Budapesti Hírlap, 1907. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1907-02-01 / 28. szám
4 BUDAFESTI HÍRLAP. (28. sz.) 1907. február 1. . képviselőház ebben az ügyben bárminő határozatot, hozzon, vagy intézkedést tegyen. A maga részéről kötelességének tartotta meghozni ezt a határozatot. Tartozott vele. Tartozott vele először önmagának, tartozott vele azoknak a kormányférfiaknak, akik kilenc hónapon keresztül minisztertársai voltak a távozó igazságügyminiszternek. (Igaz! Úgy van!) De tartozott, vele főképpen annak a férfiúnak, Polónyi Gézának, aki harminc hosszú esztendőn át hűséges osztályosa volt a párt küzdelmeinek. (Igaz! Úgy van!) Kivette részét minden nagy csatából, nem kímélte ellenségeit, de nem kímélte a saját személyét sem. Szerzett magának barátokat, de fölös számmal szerzett magának ellenségeket (Igaz! Úgy van!) és aki most hagyja oda ezt a díszes helyet, amikor alkalma lehetett volna ő felsége bizalmából valóra váltani azokat az eszméket, most, deres fővel, melyeknek hűséget ifjanti korában fogadott. (Zajos helyeslés és taps. Zajos fölkiáltások: Éljen Polónyi!) Az elnök ekkor kijelentette, hogy határozathozatalnak helye nincs, és áttért a Ház a napirend tárgyalására. Polónyi az ülésteremből miniszteri szobájába ment, ahol többen fölkeresték, hogy elbúcsúzzanak tőle. Bement hozzá Weikerle is, hogy néhány szíves szót váltson vele, majd Kossuth Ferenc sietett oda, s megölelte és megcsókolta Polónyit. Kossuth anynyira elérzékenyedett, hogy kényezett. Darányi Ignác is elbúcsúzott Polónyitól, aki ezután fia társaságában maradt. Sólyom osztálytanácsosnak, a minisztérium elnöki osztálya vezetőjének kijelentette Polónyi, hogy egyelőre nem megy föl a minisztériumba, hanem búcsúzni majd elmegy, ha fölmentése megjelenik a hivatalos lapban. Polónyi kijelentette azt is, hogy sem politikust, sem újságírót nem szándékozik mostanában fogadni, s hogy néhány nap múlva elutazik nyitramegyei birtokára, Köröckénybe, Kaas Ivor báróval együtt. Kaas a folyosón hevesen gesztikulálva, magyarázta a függetlenségi képviselőknek: — Megbuktattátok Polónyit, mit csináltok majd nélküle, ha áprilisban a létszámemelésre kerül a sor?!— Nem lesz abból semmi! feleltek neki hitetlenkedve. Andrássy Gyula gróf hír szerint így nyilatkozott néhány függetlenségi képviselő előtt. • Polónyi beszéde nagyon korrekt volt. Ha az egész válság alatt így viselkedett volna, most nem kellene távoznia. Az egész búcsúztatás különben csak tíz-tizenkét percig tartott. Polónyi mikor kijött az ülésteremből, még égve találta szivarját a bejáratnál, a hamutartó fölött. Amint Polónyi távozott az ország házából, a képviselők nagy része is elszéledt, elnéptelenedtek a folyosók, s az ülésterem is, ahol nemzetiségi képviselők fiók-obstrukciót rendeztek, szinte tátongott az ürességtől. ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, jan. 31. A képviselői Ház mai ülésének fő jelenetéről, az igazságügyminiszter búcsújáról, lapunk más helyén közlünk tudósítást. Az ülés azonban ezenkívül is érdekes volt. Folytatták és befejezték a költségvetési törvényjavaslat általános vitáját. Az első szónok Juriga Nándor volt, aki mielőtt bevonul az államfogházba, még egyszer beszélni kívánt. Ez azonban nem egészen sikerült neki, mert a bíróságot gyalázta, s minek utána Justh elnök egyszer már megfenyegette, hogy megvonja tőle a szót, de a tót nemzetiségi képviselő csak folytatta ezt a témát, hát elnöki szóval el is vágta beszédének fonalát. Utána Vajda Sándor román nemzetiségi beszélt, összeakasztván a tengelyt Hock Jánossal, aki aztán nem maradt adósa, még elnöki rendreutasítást is fogott. Az általános vitát bezártuk. Két érdekes beszéd következett ezután: Kossuth Ferencé és Wekerle Sándoré. Kossuth Ferenc beszéde elején kissé megkardlapozta a leghangosabb román nemzetiségi képviselők egyikét, Vajda Sándort, aztán védelmi állásba helyezkedett és védekezett pártjabelijei ellen. Farkasházy Zsigmond és Batthyány Tivadar gróf ugyanis megtámadták a kereskedelmi kormányzatot és az államvasutak vezetőségét s mivel ezekért ő, a miniszter a felelős, tehát a támadás élét ő is érzi. Farkasházy vádjaival szemben fölsorolta azokat a törvényeket, melyek az ő minisztersége alatt már életbeléptek s azokat, melyeket előkészített, aztán a Ház helyeslése közt kérdezte,, lehet-e igazsággal azt állítani, hogy kilenc hónap alatt a kereskedelmi minisztérium keveset alkotott. Ellenkezőleg, Kossuth kijelentette, hogy az egész kereskedelmi minisztérium annyit dolgozik, hogy egész tevékenységét és odaadását eléggé méltányolni, elismerni és megdicsérni nem is tudná. A minisztérium után az államvasutat vette védelmébe. Elismerte, hogy baj van, mert az előző kormányok úgy kezelték a vasutat, mint az a bérlő, aki a földet úgy akarja kiaknázni, hogy kellő befektetést tenne. Száz millió befektetés kellene ahhoz, hogy a nehézségek elenyészszenek. De bár a személyforgalom ötven és a teherforgalom hetven százalékkal emelkedett tíz év alatt, elégtételt szolgáltat a vasúti személyzetnek, mely végtelenül nehéz helyzetben korrektül végzi a szolgálatot. Rámutat arra, hogy a világnak egyetlen vasútján sem oly ritka hasonló forgalomban a vasúti szerencsétlenség, mint nálunk. — Az úgy van! — szólt közbe Rakovszky és az egész Ház ezt kiáltotta: Igaz! Kossuth aztán óva intette a képviselőket attól, hogy lebecsül érjük azt, melynek jóságát az egész világ közvéleménye elismeri: vasutunkat és postánkat. Ezek után már annyira meggyőzte Kossuth a Házat a támadás alaptalan voltáról, hogy mikor így folytatta: Nem kívánok bővebben reflektálni Farkasházy beszédére, Kelemen Samu a Ház derültsége közt megjegyezte : — Ő maga sem kívánja. Kossuth azután Batthyány Tivadar gróf támadásával szemben melegen védelmébe vette az államvasutak igazgatóságát. Batthyány gróf és Farkasházy kijelentették, hogy ők Kossuth Ferencet a legnagyobb mértékben tisztelik és bírálatuk nem irányult ellene.. Most Wekerte miniszterelnök vette át a szót. A nemzetiségi képviselőkkel való polémia kapcsán a kormány jövő munkásságáról is nyilatkozott. Elsősorban kijelentette, hogy a kormány a nemzetiségi kérdés dolgában rendületlenül áll ama program alapján, melyet Andrássy Gyula gróf a Ház előtt kifejtett és visszautasította Vladnak azt a vádját, hogy a koalíció reakcionárius lenne, mert annak még a konzervatív pártja, a néppárt sem. . reakcionárius, a többipárt liberális múltja pedig ismeretes. A sajtó-szabadság dolgában ismételte, hogy a kormány a bajokat a sajtó arra hivatott képviselőinek közreműködésével kívánja orvosolni. Élesen visszautasította Vladnak könnyelmű színezését, melylvel a Polónyi-ügyből erkölcsi zsülöttjogot akar kimódolni, holott a Polónyi ellen való vádak bizonyítva nincsenek, a kormány pedig a legmesszebbre menő kényesség követelményeit érvényesítette. Nyilatkozott a választói jog reformjáról is, mondván, hogy ez a munka halad, de a munka nagy, mert az általános választásnak az lesz a következménye, hogy decentralizálva, községenként vagy legalább körzetenként állapítsák meg a szavazási helyeket. A választói bíráskodás dolgán is munkálkodik a kormány, de ez sem oly kérdés, melyet lelkiismeretlenül, gyorsan lehetne elintézni. A miniszterelnök végül Farkasházynak pénzügyi természetű beszédére reflektált, éles gúnynyal jellemezve a képviselő bírálatának tarthatatlanságát, melyben különben is abba a tévedésbe esett, hogy összehasonlításai alapjául az 1904. évi zárószámadást vette. A Ház a miniszterelnök beszédet hosszas, tüntető tetszéssel fogadta. A részletes vitát holnap folytatják, az 1907. évi költségvetési törvény tárgyalásának folytatása. Juriga Nándor nem szavazza meg az appropriációt, mert azt tartja, hogy az állami jövedelmek nem igazságos forrásból fakadnak, az intelligens osztály nem fizet annyi adót, mint a nép. Egy hivatalnok, akinek két-háromezer korona fizetése van, csak kétszázalékos adót fizet, a szegény gazdaember vagy kiskereskedő pedig, akinek hasonló a jövedelme, tíz százalék adót is fizet. A régi kutyabőrös nemesség helyét a diplomás interferencia foglalta el. A fogyasztási adót, se az úri emberek fizetik, hanem a nép. Ez az oka a kivándorlásnak, legalább is háromszor annyi ember vándorol ki, mint amennyi útlevelet kiadnak. Maholnap nem lesz itt ember, aki katonáskodjék, aki a földet túrja, aki adót fizessen. Nagyon dicséri Mózesnek azt a törvényét, amelyben elrendelte, hogy a birtokviszonyokat minden ötven évben revideálni kell. Erre szükség volna nálunk is, mert habár megkövetelik a modern kultúrviszonyok a magántulajdon létezését, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a föld birtoklása nem abszolút, hanem csak relatív jog, amely korlátozható. Meg kellene állapítani a földbirtok-maximumot, hogy minél több ember juthasson földhöz s minél kevesebb legyen a proletár. Az igazságügyminiszternek azt a nyilatkozatát, hogy nem bízik az esküdtszékekben, márványkőbe kellene vésni; a szóló ezt már régen nagyon jól tudja; a bíróságoktól csak osztályitélkezést és nemzetiségi politikai ítélkezést várhatunk. Az elnök figyelmezteti a szónokot, hogy a bíróságokat így megrágalmazni nem szabad, s ha ezt a témát folytatja, akkor megvonja tőle a szót. Juriga Nándor azt ajánlja, hogy ha már magyar a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a posta és a vasút nyelve, legalább alkalmazzanak minden faluban hites tolmácsot, aki a hivatalos iratokat a magyarul nem értőknek megmagyarázza. A nemzetiségeknek nincsen szükségük izgatókra; itt Juriga nem ébreszthette volna úgy föl a tót népet, mint az az ítélet, melyet a bíróság ő ellene alkalmazott. Az elnök megvonja Jurigától a szót. Következik Vajda Sándor fölszólalása. (Vajda nem kezdi a beszédét.) Az elnök figyelmezteti, hogy kezdje meg a beszédét, mert különben berekeszti a vitát. Vajda Sándor: Nem hallottam, hogy fölszólítottak , én csak emberi fülekkel rendelkezem. Förster Ottó: De mekkorákkal! (Derültség.) Vajda Sándor tiltakozik az ilyen gorombaság ellen, amit különben már megszokott, mert itt még Hock János is, aki pedig pap, kötelet kínált a románoknak. Majd Polónyi lemondásával foglalkozik. A koalíció a kormányt gyöngysornak tekinti, most kiesett a gyöngysornak a legszebb szeme, a fekete gyöngy. Nem érti, hogyan bukhatott meg egy miniszter olyan vádak miatt, amelyek semmivel sincsenek bizonyítva. Vagy a bárónő buktatta meg? Az sem érthető, mert a bárónénak írt levéllel Polónyi nemzetének és pártjának akart nagy szolgálatot tenni, ő elmondotta a bocskoros román népnek, hogy mennyire nem törődik vele a kormány és az ■államhatalom, mire a nép azt felelte, hogy ciné ,mintye,_majd visszaemlékezem. A költségvetést nem fogadja el. Az elnök a vitát berekeszti és az ülést tíz percre fölfüggeszti. Szünet után Hock János személyes kérdésben Vajda Sándorral szemben kijelenti, hogy soha sem mondotta: akasszák föl a románokat. Aki ezt Vajdának mondotta, az tudva hazudott. Soha sem hirdetett gyűlöletet, hanem elvekért harcolt. A nemzetiségi izgatók ellen küzd, de a román nép ellen soha. Tiltakozik a nemzetiségi képviselők hangja ellen. (Élénk helyeslés, taps.) Vajda Sándor örül azon, hogy Hock bűnbánó lett. Hock János: Én azt konstatáltam, hogy ön hazudott ! Az elnök Hockot rendreutasítja, mert imparlamentáris kifejezést használt, s ez nem való ide. Nagy György: De hazudni se illik a Házban! Az elnök (hevesen csönget) és rendreutasítja Nagyot, Vajda Sándor Hocknak egy régebbi megjegyzésére hivatkozik, amikor kötélgyárról beszélt. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter: Azt hallja több oldalról, hogy a nemzetiségek és a magyarajkú polgárok között ellentétek vannak; ezt sohasem tapasztalta, már az ország nagy részét bejárta. A román nép őt, mint a magyar függetlenségi párt képviselőjét szereti, erről bizonysága van. Az az óhaja, hogy ebben a hazában boldog nép legyen, nemzetiségi különbség nélkül. (Taps és éljenzés.) A kereskedelmi kormányzat ellen támadást intéztek olyan helyről, a honnan legkevésbbé várta. Farkasházy és Batthyány Tivadar gróf támadták meg. — Egyik vád, hogy a kilenc hónap alatt semmi se történt. Fölsorolja az eddig hozott törvényeket és jelenti, hogy előkészítés alatt vannak a vicinális vasutakról, a munkásvédelemről, a közmunkáról, a tisztességtelen versenyről, a vasúti alkalmazottak fizetésrendezéséről, a Duna-Tiszacsatornáról, az államvasúti beruházásokról és a budapesti pályaudvarok rendezéséről való törvényjavaslatok. Annyi tőkével alapítottak most ipari gyárakat, amennyit idáig összesen se használtak föl gyárakra. (Éljenzés.) Nyolc nagy kereskedelmi hajó is épült azóta. Elismeri, hogy sok tennivaló van még, de programját ismertette, és barátai azt mondották neki, adja Isten, hogy megvalósíthassa programját. (Éljenzés.) Igenis, a program a gazdasági önállóság elérésére vezet, amelyet elérve, politikai önállóságunkat is el fogjuk érni. (Taps, éljenzés.) E programot igen rövid időn belül meg fogja valósítani. (Éljenzés.) Megemlítette Farkasházy, úgy- A képviselőház ülése. Elnök: Justh Gyula, ■ A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Polónyi Géza igazságügyminiszter és Hoitsy Pál a napirend előtt fölszólal. (E két beszédet az igazságügyminiszter lemondásáról szóló cikkben közöljük.) Napirenden van