Budapesti Hírlap, 1907. január (27. évfolyam, 1-27. szám)

1907-01-01 / 1. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP, fi. sz.) 1907. január 1. eszedbe, hogy te elfáradhattál, de a nemzet nem fáradt el. A lankadtak álljanak félre, csak ők fáradtak el, a nemzet nem fáradt. A nemzet nem gyönge, a nemzet halhatatlan. A nemzetnek millió elhasználatlan, uj, friss erő áll rendelkezésére. A fórum nagyon zajos, a zaj néha undorító és akik zajonganak, nem a legokosabbak, nem a legerősebbek, nem a legtiszteletreméltóbbak. De ez mindig így volt Aténben is, Rómában is. Nem csak a lármázok viszik előre a nemzetet, ezek csak élére akarnak kerülni a nemzetnek. A nemzet létföntartó munkája a mélységben folyik, ahol a termékenyítő erők tanyáznak és csöndben végzik dolgukat. Ne legyünk könnyelműek, nem szabad a helyzet nehézségeit csekélytenünk, de nem szabad a mi pillanatnyi lankadtságunkat a nemzetnek tulajdonítanunk. Mondják, hogy királyunk, ki magasan fölötte áll a pártharcoknak, válságok idejében azt szokta mondani: Minisztereim bajai nem az én bajaim. De ez igazában azt jelenti: A politikusok bajai nem mindig a nemzet bajai; a nemzet az az a királyi fenség, melyhez a nyomorult kis pártharcok föl nem érnek. Akik a nemzet nevében szólnak és dolgoznak, kidőlhetnek, de a nemzet nem dől ki, annak élete évezredekre van berendezve. A nemzetben kell hinnünk, ezzel a hittel teremtsük meg lelkünk összhangját! Aki a nemzetben hisz, úgy indul a nemzetért vívandó küzdelembe, mint a katona, a ki tudja, hogy övéiről gondoskodva van, őket baj nem érheti. A nemzetet baj nem érheti. Annak épülete az örökkévalóság fundamentumán nyugszik. Ez a hit kergesse el a rémeket, melyek a remény ünnepét megzavarhatnák. Ne csüggedő lélekkel keressünk menedéket az ünnep békéjében; emelkedett szívvel induljunk meg az új idő útján. Ma ne beszéljünk részletkérdésekről, gyakorlati feladatokról. Nem arra való az ünnep, melyen magunkkal, lelkünkkel, hitünkkel és reményeinkkel kell tisztába jönnünk. Ünnep jelent nyugalmas, összhangzatos lelket, mely a munkát abbahagyja, vissza és előre néz, boldogságot talál abban a gondolatban, hogy valamiért küzd, amely föltétlenül értékes, ami örökké való és elszántan gondolja: Isten, az örökkévaló igazság nevében: Előre! A király Budapesten. A király, mint már a minap kirül adtuk, januárius másodikán Budapestre érkezik. Wekerle Sándor miniszterelnök éppen ezért e héten nem utazik Bécsbe, ahová csupán a királyi család újévi üdvözlésére szándékozott elmenni. A király két delegációs udvari ebédet ad negyedikén és hatodikén. E hónap tizenkettedikén pedig udvari bál lesz, amelyre Bécsből több királyi herceg érkezik Budapestre. A politikai újév. Élénk érdeklődéssel várják politikai körökben a vezérpolitikusok újévi nyilatkozatait. Hír szerint Wekerle Sándor miniszterelnök, Kossuth Ferenc és Zichy Aladár gróf miniszterek egyaránt hangoztatni fogják a koalíció fönmaradásának szükségességét. A miniszterelnök az általános politikai helyzetről is megnyilatkozik s fölsorolja a kormányra, illetőleg a koalícióra váró feladatokat és azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket a kormány legközelebb a képviselőház elé terjeszt. A független jogi párt holnap délelőtt tiz óra után a Baross-kávéházban gyülekezik és tizenegy órakor tiszteleg Kossuth Ferenc pártelnöknél. Zichy Aladár grófot, a néppárt elnökét tiz órakor üdvözli pártja, amely ezután Zichy Nándor gróf, pártvezért üdvözli. Az üdvözlések után a pártok a miniszterelnöki palotában gyülekeznek, ahol Kossuth Ferenc kivételével a kormánynak minden tagja jelen lesz. Az alkotmánypárt, tagjai részéről ma a következő táviratot intézték Széll Kálmán pártelnökhöz Rátótra: Az alkotmánypárt tagjai az újév alkalmából legőszintább és legmelegebb, szerencsekivánataikat küldik és biztosítják Nagyméltóságodat soha el nem múló, tántoríthatatlan bizalmukról,' változatlan'tiszteletükről és ragaszkodásukról. Nagy Ferenc, másodelnöki Széll Kálmán elnök erre a következő távirattal válaszolt: Fogadd őszinte köszönetemet. Fejezd ki ezt és hogy mehetnék tanulni . . . Akkoron kegyelmes asszonyom Ádám deáknak általa szent vala olyanképpen, hogy ha az kegyelmes Isten az mi urunkat Erdélyből meghozza, legottan szól neki nagyságod, és nem hagy, de megsegít az én tanúságomra“. A Batthyány-család tagjai közül is először az asszonyok vették föl az uj hitet. A férfiak csak tőlük értegették, mi is az az uj hit, csak az ő buzdításukra hajoltak az uj hit felé. Az 1568. évben augusztus 10-én például Batthány Erzsébet asszony az ő legkedvesebb fiát, Batthyány Boldizsárt imigyen nógatta: „Adja Isten, hogy jó prédikátor tok volna, akkor az én fiam még az én fiam volna, most nem tudom kié? Semmi jó ott nincsen, hol az Istennek igéje hirdetője nincsen! Kérlek, az Istenért, tarts egy jó prédikátort; meglátod, megáld az Úristen-pangádat, jószágodat és minden marhádat, ámen!“ És Boldizsár hajlott édesanyja szavára. Hive maradt az új hitnek még akkor is, mikor az udvar a győri püspökkel igyekezett őt térítgetni. A nevezett püspök bizony hiába irta neki: „Esmérd meg immár Istenedet, és hadd el az gonosz hitet, lem indultál és kire egyebünnen elfutott és mindeneknél utálatos emberek tanítottak. Ne légy eszesebb atyáidnál és az mostaniaknál, kik ez eszeveszett és sokfelé szakadt, újonnan támadott gonosz hit hordozóinak helyt nem adnak, hanem az régi jámbor hitben és az anyaszentegyháznak ügyességében állhatatosan megmaradnak!“ Kárbaveszett fáradtság volt ez! A Batthyányak kővárában továbbra is hangzott naponkint a "gffluddi szép ének: „Miért hágjál minket ilyen igen megromlanunk, mi , nemzetségünkben elpusztulnunk, miért távozol el Úristen ily messzi mitőlünk? . . . Elve véd tőlünk országunkat, királyunkat, földhöz veréd a mi koronánkat . . . Nincsen immár semmi vigasságunk, siralomra fordula az mi nyájasságunk!A legjobb kivánataimat azoknak, kik rólam megemlékezni voltak kegyesek. Széli. Az alkotmánypárt levélben üdvözli vezérét, Andrássy Gyula gróf belügyminisztert is. Csupán a képviselőház elnökének, Justh Gyulának hivatalos üdvözlése marad el, magának Justhnak a kérésére. A honvédelmi miniszter a létszámemelésről. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter egy újságíró kérdésére megismételte, hogy a hadügyminiszterrel az újonclétszám emeléséről eddig nem tanácskozott és hogy ezzel a dologgal eddig a magyar kormány se foglalkozott. Ezután ezt mondotta a miniszter: " A döntés a követelés dolgában a törvényhozást illeti, ennek állásfoglalása döntő a létszámemelés sorsára. Ha azonban a delegáció egyszer megszavazza az új ágyuk költségeit és az új ágyukat elkészíttettük, akkor nem azért csináltattuk azokat, hogy a színben álljanak, hanem azért, mert használni is akarjuk. Aki e kérdésről gondolkodik, önmaga is tisztába jön azzal, hogy az új fegyvert nem parádénak csináltattuk, így vagyunk a honvédtüzérség kérdésével is. Kijelentettem már a képviselőházban, hogy minden előkészületet megtettem a honvédüsetség fölállítására, de a reformot csak akkor csinálhatom meg, ha embereket kapok hozzá. A 12.500 főnyi létszámból, melyből a honvédgyalogságot és lovasságot kell ellátni, természetesen nem telik. A delegációt Bécsből jelentik. A közös miniszterek és Montecuccoli gróf tengerészeti parancsnok január másodikán Budapestre utaznak. Az osztrák delegáció hadügyi albizottsága ugyan a napon ülést tart, amelyen a katonai szállításokat tárgyalja. A magyar delegáció valószínűen csak január hetedikén tartja legközelebbi ülését. Az osztrák képviselőház ülése. Bécsből jelentik: A képviselőház január 9-ikén délután ülést tart. A horvát kaszárnyák fölírása. A horvátok azt kívánják újabban a katonai hatóságoktól, hogy a horvátországi közös hadseregbeli kaszárnyákra horvát fölírást alkalmazzanak. Belovár város tanácsa mint onnan táviratozzák, pia tárgyalta az állomásparancsnok átiratát, s amelyben jelenti, hogy horvát fölírást nem alkalmazhat a kaszárnyákon. A községtanács hosszabb vita után elhatározta, hogy leveszi ezt a kérdést a napirendről, nehogy a katonai hatósággal összeütközzék, úgy látszik, a belováriak nem ismerik még Schönaich hadügyminiszt A szigetvári hős, Zrínyi Miklós az ő fiait és leányait buzgó katolikusoknak nevelte, s csodák csodája, a lányok egymásután az új hitre térnek. Zrinyi Katát 1562 június 28-án vezette oltárhoz Thurzó Ferenc, a volt nyitrai püspök. Erről a Thurzó Ferencről történetíróink hibásan állítják, hogy protestánssá lett, mert hisz mennyegzői meghívó levelében ő maga írja a királynak, hogy Katalin szüzet a katolikus anyaszentegyház szertartása szerint vezeti az oltárhoz („iuxta ritum sacro sanctae ecclesiai dei catholicae ingenuam virginem Catharinam“ etc. Ez a meghivó levél a bécsi udvari és állami levéltárban van.) Bizonyos tehát, hogy Thurzó Ferenc püspök pápai fölmentéssel házasodott. Hamar elkövetkezett halála után ifjú özvegye, az uj hitnek akkor már legbuzgóbb terjesztője, Forgách Imréhez ment nőül. Az új hitnek a felvidéken ez a Zrinyi Kata szerzett legtöbb hívőt. Nővérei közül Orsika (Bánffy Miklósné), Dorica (Batthyány Boluizsárné), Margit (Homonnai Drugetiné), Borbála (Thurzó Elekné) mind buzgó protestánsokká lettek. Az a körülmény, hogy főúri asszonyaink az új hitnek első és legbuzgóbb hívei lesznek, társadalmi téren hatás nélkül nem maradhatott. E hatások közül egyik-másik már eléggé ismeretes. Itt tehát csak arról szólunk, amiről íróink eddig teljesen megfeledkeztek. Tudjuk, hogy a női szív mélyebben érez, mások szenvedését jobban átérzi, mint a megkeményedett férfi-szív. Az új hit nyomában kifejlődött mély és mindent átható buzgóság, az amúgy is érzékeny asszony szívet mások szenvedése iránt még fogékonyabbá tette. S mi jön az eredmény? A legönzőbbnek, a legszívtelenebbnek mondott XVI. században az irgalmasság és az emberszeretet erénye oly mértékben kezd virulni, hogy a mai gazdag kort hasonlítani sem lehet ahhoz. Hol van ma az a főúri család, amelyik naponkint száz éhezőt táp mondjuk tehlát, hogy amiről itt szólni fogunk, az csakis a XVI. század közepére vonatkozik, vagyis a legtanulságosabb, legnemzetibb időszakra, melynek megteremtésében az új hitnek nem kis része volt. Jámbor eleink a reformációt nem hiába mondták új hitnek! Csakugyan uj volt az, s elsősorban újságával hatott és hódított. A divat akkor is csak olyan úr volt, mint ma, az újság után akkor is úgy kapkodtak, mint manapság. S vájjon kik voltak az újságnak, a divatnak a legbuzgóbb hívei? Az asszonyok! Igen, ők, valljuk erősen, valljuk lélek szerint, hogy az új hitnek nemcsak első hívei, hanem legtüzesebb terjesztői is asszonyaink voltak. Hogy róluk az új hit írói úgyszólván teljesen megfeledkeztek, mi természetesnek tartjuk, mivel a családi levelezésekben rejlő kincseket eddig senki ki nem aknázta. Amennyire szűk terünk engedi, a legjellemzőbbek közül egynéhányat fölemlítünk. Az 1549. évben Báthory András (a későbbi országbíró) Mayládnénál (Nádasdy nádorispán leányánál) Fogaras várában időzött. A vár úrnője vidám társalgás közt Báthory uramat téritgetni kezdte. ,,Asszonyom, anyám, — Írja Báthory Fogarasból— engem nagy vígan tart; igen szán, hogy az előbbi régi hitben vagyok, bizony én is szivem szerint bánom“! Nádasdy Tamásné Kanizsay Orsika, bár férje még katolikusnak vallotta magát, prédikátorokat tart maga körül, magyar könyveket irat velük, s melegen ajánlja őket távollévő urának, így például 1551-ben Kovács Márton diákot ajánlja férjének. Ez a Kovács Márton a többi közt ágy irt Nádasdynéhoz: „Mentem vala ez múlandó nyáron is föl nagyságodhoz és vittem vala egy kicsin könyvecskét magyar nyelven,, kit szerzottéra és Írtam valék az Úristennek segítségéből, kit ajánlottam vala nagyságodnak, lenne szegény, nyomorult jobbágya fiának segitséggel.