Budapesti Hírlap, 1907. február (27. évfolyam, 28-51. szám)

1907-02-01 / 28. szám

4 BUDAFESTI HÍRLAP. (28. sz.) 1907. február 1.­ ­. képviselőház ebben az ügyben bárminő határozatot, hozzon, vagy intézkedést tegyen. A maga részéről kötelességének tartotta meghozni ezt a határozatot. Tartozott vele. Tartozott vele először önmagának, tartozott vele azoknak a kormányférfiaknak, a­kik kilenc hónapon keresztül minisztertársai voltak a távozó igazságügyminiszternek. (Igaz! Úgy van!) De tartozott, vele főképpen annak a férfiúnak, Poló­­nyi Gézának, a­ki harminc hosszú esztendőn át hű­séges osztályosa volt a párt küzdelmeinek. (Igaz! Úgy van!) Kivette részét minden nagy csatából, nem kímélte ellenségeit, de nem kímélte a saját sze­mélyét sem. Szerzett magának barátokat, de fölös számmal szerzett magának ellenségeket (Igaz! Úgy van!) és a­ki most hagyja oda ezt a díszes helyet, a­mikor alkalma lehetett volna ő felsége bizalmából valóra váltani azokat az eszméket, most, deres fő­vel, melyeknek hűséget ifjanti korában fogadott. (Zajos helyeslés és taps. Zajos fölkiáltások: Éljen Polónyi!) Az elnök ekkor kijelentette, hogy határozat­hozatalnak helye nincs, és áttért a Ház a napirend tárgyalására. Polónyi az ülésteremből miniszteri szobájába ment, a­hol többen fölkeresték, hogy elbúcsúzzanak tőle. Bement hozzá Weikerle is, hogy néhány szíves szót váltson vele, majd Kossuth Ferenc sietett oda, s megölelte és megcsókolta Polónyit. Kossuth any­­nyira elérzékenyedett, hogy kényezett. Darányi Ig­nác is elbúcsúzott Polónyitól, a­ki ezután fia tár­saságában maradt. Sólyom osztálytanácsosnak, a minisztérium elnöki osztálya vezetőjének kijelen­tette Polónyi, hogy egyelőre nem megy föl a mi­nisztériumba, hanem búcsúzni majd elmegy, ha fölmentése megjelenik a hivatalos lapban. Polónyi kijelentette azt is, hogy sem politikust, sem újság­írót nem szándékozik mostanában fogadni, s hogy néhány nap múlva elutazik nyitramegyei birtokára, Köröckénybe, Kaas Ivor báróval együtt. Kaas a folyosón hevesen gesztikulálva, ma­gyarázta a függetlenségi­ képviselőknek: — Megbuktattátok Polónyit, mit csináltok majd nélküle, ha áprilisban a létszám­emelésre ke­rül a sor?!­­— Nem lesz abból semmi! feleltek neki hi­tetlenkedve. Andrássy Gyula gróf hír szerint így nyilatko­zott néhány függetlenségi képviselő előtt. •­ Polónyi beszéde nagyon korrekt volt. Ha az egész válság alatt így viselkedett volna, most nem kellene távoznia. Az egész búcsúztatás különben csak tíz-tizen­­két percig tartott. Polónyi mikor kijött az ülés­teremből, még égve találta szivarját a bejáratnál, a hamutartó fölött. A­mint Polónyi távozott az ország házából, a képviselők nagy része is elszéledt,­­ elnéptelenedtek a folyosók, s az ülésterem is, a­hol nemzetiségi kép­viselők fiók-obstrukciót rendeztek, szinte tátongott az ürességtől. ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, jan. 31. A képviselői H­áz mai ülésének fő jelenetéről, az igazságügyminiszter búcsújáról, lapunk más helyén közlünk tudósítást. Az ülés azonban ezen­kívül is érdekes volt. Folytatták és befejezték a költségvetési törvényjavaslat általános vitáját. Az első szónok Juriga Nándor volt, a­ki mielőtt bevonul az államfogh­ázba, még egyszer beszélni kívánt. Ez azonban nem egészen sike­rült neki, mert a bíróságot gyalázta, s minek utána Justh elnök egyszer már megfenyegette, hogy megvonja tőle a szót, de a tót nemzetiségi képviselő csak folytatta ezt a témát, hát elnöki szóval el is vágta beszédének fonalát. Utána Vajda Sándor román nemzetiségi beszélt, össze­akasztván a tengelyt Hock Jánossal, a­ki aztán nem maradt adósa, még elnöki rendreutasítást is fogott. Az általános vitát bezártuk. Két érdekes beszéd következett ezután: Kossuth Ferencé és Wek­erle Sándoré. Kossuth Ferenc beszéde elején kissé meg­­kardlapozta a leghangosabb román nemzetiségi képviselők egyikét, Vajda Sándort, aztán vé­delmi állásba helyezkedett és védekezett­­­ pártjabelijei ellen. Farkasházy Zsigmond és Batthyány Tivadar gróf ugyanis megtámadták a kereskedelmi kormányzatot és az államvasutak vezetőségét s mivel ezekért ő, a miniszter a fele­lős, tehát a támadás élét ő is érzi. Farkasházy vádjaival szemben fölsorolta azokat a törvénye­ket, melyek az ő minisztersége alatt már életbe­­léptek s azokat, melyeket előkészített, aztán a Ház helyeslése közt kérdezte,, lehet-e igazsággal azt állítani, hogy kilenc hónap alatt a kereske­delmi minisztérium keveset alkotott. Ellenkező­leg, Kossuth kijelentette, hogy az egész kereske­delmi minisztérium annyit dolgozik, hogy egész tevékenységét és odaadását eléggé méltányolni, elismerni és megdicsérni nem is tudná. A minisztérium után az államvasutat vette védelmébe. Elismerte, hogy baj van, mert az előző kormányok úgy kezelték a vasutat, mint az a bérlő, a­ki a földet úgy akarja kiaknázni, hogy kellő befektetést tenne. Száz millió befek­tetés kellene ahhoz, hogy a nehézségek elenyész­­szenek. De bár a személyforgalom ötven és a teherforgalom hetven százalékkal emelkedett tíz év alatt, elégtételt szolgáltat a vasúti személy­zetnek, mely végtelenül nehéz helyzetben kor­rektül végzi a szolgálatot. Rámutat arra, hogy a világnak egyetlen vasútján sem oly ritka ha­sonló forgalomban a vasúti szerencsétlenség, mint nálunk. — Az úgy van! — szólt közbe Rakovszky és az egész Ház ezt kiáltotta: Igaz! Kossuth aztán óva intette a képviselőket attól, hogy­ lebecsül ér­jük azt, melynek jóságát az egész világ közvéleménye elismeri: vasutun­­kat és postánkat. Ezek után már annyira meg­győzte Kossuth a Házat a támadás alaptalan voltáról, hogy mikor így folytatta: Nem kívá­nok bővebben reflektálni Farkasházy beszédére, Kelemen Samu a Ház derültsége közt meg­jegyezte : — Ő maga sem kívánja. Kossuth azután Batthyány Tivadar gróf támadásával szemben melegen védelmébe vette az államvasutak igazgatóságát. Batthyány gróf és Farkasházy kijelentették, hogy ők Kossuth Ferencet a legnagyobb mértékben tisztelik és bírálatuk nem irányult ellene.. Most Wekerte miniszterelnök vette át a szót. A nemzetiségi képviselőkkel való polémia kapcsán a kormány jövő munkásságáról is nyi­latkozott. Első­sorban kijelentette, hogy a kor­mány a nemzetiségi kérdés dolgában rendület­lenül áll ama program alapján, melyet Andrássy Gyula gróf a Ház előtt kifejtett és visszautasí­totta Vladnak azt a vádját, hogy a koalíció reak­­cionárius lenne, mert annak még a konzervatív pártja, a néppárt sem. . reakcio­nárius, a többi­­párt liberális múltja pedig ismeretes. A sajtó-­­szabadság dolgában ismételte, hogy a kormány a bajokat a sajtó arra hivatott képviselőinek közreműködésével kívánja orvosolni. Élesen visszautasította Vladnak könnyelmű színezését, m­elylvel a Polónyi-ü­gyből erkölcsi zsülöttjogot akar kimódolni, holott a Polónyi ellen való vádak bizonyítva nincsenek, a kormány pedig a legmesszebbre menő kényesség követelmé­nyeit érvényesítette. Nyilatkozott a választói jog reformjáról is, mondván, hogy ez a munka halad, de a munka nagy, mert az általános választásnak az lesz a következménye, hogy decentralizálva, községenként vagy legalább körzetenként állapít­sák meg a szavazási helyeket. A választói bírás­kodás dolgán is munkálkodik a kormány, de ez sem oly kérdés, melyet lelkiismeretlenül, gyor­san lehetne elintézni. A miniszterelnök végül Farkasházynak pénzügyi természetű beszédére reflektált, éles gúnynyal jellemezve a képviselő bírálatának tarthatatlanságát, melyben különben is abba a tévedésbe esett, hogy összehasonlításai alapjául az 1904. évi zárószámadást vette. A Ház a mi­niszterelnök beszédet hosszas, tüntető tetszéssel fogadta. A részletes vitát holnap folytatják, az 1907. évi költségvetési törvény tárgyalásának folytatása. Juriga Nándor nem szavazza meg az appro­­priációt, mert azt tartja, hogy az állami jövedelmek nem­ igazságos forrásból fakadnak, az intelligens osztály nem fizet annyi adót, mint a nép. Egy hiva­talnok, a­kinek két-háromezer korona fizetése van, csak kétszázalékos adót fizet, a szegény gazdaember vagy kiskereskedő pedig, a­kinek hasonló a jöve­delme, tíz százalék adót­ is fizet. A régi kutyabőrös nemesség helyét a diplomás interferencia foglalta el. A fogyasztási adót, se az úri emberek fizetik, hanem a nép. Ez az oka a kivándorlásnak, legalább is háromszor annyi ember vándorol ki, mint a­mennyi útlevelet kiadnak. Maholnap nem lesz itt ember, a­ki katonáskodjék, a­ki a földet túrja, a­ki adót fizessen. Nagyon dicséri Mózesnek azt a tör­vényét, a­melyben elrendelte, hogy a birtokviszo­nyokat minden ötven évben revideálni kell. Erre szükség volna nálunk is, mert habár megkövetelik a modern kultúrviszonyok a magántulajdon létezé­sét, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a föld birtoklása nem abszolút, hanem csak relatív jog, a­mely korlátozható. Meg kellene állapítani a földbir­tok-maximumot, hogy minél több ember juthasson földhöz s minél kevesebb legyen a proletár. Az igaz­ságügyminiszternek azt a nyilatkozatát, hogy nem bízik az esküdtszékekben, márványkőbe kellene vésni; a szóló ezt már régen nagyon jól tudja; a bíróságoktól csak osztályitélkezést és nemzetiségi po­litikai ítélkezést várhatunk. Az elnök figyelmezteti a szónokot, hogy a bí­­róságokat így megrágalmazni­ nem szabad, s ha ezt a témát folytatja, akkor megvonja tőle a szót. Juriga Nándor azt ajánlja, hogy ha már magyar a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a posta és a vasút nyelve, legalább alkalmazzanak minden faluban hites tolmácsot, a­ki a hivatalos iratokat a magyarul nem értőknek megmagyarázza. A nemzetiségeknek nincsen szükségük izgatókra; itt Juriga nem ébreszthette volna úgy föl a tót népet, mint az az ítélet, melyet a bíróság ő ellene alkal­mazott. Az elnök megvonja Jurigától a szót. Követ­kezik Vajda Sándor fölszólalása. (Vajda nem kezdi a beszédét.) Az elnök figyelmezteti, hogy kezdje meg a beszédét, mert különben berekeszti a vitát. Vajda Sándor: Nem hallottam, hogy fölszó­lítottak , én csak emberi fülekkel rendelkezem. Förster Ottó: De mekkorákkal! (Derültség.) Vajda Sándor tiltakozik az ilyen gorombaság ellen, a­mit különben már megszokott, mert itt még Hock János is, a­ki pedig pap, kötelet kínált a ro­mánoknak. Majd Polónyi lemondásával foglalkozik. A koalíció a kormányt gyöngysornak tekinti, most kiesett a gyöngysornak a legszebb szeme, a­­ fekete gyöngy. Nem érti, hogyan bukhatott meg egy mi­niszter olyan vádak miatt, a­melyek semmivel sin­csenek bizonyítva. Vagy a bárónő buktatta meg? Az sem érthető, mert a bárónénak írt levéllel Polónyi nemzetének és pártjának akart nagy szolgálatot tenni, ő elmondotta a bocskoros román népnek, hogy mennyire nem törődik vele a kormány és az ■államhatalom, mire a nép azt felelte, hogy ciné ,min­tye,_majd visszaemlékezem­. A költségvetést nem fogadja el. Az elnök a vitát­ berekeszti és az ülést tíz percre fölfüggeszti. Szünet után Hock János személyes kérdésben Vajda Sándorral szemben kijelenti, hogy soha sem mondotta: akasszák föl a románokat. A­ki ezt Vaj­dának mondotta, az tudva hazudott. Soha sem hir­detett gyűlöletet, hanem elvekért harcolt. A nem­zetiségi izgatók ellen küzd, de a román nép ellen soha. Tiltakozik a nemzetiségi képviselők hangja el­len. (Élénk helyeslés, taps.) Vajda Sándor örül azon, hogy Hock bűn­bánó lett. Hock János: Én azt konstatáltam, hogy ön hazudott ! Az elnök Hockot rendreutasítja, mert impar­­lamentáris kifejezést használt, s ez nem való ide. Nagy György: De hazudni se illik a Házban! Az elnök (hevesen csönget) és rendreutasítja Nagyot, Vajda Sándor Hocknak egy régebbi megjegy­zésére hivatkozik, a­mikor kötélgyárról beszélt. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter: Azt hallja több oldalról, hogy a nemzetiségek és a ma­­gyarajkú polgárok között ellentétek vannak; ezt sohasem tapasztalta, már az ország nagy részét be­járta. A román nép őt, mint a magyar független­ségi párt képviselőjét szereti, erről bizonysága van. Az az óhaja, hogy ebben a hazában boldog nép le­gyen, nemzetiségi különbség nélkül. (Taps és éljen­zés.) A kereskedelmi kormányzat ellen támadást in­téztek olyan helyről, a honnan legkevésbbé várta. Farkasházy és Batthyány Tivadar gróf támadták meg. — Egyik vád, hogy a kilenc hónap alatt semmi se történt. Fölsorolja az eddig hozott törvényeket és jelenti, hogy előkészítés alatt vannak a vicinális vasutakról, a munkásvédelemről, a közmunkáról, a tisztességtelen versenyről, a vasúti alkalmazottak fizetésrendezéséről, a Duna-Tisza­­csatornáról, az államvasúti beruházásokról és a budapesti pályaud­varok rendezéséről való törvényjavaslatok. Annyi tőkével alapítottak most ipari gyárakat, a­mennyit idáig összesen se használtak föl gyárakra. (Éljen­zés.) Nyolc nagy kereskedelmi hajó is épült azóta. Elismeri, hogy sok tenni­való van még, de program­ját ismertette, és barátai azt mondották neki, adja Isten, hogy megvalósíthassa programját. (Éljen­zés.­) Igenis, a program a gazdasági önálló­ság elérésére vezet, a­melyet elérve, politikai önállóságunkat is el fogjuk érni. (Taps, éljenzés.) E programot igen rövid időn belül meg fogja való­sítani. (Éljenzés.) Megemlítette Farkasházy, úgy- A képviselőh­áz ülése. Elnök: Justh Gyula, ■ A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Polónyi Géza igazságügyminiszter és Hoitsy Pál a napirend előtt fölszólal. (E két beszédet az igazságügyminisz­­­ter lemondásáról szóló cikkben közöljük.) Napiren­den van

Next