Budapesti Hírlap, 1906. november (26. évfolyam, 300-329. szám)

1906-11-01 / 300. szám

Budapest 1906. XXVI. évfolyam 300. szám. Csütörtök, november 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 38 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 3 kor. 40 01. Egye. szám ára helyben 8 —11, vidéken 10 —11. Telefon: szerk. 64—63, kiadók. 66—96, igazg. 66—63. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till, ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Slóc setét* és hirdetés-fölvétel: linage by Joses-kovat á. is. a oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó 6 111, vastagabb betűvel 10 fll. Hirdetések milliméter számh­áttal, díjszabás szerint. Szabad iskolák. Budapest, okt. 31. A szabad iskola új, nagy fejlődés­nek induló és fontos tanulságokat szol­gáltató intézménye közéletünknek. Az­előtt is voltak népszerű előadások, szóra­koztatás, néha tanítás céljából és a társadalmi agitáció is kezébe kerítette ezt az eszközt. A­mi most történik, egé­szen más. Az új szabad iskola a rendes, rendszeres iskola pótlása gyanánt jelent­kezik azok hívására, a­kik fiatal koruk­ban iskolába nem járhattak, vagy az ott tanultakat elfelejtették, esetleg pótolni akarják. Mi hívta életre? Kettő. Széles néprétegeknek az az érzése, hogy a mo­dern életben a tudomány segítségével in­kább boldogulhatnak, de maguk a tudo­mány emberei is érzik, hogy a tudo­mányt az élet nagy hatalmává kell ten­niük. Egyébként is fontos, hogy az életbe kilépjenek. A céhszerű szervezet a tudósok szellemét is megnyomorítja, a­mint a fakultásokban és akadémiák­ban könnyen elhatalmasodó klikkszerű élet nálunk is mutatja. A szabad iskola kitárja a tudomány épületének abla­kait, ajtaját és az így származó nagy­szerű léghuzammal fölfrissíti poshadt levegőjét. Az élet pedig megtelik a tudás éltető szellemével. Az előítéletek mérges növényzete pusztulásnak indul; az em­berek lassan-lassan megszeretik az igaz­ságot; az igazság tisztelete mégis meg­javítja az erkölcsöket, melyeket a tudat­lanság ingadozókká, a hazugság gyökér­­telenekké tesz. Új világ van kiala­kulóban. Elég lassan alakul ki. A nagyon sze­gényekhez és a jobbmóduakhoz nem fé­rünk a szabad iskola útján sem. A na­gyon szegények meg vannak nyomo­rítva; fáradtak, bódultak, kevésbbé fogé­konyak; a jobbmóduak tunyák és az él­vezeteket kergetők. Mondjátok annak a százezer embernek, ki este öttől nyolcig a kávéházakban lebzsel, hogy szentelje­nek ebből az időből egy órát a tanulás­nak. Annyivá, bámulva fogják kérdezni: Minek? Mit nem tudnak ők? A fővárosi társaskörökben forradalom ütne ki, ha azok vezetői előadásokat akarnának ott rendszeresíteni. A kártyázók nem érez­nék jól magukat, ha a szomszéd terem­ben komoly dolgokról folyna a szó. Mégis óriás haladást állapíthatunk meg. Midőn a Szabad Líceum, mint az első komoly kísérlet ezen a téren, megalakult, meny­nyi akadálylyal kellett küzdenie! Se elő­adói nem voltak, se hallgatói. Ma ezrével tódulnak előadásokra a hallgatók. Van Szabad Egyetem, Szabad Líceum, Erzsé­­bet­ Népakadémia, Társadalomtudományi szabad iskola, jó előadói karral és annyi hallgatóval, hogy sokszor nem tudnak elég nagy termet találni Budapesten. Az intézmény ma már számot tesz a főváros kultúrái életében. Érdekes megfigyelést tehettünk a hallgatóságot illetőleg. Mindenütt a nők igen tekintélyes számát teszik a hallga­tóságnak. Kezdetben a líceumnak több volt a nőhallgatója, mint a férfi. A Sza­bad Egyetemen pedig mindinkább gya­rapodik a nőhallgatók száma, egyszer­­kétszer meghaladta a férfiakét. A nők in­kább ráérnek, tán kiváncsiabbak, fogé­­konyabbak is. De lehetetlen, hogy las­san-lassan maguk után ne vonnák a fér­fiakat. Tömeges részvételük messzibbre kiható haszna akkor kezdődik. Az is ta­nulságos, hogy a hallgatóságban a hiva­talnokok és hivatalnoknők vannak több­ségben; van sok ügyvéd, orvos, tanár és tanárnő, de aránylag kevés tanító és tanítónő! Kereskedő is akad. A­mely előadásokban munkások vesznek részt, ezek a legtanulékonyabbak és legszorgal­masabbak. Általános figyelem, tisztes magaviselet, kitartás dolgában a buda­pesti közönséget semmiféle közönség a világon nem haladja meg. Gyönyörűség ennek a közönségnek beszélni. Se járis­ban, se Bécsben, se Berlinben nem lehet jobb,­­fogékonyabb hallgatóságot találni. A rendes iskolázást illetőleg is eset­leg tanulságokat vonhatunk le a szabad iskolák életéből. Kifejlődik ezekben az iskolákban a tanításnak frissebb, közve­­tetlenebb, velősebb, reálisabb módja. A Szabad Egyetemen például egyetemi ta­nárok hat óra, alatt elvégzik, a­mihez ugyancsak ő nekik az egyetemen ötször annyi idő kell. Mert itt el kell hagyniuk azokat a hosszú bevezetéseket és azokat a fölösleges kitéréseket, melyekkel az egyetemen a hallgatókat elf­árasztják es­nyiségét, melyet ástak s raboltak a múltban, ásnak s rabolnak a jelenben. A halálról az egyiptomiaknak elég tisztult fogalmuk volt. A halál nem megszűnés, hanem csupán változás a létezés módjában. Ha az ember meghal, a lélek azonnal íté­letre siet. Osirisz istennek itélőszéke elé kerül, hol negyvenkét istenből álló alvilági esküdtszék az elhunytnak szivét mérlegre helyezi s fölötte­ igazságos ítéletet mond. A lélek az esküdtbiróság­­előtt védekezik; s hogy védekezése kellő formá­ban történjék, azt papiruszra írva a halott mellé tették. Ez a védekezés tulajdonképpen az u. n.: Halottas könyvnek egy fejezete, mely által imák, varázsló mondások és vallomások gyűjteménye értendő, s a legősibb időkből származik. A lélek védekezése következő szókkal történt: ..Üdv nektek, igazság urai, üdv neked nagy isten, igazságnak ura! Hozzád jöttem uram, megje­lentem, hogy lássam fényességedet- Ismerlek té­ged, ismerem nevedet, ismerem negyvenkét iste­nednek nevét, kik veled együtt vannak az igaz­ságnak csarnokában. Ti, urai az igazságnak, ti tudjátok, hogy igazsággal jövök hozzátok s hogy távol tartom a gonoszt. Nem tettem hitszegőn rosszat senkivel; nem tettem­ szerencsétlenné ro­konaimat, felebarátaimat. Nem tettem hitvány­ságot az igazság helyén; nem tettem olyat, mit az istenek utálnak. Nem zaklattam a rabszolgát ura által; nem öltem, nem hazudtam, nem hasz­náltam hamis mértéket. Nem fogtam burokkal" az istenek madarait, nem vetettem gátat az öl­töző csatornák vizének. Nem rövidítettem meg az isteneknek szánt áldozati bust! Tiszta vagyok, tiszta vagyok, tiszta vagyok! Üdv nektek, iste­­ n ! A merre robogott... Irta Pósa Lajos. A merre robogott aranykoporsója Rákóczi Ferencnek: Égő csillagszemük zászlót lobogtató Gyermekek térdeltek. Mintha csak az égből mind leszállott volna Valamennyi angyal! Telehintegették hazatérő útját Zöldgal­lyal, virággal, imádságos dallal. Édesen zendü­lt meg Zrinyi Ilonának Aranykoporsója: „Nem hiába voltál, én szerelmes fiam, Világ bujdosója! Gyermekek szivébe szétszórtad a lelked, A szabadság lelkét . . . Látom a jövendő hajnalhasadását: Felleges ágyából ébredő nap keltét!“ Boldogan álmodik Rákóczi Ferenc a Kassai kriptában . . . Zrinyi Ilonával hajnalhasadásról Beszélget álmában:­­ „Kialudt szememből kétszáz esztendeig Patakzott a könnyem . . . Letörölte itthon millió gyermekkét, Meghalva mentem el s föltámadva jöttem!“ Temetés Ó­ Egyiptomban. Irta Platz Bonifác dr. Egyiptom a temetők országa. Egy millió kvadrátkilométernyi területéből a termőföld alig több hatvanezer kvadrátkilométernél; a többi si­vatag s a Nílus két partján ezer kilométernyi vonalban temető. Kezdettől fogva két vonás jellemzi az egyiptomi népet, a vallás s a halottak iránt való kegyelet. A nép hűségesen ragaszkodott isteneihez és kegyesekké törekedett őket tenni. Termésének zsengéjét isten szolgáinak ajánlotta föl, szorgo­san megülte az ünnepeket; házában kisded ká­polnát létesített, s ebbe belehelyezte az istenség szobrát, s ott áldozott és imádkozott. Mindezen vallásos cselekedet a halál után való léttel füg­gött össze. Az egyiptomi embernek legfőbb gondja az volt, hogy az istenek kegyét főleg a halál után való lét számára biztosítsa. Egész életében a halálnak élt, s főleg arra töre­kedett, hogy a romlandó testet az örökkévaló­ság idejére romlatlanul megőrizze s az egyént mindennel ellássa, a­mire a túlvilági életben szüksége lehet. S ez történt négy-öt, de talán sokkal több ezer éven keresztül. Bár Egyiptom­nak a legnagyobb virágzás korában sem volt ötmilliónál több lakosa, könnyű elgondolni, hogy ötezer év alatt a temetők terjedelme s a sírok száma mennyire növekedett. A hosszú idő s a temetésre fordított nagy gond teszi érthetővé a sí­rokban levő bolttetemek s tárgyak roppant meny­­ e ! Mai számunk 36 oldal.

Next