Budapesti Hírlap, 1906. november (26. évfolyam, 300-329. szám)

1906-11-01 / 300. szám

1906. november 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (300. sz.) és bujdosó társai hamvainak hazaszállítása alkalmá­ból október 29-én ünnepet tartott és ezen alkalom­ból nagyméltóságodat, mint ezen ünnep lelkes támo­gatóját mély tisztelettel üdvözli. Bancz esperes­­plébános.— Periasz.. A tegnap lefolyt Rákóczi-ün­­nepből kifolyólag, melyet a perlaszi szerb és magyar értelmiség a legnagyobb lelkesedéssel karöltve rende­zett, annak megbízásából üdvözöljük nagyméltósá­­godat, mint a­ függetlenségi eszmének letéteménye­sét, biztosítva hódoló,­teljes tiszteletünkről és ra­gaszkodásunkról. — Jóska. A magyar és horvát nem­zet tragikus hősei a Magyar­ és testvér Horvátország szabadságának és függetlenségének közös és dicsősé­ges bajnokai Zrinyi Péter, Frangepán Kristóf, Zrí­nyi Ilona, Thököly, Rákóczi és annyi más dicső ma­gyar és horvát előharcosai valának a magyar és hor­vát nemzet ama politikai közösségének, szeretetének és testvériségének, a melynek Te, nagy és hazafias férfiú kitámasztója és folytatója vagy. Adja az Is­ten, hogy a nemzeti szabadság és az állami függet­lenség nagy eszméje, a melyet e dicső hősök és baj­társak hamvainak átvételével ünneplünk és a mely zna a legkiválóbb magyar és horvát sziveket és lelke­ket újólag áthatotta, annyi üldözés után végcélhoz jusson. Csak előre! Gal Gusztáv dr. — Poprádfelka. A felső-magyarországi lélekemelő nemzeti ünnepek­ről hazatérő magyar ifjúsági díszbizottság nevében ujongy­­szeretettel és hódolattal üdvözlik nagy vezé­rüket a budapesti műegyetem és tudomány­egyetem ifjúsági elnökei. Vértes Vilmos István, Uhlwurm Ödön. 'é - ■ ■ - - -Pitreich Budapesten. Pitreich lovag tábor­szernagy ma még itt maradt, hogy Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi minisztertől, a ki teg­nap Budapesttől távol volt, személyesen elbúcsúzzék.­­ '-- , - -A munkás-törvényjavaslat. A képviselőház pénzügyi bizottsága november ötödikén délután öt órakor ülést tart, a­melyen az ipari, gyári és keres­kedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset ese­tére való biztosításáról szóló törvényjavaslatot tár­gyalja. A képviselőház ülése. A képviselőház szom­baton délelőtt tíz órakor tartja legközelebbi ülését. A Ház ekkor elsősorban a hazai ipar fejlesztéséről való törvényjavaslatot, a mentelmi ügyeket, azután a kérvényeket tárgyalja. Valószínű, hogy interpel­lációkat is terjesztenek elő. Egy osztrák képviselő beszéde, Iglauból jelentik nekünk. Ma választógyűlés Volt, a­melyen Gross képviselő beszédet mondott. Beszélt a többi közt a külügyi és a hadügyi minisztérium bekövetke­zett változásról és azt mondta, hogy Aehrenthal báró személye elég garanciát nyújt arra, hogy a külső po­litika iránya a régi marad. De másként áll a dolog az új hadügyminiszterrel. Itt a személyváltozás azt jelenti, hogy Magyarországon újra fölvetik a katonai kérdést, a­melyet a magyar pártok koalíciója előtt Ejíg'iOj. ' '-7 ■':■»■==== a folyosók falai tele vannak az életre vonatkozó fölírásokkal és képekkel. Szántás, vetés, aratás, Vadászat, marhacsorda, kézművesek, szolgák, zsellérek, szóval az egész élet látható ott, mert ezekre a túlvilági létben szüksége volt az urnak. Az ur rendesen a bejáratnál áll s mintegy fo­gadja a vendégeket. A terem egyik oldalán még egy szűk, rejtett folyosócska van, de néha több is. Nevük „Serda,b‘, s a megholtnak szobra, vagy szobrocskái vannak benne. Mindez vallásos jelentőségű. Miként már föntebb említem, egyiptomi hit szerint a halál nem megszűnés, hanem csak változás a létezés módjában. Az egyén ugyanis tovább is él; a lélek visszajár a testhez s az egyén él mindaddig, a­meddig a test létezik. A test azonban, bárha be van balzsamozva, mégis csak romlandó, s azon­felül gonosz kezek meg is semmisíthetik. Éppen azért a testnek pótlására betették a serhab­ba a meghaltnak miniatűr szobrait, egyet, tizet, de néha buszát is, mert minél több a test, annál biztosabb az élet. A lélek ugyanis látván saját testének képmását, azt testül elfogadja s igy az egyén élete biztosítva van. De ha az egyén él, szüksége van mindarra, mi a földi életben szol­gálatára állott. Ezért temetéskor a meghalt mellé ételt s italt helyeztek. Ezt azonban örökké nem lehetett tenni; éppen azért a falakra dom­­borúan kivésték a halottnak egész életét, ételét, italát, vagyonát, s a lélek ezt látva, a birtoklást s egyéb földi cselekedetet, folytatja; s a halott önmagát látván enni, inni, vadászni, marháit számlálni, zselléreitől az adót számba venni,­­valósággal ezt cselekszi is és igy él­­i. A masztabák mellett már a IV. dinasztia idejétől kezdve sziklasírokba, illetőleg sziklába vájt sírokba is temetkeztek a nagy urak. Ilyen sír nagy szá­mimal van Béni Hasszánban. Szint­vita a választói jogról az angol parla­­mentben. Londonból írják lapunknak. Az alsóház­ban­­heves vita folyik egy rendkívül fontos elvi kér­désről: megmaradjon-e a mind mostanáig fennálló rendszer, a­melynek értelmében egy ember több he­lyen gyakorolhatja választói jogát. A Plural Voting Pill, melyet a Háznak benyújtottak, különösen a konzervatív ellenzék részéről talál­jonok ellenál­lásra. Angliában ugyanis meggyökeresedett az a föl­fogás,.­hogy a szavazati jog forrása a birtok, kinek-ki­­nek tehát annyi kerületben van jussa a választásra, a­mennyiben birtoka van. Chamberlain József egy íz­ben megemlítette, hogy ő hat kerületben választó, és ezt az állapotot képtelenségnek bélyegezte. A fia, Austen ellenben tiltakozik az ellen, hogy őt meg­­foszszák a szavazati jogától olyan kerületben, a­hol neki ingatlana van. Balfour, azt tartja, hogy a kor­mány e javaslata megfordított reformbill, a­mennyi­ben apaítja a szavazók számát, a­helyett, hogy nö­velné. A pártok szervezkedését a javaslat törvény­erőre emelkedése ugyancsak megnehezítené, mert az ügynököknek, a­kiknek a kezében van a választás, előzetesen kellene mérlegelniük, melyik kerületben van leginkább szükség a több helyen választásra jo­gosultak szavazatára. Legnagyobb­­ fölfordulás­t­­ az egyetemek képviseletében idézne elő a reform. Eze­ket a képviselőket ugyanis többnyire olyanok választ­ják, a­kik a tájékán sem laknak az egyetemi város­ban, Thébenben és Asszuánban. Legkiválóbb®^ a beni basszán­ sziklasírok, a XII. dinasztia nyugvóhelyei. Némelyik sírnak előcsarnoka van; ezt követi az oszlop­csarnok, mely a helyszínen () nyers sziklából kivágott oszlopokon nyugszik. Az ajtó körül némi felirást alkalmaztak: ma­gát a belső termet gazdag domború díszítés bo­rítja. Kezdetben igen csekély volt a fölírás; a VI. dinasztiától kezdve egész történetek olvasha­tók a falakon, így például Ai, a XVIII. dinasz­tiának egyik nagy embere elmondja Chuniaten fáraó leányával való házasságának történetét. Ha a helyi viszonyok megengedték, a sírhely, egy korszerű akna, a terem egyik sarkában volt, különben pedig künn az ajtó előtt. A Thébennél levő sziklasírok között leg­kiválóbb I. Szeti, a XVIII. dinasztia uralkodó­jának sírja. Már fennebb említettem, hogy néha szentségtelen sírrablók keze háborgatta az örök nyugodalom helyeit. S hogy ez nem ritkán esett meg, mutatja az a nagy bünpör, melyet Kr. e. 1100-ban indítottak a sírrablók ellen s melynek aktái eljutottak hozzánk. Ez a szempont arra bírta a fáraókat, hogy sírjaikat lehetőleg félre­eső, járatlan helyekre tegyék. Ilyen valóban Thébennél a Nílus balpartján húzódó hegysza­kadék. Biban-el-Muluk (királyok útja) a neve. Abszolúte sivár, görgeteges mészkődarabokkal borított vidék, a­melyen a legparányibb növényi élet sem látható. E völgynek falába vágatták­ a XVIII. és XIX. dinasztia farági sírjaikat. I. Széti sírja vagy száz méter hosszú akna, mely erősen hanyatlik lefelé. Tetőtől talpig s véges­végig a legtündöklőbben színezett faragások bo­rítják. A napistennek dicsősége, a ki száz for­mában jelenik meg, a légben úszva ismert és ismeretlen istenek, késelyű­k és szörnyetegek tár­saságában, lángoló fém démonok, emberfejü ki­A pénzügyi bizottság ülésén Széll Kálmán el­nökölt; a kormány részéről Wekerle Sándor és Zichy Aladár gróf volt jelen. A pénzügyi bizottság költség­­vetését Boitsy Pál előadó ismertette. ■Ugrorí Gábor indítványozta,­ hogy a bányá­szatot vegyék ki a pénzügyminiszter hatásköre alól és helyezzék a kereskedelmi minisztérium hatásköre alá, a­melynek hatásköre alá az ipari ügyek tar­toznak. Hoitsy Pál előadó egyetért Ugronnal abban, hogy bányászatunkat fejleszteni kell, de azt nem te­gyüki: a négy emberfajta, t. i. az egyiptomi, a hegyesszakállú ázsiai, a néger és a líbiai. Köz­ben a fáraó is látható, a­mint Osirisz előtt áll s Háthor istennőnek bort áldoz. Bizarr képek, de színezésük oly üde, mintha a művészek ma tet­ték volna le kézből az ecsetet. Mivel a mélyen le­hajló siri folyosón teljes sötétség uralkodik, úgy, hogy csak világító szövétnekkel lehet benne látni, valóban kérdéses, minő világítás mellett dolgoz­tak az ősi idők művészei és 3500 év múltán is élénk festékeiket minő anyagokból készítették­ A koporsó, melybe a bebalzsamozott halott került, az ősi időkben egyszerű négyszögü láda volt. Később, de néha már korábban is, a ko­porsót az emberi test mintájára készítették s a födélre rá volt vésve a halottnak arcképe. A XIX. dinasztiától, 1400-tól kezdve Kr. e., két, három, sőt négy szekrényt is raktak egymásba s valamennyi tele volt fölirással és képpel. A Krisztust megelőző utolsó századokban a ko­porsótetőn levő arcképet valami gipszkeverékből készítették, néha meg is aranyozták; az előkelőb­bek pedig festett arcképeket helyeztek a kopor­sókra. Ez arcképek a halottat többnyire üde, a testi erő teljét mutató vonásokkal ábrázolják. Mivel a siri élet folytatása a földinek, a halottnak mindent adtak, a mire szüksége lehe­tett, vagy a mi rá nézve a földi életben igen kedves és kívánatos volt. Első­sorban említendők az istenek szobrai, főleg Osiriszé, ki az alvilág­nak főistene volt s a kinek közelléte nagyon elő­nyös a halottra nézve. Bútorokat is kapott a ha­lott. Kapott ágyat a fekvésre, melynek nádfonat­­ból ruganyos betéte volt; asztalt az étkezésre;­ különféle alakú székeket; a bútorokat gyakran megaranyozták, berakott munkával díszítették és formájuk is ízléses. A nők magukkal vitték ék­szereiket, melyek között a XII. és XVIII. di­­váló kapituláció után legalább egy bizonyos időre elintézettnek lehetett volna tekinteni. Pitreich azért távozott, mert nem tudott a magyaroktól újoncokat kapni. Abból a formából, a­melylyel Pitreichot el­bocsátották és utódját kinevezték, azt kell következ­tetni, hogy ragaszkodnak az újonclétszám fölemelé­séhez. Ezzel új konfliktus támad az uralkodó és a magyar parlament között, vagy pedig újabb koncesz­­szióka­t fognak tenni a magyaroknak a katonai kér­désekben. Mi ránk osztrákokra ebből a következő kon­zekvenciák származnak: A­meddig Magyarországon nem szavazzák meg a fölemelt újonclétszámot, addig természetesen mi sem fogjuk megszavazni. Nem fo­gunk­ visszaesni az 1904-ben elkövetett hibába. Ha azonban a magyaroknak újabb koncessziókat adnak, akkor nekünk komolyan kell foglalkoznunk azzal a kérdéssel, vajjon van-e annak értelme és célja, h­ogy tovább­ is föntartsuk a hadsereg közösségének látsza­tát. Mindenekelőtt egyetlen fillért sem szabad fizet­nünk a magyar hadseregért, a­melylyé a közös had­seregnek magyar része egyre jobban átvedlik; aztán meg k­ell vizsgálnunk, vájjon hadseregünk harcké­­pességéről nem gondoskodunk-e jobban, ha az osz­trák hadsereget is önállóvá tesszük és szétválasztjuk Magyarországétól, a­mely a mi hadseregünknek csak Érv és teher. Új vatikáni nagykövet. Bécsből jelentik: Diplomáciai körökben, hire jár, hogy Széch­en Antal vatikáni nagykövetet visszahívják és helyébe Mérei Kajetánt, a külügyminisztérium első osztályfőnökét fogják vatikáni nagykövetté kinevezni. __________________________________- nak, hanem mint volt növendékei és bekebelezett doktorai föl vannak ruházva a választói joggal. Mind­ezek joga megszűnik és az egyetem képviselőit csak a város jogosult lakói fogják választani. A war­­wickshirei pap, a­ki eddig esetleg Aberdeenbe ment föl szavazni, ezentúl szépen otthon maradhat a paró­kiáján. A kivételes törvényjavaslatot, a­mely az egye­tem képviseletét fölmenti az általános törvény köte­lező ereje alól, nagy szótöbbséggel elvetették. Föl­fogásban és az elv tekintetében a Plural Voting Bill, bár megapasztja a szavazók számát, mégis közele­dést jelent az általános választójog felé. Wekerle nyilatkozatai. — A­­pénzügyi tárca költségvetése. — Budapest, okt. 31. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma tárgyalta a pénzügyi tárca költségvetését; ez al­kalommal Rátkay László kérdést intézett a mi­niszterelnökhöz a napirenden levő politikai kér­désekről, s Wekerle azonnal felelt is minden kérdésre. Az újonclétszám szaporításáról a minisz­terelnök kijelentette, hogy erre nézve a kormány semmi kötelezettséget nem vállalt. A­mi a paktumot illeti, azoknak a feltéte­leknek a közlését, a­melyekkel a minisztérium a kinevezését a királytól elfogadta, az ország­gyűlés követelheti ugyan a kormányprogram bírálatának céljából, de a kormány nem ismeri el, hogy Ausztriának joga volna az úgynevezett paktum közzétételét követelni. A paktum teljesen egyezik a kormánynak ismeretes programjával s e programhoz a kor­mány ragaszkodik. Az a hir, hogy a kormány kritikus hely­zetben van, nem igaz s csak azok terjesztik, a­kiknek ezzel valami tendenciájuk van. Lényegében ez a miniszterelnök nyilatko­zatának politikai tartalma. . .

Next