szobránc. Sztáray Sándor gróf alkotmánypárti. Szabadábránd. Zichy János gróf alkotmány­­párti.­­ fi Szakos. Szluha János függetlenségi. Szatmár. Kelemen Samu függelenségi. Sempe. Csizmazia Ferenc néppárti.. Székelyudvarhely. Kovács Albert függetlenségi. Székelyudvarhelyvidék. Kállay Tamás füg­getlenségi. Székelykeresztúr. Gyarmati Dezső fü­ggetlettségi. Szigetvár. Olay Lajos függetlenségi. Szili. Kacskovics Géza függetlenségi. Sztráje. Kulinyi Márton függetlenségi. Szolnok. Nagy Emil függetlenségi. Tapolca. Darányi Ignác alkotmánypárti.­ Tab. Hoffmann Ottó függetlenségi­. Tata. Világhy Gyula függetlenségi. Tápé. Kelemen Béla függetlenségi. Teke. Szereday Aladár alkotmánypárti. Téc­sö. Novák Dániel függetlenségi. Tiszátok. Pap Zoltán függetlenségi. Tőketerebes. Andrássy Gyula gróf alkotmány­párti. Törökszentmiklós. Somogyi Aladár függet­lenségi­ uraiból. Mert az én uram a kegyelmetek ura is, Béldi uram. — Ura­im a kutyának — ordított föl Béldi , szilaj haraggal mérte csapásait Bánffyra. — Lám csak, hogy tüzeskedik kegyelmed, akár Hunyad alatt. Egykor. Régen. Hiszen talán emlékezik is még kegyelmed rá. A­mikor Kornis Zsófika uián eresztettem kegyelmedbe egy ujjnyi vasat, Béldit elöntötte a harag. Irtózatos csapá­sokat mért ellenfelére. — Mégis megmutattam kegyelmednek, hogy feleségem lett!­­— csikorgatta fogait. — Biz igazat szólt kegyelmed, vitéz Béldi uram — gúnyolódott most már Bánffy, meg­nyomva a vitéz szót. — De hát nem nagy virtus asszony ellen hadakozni. — De megtanítom én kegyelmedet is Inóresre! ! — Elhinném, el biz én, Béldi uram. Csak egy a hiba. Hogy én a kegyelmetek árulásából immár esztendők óta a hitetlenek közt élek. A­hogy azt kegyelmed is jól tudja, így hát már csak még sem hiszem, a­mig meg nem mutatja a tudományát! (: Béldi csak vérbeborult szemeivel nézett vadul Bánffyra. Szavát elfojtotta az indulat. — Meg aztán, tudja kegyelmed — foly­tatta Bánffy, a­hogy egy kis időt csíphetett a diskurzusra a hadakozás közben — nem irigye­lem én már a kegyelmed sorsát. Síró asszonytól, sánta paripától mentsen meg az Isten.­­— Mégis enyém az asszony — dühön­gött Béldi. — Az ám — hagyta helyben Bánffy. — A teste a kegyelmedé. De a lelkét, azt nem erősza­kolhatta kegyelmed a birtokába! Az az enyém! Hallja kegyelmed ? Béldi uram! Az kisért út­­talan bujdosásomban, az kisér síromba is.­Tudta ezt Béldi is nagyon jól. És szörnyü elkeseredésében megfeledkezett a védelemről. S miközben Bánffyt, a­kit indulata szintén elraga­dott, megsebesítette,, fedetlenül hagyta magát. És Bánffy, utolsó erejét összeszedve, hatalmas csapást mért rá. A két ellenfél egyszerre fordult le nyergé­ből. A lovak patáitól feltört réten — alig két lépésre egymástól — két dalra nézte megtörő szemmel a nap futását az­ égen. Köröskörül lassan, elült a harci zaj. Thököly kürtösei győzelmi harsonát fújtak. Teleki Mihály holtan maradt a csatatéren. Sleiszter császári generális pedig foglyul esett. — Győztünk! — sóhajtotta Bánffy, fejét fölemelve. — Sirhat rajta kegyelmed — rebegte Béldi. — Hallja kegyelmed, Béldi uram ? Nekem nem jön fel többet a nap. — Nekem se! —­ felelte Béldi.­­— Mondanék kegyelmednek valamit. — Magam is abban a szándékban vagyok. — Lássa kegyelmed, nem helyes, hogy mink a halál küszöbén állva, mint ellenségek váljunk el. — Magam is úgy vélem. — Nyújtsa kegyelmed a kezét. Az enyém eltört, nem tudom, csak a balt. És hanyattfekve csúszott közelebb egymás­hoz a két dalra, hog­y utolsó kézszorítást váltsanak. — Szegény, boldogtalan hazám! — sóhaj­tott Béldi. — Légy boldog, édes hazám! — rebegte­­ Bánffy is. ■ • ... És a lemenő nap utolsó sugára a két halott arcán elömlő nyugalomról tanúskodott, a­­­kik életük java részén harcban, haragban állot­tak egymással. És az utolsó órában, megtisztult érzelmekkel, csupán a haza sorsa töltötte el keblüket. . . . Mert ilyenek voltunk — régen . . . BUDAPESTI HÍRLAP, (09. sz.) , 1906. május 1.

Next